Honnan tudod, hogy magyar vagy?

Internetről jött "gyöngyszem" :-)


"Amikor több tejfölt használsz, mint ketchupot.

Amikor azt mondják, hogy a magyar nyelv olyan, mint az orosz és a
többi szláv nyelv és te részletekbe menően ecseteled a magyarok
származását.

Amikor a paprika legalább olyan fontos mint a só és bors.

Amikor valamelyik rokonod Attila. Vagy József. Vagy János. Vagy
László. Vagy István.

Amikor szereted a Túró Rudit, de nem igazán tudod elmagyarázni a
külföldieknek mi a fene az, amíg ki nem próbálták.

Amikor a külföldi barátaid megkérdezik, hogy hiszel-e még abban, hogy
a Mikulás ajándékot hoz Dec 24-ről 25-re, a válaszod némiképp zavart,
hiszen a Mikulás nálunk dec 6-án ajándékoz és amúgy karácsonykor a kis
Jézus ajándékoz és az ajándékok már 24-én este 6-kor már ott vannak.

Amikor nem beszélsz teli szájjal.

Amikor 5 percen keresztül tudsz egy levegővel káromkodni úgy, hogy nem
használod ugyanazt a szót kétszer.

Amikor az eljegyzési gyűrűd az ellenkező oldalon viseled.

Amikor a vonat még el sem hagyta az állomást, de te már eszed a házi
szendvicsed (általában egy fél paprika vagy paradicsom van benne) és
többnyire rántott hús van benne.

Amikor egy 79 km hosszú tavat (Balaton) Magyar Tengernek hívsz, és
keresztben átúszod.

Amikor soha nem mész el otthonról vizes hajjal, mert megfázol, és
mindig viszed a hajszárítót, ha külföldre mész és megdöbbensz, amikor
valakinek nincs legalább egy otthon.

Amikor mindig ugyanazon a helyen, vagy széken foglalsz helyet, még
akkor is, ha a terem, szoba üres és a te helyed a szoba végében van.

Amikor tudod mi az a pogácsa/dobos torta/kürtős
kalács/főzelék/túrógombóc és szereted is őket.

Amikor sokkal találékonyabb, vagy ami a csalást illeti bármelyik nemzetnél.

Amikor a Micimackó és a Flinstone család sokkal viccesebb szinkronizálva.

Amikor tudod, hogy a rézfánfütyülő rézangyalát igazából egy káromkodás.

Amikor van névnapod, és senki nem érti mire jó az.

Amikor gyümölcsöt használsz leveshez is.

Amikor tudod, hogy minden zseninek vagy hírességnek van magyar
kapcsolata, vagy csak szimplán magyar.

Amikor mindenkinek elmondod, hogy a Rubik kocka magyar találmány.

Ha töltöttél már magadnak egy pohár jóféle tejet, zacskóból.

Amikor esküszöl, hogy a fokhagyma és a mézes tea kiűzi belőled a
nyavalyát kevesebb, mint egy nap alatt.

Amikor gyerekként folyton répát kellett enned, és arra a kérdésedre,
hogy miért, a szüleid azt válaszolták, hogy azért, hogy jobban tudj
fütyülni.

Amikor nehéz elmagyarázni, hogy családnév az első helyen van, vagyis
ez nem a keresztneved.

Amikor tudod, hogy a vörösbor és kóla kombináció finom és furcsa, hogy
a külföldiek furcsálják.

Amikor boldog szülinapot kívánnak meghúzva a füled.

Amikor termálvíz vagy fürdő van a városodban, vagy közel hozzá.

Amikor tudod, hogy melyik nemzet adta a legtöbb Nobel-díjast a világnak.

Amikor tudod mi az a tepertős pogácsa.

Amikor ha esőben állsz, megnősz.

Amikor el tudsz beszélgetni idegenekkel a buszon, vagy az orvosra
várva intim dolgokról, de felháborodsz, ha az anyagi helyzetedről
érdeklődnek.

Amikor nem jó a normál méretű párna, vagy óriási vagy nagyon kicsinek
kell lennie.

Amikor magyarul beszélsz külföldieknek, de lassabban és hangosabban, hogy
értse.

Amikor egy olyan nyelvet beszélsz, amit sehol a világon nem értenek,
csak a magyarok.

Amikor madártejet kapsz desszertnek.

Amikor nem pazarolod az ételt, a maradékot elteszed másnapra.

Amikor a mesék nem úgy végződnek, hogy örökké boldogan élnek, hanem
hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Amikor a nagyid azzal fenyeget, hogy ne vágj pofákat, mert úgy maradsz.

Amikor saját erős paprikát termesztesz az udvaron, vagy az erkélyen
kis cserépben, hogy garantáld az erősségét.

Külföldiek nem értik, ha azt ecseteled, hogy ne egyenek görögdinnyét
augusztus 15-e után, mert Lőrinc belepisilt."

Múzeumi hírlevél...

X.Y. Múzeum hírleveléből részlet:

(a két hír így szerepelt egymás után, nem én helyeztem át)


HÍREK
Műsorváltozás
2009-11-23

Kedves Vendégeink!
Sajnálattal értesítjük önöket, hogy a január 23-ra meghirdetett Népi táncok Indiából c. programunk technikai okok miatt elmarad. Az előre megváltott belépőjegyek a helyszínen vissza, illetve bármely más programunkra beválthatók!
Szíves megértésüket köszönjük!

ÚJDONSÁG!
2009-11-24

Váltson bérletet hozzánk! A 10 alkalmas bérlettel pénzt spórolhat, és bármely esti műsorunkra betérhet vele a Kulteába!


-.-

Mit is mondhatnék...
rohanok.

a Csodálatos "önjáró" Hólapát

A mai reggel kicsit sűrűbben indult, mint a többi.

A LÉNYEKET (Töfi, Jenny, Saci) kiengedtem az udvarra sürgős teendőik elvégzése céljából.
Bánatosan állapítottam meg, hogy éjszaka hullott a hó és most is még szemerkél - lapátolni, söpörni kell, mielőtt még munkába megyek.

