Új nap kezdete...

- mosdó,
- mérleg,
- harakiri

:)

Amikor sírnánk és nevetnénk is egyszerre...

Tegnap a buszon megint mobilbeszélgetést kellett hallgatnom (ha akartam, ha nem... :( 

"Szia, nem tudok most, mert buszon vagyok..." 

Itt hallgatott kicsit, aztán folytatta...

"...az az újságíró, aki Pulitzer-díjat és agyvérzést kapott..."

és akkor úgy éreztem, hogy sürgősen le kell szállnom...
mielőtt valamit én is el- (avagy) megkapok. 

:)

...a kihagyhatatlan ajánlat...

Csak aznapi akció - természetesen meddig - hát éjfélig...érvényes...

"gumírozott markolatú prémium kézi balta" - melyben írják, hogy biztosan nem fogok csalódni.
Tegeznek, mi baltások már csak így vagyunk ezzel - egymásközt.

Méltányos az ár a minőséghez viszonyítva: kemény 2.390.-ft.

Mindez nem érdemelt volna egy bejegyzést, de az már igen, hogy KETTŐT FIZET = HÁRMAT KAP !

Gondolom, hogy baltás gyilkosok előnyben ;)

Koncerttermi élmények :)

A tegnapi koncerten egy kb 85 és a végtelen közötti korú hölgy ült mellettem.

Prospektus nem volt; ezért szóban közölték, hogy mikor, mi következik -.Bhrams, Sibelius után Kodály: Marosszéki Táncok...

A hölgy boldogan felkiált: "De jó, régen hallottam, nagyon ritkán szokták játszani!". 

Ritmusra, ütemesen dobol a fekete-fehér pöttyös sportcipőjével...ringatja a fejét önfeledten balra-jobbra, aztán hirtelen felrántja a rózsaszín vászontáskája cippzárját, előkapja a pénztárcáját; elhúzza a cippzárját és elmélyülten számolni kezdi az aprópénzt...és akkor eszembe jutott 

Kazal László...https://www.youtube.com/watch?v=BjFazwmY8ms

Jó volna tudni, hogy Kodálynak volt-e humora :)....

Fárasztó, de jó :)

Facebookról mentett "gyöngyszem" :) 

Hahota

Augusztus 29., 19:13 · 

... kérem szépen...

én ezért nem vagyok   S O V Á N Y   ;)

"azta" bánatos galagonya...



Forrás:

Internet - Facebook

..."csapjunk a lecsóba"... :)

A blogolásba való visszatérésként jó magyar szokásként "lopjunk" pl. a Facebookról...

Ez utóbbi gyöngyszemet ki nem hagynám, én konrétan szétröhögtem magam rajta...

Juhizs
(aki kb másfél évtizedig lakótelepi lakó volt)

Tóth Ferenc

Augusztus 1., 23:29

"Jó szomszédi (v)iszony…

Van abban egy diszkrét perverzió, ha az ember egy 10 emeletes kövérházban éli az életét. Lépcsőházanként 40 lakás, 6 lépcsőház összefűzve, nagyjából egy közepes nógrádi zsákfalu lakosságának számával, mindez néhány száz négyzetméter alapterületre koncentrálva. Számtalan emberi sors, különböző élet keveredik össze egy igen kis területen viccessé, vagy pokollá téve az együttélést.

Mindjárt itt vannak az elsőn Gombócék, akik szándékosan költöztek a legalsó szintre. Apuka nagyjából 150x150x150-es (magasság, szélesség, testsúly dimenziókban mérve), nem variálja túl a számokat, életében egyszer kidolgozta ezt a százötvenes rendszert és azóta tartja magát a tervhez. Persze van ennek előnye, senki sem előzi le a lépcsőn és ha valamiért fel kell neki mennie a magasabb emeletekre a liftet sem kell megosztania senkivel. Anyuka hasonló adottságokkal bír, csak nőben, ezért a lépcsőházban mindig felváltva közlekednek. Viszont ha lemennek a ház köré néha napján sétálni, na jó, inkább kaját venni a boltba, akkor egy 6 méter széles útszakaszt képesek teljesen eltorlaszolni ketten a kezükben lévő szatyrokkal.

