2010. április 10., szombat

Juhizs és az "esernyő-mánia", ... illetve, öreg fószer nem vén fószer, csak szerencsétlen...

Felnőtt létem hozománya, hogy imádom az esernyőket, nem, nem a kis összecsukható kis praktikusokat, hanem a klasszikusokat... amit cipelsz, és utálnak érte a tömegközlekedésben (bár, én NEM szoktam másokra csurgatni, elvégre nem vagyok én baromfi - alias liba).
AZ esernyő biz az nálam az, - ami klasszikus.
Sok volt már nekem, kisebb, nagyobb... ilyen, meg olyan, még vendégnek való is, amit nem sajnálsz, ha nem hozza többé vissza...

Nem szoktam őket elveszíteni.
De, mivel igazán márkásra, drágára nem telik (biztos-e, hogy jobb lenne... sajnos nem tudhatom...) hát, az olcsóbb fajták, - bár, a számomra tetszetősek szoktak a birtokomban lenni.

S, barátnőm tudja, hogy mi az a Zsuzsa-féle esernyő-mánia.
Már évek óta sóhajtozom (sóhajtozunk) a Szépművészeti Múzeum shopjában árult un. "festészeti" esernyők után.
Nem az én kategóriám, de nézni, sóhajtani - szabad.

Elmentünk megnézni a bérletünk keretén belül a Degas-tól Picassóig kiállítást.
(Gyönyörű volt, talán csak a kiállított anyag kb. 10 %-át nem raknám ki a falamra, a többi jöhetne... na, jó a maradék is, csak azt tutin eladnám ;-)

Persze, a shopba is bementünk, ahogy mindig.
Mivel a múzeum be fog zárni pár hónapra, ezért a shopban részleges leárazások vannak.

A Van Gogh katalógus hihetetlen áron... és annyi minden más, de még így is számomra drágán...
S, az általam oly nagyon vágyott esernyő (amiből eredetileg még 7-8 féle volt, de most már "csak" 2 féle) szóval az esernyő is 7.800.-Ft-ról leárazva 2.900.-Ft-ra...

Nézzük és merengünk...
Húúúú... de, még így sem telik rá...
Barátnőm vesz néhány szép porcelánt, ajándékba csodás, nem kell tudnia a megajándékozottnak, hogy mennyiért vette.

Megnézzük a kiállítást, s minden tiltakozásom ellenére, a büfében kötünk ki egy cappucinóra.

Nézzük a habot, jó kicsit megpihenni, E rám tekint:

- Egyenesen hazafele mész innen?
- Ne menjek?
Nevetünk.
- Na, tényleg... hova mész?
- Haza, miért? Fura a tekintete, megszólal bennem a vészcsengő, amit úgy hívnak, hogy "megérzés".
- Szeretnék venni Neked valamit a születésnapodra.
Na, persze, jő a tiltakozás, nem részletezném.
Ilyenkor nem én szoktam győzni, nem azért, mert nem akarok, vagy nem lennék elég kitartó, de ő sem egy meghunyászkodó természet.

Közli, születésnapomra megvenné az esernyőt.
Még futunk néhány kósza kört.
A nyugalom mindent megér, hát indulunk.
Egyformán döntünk, melyik legyen a kettő közül - bár a másik is tetszik !!!
(S, végül "győz" Maximilan Lenz: Egy világ című képének részletét ábrázoló esernyő)

A maradék fél órában beugranánk a Dóm csarnokba, ahova áthelyezték az Egyiptomi Tárlatot, de nem lehet, mert esernyő van nálunk.
Mondom, hogy most vettük a shopban, de nem megyek be, várnék az ajtóban (barátnőm a nagy Egyiptom rajongó) megvárom, míg végigszalad, hisz a tárlat anyaga nem változott, csak a hely.

Nem lehet, nem várhatok az ajtóban sem, ez totál szabálytalan.
Még +_ba ketten odarohannak - férfiraj - jajj!! mozdulatlanul se lehetek az esernyővel az ajtóban, mert az előtér maga is KIÁLLÍTÁSI TERÜLET - tehát tilos... na, jó elmenekülünk.

Eszembe jut Goldie Hawn az Óvakodj a törpétől című filmből, ahol nyilvánvaló volt, hogy mindig legyen veled az esernyőd - mármint, a hagyományos - mivel, hogy önvédelmi segédeszközként üzemel...

Naná, hogy ez lehet a baj... menekülünk.

Búcsú - mindenki haza.

Beugranék - új kincsemmel együtt - a P...y-be, mivelhogy akciós kuponom van.
Ja, kérem, ha ma veszem meg és leadom a kupont, akkor X termékre - amire amúgy tényleg szükségem van - akkor bizony megspórolok kemény 300.-Ft, vagy 350.-Ft pízt.