Átgázoltam az udvaron - a kis nyári konyhában beindítottam a mosógépet.
Visszajöttem, a Lényeket megetettem, elmosogattam - kimentem és az udvaron elsöpörtem a havat (magyarul "kiástam" magamat a kapuig az udvaron belülről).
A kapunál az utolsó lapátolásnál hangosan jajgattam egyet.
Nem direkt, csak úgy kiszakadt...
Gerincproblémák miatt nem tudok súlyt cipelni 8 kg-ra vagyok "hitelesítve"... a hólapát teljes telített súlyának megemelése és arrébb hajítása nem tartozik a legkellemesebb foglalatosságaim közé.

Visszamentem, gyorsan megfőztem.
Ránéztem az órára, óh, el fogok késni, hiszen még hátra van az utcai szakaszon a hóeltakarítás :-(

Beöltöztem, lapáttal a kézben - irány az utca.
Kiléptem a kapun és ahogy mondani szokták földbe gyökeredzett a lábam !

Mert, a kapum előtt, az utcai szakaszon és a kerítésem mentén végig, sőt, még kocsifeljárón is (nincs kocsink ;-)

valaki eltakarította helyettem a havat.

Először az ember azt hiszi, hogy rosszul lát.
Majd elnéztem jobb-balra-előre... sehol egy teremtett lélek, üres az utca, de látszik, hogy nemrég történt a dolog friss még a ráhullott néhány hópehely...

Immár a 10. éve lakom már itt, ilyen nem történt még velem.

Első gondolatom:

Áh ! NÉMAKERTÉSZ volt az !!!

Aki nem ismerné;

Némakertész foltos szaktársnőt három dologról lehet felismerni:

1. Mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy NÉMA... :-)
2. Időnként különböző fránya kalandok történnek vele - mind vasúttal kapcsolatos ;-)
3. A foltvarrós táborokba hatalmas nagy hátizsákkal érkezik, ami kb. a tarkójától indul, és valahol a térde hátsó hajlatában végződik... mindez telis-teli van minden egyes alkalommal egy textilboltot is meghazudtoló anyagmennyiséggel.

Nos, Némakertész mondta kb. 3 éve az egyik táborban - no, persze, hogy nyáron -, hogy imádja a havat.
Én rögtön visítottam, hogy igen, meleg, fűtött szobából kinézve, gyönyörködve valóban csodás a látvány, ámde a hólapátolás...

Mire ő: - szeret lapátolni.
- gyere hozzám akkor - invitáltam egyből, s korántsem viccből gondoltam...

Lelkesen bólogatott, hogy szívesen lapátolná a havat.

Na, én azóta is minden télen várom...

Szóval ő volt.
NÉMAKERTÉSZ.
Cikáznak a fejemben a gondolatok, még mindig tanácstalanul toporgok a saját kapumban, markolászva a hólapátot...

Igen ám, de Némakertész valahol Budán lakik, én meg ugye, Rákospalotán...
Látom őt lelki szemeimmel, amint átgázol minden akadályon és a városon keresztül hátán egy hólapáttal, mivelhogy nálam eszközért nem csöngetett be...
és milyen rendes tőle, utána még nem is kért forró teát se...

Viszont, ő tanárnő, most nincs szünet.
Vagy, esetleg BKV-sztrájk utáni hószünet???
Talán síszünet, ha jól tudom már jó néhány éve ez is dívik.
Esetleg síléc volt a lábán és úgy jött (azt is látom, hogy egy mókás sapi volt rajta és lebegett mögötte, ahogy tepert utat törve előre énfelém... ;-)

Na, nem, ez az egész még az Ő ESETÉBEN IS TÚLZÁS...

Nem, nem ő volt.

A jobboldali szomszédék se lehettek, bár 10 éve lakunk egymás mellett, soha nem merült fel bennük ilyesmi.
Pedig, a családnevük TlesiMUNKA, tényleg...

Marad a baloldali szomszéd...
Aki még nem is igazán az.
Itt a sarkon egy volt önkormányzati épület van, amit évek óta hiába árultak, ősz végén megvették és nagy-nagy munkálatokban vannak, egész télen csinálták, még nincsenek készen - ha igaz, ruhabolt fog nyílni.
Nem tudom, hogy ez utóbbi jó-e nekem... rongyok... meg rongyok...
Ha "rendes" ruhabolt, akkor nem vagyok veszélyben, mert az drága.

De, ha turkálda... akkor nagy gázban leszek.

Szóval ott vannak a munkások, sokan és állandóan gályáznak. Nem lógnak, gondolom, hogy van ellenőrzés is.

A munkásoknak három fajtája van.
Amikor elmegyek mellettük és köszönök (ha a közelben vannak a kapuban, vagy az utcán), akkor a következő történik;

- úgy csinál a férfiember, mintha nem hallaná (szégyenlem magam ilyenkor helyette is)
- zavarba jön, tán nincs hozzászokva, de visszaköszön,
- teljesen természetes módon köszön.

Hol ilyen a napom velük, hol olyan.

Mivel alkalmazottak, meglepődnék, ha ingyen ilyen plusz munkát önként csinálna bármelyikük is.

Marad a tulajdonos, aki megvette az épületet.

S, milyen a sors, az a fiatalember vette meg, akinek a családjától mi vettük egy évtizede a kis házunkat - a nagymama halála után a két örököstől a fiaitól.

Egyikük részéről van ez az unoka, aki megvette a szomszédos épületet.

Mi történhetett? Tán a nagyszülők valamikori házánál egy nosztalgia hólapátolás :-)

Azért annak is csekély az esélye, hogy egy vállalkozó fiatalember hólapátot ragadjon.

Néha érik az embert meglepetések.
Hogy vannak azért még rendes emberek.
Lehet, hogy meghallotta valaki a jajgatásomat, amikor a kapu belső felénél kicsúszott a számon?