Velük átlóban lakik a sportos anyuka két gyerkőccel. Valamikor régen még ő is a gombóc klánhoz tartozott, de amióta elvált és visszakerült a „verseny szférába”, azóta bőszen sportol, hogy formába hozza magát és találjon egy új pasit. Jó lelkű, de kicsit egyszerű szegényke és orbitálisan túltolja a biciklit, legutóbb is elindult egy 10 km-es helyi futóversenyen a derekára szerelt cowboy tölténytárra emlékeztető övvel, benne vagy 10 magnézium, öt ampulla amino, némi energia zselé, meg egy kisebb sport centrum teljes folyékony protein termékpalettája. Azért biztos, ami biztos folyamatos telefon kapcsolatban volt verseny közben a barinővel, hogy ha valami elfogyna az úton, az tudjon utána vinni egy kazallal…

Ugorjunk rögtön a tizedikre, ott laknak Többgenerációsék. Nagyjából 16-an az 57 négyzetméteren, meg biztonság kedvéért időnként eljön látogatóba a rokonság apraja, akikkel együtt jön még a távoli nagyja. Ők külön kasztot képeznek a lépcsőházban, vidékről költöztek be, mindenhova együtt mozognak és egy kicsit sem hangosak. Látszik, hogy az asszonyok tartják össze az egész ökoszisztémát a családban, ha kell még egymással is hangos haragra gerjednek. Legutóbb összebalhéztak a főzésen, de a rangidős matróna rögtön rendbe tette a többit, hogy „akkor is azt fogom főzni, hogy a rák egye le a csöcsödet!” Innentől nem volt több kérdés. 

A férfiak végzik a kemény fizikai melót, mindannyian a recycling vonalon helyezkedtek el, a fiatalok logisztikai asszisztens területen, a tapasztaltabbak már senior anyagmozgatási szervezőként, míg a hierarchia csúcsán a minőségellenőr nagypapa fején egy hatalmas szalmakalappal. Lomtalanításkor nagyjából hat milliszekundum alatt képesek átforgatni egy 14 köbméteres konténert és molekuláris szinten szétválogatni azokat az anyagokat, amiben van valamilyen fém. Sokszor lent piknikeznek a parkban a gyerekekkel, ilyenkor a munkában megfáradt emberek sohasem szomjasak, de azért a biztonság kedvéért mindig van a kezükben 2-3 sör, hogy ha hirtelen trópusira változna az időjárás, akkor fel legyenek rá készülve.

Alattuk egy 85 éves néni lakik. Ő alapvetően csendes, élete során már elfogyasztott 5 férjet, de az ajtaján még most is az a felirat fogadja a betérő vendéget, hogy mindig van remény. Pedig az utolsó ura elég ronda alkesz volt, de a csendes nénike bőszen vette neki a piát, így gyakorlatilag az öreg hamar átitta magát a túlvilágra. Most éppen az új élettársat keresi, mert nagyon nem tud mit kezdeni magával, nem jó így egyedül megöregedni.

Mellette szintén egy idős hölgy, de a csendes néni 180 fokos ellentéte. Ő a ház csendőre, mindenkiről mindent tud, reggeltől késő estig járőrözik fel-alá a lépcsőházban és ha meglátja, hogy tele a két kezed, akkor gyorsan odajön, segítséget színlel, hogy kinyithasd az ajtód, de mire megmozdulnál ő már bent is van a lakásban és tételesen le ellenőrzi, hogy milyen új dolgokat vettél, ki van nálad és milyen ízű a kajád, amit épp főzöl. Egyszerűen nem lehet kicselezni, mindenkinél gyorsabb és ha kell átfér a kulcslyukon is.

Van egy különös jelensége a lépcsőháznak, ők a Visszhang család, a nyitott társadalom hívei. Nem itt laknak, hanem a szemben lévő épületben és az egész életüket nyitott ablaknál töltik. Ha otthon vannak, akkor leginkább óbégatnak egymással, jó hangosan, hogy mindenki hallja. Állandóan összevesznek mindenen. Már lejátszották egymással az összes Szomszédok, Barátok közt és Éjjel nappal Budapest epizódot, de valahogy mégsem bírnak dűlőre jutni. Legutóbb éppen egy vasárnapi reggelen akaszkodtak egymásnak, amikor még éppen csak éledezett a megfáradt panel közösség. 

