Visszatérés...

nem, nem a Kék lagúnába, mint a filmművészetben,

hanem bizony ide a MOZAIKOK-ra.

Csak kicsit múljon ez a hőség...

Az ok két tényezőből is áll:

- az egyik, hogy féléve nyugdíjas lettem, ergo több időm lenne (de ez egy külön bejegyzés tárgya lehet),

- a másik, hogy igyekszem minimálisra csökkenteni a Facebook-os jelenlétemet.

Ami nem egy könnyű dolog... némi függőség áll fenn napi szinten nálam (is).

Azért elkukkantok oda, de megpróbálom megállni, hogy

a.) megosszak dolgokat
b.) kommenteljek, "tetszikeljek"

ott.

A döntésemhez a végső lökést augusztus 1-je adta meg.

Úgy gondolom, hogy Magyarországon megszűnt a demokrácia és a szabadság.

Avagy a pillérei már oly módon rozogákká váltak (és gyakorlatilag folyamatosan), hogy nyugodt lélekkel nem állhatunk alája, kivéve, ha szemműtétre várunk.
Akkor meg ugye több év is lehet a várakozás.

Egyrészt gutaütés kerülget a Facebook-on közzé tett dolgokkal kapcsolatban - másrészt utálom, hogy ha valamit én teszek közzé, akkor boldog-boldogtalan elkezdi osztani nekem az észt.
(Amire természetesen - mármint az észre - valóban nagy szükségem van, de csak szelektálva - ha-ha).

Az nem lenne baj, ha ligh-tosan tennék, de olykor nem így történik.
Nincs nekem ennyi önuralmam, hogy az "ismerősöm ismerőse" azt higgye, hogy nagyon meg kell engem menteni akár agyilag, akár erkölcsileg stb. stb.

Igen, tudom, hogy be lehetne állítani, hogy az ismeretlenek ne láthassák, amit én írok, de... na, jó... az én ismerőseim között is vannak néhányan, akik időnként nem állnak meg dolgokat, vagy számomra fárasztóan túlzásba viszik.

Emiatt már pár embert töröltem, de egyszerűbb hosszú távon, ha nem törlöm az ismerőseim 10 %-át, hanem önkritikusan kivonulok onnan.

Ide meg csak NEM jön az, aki NEM kedvel (na, jó, ha mégis és csurgatja a nyálát a kíváncsiságtól, akkor meg is érdemli).
Vagy, ha nagyon NEM olyan a világképe és a látásmódja, mint az enyémé.
Amit persze nem akarok rátuszkolni senkire se.
Akinek nem tetszik - az ne olvassa.

Szóval, nem kötelező ide járni. Még szép.
Nagy valószínűséggel grafomán vagyok, ha nem is állandóan, de időnként.
Tehát nem az a cél, hogy x. y. olvassa (bár, kétségtelen tény, hogy öröm azért), hanem, hogy én ne kapjak agyvérzést.
A röhögéstől és a méregtől.
Mikor hogy.

Valószínűleg ősztől indítani fogok zenesorozatot is - ami nem feltétlenül a zenéről fog szólni.
Tehát nem kell megrémülni, nem biztos, hogy kultúrmisszióról lesz szó.
(Bár, olykor az is lehet).
Inkább a koncerttermekben (na, persze a mosdójukban) meg SATÖBBI helyiségeikben tapasztalt emberi viselkedésről.

Ezt már majdnem elkezdtem most nyár elején a Zeneakadémia kapcsán, mivel minden alkalommal találkoztam - megörökítésre méltó - történésekkel.

Tehát:
várjuk a meleg elmúltát...
(és nem identitás terén :)

Azért kérem, hogy mindenki legyen tekintettel arra a sajnálatos tényre, hogy memóriaproblémákkal küzdök immár talán egy évtizede is.
Amit igyekeztem a munkahelyeken titkolni (hol kevesebb, hol több eredménnyel :)
Most, hogy nyugdíjas vagyok ebből már származhat hátrányom.
Az egészségügyi gondom a helyesírásomat is érinti :(
Időnként nem jutnak eszembe hétköznapi szavak (úgy, mint asztal és társai a bonyolultabbakról már ne is beszéljünk), kifejezések - és nem jutnak eszembe a helyesírási szabályok sem.
Tehát ... ez van...ha valakit idegesít, nehogy kioktasson :) :)

Tudjátok, olyan ez, mint a tv távirányítója... azért van ott sok gomb, hogy arrébb lehet kapcsolni :)
No, meg azért is, hogy időnként elgondolkodjunk, hogy "mi a fene ez a sok gomb"...