Mire "megvénülünk"

Talán 10-11 (?) éve lakunk már kertesházban. Mindig bajban vagyok a dátumokkal (is) ;-)



Vannak kedvenc virágaim - s, kertbe való évelők is.
Természetesen, a nagy kedvencek vagy nem erednek meg a kertünkben, vagy elsatnyúlnak egy idő után - tán a talaj nem megfelelő nekik.



Egyik kedvencem a hortenzia, amiből három különböző fajta is van a kertben, de valahogy nem szeretnek ott lenni, első egy-két évben még szépek, aztán... amit például gyökereztettünk az egyikről, az csodálatosan szép lett a barátnőm ERKÉLYÉN - cserépben, az "anyanövény" pedig satnya.
Mondja az Édesanyám, hogy tán elöregedett, nem hiszen, hiszen Sopronban a Lővérekben egyszer több évtizedes hatalmas bokrokat is láttam - semmi elöregedés...



A másik kedvenc, amire mindig vágytam, hogy legyen magnólia (liliomfa) bokrom, vagy fám.



Az ilyesmi eléggé drága szokott lenni, nem két forint.
Amikor ideköltöztünk, akkor kb. a második, v. harmadik évben anyukám beállított egy egy méter körüli valamivel, amin levél se volt szinte - és mondta, hogy ez bizony kedvencem: a magnólia.



Mondjuk, ha választhattam volna, akkor színeset választok, csodálatos lilás, rózsaszínes változatok vannak a bokroknál legalábbis.
De azt sem tudtuk, hogy amit hozott, az milyen színű virágokat fog hozni.



Akkor ezt kaptam Tőle születésnapomra ajándékba.



Messziről hozta, vonaton cipelte, a Velencei tó környékéről egy kertészetből.
(Mert, hogy ott nem volt olyan drága, mint itthon nálunk).
Ilyenek az anyukák... :-)



Teltek-múltak az évek, mindig olyan reménykedve nézegettük tavasszal, sehol semmi virág.



Voltak nagy sóhajtozások, néha kínunkban jót nevettünk rajta, tán soha nem is "hoz" virágot... s, ő mondta, hogy legalább lássa míg él, hogy virágzott a fa.
Szeretné látni a virágait.
Az időseknél nagy divat, hogy valahogy ha kell, ha nem... de, temetik magukat már előre is...



Két éve hozott egy-két virágot. Megcsodáltuk, örültünk.



(Sóhajtozás: biztosan nem látom az egész fát virágba "borulva")



Tavaly már több virágot hozott 8-10 tán 12 darabot is.



(Sóhajtozás - na, persze ;-)



Idén megtörtént a csoda.



Mivel nem volt itthon a családtag, hát egyedül garázdálkodhattam a fényképező géppel.
Ergo - minden reggel felkeltem, gép a kézbe és minden napot azzal kezdtem, hogy lefényképeztem, hol is tartunk...



Az első szirmok már kezdenek lehullani, húsvét után pár nappal már nem lesznek virágok, csak nőnek majd a levelek.
Mivel allergiás vagyok, hát nem úgy érzem a "szagokat" illatok, mint mások.
De, még én is érzek valami halvány, finom, vaníliára emlékeztető illatot a fa körül.


Néha, az álmok valóra válnak.

:-) :-) :-)


"Magnolia Liliomfa

Magnolia - virág
Magnolia - Liliomfa

A Magnolia nemzettség képviselői hazánkban üde talajú erdők alsóbb koronaszintjében élnek vadon.
Kivétel nélkül humuszban és tápanyagban gazdag, lehetőleg savanyú kémhatású talajt kedvelnek.
A nemzettség két nagy csoportra osztható.

Az első csoport képviselői a lombozat kifejlődése után hozza virágait. Leveleik nagyok: 20-30 cm-esek is lehetnek. Az e csoportba tartozó fajok többsége fa termetű és különösen kényes, igényes növény. Kertészeti jellegük igényességük miatt minimális.