Az egyik lakó már nem bírta idegekkel és diszkréten átordibált, hogy „öld már meg a kurva anyádat, akkor legalább végre csend lesz!” Persze dehogy ölte meg a szerencsétlent, még el matekoztak egy fél órát, majd heves tányér csörömpölés vetett véget az idillnek.

No, de vissza a lépcsőházba, hiszen itt is megvan Visszhangék klónja, igaz kicsit más felállásban. Az ötödiken laknak, apu jól szituált üzletember bitang sok lóvéval, általában nagyon rendes, ha nem iszik. Anyu alibiből műkörmözik a lakásban, de leginkább költi apu pénzét, hobbiból ő is szeret piálni, de csak az íze kedvéért. 

A gixer akkor jön, ha aput elkapja a gépszíj, akkor nem is iszik, hanem vedel, rendkívül rövid idő alatt nagyon sokat és sokfélét, mondhatni ipari méretekben, amin minimum meg tudna fordulni egy kisebb hajó. Ennek hatására előtör belőle az őslény-állat, mindenen összevesznek, de próbálják leplezni. Apu bevonszolja anyut a fürdőszobába, mert ott senki sem látja és kongatja a fejével a fürdőkád szélét. Anyu sem rest, üt, rúg, karmol, harap csak, hogy kiegyenlített legyen a mérkőzés. Persze a fürdőszobai szellőző meg felerősítve közvetíti a folklór műsort az egész lépcsőházban. Másnapra persze felszáradnak, ilyenkor szent a béke, kézen fogva sétálgatnak a téren, apu hosszú ujjú ingben álcázva, hogy ne látszódjanak a karmolás nyomok, anyu meg egy bazinagy légy napszemüvegben, ami kitakarja a teljes fejét.

Mellettük szintén lóvés család, az ember már 15 éve angolban dolgozik. Két-három havonta egyszer jön haza, egyébként csak küldi a zsét, az asszony meg a garasokat nagyon jó dolgokra fordítja, vásárolgat magának ezt azt, meg gyakorlatilag rommá plasztikáztatta a testét. Dolgozni nem megy el, feji messziről az embert, a két lánya meg már nem sok vizet zavar otthon, mert szinte felnőttek. Megy a party, meg a bulika minden héten, jönnek a hasonló kvalitású barinők, de ettől függetlenül ők együtt nagyon boldogok. Ezt onnan tudja a lépcsőház, hogy tele posztolta a nagy közösségi oldalt szipi-szupi fotókkal, hogy most volt a 20. házassági évforduló és ők Egyiptomban voltak hálidéjozni. 

Persze szegény hölgyike itthon azért nagyon magányos, meg hát nem is nagyon tud a lakásban semmit megszerelni, így gyakran jön a gázos, a postás, a villanyszerelő, a kábeltévés, meg még nagyon sok segítőkész ember, akik rendezik szegény pára dolgait. Gondolom apu is elvan odakint, de ha ez nekik így jó, akkor nincs ezzel mit kezdeni.

Egyébként az utóbbi időben elég nagy a felfordulás a lépcsőházban. A régi lakók jó része elköltözött. Helyükre újabbak érkeztek, nem is nagyon volt még szerencsém kiismerni őket. Azért a negyedikre költözők elég érdekesek. Az anyu a feng-shui híve, apu meg ezermester. Ezt abból lehetett leszűrni, hogy az asszony két hetente rendezteti át vele a lakást és akkor megint elkezdenek mindent átkozottul szétfúrni. Persze ezt is szigorúan a feng-shui szabályai szerint hétvégén hajnali ötkor, vagy hétköznap késő esténként, mert állítólag akkor a legpuhább a panel. 

Azért a legutóbb a fürdő újragondolása közben utolérte őket a sors keze, apu nekiállt egy ipari ütvefúró-kalapáccsal megdolgozni a kb. 4 centis válaszfal betont és azzal a lendülettel egy jó másfél négyzetméteres betondarabbal együtt átszakította magát a konyhába és a gáztűzhely melletti sarokban landolt. Utána pár hétig még a kiskanalat is nehezen mozgatta a törött kezeivel, így nem nagyon kívánta feng-shuit meg az ütvefúrót.

