Bementem a turiba (nem értem, hogy miért, csak nem azért, mert ma olcsóbb a lakástextil ???)
De, előtte az OTP-be, mert át kellett utaltatni valamit.
A turiban nem részletezném, hogy milyen majdhogynemszexuálisélményekértekengem.
Vagy azzal közelítőek... :-)
De, vettem egy kb. 1,5 méter magas 30 x 50 cm-es méretű eléggé hatalmas felakasztható, cippzáras tároló "izét", olyasmit, mint, amit az IKEÁ-ban is lehet látni különböző méretűeket.
Háááát, ezt a nagyot bizony én valami potom áron.
Milyen jó is lesz a padlásra - álmodoztam, mennyi motyót tudok belerakni és nem is fog porosodni... :-)
Hmmm.... hmmmm... viszem a kincsem (na, jó még néhány említést nem is érdemlő "aprósággal" ;-)
szóval a pénztárhoz.
Pénztáros hölgy rácsodálkozik, hogy egy ez milyen szupi cucc... összenézünk, mit már fél szavakból is értjük egymást...
ráncolja a homlokát... na, jó, de most ezt mibe fogja ő beletenni, nincs is ekkora zacskó... (összecsukva is nagy kinézetű...)
mire én:
az hagyján, de én mit fogok mondani, ha visszamegyek a munkahelyemre???
Netán azt, hogy az OTP-ben utánam szóltak, hogy
"Asszonyom! Vigye már magával ezt, úgy érezzük, hogy remekül fogja majd hasznosítani a padlásán!!! " ??? ;-)
A p(r)éntekre visszatérve:
egy újszülöttnek minden vicc új - szokták volt mondani, s a fiatalabb korosztály időnként nem is tudja, hogy mit jelen a "préntek".
Idősebb férj és fiatal asszonyka egy pár.
A hölgy igencsak kedvel bizonyos tevékenységet.
A férj meg hozzá képest már annyi idős, amennyi.
Mivel szabályozni kell bizonyos dolgokat (A SZABÁLY, AZ SZABÁLY) a férj kategorikusan közli, hogy szex csak "r" betűs napokon:
úgy, mint
szerda,
csütörtök,
vasárnap.
Hát... jó... szerda....(khmm...)
csütörtök.... (újfent)
s, eljő a péntek.
Férj újságot olvas a pamlagon, asszonyka izeg-mozog, mondhatni ,hogy zizeg ezerrel és dörgölődzik a férjhez.
Ő felnéz az újságjából és szenvtelen hangon megkérdezi,
- szívecském milyen nap is van ma?
s a válasz:
üdvözült mosollyal, buja hangon:
- PRÉNTEK !!!
Közös varráson vállalkozó szelleműek bátran megkérhetnek rá, hogy a vicc utolsó szavát helyben adjam elő saját hangocskámon és pislogásommal - úgy érzem érdemes :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Remélem jössz Dunaújvárosba és akkor helyben kérném a saját előadásodat:-))
VálaszTörlésÉn assszem beállok a vállakozó szelleműek sorába ;-D ...csak nehogy addigra elfelejsd!? :D
VálaszTörlésMajd sétálunk kart karba öltve, nézzük a varrókat, te meg mondhatod, jó ? :o)))
VálaszTörlésNem ismerlek szemèlyesen, de elkèpzeltem az eloadàsodban...hi,hi, hi!
VálaszTörlésÉn ismerlek személyesen és minden irományod után hálát adok az úrnak ezért!
VálaszTörlésAdd már ki könyvben a blogodat,többször is kiolvasnám!
A kicsit félrefordított fej és gyors rebbenő szempillákra gondolsz? Szeretném látni újra! :)
VálaszTörlésÉn látom magam előtt:)
VálaszTörlésÁllítólag a viccmesélés a társalgás csődje - ezek szerint jelenleg egy csődtömeg vagyok, ezér megyek és nézem a tv-ben az Ügynök halálát - biztos ami, biztos alapon... ;-)
VálaszTörlésezér = ezért
VálaszTörlésJó lenne élőben is hallgatni Téged! :o)))
VálaszTörlésErre én is befizetek, úgyis tartozom egy pár nyalás fagyival? Nem baj ha hideg lesz úgyis benyalod))))))))
VálaszTörlés