A második csoport , amelynek tagjai a lombfakadás elött adnak feltűnő virágdíszt. Bár ezek is igényesek, hazánk klimatikus viszonyait jobban elviselik. Ha a talaj- és nedvességigényüket kielégítjük (például egy öntözött parkban) a város levegőszennyezettségét is jól elviselik.

Magnolia kobus - japán liliomfa, fehér liliomfa
Kezdetben bokor termetű, késöbb 6-9 méteres, széles, kúp alakú kis fává nő.
Március-áprilisban, lombfakadás előtt nyíló krémfehér virágai illatosak.
Hazája Japán és Korea. Magyarországon sokfelő ültetett, jól meghonosodott és a legedzettebb Magnólia faj.

Magnolia lilliflora - Kínai liliomfa, bíbor liliomfa

Magassága: 2-3 méter.
Tőből sokszorosan elágazó bokor.
Májustól június elejéig nyíló liliomszerű, felálló virágai kívül bíborvörösek, belül világosak, pirosak, vagy rózsaszínűek.
A kertekben a 'Nigra' változat terjedt el, ennek virágai feketés bíborszínűek. A nyár második felében többnyire gyér másodvirágzást is produkál.

Magnolia soulangeana - virágMagnolia x soulangeana - Nagyvirágú liliomfa

A legdekoratívabb és legkeresettebb, hibrid-származású faj.
Magassága: 3-5 méter.
Terebélyes cserje, néha többtörzses fácskává nő.
Virágai nagyok, húsos szírmúak, fehérek vagy rózsaszínűek, tulipánszerűek, ezért tévesen - tulipánfa néven is emlegeti a nagyközönség.
Áprilistól, lombfakadás előtt hozza virágait.
Bár csíraképes magot hoz, magoncai csak alanynak valók, mert bizonytalanúl virágoznak és későn fordulnak termőre.
"

Forrás: http://www.tuja.hu/cserje21.htm

Napsütötte Toszkána

Vannak az életben nehéz helyzetek, szituációk, ahogy most a munkahelyemen is.

Ha, mondjuk - tudom, sokaknak elérhetetlen vágy - de, tételezzük fel, hogy egy 75 nm-es lakásban élsz, és egyszer csak azzal szembesülsz, hogy minden cuccoddal (iratok halmaza, s más) együtt be kell zsúfolódnod 25 nm-re, akkor az enyhén szólva is kellemetlen helyzet.

Már látatlanban túráztatod magad azokkal szemben, akik érkezni fognak a maradék 50 nm-re.
Tudod, hogy az érkezők tulajdonképpen nem tehetnek róla, sőt, valószínűleg nincsenek esetleg a helyzettel sem tisztában - mégis, bántó, megalázó, eleve ellenszenvvel viseltetsz - egy kicsit - én legalábbis, én is emberből vagyok, nagyon nehéz felülemelkedni bizonyos dolgokon.
Hazudik az, aki azt állítja, hogy egy ilyen szituáció mindegy.

S, látsz közben egy látszólagos apróságot, mely szerint természetes módon felkínálnak nekik (mert kedvükben akarnak járni) - csak úgy - valamit, amit Tőled például elvettek.
Megalázó, dühítő, de, úgy gondolják, hogy közben Te legyél toleráns.

Nem szeretek mostanában élni.
Más korban, már országban, más városban, vagy valahol egészen másutt szeretnék lenni.
Vagy előre tolnám az időt, mondjuk egy évvel, talán jobb lesz, vagy talán nem...

Nem igazán tudok hazudni, nem is szeretek, nem állítom, hogy soha nem történt meg velem, de alapvetően nem vagyok hazudós típus, ráadásul, egy csomó dolog rá is van írva az arcomra... nem is kell ide a szó, végső soron látszik kb. mit is gondolok.