A hatodikra is új lakók érkeztek, amolyan izolációs terápia hívők. Soha nem mennek semerre, egész napjukat a lakásban töltik, apu home officeban dolgozik, anyu meg épp gyeden van az ikrekkel. Olyan két évesek lehetnek, már nagyon aktívak, reggel szinkronban tudják ütni a radiátort a műanyag barkács játékokkal, és utána órákig képesek rodeózni a nagyszoba parkettáján a két gyerek dömperrel. Aztán egész nap álomba szenderülnek, vagy a szülők az ágyhoz kötözik őket, esetleg kevernek a macis kakaóba némi xanaxot, lényeg, hogy csend van, egészen este tízig. Aztán elkezdődik a kit tud hangosabban dübögni a padlón két lábbal a szekrényről leugorva verseny részeként igaz, ha szerencsénk van nem tart tovább fél tizenkettőnél.

Közvetlenül mellettem most albérlők laknak, ők is nem rég jöttek. Négy srác, akiket most vettek fel az egyetemre. Látszik rajtuk, hogy testépítők, de még csak fejben. Egyenként alulról ütik a 45 kilót. Szerintem az oviban a nádszál, a vákuum, a harmat, meg a döglött mókus volt a jelük. Legutóbb átugrottak szembe a Bájotekes boltba és vettek egy öt kilós proteint. Jó móka volt nézni őket, hárman cipelték fel az emeletre. Aztán a minap beszélgettem velük, örömmel újságolták, hogy végre egy hét kínlódás után sikerült kinyitni, kurva feszes volt az a rohadt gyerekzár, ketten ráültek, a harmadik meg próbálta csavargatni, hogy engedjen, aztán végül inkább egy bicskával kiszúrták a fenébe a flakont, az anyjukkal szórakozzon. Most nagyon boldogok, tömik magukba a cuccot, csak annyira csikarja a belüket az indokolatlanul sok protein, hogy kénytelenek voltak a súlyzós részét egyenlőre a projektnek felfüggeszteni …

Ja, aztán a harmadikra költözött még pár éve egy hülye gyerek. Negyvenes éveinek közepében jár, elvált, amolyan sportbolond. Nem nagyon jár hozzá senki, csak a gyerekei, meg a sportoló cimborái, van is nekik valamilyen klubjuk. Torta, vagy puding, legalábbis ennyit tudunk. Na, ezzel volt még egyik télen egy hülye eset. Akkor is lent ugrabugrált a gyerekekkel a téren valami labdával, aztán neki esett a betonfalnak. Eltört pár bordája, aztán a gyökér hazajött a kórházból és magára zárta az ajtót, utána meg nem tudott felkelni. A szerencsétlent a tűzoltóknak kellett kiszabadítani. Felmásztak a harmadikra létrával, rátörték az ablakot, aztán utána beengedték a mentőket az ajtón, akik elvitték azt a barmot. Úgy nézett ki a hordágyon, mint egy kötözött sonka, csak nagyon jajveszékelt. Mi meg nem tudtunk miatta reggel elindulni a melóba, mert a tűzoltó kocsi teljesen eltorlaszolta a lakótelepi utat. Utána egy darabig nem nagyon mutatkozott senki előtt a lépcsőházban.

Ha már így szóba került a tér, ott is zajlik az élet. Elsősorban délután, estefelé, akkor megtelnek a padok. Itt szigorú a hierarchia, nem jellemző a keveredés. Az első pad a ház előtt a csendőröké. Ugyanis minden lépcsőházban van legalább egy. Nagyjából olyanok, mint a mi lépcsőházunké. A délutáni lépcsőházi portya után kezdődik a napi parancshirdetés. Átbeszélik ki mit látott, melyik lakó az új közellenség, ki a gyanús elem. Megfogalmazzák gyorsan a napi intézkedési tervet, aztán húznak vissza gyorsan a lépcsőházakba járőrözni.

A mellettük lévő pad a nyugdíjasoké. Itt éppen a heti Csotrogány Születik castingja folyik. A szabály nagyon egyszerű. Az a három fő jut tovább, aki vagy a leghangosabban panaszkodik, vagy tud legalább öt olyan betegséget mondani magáról, ami a többieknek még nincs, esetleg vígaszágon tovább lehet úgy is jutni, ha ugyan olyan a betegsége, de súlyosabb, mint az előtte szólóé. A cél az orvosi rendelőbe kerülés, mert ott van az élő show. Az a közönség már igazán kemény, hamar kiszavaznak, ha nem vagy túl rosszul.