Ma Rákospalotán történt egy kisebb fajta csoda :-):-)
S, még mondjátok, hogy csodák nincsenek.

Vatikáni látogatás - zenével

Mintha ott lennél :-)



http://www.vatican.va/various/basiliche/san_giovanni/vr_tour/index-en.html



http://www.vatican.va/various/basiliche/san_paolo/vr_tour/index-en.html



Balra lent a + - kurzorral mozgathatod a panorámát.


Gyönyörű :-)

... kismagyar ...

Internetről jött "gyöngyszem" - kérem, hogy ne sértődjön meg senki rajta, az életet olykor csak humorral lehet elviselni...

Borz a sámlin - avagy a depresszió ellenszere "némi" inflációval fűszerezve

Hat éven felülieknek (no, ez pont ÉN vagyok ;-)
Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986
Megjelent (Cakó Ferenc rajzaival) - 28.000 példányban.
A megjelenéskori ára: 25.-Ft volt.

-.-

Nos, hát igen - szerintem inkább felnőtteknek való - hogy jobbá váljanak, tisztábbá, olyanná, mint amilyenek valamikor gyermekkorukban voltak.

Békés Pált ezzel a kis könyvvel ismertem meg.
Mindössze 58 oldal.
Vagyis, nem kell feltétlenül egy könyvet kilóra mérni, hogy jól érezzük magunkat... ;-)

Valamikor egy nagyon fájdalmas lelki válság közepette vettem meg - több, mint húsz éve - és visszaadta a benne rejlő finom humorral az életkedvemet.
Kicsit olyan volt, mikor beborul az ég és előbújnak a felhők közül a nap sugarai :-)

Igen, akkoriban még megjelentették a könyveket ilyen példányszámban.
S, nem kellett hozzá lektűrnek vagy sikerkönyvnek lennie.

Nem tudok róla, hogy lett volna utánnyomása (vagy én nem találkoztam vele).
Már csak antikváriumokban fordul elő időnként egy-egy példány 800.- és 1.200.-Ft közötti áron.

Fájdalmas veszteség, hogy nem adják ki újra.




"ANNYI MINDENT HALLANI A BORZOKRÓL

Vannak, akik különösen ellenszenves, lusta, mogorva, harapós kedvű öreguraknak tartják a borzokat (mindig öreguraknak, mintha egy borznak nem kellene megszületnie, átesnie a pajkos gyermek- és lobbanékony ifjúkoron ahhoz, hogy később öregúr lehessen!).

Mások ellenkezőleg, úgy vélik, a borz vidám pajtás, talpraesett mókamester, pompás vadászcimbora.
Egy barátom erősen bizonygatta, hogy a borznak rémes szaga van, egyszerűen szólva kibírhatatlanul büdös.
Ő csak tudja, mondta, nem egy borzzal hozta össze a balszerencse, mivel erdész.
Egy másik barátom viszont esküdözött, hogy a borz a világ legtisztább állata, lakásában nyolc-tíz szellőzőcsatornát épít, állandóan takarít, és mindennap Tippel súrolja föl a küszöböt.
Ő csak tudja, mondta, nála vásárolnak, mivel háztartási és illatszerbolt-vezető.

Mint látható, a borzokat illetően sűrű a homály.
Én is a legnagyobb bizonytalanságban éltem, míg egy napon meg nem ismerkedtem Szűcssebestyénnel.
Addig ugyanis sosem láttam borzot.

Úgy kezdődött, hogy a Fehérlófia utcába költöztem.
Amikor behurcolkodtam a földszint 5-be, szusszantam egyet, és kiálltam az ajtóba, hogy ismerkedjek kissé új lakóhelyemmel.
De ott igazán nem sok érdekes akadt.
Olyan közepesforma, régi bérház, az aszfaltozott udvar közepén egy vasporoló árválkodott, az egyik sarokban néhány kókadt fikusz várta az esőt vagy legalább a locsolókannát, hanem a leander éppen pompázatosan virágzott.

Nyár volt, az udvarra odasütött a nap. Körös-körül vasrácsos függőfolyosók... de hát mindenki járt már ilyen házban, s ez az enyém, a Fehérlófia utcai éppen olyan volt, mint a többi .
Ahogy ott támasztom az ajtófélfát, valami kaparászást hallok a szomszédos földszint 4. felől.

Úgy látszik, most megismerem a szomszédomat.
Elolvastam gyorsan a nevét a csengő alatt.
Az állt ott: Szűcssebestyén. Így.

Nyílt az ajtó, nyílt, nyílt, nyílt, még mindig nyílt, és egy borz lépett ki rajta.
Persze az a kérdés, honnan tudtam, hogy borz, ha eddig még sosem láttam.
(Ez a legjobb módszer a felismerésükre. Ha szembejön az utcán valami sosem látott, szinte biztosak lehetünk benne: az illető borz.)

Szóval az én borzom, pontosabban a szomszédom borza kurta lábú sámlit állított a napra, leült, és süttetni kezdte kissé kopottas, szürke-fehér sávos bundáját.
Szemét lehunyta, és hosszú, hegyes fejét az ég felé fordította, hogy minden porcikáját érje a fény.

Egyszerre csak észrevett.
- Nocsak - dörmögte krákogósan, ahogyan a barátkozó természetű öregurak szokták -, maga az új lakó?

Már az sem akármi, hogy egy borzzal hozott össze a sors a Fehérlófia utcában. De hogy szóba is áll velem!

- Bo-bo-bocsánat - hebegtem - , ön a szomszédom borza?

- Micsoda kérdés! Bóóórzasztó! Én nem a szomszédjáé vagyok, én vagyok a szomszédja!
A magam borza vagyok. Nevem Szűcssebestyén. - Majd ismét hozzátette: - Bóóórzasztó!"

-.-

"...
- Ne vegye rossz néven, kedves szomszéd, de... annyi mindent hallani a borzokról.
Szűcssebestyén felnézett rám, mivel a sámlin ülve ugye jóval alacsonyabb volt nálam; de kissé lenézően nézett fel.