Jövő héten elmegyek néhány nap szabira, szent elhatározásom, hogy az alábbi instrukciókat hagyom - miheztartás végett - magam után az újaknak;

- igen, ami rosszat mondanak rólam, annak 85 %-a tuti, hogy igaz,
- itt nem lehet dohányozni - amúgy is, mi itt az emeleten allergiásak vagyunk, de tényleg -, le kell menniük az utcára a bolton kívűlre, hóban, télben, esőben és napsütésben, amennyiben dohányoznának, - ahogyan a többi kolléga is teszi,
- esetleg, ha menstruálnak a kolléganők, akkor allergiás vagyok rá, hogy ezt az egyetlen köztünk dolgozó féfi kollégánknak feltétlenül tudnia kellene - ergo, nem óhajtom látni se a csempére ráfreccsenve, se a WC-kagyló porcelánján a nyomait, sem pedig a lötyiben dekkoló rózsaszínű papír formájában,
- erőteljes hanghatásokkal kísérem, amikor "pisipöttyel" találkozom a WC-deszkán,
- kapcsolják már le a villanyt, amennyiben kijöttek a klotyiról, különben x ideig állok majd az ajtó előtt, mert azt hiszem, hogy "nem vagyok egyedül" - mivel van bent valaki, pedig dehogyis...

no, várhatóan ezek a következő két nap rövidtávú tervei...

Most, hogy valami jó is legyen:

Szombaton 11-én (AMÚGY A KÖLTÉSZET NAPJÁN !!!)
21.30 tájban - vagy egy kicsit előbb, hiszen az un. kereskedelmi csatornák nem tartják be a kezdési időpontokat, néha előbb, néha később kezdenek - az RTL Klub csatornáján levetítik a NAPSÜTÖTTE TOSZKÁNA című filmet.

Örömmel ajánlanám mindenkinek, aki nem látta még - nem fogja megbánni.
Talán olvasni is jó lenne.
Általában gyengébbek a filmek, mint egy regény - kivételt képezett részemről a CSOKOLÁDÉ - ami akár filmben, akár regényben remek volt. (Bár, a történetben nem volt néhány részlet egyforma).

Tehát szombaton 21.30-kor... veletek?

Jó film, nem téveszthető össze mással, mert a maga módján egyedi, nem mellékelesen sajátos hangulattal és humorral.
Barátnőim; örülnék, ha megnéznétek.

S, elgondolkodom - talán Toszkánába kellene költöznöm? :-) :-) :-)

Látogatóban jártam

a kollégáknál a másik boltban...

Nagyon jókat derültem, mondhatnám, hogy rosszalkodtam náluk egy kicsit...


Van náluk hangulat, ha felérünk a lépcsőn:



sőt, még karácsonyuk is volt;



hmm.... mitől érzem úgy, hogy nem örülnek nekem?



Kedves, új kisegítő munkatársuk van;



Rendnek "köll" kérem szépen lenni:



... és ezt a rendet már olyan szintre emelték, hogy az már szinte undorító, ezt már csak fejjel lefelé lehet elviselni... ;



A hónap dolgozója tábla - helyett - a hónap dolgozóinak álmodozásai a nyaralásról;



Uff, valami illatot hoz a tavaszi szél...



oh, igen, ez a MOSDÓ...



ahol "fújnak", "pumpálnak", esetleg "kefélnek" is;



azért, nem egyszerű itt a helyzet, oda kell figyelni mindenre;



mondom, hogy ODA KELL FIGYELNI ! Te!!! - mindenre



Amúgy, ez egy izgalmas hely, lehet kukkolni - naaa, nem befele, hanem kifele egy csodálatos lépcsőház felé;



... amiből persze, nem látszik itt most semmi :-(

Sajnos, nem lehetett jól fotózni, pedig izgalmas volt a látvány;



Ez például olyan volt, mint, ha a várban sötét kis utcában égne egy lámpa, pedig ez csak egy lépcsőház, s nem látszik, hogy milyen szép, márványos.

Azért, ide nem jöhet ám, be mindenki !