A zöld terület központja a játszótér. Itt gyülekeznek a kisgyerekesek. Látszik rajtuk, hogy megviselte őket a hosszú otthon töltött lét. Itt a párbeszéd – tisztelet a kis számú kivételnek – leginkább arról szól, hogy pisiltünk, kakiltunk, szopikáztunk, aztán meg szundikáltunk egy kicsikét. Haladó szinten meg a leggyakrabban elhangzó mondatok, hogy mi már tudunk járni, meg egyedül ülünk a bilin és legutóbb már el tudtunk mondani két összetett mondatot. A fene se érti ezt az egészet, még emlékszem azokra az időkre, amikor nekem voltak kicsik gyerekeim, de valahogy sohasem jött az inger, hogy együtt kakáljak, pisiljek velük. Járni is tudtam már egyedül, a bilire meg végkép nem akartam ráülni a gyerek előtt. Na jó, bevallva az őszintét, egyszer kipróbáltuk a haverokkal, de akkor nem voltunk túl szomjasak és különben is nagyon rég volt… Biztos változott a világ, vagy én lettem túl öreg…

Van még a ház másik sarkánál egy külön pad, ez a fiataloké. Pattognak körülötte a rollerekkel, gördeszkákkal, közben a blútyúk hangszóróból szól a tuci-tuci. A zenénél csak ők hangosabbak, főleg, ha a pad alól előkerül Maligán testvér, vagy egy-két trükkös pattintós cigi, esetleg pár mosolygós bogyó. Mindegy, fiatalság bolondság, ahogy a mondás is tartja, annak idején mi is megértük a magunk pénzét….

Lassan esteledni kezd, kiürül a tér. Lámpagyújtásra mindenki hazatér, mint a régi szép időnkben, csak a lakótelep kóbor félfülű macskája kóricál a téren. Látszik rajta, hogy a kilenc életéből elhasznált már legalább hatot. Most mégis bátran ugrik fel a trafóház tetejére és mászik be az egyik lyukon. Nem jó ötlet cirmos, az álmos könyvek szerint ennek nem lesz jó vége, de nem törődik vele szerencsétlen. Hatalmas robajjal robban fel a trafó, ahogy cirmi rövidre zárja odabent a három fázist, egyszerre borul némaság és sötétség a lakótelepre. Se rádió, se TV, se fény az esti zsörtölődéshez, most akkor mi lesz…

Halovány gyertyafények gyúlnak, tétova táncot járva a sötétben és átveszi a hatalmat a lakótelepen a végtelen nyugalom és a csend…"

Visszatérés...

nem, nem a Kék lagúnába, mint a filmművészetben,

hanem bizony ide a MOZAIKOK-ra.

Csak kicsit múljon ez a hőség...

Az ok két tényezőből is áll:

- az egyik, hogy féléve nyugdíjas lettem, ergo több időm lenne (de ez egy külön bejegyzés tárgya lehet),

- a másik, hogy igyekszem minimálisra csökkenteni a Facebook-os jelenlétemet.

Ami nem egy könnyű dolog... némi függőség áll fenn napi szinten nálam (is).

Azért elkukkantok oda, de megpróbálom megállni, hogy

a.) megosszak dolgokat
b.) kommenteljek, "tetszikeljek"

ott.

A döntésemhez a végső lökést augusztus 1-je adta meg.

Úgy gondolom, hogy Magyarországon megszűnt a demokrácia és a szabadság.

Avagy a pillérei már oly módon rozogákká váltak (és gyakorlatilag folyamatosan), hogy nyugodt lélekkel nem állhatunk alája, kivéve, ha szemműtétre várunk.
Akkor meg ugye több év is lehet a várakozás.

Egyrészt gutaütés kerülget a Facebook-on közzé tett dolgokkal kapcsolatban - másrészt utálom, hogy ha valamit én teszek közzé, akkor boldog-boldogtalan elkezdi osztani nekem az észt.
(Amire természetesen - mármint az észre - valóban nagy szükségem van, de csak szelektálva - ha-ha).