- Figyeljen csak - mondta, fölállt, beszuszogott a lakásába, és hamarosan egy pohár vízzel jött vissza.
Letelepedett ismét a sámlijára, és lassanként iszogatni kezdte a vizet.

Nem értettem pontosan, mit akarhat.
Délután volt már, a lakótársak hazafele szállingóztak a munkából. Egyszerre egy piros labda gurult az udvarra, s nyomában egy pöttyös szoknyás kislány.
A labda éppen Szűcssebestyén sámlija előtt állt meg.

- Jaj de drága! - kiáltotta a kislány, és bocsánatkérően felkapta a labdát. - Milyen édesen iszik! A Szűcssebestyén bácsi a legaranyosabb borz az egész Fehérlófia utcában! - mondta és elszaladt.

Szűcssebestyén kihúzta magát, és ivott egy korty vizet.

Az emeletről hangos fapapucscsattogással ekkor ért le egy kerek-kövér asszonyság. Már útközben harsányan pörölt:

- A harmadikon megint nincs víz! Mi van itt? Ülök a kádban, de csak búg, szörcsög a csap! - Felénk pillantott, lélegzetet sem vett, úgy folytatta:
- Nem is csodálom, hogy lenne víz fönt, ha idelent megisszák.
Méghozzá ilyen nagy poharakkal! Szépen vagyunk, már a vizet is elisszák előlünk a borzok!


Szűcssebestyén bundája megremegett, összehúzta magát, azután nagyot kortyolt a pohárból.
Alig telt el néhány perc, és hazajött a másik szomszédom a földszint 6-ba.
Sovány volt, szakállas és olyan szálkás szegény, mint egy halgerinc.

- Nicsak, az új lakó - jegyezte meg fanyarul, és a vizespohárra pillantott.
- Látom, összebarátkoztak, körbejár az itóka.
Én lótok-futok, gyomorbajosra dolgozom magam, egy kortyot sem ihatok a lakosság érdekében, más meg itthon lógatja a lábát, és vedel, mint a gödény, pedig csak egy borz az illető! - Azzal bevágta maga mögött az ajtót.

Az első emeleten ablak nyílt, és egy szép, fehér bajusz fölött kerek pápaszem jelent meg a keretében.

- Elzártam a rádiót - mondta -, rémes hírek.
Megbolondult a világ! De itt jó kinézni; örülök, hogy jó egészségben látom, kedves Szűcssebestyén.
Az ember egészen megnyugszik a látványtól: egy borz napozik és iszogat a sámlin, a leander alatt. Ez maga a béke.

Szűcssebestyén felhajtotta az utolsó korty vizet.
- Na, mit szól hozzá - kérdezte -, most már tudja, miért hallani annyi mindent a borzokról?"

-.-

"Én csak annyit mondhatok, hogy a borz se nem ilyen, se nem olyan, hanem ilyen is meg olyan is - mint maga az élet."

-.-

Részemről szeretném, ha egy borz lenne a szomszédom ;-) ;-)


"Romhányi József:

Borz

A büszke borzanya összetoborzott
néhány csellengő borzot,
hogy szívének féltett kincsét,
hat kicsinyét megtekintsék.
- Nézzetek! Ez itt a mennyország! -
mondta dédelgetve hat egyszülött borzát.
Ám a bámészkodók formátlannak, torznak
találták a sok torzonborz borzat.
Szólt az egyik, egy értelmesforma,
kinek kedélyét e látvány felborzolta:
- Érdekes! Ha belülről, elfogultan nézed,
ez az alom meleg kis családi fészek.
Ha kívülről, s nem vakít el vonzalom:
...egyszerűen borz-alom..."

Sütőtök textilben és a konyhában - kinek melyik jut ;-)

Verocska sütőtök "tortája"


Hozzávalók:

- 1 kg sütőtök
- 20 dkg cuor
- 20 dkg liszt
- 20 dkg dió vagy mandula
- pici só
- 1 sütőpor
- 5 db tojás
- 6 db szegfűszeg
- szerecsendió és gyömbér (ízlés szerint)



A tököt apróra vágjuk, a szegfűszeggel, szerecsendióval és a gyömbérrel, sóval puhára főzzük és utána turmixoljuk.



Az 5 tojás sárgáját a cukorral simára keverjük, a tököt, darált diót, lisztet hozzáadjuk, összekeverjük.
A tojások fehérjét habbá verjük és finoman összekeverjük az egész masszával.

Tepsibe sütőpapírt rakunk, megkenjük kicsit.
A tészta tetejére tökmagot szórunk - megsütjük.

(Nagyon fincsi! Még azok is kedvelik akik általában nincsenek oda a sütőtökért ;-)

a szerencse "lánya" - avagy tiltsátok be a petárdákat...vagy valami mást?

Van egy csomó hiedelem, babona, hogy mit NE csinálj, illetve éppen ellenkezőleg mit célszerű tenned az év első napján.

Hogy ne veszekedjetek, mert akkor majd egész évben.
Meg ilyen hasonlók...

Amikor az első hajnali busszal hazajöttem az Édesanyámtól és befordultam az utcámba, akkor boldog voltam... elértem az első buszt... csendesen esik az eső, mégsem áztam el... elégedetten gondoltam a rám váró ágyikóra.

Mikor a kertkapumhoz értem, a kulccsal a kezemben, akkor az első reakcióm a megdöbbenés volt.

Mert, hogy a kapum egy részéből szó szerint ki volt robbantva egy darab.
Remekül be lehet látni a kertre, a házra.



Először beront az ember, mert az hiszi, hogy betörők jártak bent, körbe rohan, semmi változás nem látszik...
A következő gondolat, hogy a házba bejutottak-e...
és mi lehet az én kis kutyuskáimmal - hallottam már olyat, hogy kisebb kutyákat csak félrerúgnak, meg egyebek...

Sehol semmi ilyennel nem találkoztam, úgy tűnt, hogy nem jártak a kerítésen belül.
A kapu kiszakadt darabjai két részletben a kert két különböző részében megtalálható.