Például, ha szabadnapos vagy, ill. szabadságon, akkor éppen nem vagy dolgozó, tehát nem használhatod, arra ott van a másik mosdó... vagy, vagy... a rosszul dolgozó nem dolgozó és haza kell vinnie ;-) ;-)
(... na, jó... csak vicceltem)

Hát, megszomjazik az ember ennyi fontos információ birtokában,

de, bizony, ez sem egyszerű eset;



No, igen, rend a lelke mindennek:



De, semmi se lehet tökéletes, lemerült az elem, pedig a "hirdetőtáblán" láttam izgi dolgokat...
na, esetleg, ha havonta átmennék fotózni hozzájuk ??? ;-)

:-) :-) :-)

Szép hetet

kívánok Nektek az alábbi internetes levélben érkezett fotókkal:

(nem tudom, hogy ki készítette őket, ezért nincs jelezve)

részben... VIDÁM KERÁMIÁK... kiállítása

Bementem a Szlovák Intézetbe egy festménykiállítást megnézni (bejegyzés, fotók később, mert ez a mostani jobban tetszett, tehát előnyt élvez... ;-)



Megnéztem, a recepciós hölgy és én érzékeny búcsút vettünk egymástól (így utólag úgy gondolom, hogy boldog sóhaj hagyhatta el az ajkát, hogy elmentem ;-)

igen, ám, de az utcán észrevettem, hogy ki van rakva egy másik kiállítás meghívója is az ablaküvegre.
Nem értvén a dolgot - mivel nem láttam bent semmit - hát visszaléptem.

Kérdezem, mi a helyzet.
Nézz rám.
Felhő suhan át az arcán.
Hát... igen... van a másik kiállítás is.
Nézzük egymást.
Néma csend.

- és? - kérdem, hol van?
Az emeleten... jött a válasz.

Állok, nézem, ő is várakozásteljesen.

- Nem is tudtam, hogy van az emeleten is kiállítóterem.
- Van.

Megnézhetném?

Sokszor voltam már életem során népszerűtlen... de, ez most majdnem mindent überelt.
A máskor valóban kedves hölgy még titkolni se akarta, hogy mennyire rossz az ötlet...

kényszeredetten elkezdett telefonálni, elmondta, hogy valaki szeretné...

a feszültség cikázott a földszinten...

na, jó - mondom, akkor hagyjuk, látom, hogy probléma... (bár, nem értettem, ha nem akarják, hogy megtekintsék az emeleti kiállítást, bármi is az ok, akkor nem kell kiállításokat rendezni...)




Nem, mondja ő, megyünk - közben a telefonban átvált szlovák nyelvre, hogy ne is értsem, miről is van szó. Oh, ezt tudjuk a filmekből. Akkor általában nem szépeket mondunk a mellettünk lévőről, vagy nagy titkokat.
Ez utóbbi jelen esetben úgy éreztem, hogy "nem játszik, mint lehetőség"...



Megyünk.
Kiderülnek a problémák.
AZ EGÉSZ INTÉZETET BE KELL ZÁRNI, MÍG JUHIZS MEGTEKINTI AZ EMELETI KIÁLLÍTÁST.
Most határozottan - életemben először - fontos embernek érzem magam. Na, jó, csak korlátozott szinten, persze...

Bezárja a kaput a Rákóczi út felé.
Légy, ember, se ki, se be, amíg én nem kúszok innen el.



Megyünk, számomra eddig tiltott területeken haladunk.
Mindent, MINDENT zár maga után. Hmmm. komoly előírások lehetnek.
Állunk a liftben (mert lift, az van).



Tudja, hogy fotózni szoktam, most rámnéz és megkérdi, hogy miért szoktam fotózni, milyen célra.
Cikáznak az agyamban a gondolatok... vágjunk bele, üsse kavics jobb a valóság...
visszakérdezek: mi lenne a helyes válasz???