Az nem lenne baj, ha ligh-tosan tennék, de olykor nem így történik.
Nincs nekem ennyi önuralmam, hogy az "ismerősöm ismerőse" azt higgye, hogy nagyon meg kell engem menteni akár agyilag, akár erkölcsileg stb. stb.

Igen, tudom, hogy be lehetne állítani, hogy az ismeretlenek ne láthassák, amit én írok, de... na, jó... az én ismerőseim között is vannak néhányan, akik időnként nem állnak meg dolgokat, vagy számomra fárasztóan túlzásba viszik.

Emiatt már pár embert töröltem, de egyszerűbb hosszú távon, ha nem törlöm az ismerőseim 10 %-át, hanem önkritikusan kivonulok onnan.

Ide meg csak NEM jön az, aki NEM kedvel (na, jó, ha mégis és csurgatja a nyálát a kíváncsiságtól, akkor meg is érdemli).
Vagy, ha nagyon NEM olyan a világképe és a látásmódja, mint az enyémé.
Amit persze nem akarok rátuszkolni senkire se.
Akinek nem tetszik - az ne olvassa.

Szóval, nem kötelező ide járni. Még szép.
Nagy valószínűséggel grafomán vagyok, ha nem is állandóan, de időnként.
Tehát nem az a cél, hogy x. y. olvassa (bár, kétségtelen tény, hogy öröm azért), hanem, hogy én ne kapjak agyvérzést.
A röhögéstől és a méregtől.
Mikor hogy.

Valószínűleg ősztől indítani fogok zenesorozatot is - ami nem feltétlenül a zenéről fog szólni.
Tehát nem kell megrémülni, nem biztos, hogy kultúrmisszióról lesz szó.
(Bár, olykor az is lehet).
Inkább a koncerttermekben (na, persze a mosdójukban) meg SATÖBBI helyiségeikben tapasztalt emberi viselkedésről.

Ezt már majdnem elkezdtem most nyár elején a Zeneakadémia kapcsán, mivel minden alkalommal találkoztam - megörökítésre méltó - történésekkel.

Tehát:
várjuk a meleg elmúltát...
(és nem identitás terén :)

Azért kérem, hogy mindenki legyen tekintettel arra a sajnálatos tényre, hogy memóriaproblémákkal küzdök immár talán egy évtizede is.
Amit igyekeztem a munkahelyeken titkolni (hol kevesebb, hol több eredménnyel :)
Most, hogy nyugdíjas vagyok ebből már származhat hátrányom.
Az egészségügyi gondom a helyesírásomat is érinti :(
Időnként nem jutnak eszembe hétköznapi szavak (úgy, mint asztal és társai a bonyolultabbakról már ne is beszéljünk), kifejezések - és nem jutnak eszembe a helyesírási szabályok sem.
Tehát ... ez van...ha valakit idegesít, nehogy kioktasson :) :)

Tudjátok, olyan ez, mint a tv távirányítója... azért van ott sok gomb, hogy arrébb lehet kapcsolni :)
No, meg azért is, hogy időnként elgondolkodjunk, hogy "mi a fene ez a sok gomb"...

...hárman voltak tehenek...

egyformák, s nem egyebek...
sehol se egy Mehemed...
lefotóztak engemet...
nem tehettek egyebet...

;)

Fotó és festmény:
Benkőné Kovács Márta

....hát...jó...nehéz lesz, de igyekszem :)

....






Kedves Zsuzsanna,

a következő kedvezményed: Jóváírás, melyből még rendelkezésre áll 1 Ft, felhasználási határideje 14 nap múlva, 2018-05-24 lejár. 

Üdvözlettel,
Bónusz Brigád 

Mesés világ

"Mondakutatók szerint a különböző népekre jellemző számok jelennek meg saját népmesei-és mondaköreikben. Nálunk jellemzően a 3-7-9-es számok bűvköre lelhető fel.

 A hármas szám igen erős, összetett jelentéstartalommal bír. A test-lélek-szellem hármasságára ugyan úgy utal, minta a Szentháromságra, valamint a múlt-jelen-jövő összefüggéseire. Ezáltal egyben a kiegyensúlyozottság és harmónia jelképe is. A cselekvés szintjén a hármas szám hordozza a kettő találkozásával létrejövő harmadikat, tehát magát a teremtést, alkotást, eszmék megvalósítását. A Tarotban a hármas a Császárnő, és a Világ lapok száma."