Akkora erővel robbantak a kertbe, hogy kb. 5-6 métert tettek meg, a ház fala állította meg őket.
Az egyik a gázkiegyenlítő (vagy, hogy hívják) mellett landolt, még jó, hogy nem robbant fel az egész ház...

S, elgondolkodtam, hogy ha ez az ablakomon repül be a szobámba, - és mivel nem voltam otthon, akkor akár az egész házam is leéghetett volna...

tehát, végső soron és tulajdonképpen szerencsés vagyok.



A kaput és a kerítést az édesanyám kb. másfél éve csináltatta meg.
Ami normális volt, az most sz...rá ment.
Miért is rossz a szám íze.
Valahogy ez az év (sem) kezdődik jól :-(



Ez egy viszonylag csendes, rendes, nyugalmas kertesházas övezet.
Én meg az Anyukám lakótelepén féltem éjfél körül a sok durranás közepette... pedig... :-(

Utóirat:
és a kapu - ahogy a kerítés is - NEM préselt fából készült... és nem is igazi fából... hanem valami keményebb speckó anyagból, még fűrészelni is nehéz - bezzeg robbantani...!
Elképzeltem, hogy ami ezt így kiütötte, az hogy kacagott volna a műanyag redőnyömön és az ablakom üvegén...

Arra már nem is mer az ember gondolni, hogy mi lett volna, ha a fejemet találja el?
...blogzáróra...

a NAGYMAMÁK DICSÉRETE

Árulnak is ilyen meleg takaróból készített "háziruhát", de Édesanyám (a sors megadta neki a Nagymama státuszt annak idején ... :-)

elkészítette a sajátját, méghozzá kézzel varrva...




Fogsz egy polártakarót (az övé a kicsit vastagabb, melegebb fajta) és a hosszanti oldalát félbehajtod.


A takaró felső részéből levágsz akkora darabot, amekkorából az ujjait készíted majd el, ha hosszabb darabot vágsz le, akkor hosszabb lesz a csuklód felé az ujjarész, viszont ezáltal rövidebb lesz deréktól lefelé a háziruha.

(A takaró egyik oldala nyitott, a másik zárt.
A zárt részt felvágod addig, ameddig hozzávarrod az ujjarészt.
Mivel a túldoldal nyitott, ott csak simán hozzá varrod. )











A takaró felső (keskenyebb) részét bevarrod balról és jobbról addig, ameddig jónak látod, középen nyitva hagyod azt a részt, ahol a fejed fog bebújni - ne legyen túlságosan szűk, férjen bele a fejed kényelmesen :-)





A nyitott hosszanti oldalt is összevarrjuk, lent egy kicsit nyitva hagyjuk annyira, hogy kényelmesen tudjunk lépni benne.







Ha rojtos a takaró, akkor ügyelj rá, hogy a rojtok a megfelelő helyen legyenek (az ujjánál...)

Ne felejtsed el, hogy a polártakarók mérete nem egyforma, vásárláskor ügyeljél erre, ha túlságosan kicsi, akkor derékban szűk lehet, ezt a boltban már eldöntheted, ha körbetekered magad vele és hozzászámítod a varrásráhagyást, legyen kényelmesen elég hely az anyagban.

Kitűnő viselet télen a szobában, tv-nézés és kézimunkázás közben, nem fázol és a derekad nagyon védve van.
Ha fázós vagy, akkor hálóingnek is fincsi.

Édesanyám háta mögötti szép takarót nem ér varrtam, hanem egy foltozó barátném kezének munkája. Hajnikrinek köszönhetően napsütéses színe nap mint nap bearanyozza a Nagyi életét :-)

München magyarul - majdnem féláron...

A München magyarul kiállítás záróhetében (2010. január 5. és 10-e között) a kiállítás olcsóbbért megtekinthető a Magyar Nemzeti Galériában - az alábbiak figyelembevételével:

Részlet a Galéria hírleveléből:


"Finisszázs

München magyarul. Magyar művészek Münchenben 1850 és 1914 között



A kiállítás záró hetében január 5. és 10. között, minden nap változatos tárlatvezetésekkel várjuk az érdeklődőket.

A tárlatvezetésen az időszaki kiállításra megváltott belépőjeggyel lehet részt venni.



2010 január 5. kedd

16.30

Találkozási pont: A épület, földszint

A modernizmus felé.

Modernista tendenciák a századvégi Münchenben és Magyarországon

Tárlatvezető: Krasznai Réka



2010 január 6. szerda

15.00

Találkozási pont: A épület, földszint

A történeti festészet fénykora

Tárlatvezető: Bakó Zsuzsanna

16.30

Találkozási pont: A épület, földszint

Szinyei Münchenben

Tárlatvezető: Hessky Orsolya





2010 január 7. csütörtök

16.30

Találkozási pont: A épület, földszint

Fényjelenségek a vásznon. Csók István és Réti István fényfestészete

Tárlatvezető: Krasznai Réka



2010 január 8. péntek

15.00

Találkozási pont: A épület, földszint

A portréfestészet típusai

Tárlatvezető: Bakó Zsuzsanna

16.30

Találkozási pont: A épület, földszint

Séta a rajzok között

Tárlatvezető: Hessky Orsolya




2010 január 9. szombat

16.30

Találkozási pont: A épület, földszint

Az új vallásosság képei a századvégi Münchenben és Magyarországon

Tárlatvezető: Krasznai Réka



2010 január 10. vasárnap

16.30

Találkozási pont: A épület, földszint

Glaspalast és Secession

Tárlatvezető: Hessky Orsolya"




Nos, az állandó belépő 900.-Ft-ba kerül, az ideiglenes tárlatoké 1.900.-Ft, tehát, ha a megadott időpontokra oda tudtok menni egy állandó belépő bemutatásával (vedd meg a C épületben előbb, nézzed meg az ottlévő állandó tárlatokat, és menj át előbb 10 perccel a megadott helyre az "A" épületbe, ahol a tárlatvezetés indul),

akkor ezer forintot meg tudsz spórolni, a tárlatvezetésről meg "le lehet pattanni", ha úgy gondolod...