Nézett rám - amúgy, jól beszél magyarul, de ezt most nem érti.
Eszembe jut a most futó (nekem tetsző, egyébként jó reklám), amiben szimpatikus fiatalember felsorol néhány, kiragadott magyar sajátosságot (miközben egy soproni nedű szolid reklámozása a cél), s ott hangzik el, hogy mi tudjuk mire a gondol a másik, ha azt hallja, hogy Anyám tyúkja...

Igen, ő ezért nem érti a mi nyelvi finomságainkat.
Én is így lennék más népnél, akármennyi ideig is élnék náluk.



Segítek rajta, elmagyarázom:
- hogy blog (nem kérdezem meg, tudja-e mit jelent, remélem, hogy igen, bár azelőtt én sem tudtam)
- vidéken, sokszor távol a városoktól kis falvakban is élnek barátnők, akik nem jutnak el kiállításra - fotózás hát ezért, hogy néha lássanak is ezt meg azt

- nem zavarom meg azzal a válaszadási lehetőséggel, hogy CSAK.



Közben kiderült, hogy fáj a foga.
Igen, ő is ember, értem én.
Bár, lent a földszinten ülve is fáj a foga...



El is felejtkeztem róla, hogy még lent kicsit fanyalogva, laza mozdulattal legyintve, leheletnyit tán fitymálva mondta, hogy vidám szobrok kiállítás van fent - ergo, neki nem tetszik talán nagyon. (Vagy a fogának nem??)



Próbáltam kikérdezni, hogy mitől függ, hogy itt az intézetben milyen kiállítások kerülnek megrendezésre.
Na, szokvány válaszok jöttek, nem idézném, elfogadhatóak.



Sóhajtoztam, hogy milyen jó lenne, ha egyszer rendeznének foltvarrósat is.
Felélénkül és közli velem, hogy ez a Szlovák Intézet.
Nekem nem fáj a fogam - azonnal kapcsolok hát, hiszem rögtön félre is értette a dolgot;

- iiiiiigen..... én arra gondoltam, hogy SZLOVÁK foltvarrók kiállítását kellene megrendezni, mert, hogy én tudom, hogy vannak.

Hát, ha gondolom, akkor írjak az intézetnek...



Persze, sötétben fotóztam... mert, a villanyt nem lehetett felkapcsolni... azt MÉG A FÖLDSZINTEN KELLETT VOLNA...
;-) ;-) ;-)

Teljesen elvetemült érdeklődöknek további fotók itt:

http://xfree.hu/album_show.tvn?SID=7ea68611e7bd9191da706f35c0730f107ea68611e7bd9191da706f35c0730f10&aid=148181&sort=&from=0

Ásó, kapa...

Szarvasmici http://szarvasmici.blogspot.com/

meghirdetett egy pályázatot - aminek az eredeti határideje ma lett volna, de úgy tudom, hogy meghosszabbította, ha meg késtem, akkor se gond -

mely szerint, ha van kedvünk megmutatni a menyasszonyi ruhánkat, valamint csokrunkat, akkor sorsoláson lehet részt venni és Szarvasmici ajándékot készít a szerencsésnek :-)

S, mivel nem kell a dolgot továbbgörgetni, hát nem minősítem "láncbigyó"-nak... ;-)

Sokan nem szeretik, ha valahova mennek és a végig kell nézniük a minden családban fellelhető idősb, ám, de annál lelkesebb nőrokonok hölgyek, / vagy nem is rokoni szállal rendelkező embereknél, hogy

teljesen váratlanul lecsapó jelleggel az ölünkbe hajítanak 3-4-5 fotóalbumot "mutathatok egy kis családi fotót?" ellentmondást nem tűrő kérdés felvetésével.