Forrás:
 http://www.noiportal.hu/main/npnews-27231.html
 -.-

Miközben a gasztroenterológiai szakorvos ecseteli az eljövendő vastagbéltükrőzéses vizsgálatra való felkészülés csodás elemeit - amúgy is tele van az ember fehérneműje már a gondolattól is - közlik velem, hogy jó lenne, ha hoznék egy kísérőt is, úgy könnyebb hazamennem majd.

Majd a doki végigméri nem éppen modell alkatomat és közli félmosollyal, hogy nem feltétlenül szükséges, mert nekem egészen jó a fizikumom.
(Na, ilyen finoman se fogalmazták még meg azt, amit a tükörben látok és mérlegre állva is).

Igen sajnálatos tény, hogy közben a szemem ide-oda kalandozik a szobában, még azt se mondhatnám, hogy "lányos zavaromban" - mikor döbbenten észlelem hogy egy jó nagy papír ki van ragasztva a falra a telefon mellé.

PIROS HATALMAS NAGY SZÁMOKKAL

"    3 3 3.  mellék

újraélesztés és elsősegélynyújtás "

mit mondhatnék... mesés világ...

Mobil világ

A 34-es busszal átsuhanunk a hídon Buda felé.

Egy utastársnő hangosan csicsereg a mobilján:

"A Szentléleken vagyok - Szia !"

...

ha csak úgy nem...

;) 

Biztonsági őrös kalandok...

Általában zaklatni szoktak, mert megbízhatatlan a kinézetem és nagy táskákkal járok, ez ugye rendkívül gyanus...

Viszont - van egy biztonsági őr, akivel legalább 5-6 éve nagyon jóban vagyok.
A hely nem változott, csak a tulajdonos cégek, és mi ketten sem változtunk a "közértben".
A fejlett humorral rendelkező emberek olykor rátalálnak egymásra és félszavakból is értik a másikat.
Így vagyunk mi ketten - jókat "röhögünk" sokszor magunkon, vagy azon, hogy milyen fura is a világ.

Ha nem veszem észre, hogy ő van szolgálatban, akkor bizony mögém settenkedik és megijeszt.
Igaz, ez olykor előfordul fordítva is...elvégre kölcsönkenyér visszajár.

Most két napja is húztuk egymást, mikor beraktam egy leárazott lepedős csomagot a kocsiba és felhívtam a családtagomat, hogy úgy ítélem meg, jó lenne megvenni ennyiért... stb.
Ő kérdezte mekkora, hányszor hány centi, biztos-e, hogy két darab van-e a csomagban ennyiért stb. stb.
Miközben huza-vonáztunk a kedves bizt.őr kolléga folyamatosan beleszólt, nekem röhögnöm kellett már piszkosul, próbáltam kétfele kommunikálni nem túl nagy sikerrel, már fájt az oldalam is...

Fő, hogy jó kapcsolatban vagyok a fiatalemberrel (mármint hozzám képest fiatal), mikor - nem tudjuk ugye, hol kihallatszik, hol nem, hogy mit mondanak a telefonban...
családtagom immár ingerülten feltette a kapcsolatunkat határesetre terelő kérdést:

KI EZ A GYÖKÉR ???

;) ;)

Hol volt... hol nem volt... avagy; Budapest, Budapest te csodás ! ?

Billy Collins amerikai költő 40 verse magyarul

című kötet Bagi István fordításában jelent meg 2017-ben.
(Könyvműhely.hu)

William James "Billy" Collins (1941. március 22. Manhattan) az USA babérkoszorús költője, sokak szerint legnépszerűbb poétája.

 
fotó: Internet

"A HALOTTAK

Mondják, a halottak ránk folyton lenéznek.
Csónakjukban áteveznek lassan az örökléten,
üvegfenéken át látják, mit csinálunk éppen,
látják minden mozdulatát a lábnak, a kéznek.

Nézik, lenn a glóbuszon fejtetőnk hogy mozog,
és ha kábán, amit a hosszú délután okozott,
lefekszünk a mezőn, vagy egy heverőre,
azt gondolják, várakozón visszanézünk rájuk,
és akkor, mint a lassan ránk hulló álmunk őre,
a vízből csendben kiemelik az evezőlapátjukat."