Amúgy minden múzeum esetében tájékozódni kell a jegyárakról, mert a kedvezmények mértéke múzeumonként változhat.
Van, ahol a 62 éven felüliek 50 %-os kedvezménnyel mehetnek tárlatokra (némely múzeumnál csak az állandó kiállításra, de van, ahol az ideiglenesre is) 70 év felett sok múzeumban ingyenes a belépés.
Minden múzeum más és más feltételeket alkalmaz(hat), tehát a pénztárban soha ne vásároljatok úgy, hogy "kérek egy jegyet"... hanem kérdezzétek meg, hogy milyen kedvezmények vannak...

Sajnos, ezek a kedvezmények nem egységesek múzeumonként, utána kell nézni.

Virtuális ajándék - a Magyar Nemzeti Galériától

A München - Magyarul kiállítás termének fotóit felrakták a múzeum honlapjára, így már virtuálisan (is) látogatható.

Nézzétek meg ezt a páratlan gyűjteményt, ha nem tudtatok (tudtok) személyesen elmenni - így is van miben gyönyörködni.

http://360world.hu/panoramakep/virtualis_tura/nemzeti_galeria_munchen_magyarul/

A kép alján "szalagban" lehet rákattintani a további termek anyagára.

Az egérrel ügyesen lavírozzatok, egy-két perc alatt rá lehet jönni a technikájára, hogyan lehet haladni a képek között balra-jobbra-felfele-lefele és KÖZELÍTENI !

Azt hiszem nincsenek köztük a lépcsőházban kirakott festmények - köztük egy kedvencemmel... :-( vagy csak béna vagyok (s, most időm sincs keresgélni).

Jó szórakozást :-)

Mammkának

mivel, "reklamált", hogy valami vimádabb dologra vágyna (mint a Halál és a lányka című film propagálása ;-)



Nos, az alábbi levelet kaptam:



Tisztelt Juhász Zsuzsanna!



Hírlevelünkről bármikor leiratkozhat a profil oldalán.

Üdvözlettel:

Vitaminsziget Kft.
2040 Budaörs, Puskás Tivadar u 4.
Tel.:(23) 802-008
Fax: (23) 802-009

E-mail: info@vitaminsziget.com
Web: www.vitaminsziget.com


Ja, és a levél tárgyaként a következő volt feltüntetve:

Karácsonyi üdvözlet !

;-) ;-)

A halál és a lányka (avagy, kivételesen a reklám helye)

"Játékfilmek 40% kedvezménnyel

Az ünnepek alatt egy meghitt mozizás a családdal, barátokkal. Ehhez kínálunk most játékfilmeket
40%-os extra kedvezménnyel.

Az ajánlat 2009.11.27-től 2010.01.31-ig, illetve a készlet erejéig érvényes!

http://bookline.hu/sortlist/sortlist.action?id=6118"

-.-


Ez egy megrázó film, jó rendezés, remek színészekkel.
(S, most sürgősen felejtsük el, hogy a közelmúltban a rendezővel kapcsolatban milyen hírek és események keltek szárnyra).

Jelenleg a kedvezményes ár: 594.-Ft.

Halál és a lányka

(Death and the Maiden)
angol-amerikai-francia film

• Gyártási év: 1994
• Megjelenés éve: 2006
• Típus: DVD
• Képformátum: 16:9
• Hossz: 99 perc
• Rendezte: Roman Polanski
• Forgatókönyv: Rafael Yglesias, Ariel Dorfman
• Író: Ariel Dorfman
• Zene: Wojciech Kilar
• Fényképezte: Tonino Delli Colli
• Vágó: Hervé de Luze

---

A film egy dél-amerikai országban játszódik, egy véres diktatúra leverését követően. Paulina ebéddel várja férjét, Gerardo Escobar-t, aki a rezsim ellenes mozgalom vezetője volt. Gerardo egy ismeretlen férfival tér haza, aki segített neki, amikor defektet kapott az úton. A nő lassan rádöbben, hogy az idegen egyike volt azoknak, akik korábban kihallgatták, megkínozták és megerőszakolták. Nem ismeri a férfi külsejét, ugyanis be volt kötve a szeme, de az illata, a hangja és a zenei ízlése alapján felismerte őt. Bár nem biztos a férfi kilétében, a feltörő emlékek hatására váratlanul felébred benne a bosszúvágy. A szerepek ezúttal felcserélődnek: kínzóból áldozat, áldozatból pedig kínzó lesz.

Szereplők:

• Jonathan Vega (Dr. Miranda fia)
• Sigourney Weaver (Paulina Escobar)
• Krystia Mova (Dr. Miranda felesége)
• Ben Kingsley (Dr. Roberto Miranda)
• Rodolphe Vega (Dr. Miranda fia)
• Stuart Wilson (Gerardo Escobar)

Hangsávok:

• magyar - dolby digital 5.1
• angol - dolby digital 5.1

Londoni disznó... ;-)

... most, persze, valami olyanra gondoltatok,

pedig, kivételesen neeeem..., hanem ezt a malackát kaptam ajándékba Londonból.

(Koppintani szabad :-)





Aztán, lehet, hogy csak nekem újdonság, másnak nem, de mint tudjuk disznók mindenütt előfordulnak... végső soron az egész világ tele van velük.

Én örülök az enyimének :-)
Kicsit bumfordi, kicsit pocakos, kicsit popsis (ez utóbbi kettő nem látszik itt jól) de malacom van, s mi egyéb kell még?

Ha én gazdag lennék...

Molnár C. Pál (1894-1981)
Ahonnan a múzsák elmennek! (Manhattan)
Olaj, farost, 47x62 cm
Jelezve balra lent: MCP, Jelezve vakrámán: 22, Ahonnan a múzsák elmennek!
Kikiáltási ár: 950 000 Ft



A Virág Judit Galéria 2009. december 19-én (szombaton) 18 órakor a Budapest Kongresszusi Központ Pátria termében rendezi téli árverését.