Naná, hogy szegény ember ezt nem hagyja ki.
Vásárolok, tolom ki a kocsit a pénztáron kívülre az előtérbe.
Kinézek az ablakon, komoly sötét felhők gyülekeznek, necces, hogy hazaérek-e időben.



Szemem sarkából látom ám, hogy kezd oldalazni felém a Biztonsági Őr.
Naaaa, érzem, újabb esemény van kilátásban, életemben nem is először immár.

- Jó napot kívánok!
(a francba kb. 10 cm közelségbe ért már... nyomulós típus...)
- Érdeklődni szeretnék...
(naaa, már megint a szatyrom kell, vagy a blokkom, vagy ki tudja mit találtak már megint ki)
- ... érdeklődni szeretnék, hogy honnan tudta, hogy esni fog az eső???

Nézek rá.
Öreg fószer ez hozzám képest, mit akarhat???
Ráadásul túl sovány is hozzám... ;-) ;-)

Elmélázva nézek a sötét felhők felé.




Kiveszem az esernyőt a kocsiból...
- Nem tudtam, hogy tutin esni fog az eső...
Közben lehúzom a műanyag borítást...
- A Múzeumból jövök, ott vette nekem a barátnőm... születésnapomra...
(Felhomályosítom az ár-kereslet-kínálat Bermuda-háromszögről...)
- Jó, hogy lehet kapni - mondja ő.

Közben kinyitottam - büszkén - pörgetem az esernyőt körbe, mint a kifutókon szokták a gizda nőcik...



Hangosan közlöm az árat, és hogy ez nem sima esernyő, hanem...

Lefagy a bolt...
Az összes - hozzám hasonló - szerencsétlen kuponbeváltó lélegzetet se tud venni, bámulás.
De, én csak pörgetem. Pörgess, ha van mit pörgetned :-)

- Jó Magának, hogy ilyen barátnője van - közli fura mosollyal.

- Ja, kérem, barátnőt "választani" tudni kell! - osztom az észt.

(S, aki ismer, tudja, nekem nem a pénz számít a barátságban)

- Fura grimaszt vág, mély sóhaj belülről valahonnan mélyről...
- Akkor boldog születésnapot! - mondja ő, mert udvarias szeretne - gondolom én - lenni.
- Nincs születésnapom, csak akció volt.
(érzem, sok ez már neki)... elhúz, nem pillant vissza immár.



Valószínűleg bekerülök a családi legendáriumba a kuponbeváltóknál:

"Nagymamiiiii! Meséld el (a gyerek már a híradón, illetve korhatáros filmeken képzett lévén)
Nagymamiiiii! Meséld el, hogy milyen volt a bolond néni a P...y-ben, mikor lengette a leszbi esernyőjét !!!!



Indulok haza, kémlelem az eget, sietek.



NINCS AZ AZ ISTEN, HOGY KINYISSAM, ELVÉGRE NEM ŐRÜLTEM MEEEEEG !!!

8 megjegyzés:

  1. Jót derültem.:)Az esernyő....halk sóhaj....nagyon szép!:)

    VálaszTörlés
  2. Rólad rendszeresen egy fiatalember jut eszembe, akikkel hasonló csudadolgok esnek meg. A metrón, ahová nagy pakkal ismerősével felszállt, csak néhány hellyel arrébb tudott leülni. A következő megállónál felszállt egy igen jó kedélyű, félig ittas társaság, akik ismerősével kínosan, de nevetgéltek. Végül kiderült, hogy mégiscsak jószándékú emberek, mert amikor eljött a leszállás előtti pillanat, a fiatalember odament a pakkhoz (ami az ismerősnél volt letéve), hogy segítsen cipekedni. Alig ért a csomaghoz, a társaság egyből kiszúrta és hangosan kiáltoztak, hogy TOLVAJ!!!
    Szerintem ez akár veled is történhetett volna... :) Ez az esernyős történet ugyanígy mosolyogtat, de egyben szomorít is egy kicsit. Mindenesetre az ernyő gyönyörű.

    VálaszTörlés
  3. Már megint egyenruhás alakok....:))))))

    VálaszTörlés
  4. A vidám pillanatokat köszönöm!
    Az ernyőd gyönyörű szép!! :D

    VálaszTörlés
  5. Jó kis sztori, gyönyörű ernyő! :) Én is csak az ilyen hagyományos nagyokat szeretem, a kis összecsukhatósak nem jók semmire. Nekem most egy szivárványszínű van - tökéletes szürke esős napokon.

    VálaszTörlés
  6. :-)

    tudom, hogy nem láncbigyózol, és nem is láncbigyót szeretnék adni, csak egy olyan... izét, ami nem is az, aminek látszik... szóval nézz be hozzám, kérlek! :-)

    és az ernyőset köszi! :-) :-)

    VálaszTörlés