Észre se veszed már, kb. másfél órája fotókat nézegetel, ahol Pista bácsi és Jenő 896-ban átuszták a Balatont, a kis Juliska bárányhímlős lett és egyébként is hogy kitűnik az iskolai fotón a másik 46 gyermek közül, hiszen akkor még sok gyerek volt egy osztályban....

ha nem vagy eléggé szerencsés, akkor természetesen fel kell ismerned, hogy melyik megszeppent gyermek, ill. bambán bámuló kiskölök az érdekelt, és állati gáz vagy, ha nem tudod őt beazonosítani...

Akárhogy is van, én bizony szeretek fotókat nézegetni, akár vadidegenékét is, profi, amatőr fotó egyaránt elvarázsol, nem feltétlenül a megfelelő színvonalú fotózás miatt, hanem azért mert látunk egy kiragadott pillanatot, akár emberekről, akár egy eseményről, vagy a tájról - szerintem jó dolog fotókat nézni.

Megfogni a papírt, ízlelgetni, morzsolgatni az ujjaid között, vigyázzva, azért, hogy ne legyen tele az ujjad lenyomatával, megvan a maga sajátos varázsa, nem azonos az interneten való képnézegetéssel...

Ime; az én esküvői fotóm, nagy dolog, hogy megmutatom, nem szeretem, ha fotóznak, szörnyű grimaszokat vágok közben.
Az a néhány fotó, ami életem folyamán készült róla - és ritka pillanatok egyike, hogy netán elégedett is vagyok vele - legtöbbje akkor készült, mikor nem tudtam, hogy milyen merénylet készül ellenem...

Itt viszont tudtam:



a kép aláírása lehetne, hogy már ekkor mögöttem gyülekezett a "sötét valóság", avagy a "kocka el van - lesz - vetve" - esetleg, "na, mi legyen, aláírjuk v. nem írjuk"...



A ruhát én terveztem, hogy milyet is szeretnék, tulajdonképpen egyszerű volt - Édesanyám varrta meg.
Nagy merészen úgy készült, hogy a nyakrésznél lévő gumis részt le lehetett volna, mondom lehetett volna... egy laza mozdulattal tolni a felkarra és akkor szexi az egész, na persze, ami máson tetszik, azt nem biztos, hogy meglépjük a valóságban...
Amit akkor még nem mertem, most már azért (ha most lennék annyi kiló és annyi idős), akkor már meg merném lépni - és nőként megélni - de, most már könnyebb lenne, már oly lenge hálócucc szerű bigyókban rohangálnak a lányok, hogy egyrészt csuda, hogy nem erőszakolják meg őket, másrészt szolid lenne az én kis letolt felső részem...

Na, akkor persze, nem tudtam, hogy nem szabad kékben esküdni, mert állítólag nem hoz szerencsét... az biztos volt, hogy én ragaszkodtam hozzá, hogy fehérben én bizony neemmm, pedig a hölgyek legtöbbször pont a fehérhez ragaszkodnak ;-)

Az már más dolog, hogy most is szokás (nem csak a filmekben?), hogy a menyasszonyon legyen valami régi, valami kék de, persze, nem tiszta kék, ha jól tudom ilyenkor szoktak olyan kis kék csipkés izét tenni a combjukra...
Lehet, hogy más szokás, v. babona is kapcsolódik a dologhoz, hogy mi hoz szerencsét és mi nem.

Azért nem vagyok annyira naiv, hogy elhiggyem, hogy tényleg a ruhám színe miatt nem sikerült a házasságom, elvégre tudjuk, hogy nem a ruha teszi az embert... (vagy néha igen?).

A ruha a szekrényben valahol nyugdíjas éveit morzsolgatja ( a kalap kölcsönzős volt - egyszerűen imádtam! ) ha kesztyűben kellett volna lennem, ami tudjuk, hogy úgy elegáns, hát részemről bele is haltam volna...
A férjet Halásztelken használja a harmadik feleség hála istennek.
S, milyen jó is, hogy elváltunk, így gazdagabb lett a világ egy szép ikerleány párral.
(De, azért az enyim szebb !!! - Meg okosabb !!! Meg ... Meg... Meg... )
:-) :-) :-)

Ű