A kiállítás megtekinthető:
december 7-től 18-ig, minden nap 10-től 18 óráig a Virág Judit Galériában.

Az összes kép megtekinthető a galéria honlapján:
http://www.mu-terem.hu/index.php


... szóval, ha én gazdag lennék, akkor ezt a Lotz festményt megvenném:





Lotz Károly (1833-1904)
Herich Leoni portréja (Kiss Istvánné)
Olaj, fa, 200x91,5 cm
Jelezve jobbra lent: F. Lotz K.
Kikiáltási ár: 5 500 000 Ft

Kár, hogy eddig nem jutott eszembe, hogy évente többször rendeznek árveréseket, nyugodtan gyönyörködhetünk festményekben - ezek a kiállítások ingyenesen megtekinthetőek.
S, elmélázhatunk rajta, hogy melyiket vennénk meg, ha...


Mammkának és Szerának pedig ezt ajándékoznám:
Nem tudom, hogyan osztanák meg, kisorsolnánk, vagy felváltva nézegetnék évenként cserélve ;-) ;-)






Rudnay Gyula (1878-1957)
Bábonyi részlet madáretetõvel, 1935
Olaj, vászon, 69,5x53 cm
Jelezve jobbra lent: Rudnay, Jelezve balra lent: 1935 Bábony
Kikiáltási ár: 380 000 Ft


Ezt sem hagynám ott:




Müncheni Akadémián tanult magyar festõ, 19. század vége
Kislány kancsóval
Olaj, fa, 22,5x15,5 cm
Jelzés nélkül
Kikiáltási ár: 220 000 Ft


Ez a festmény a maga nemében pedig nagyon-nagyon érdekes (még laikus szemmel nézve is):





Sándorfi István (1948-2007)
Kanália, 2005
Olaj, vászon, 130x81 cm
Jelezve hátoldalon: Sándorfi István Kanália 2005
Kikiáltási ár: 4 000 000 Ft

Ezt külön megcsodáltam, de nem úgy, ahogyan az aukcióra készülődők...

Hát, ha elképzelem, hogy mennyi ilyen képet csinálhatnék a rengeteg anyagmaradékomból... mivel ez nem hagyományosan festmény, hanem az olaj kombinálva van textilkollázzsal...

Kár, hogyha odabiggyesztenénk, hogy "juhizs" a kutya se akarná megvásárolni...





Réth Alfréd (1884-1966)
Négy alak, 1964
Olaj, textilkollázs, homok, fa, 76x122,5 cm
Jelezve jobbra lent: A. Reth 64
Kikiáltási ár: 3 200 000 Ft

Néhány részlet a kiállított festmények közül:




Kádár Géza (1878-1952)
Napsütötte utca
Olaj, papírlemez, 42x67 cm
Jelezve balra lent: Kádár Géza
Kikiáltási ár: 650 000 Ft





Molnár József (1821-1899)
Hegyvidéki táj
Olaj, vászon papírlemezen, 46x33,5 cm
Jelezve középen lent: Molnár
Kikiáltási ár: 750 000 Ft





Poll Hugó (1867-1931)
Fürdõzõ gyerekek
Pasztell, papírlemez, 73,5x106 cm
Jelezve balra lent: Poll H
Kikiáltási ár: 380 000 Ft





Mednyánszky László (1852-1919)
Téli táj patakkal
Olaj, vászon, 40x50 cm
Jelezve jobbra lent: Mednyánszky
Kikiáltási ár: 2 200 000 Ft





Zsolnay Júlia (1856-1950)
Íriszek, 1897
Olaj, vászon, 52x105 cm
Jelezve jobbra lent: ZSJ 1897
Kikiáltási ár: 420 000 Ft






Telepy Károly (1828-1906)
Tó az Alpokban, 1869
Olaj, vászon, 100x74 cm
Jelezve balra lent: Telepy K. 69.
Kikiáltási ár: 2 400 000 Ft

... egy kis szépség...

http://www.artgallery.lu/digitalart/women_in_art.html

Juhizs foltvarrós jövője, avagy a világvége megfúrása

Egyre sűrűbben regélik, hogy a maják megjövendölték, miszerint 2012-ben jönne el a világvége...

Ezen felbuzdúlva ma elmentem a bankba átutaltatni a jövő évi tagsági díjamat a Foltvarró Céh felé.

Az ember felkészül - mert alapos - , előre papírra írja, hogy kinek, hova, milyen számlaszámra, milyen összeget akar átutaltatni, s mi legyen a megjegyzés rovatban.

A tranzakció megtörténik, s kapunk visszaigazolást róla.

A legtöbbünk tán nem is nézi meg ezt a papírt, de én ellenőriztem.

Mit is mondhatnék... most, hogy befizettem a céh-tagságomat 2040-re, gyakorlatilag nincs visszaút;
sem számomra, sem pedig az emberiség számára.

Nem úszom meg, a hátralévő 30 évemben szorgalmasan varrnom kell - s, az emberiség felhagyhat a rettegéssel - még a sors is úgy akarja, hogy 2040-ben a Föld még egy lakott hely legyen, elvégre befizettem rá, s, papírom is van róla... :-) :-)

Az ember tragédiája - minden "lila köd" nélkül...

A minap meghívtak egy színházi előadásra.

S, bár Madách művét már sokszor láttam, többféle feldolgozásban is, nagyon örültem, hogy elmehettem - ritka kincs a színházba járás.

Az Evangélium Színház, mely a fennmaradásáért folytat küzdelmet - ahogy sok; lelkünket ápoló intézményünk szintén - ezzel az előadással akarta felhívni a figyelmet helyzetükre.
(Lásd lejjebb az "Előadás taglalásában..." )

Élmény volt ez az este - Madách költeményének hagyományos értelmezése köszönt vissza a színpadról - jó színészekkel.

Bebizonyítva, hogy remek előadást lehet rendezni úgy is, hogy kicsi a statisztéria, kevés a költségvetés, jelzés értékűek a díszletek.

Nagy találmány volt a kosztümök megoldása, fehér ruhákra színenként jelzésértékűen lettek más ruhadarabok felvéve - tökéletes megoldásként.

Részemről - a többi szereplőt nem kisebbítve - de, legjobban a Lucifer szerepében fellépő Kárpáti Tibortól voltam a legjobban elvarázsolva... az a hang... a gesztusok... a mimika...

A nagy sikerre való tekintettel - januárban még beiktatnak két előadást.

Lásd a részleteket a honlapjukon.

http://www.evangeliumszinhaz.hu/

Mikor a Duna Palotába (Bp.V.,Zrínyi u.1.) menet kicsit elméláztam a Vörösmarty téren... a csodás kivilágított kavalkádban..., ahogy a kis színpadon a tér sarkán egy együttes reneszánsz zenét játszott és korabeli ruhákba öltözve fiatal pár táncolt... már éreztem, hogy különleges lesz ez az este.

Ki hitte volna, hogy ennyire.



Ha egy hagyományos Madách értelmezésre vágytok és módotokban áll, akkor nézzétek meg ezt az előadást.
Esetleg januárban 23-án, vagy 24-én délután.

Pirosssssska, avagy jó, ha készen vagy egy táskával...

Életem első - s, tán utolsó ;-) rendelésre készült táskámmal végre valahára készen lettem.




Sok időm elment rá, de sokat is tanultam belőle... például, hogy mennyivel más, ha nem áll egy tábori Tanító Néni :-) az ember háta mögött, hogy odaszaladjunk kérdezősködni... hogy mit, hogyan is kell csinálni.



Én, aki utálok bontani, naaaa, bontottam.... újra varrtam, ha az enyim lett volna, már régen félre hajítottam volna, és az "egyszer majd még befejezem!" kategória újabb alanya lett volna a lakásban.





Viszont komoly megállapításokat tettem (tapasztalatokat szereztem):

1. Nem vállalnék el még egy ilyen táskakészítést - másnak. (Mármint, hogy ilyen fazont).

2. Nem kell feltétlenül az anyag adottságai miatt beindulni és még ötletelni, hogy ezt meg azt így meg úgy kellene rajta csinálni, mert csak kitoljuk az időt, mire készen leszünk, és a saját életünket bonyolítjuk vele.

3. Mennyivel nehezebb olyan darabot elkészíteni, ami a megrendelő ízlését tükrözi és nem feltétlenül a miénket.
Legalábbis én így voltam vele, ez a színvilág nem az enyém, én nem szeretem a feltűnő dolgokat.




De, azért boldogság volt készen lenni vele, és a rákövetkező éjszakán elmélyülni a textiltök készítésében.... szóval, senki se mondhatja rám, hogy NEM tökölök, mert bizony, hogy igen :-) :-) :-)

Jó, ha van egy esernyőd...

egyrészt, mert önvédelmi eszköz lehet (na, persze, nem a kicsi összecsukható féle, hanem az a jó hosszú, nyeles).

Mindig szerettem az esernyőket.
Gyermekkoromban azért, mert, hogy nem volt...

Később is vonzódtam hozzájuk.
A hosszúakért, amivel remekül lehet gyakorolni a "hogyan lavírozzunk a buszon úgy, hogy embertársaink nemesebb szerve ne sérüljön meg közben" című társasjáték keretén belül.

... és óh, azok a nyári esők! Pláne a téliek, az az ázott kutyaszag a buszon.

Azok a kalandok, mikor sikerül elhelyezkednem rendkívül ügyesen, hogy ne áztassam el a ruhámat a saját ernyőmmel, de úgyis jön előbb-utóbb valaki, aki emberbaráti szeretetből megteszi helyettem.

Amúgy - meg az öröm tárgya is, mert mekkora öröm, hogy a nap végén épségben hazaérkeztem és senki se szúrta ki a szememet.

Sok esernyőm van, de valahogy nem igazán tartósak, hol egy alkatrész szakad le, hol pedig a madarak döntenek úgy, hogy érdemes lenne hiú reményeket táplálnom afelé, hogy szerencse fog érni...

Volt azért néhány ernyő, ami igazán lázba hozott az idők folyamán.

Az egyik egy előző munkahelyemen egy kolléganőmé, kicsit olyan skót kockás hatású volt. Ilyenkor, ha meg szeretnénk szerezni a más tulajdonát (természetesen csak szigorúan véve törvényes módon, alku tárgyát képezve, mint a bazárban) hát fikázni kell... miszerint, de vacakul nézz már ki, használt is meg miegymás, igazán lejáratja magát, hogy ilyennel mászkál...

A másikat Velencében láttam - már az idők homályába vész sok év után, hogy mitől is voltam úgy oda érte, csak a fájdalmas érzés maradt meg, hogy miért nem telik rá...

A harmadik félét múzeumi shopokban láttam; az expresszionista stílusú esernyő... jaj...

De, múlt heti kalandom felrázott a régi emlékek utáni sóhajtozásból.

Beléptem az irodába és megláttam ŐT.
Kék alapon napraforgó mintás (némi zölddel is megfűszerezve a csodás sárga szín mellett).

Gondoltam, szép a menyasszony, de némi részlet vele kapcsolatban nem lenne hiábavaló....

- Kié az ernyő?

- Nem tudom - mondta heveny pénz számolás közben a kollegina.

- Jól nézz ki - gondolkodtam hangosan...

- Szerinted eladó? (Elvégre puhatolózni szabad...)

- Nem hiszem - jött a válasz.

- .... és
.... ha,
...
leköpném?

Harsány röhögés,
a pénz számolását lehet elölről kezdeni.

Elméláztam kicsit...

- Pedig ... nem kérhetne érte sokat.

- Miből gondolod? - érdeklődött.

- Hát... nem adhatok sok pénzt egy leköpött ernyőért... ;-)