Az épület falfestményeit Lotz Károly, a kazettás falmennyezetet és a faburkolatot Thék Endre készítette.
A láda tartalmának története van;
A postakocsizás időszakából származó dokumentumok vannak benne.
Egy régi postahivatal renoválásakor kongott a fal egy része, kibontották és mögé voltak rejtve a papírok.
Nem képeznek mérhető értéket, de olyan iratokat tartalmaztak, amelyek hiányoztak a postadokumentumok közül.
Rejtélyes, hogy mikor és miért falazták be.
Villámhárító a Lakihegyi antenna csúcsáról, átlagban 10 évenként cserélik.
Jól látható rajta, hogy milyen sok villámcsapás érte.
Ez az úr egy kissé felzaklatott, folyton engem nézett...
Zavarba hozott, hát kimentem a mosdóba megígazítani a frizurámat ;-)
Egy palotában még a mosdóban is más az ablak:
De, az előtérben már itt is spórolás van:
Mire visszaértem - a lovagomnál egy másik hölgy már "lekörözött" ;-)
Addig-addig küldözgették egymásnak a leveleket, amíg;
lett értelme a dolognak :-)
Amúgy volt még egy viaszbábu kislány úgy a 60-as évekből.
A csoportból egy anyuka odakényszerítette mellé a kb. 8-9 éves korú kisfiát és ráparancsolt, hogy "naaa, öleld szépen át a barátnődet, hát miért nem öleled át?"
Ez zajlott kb. 2-3 percig.
Nem néztem oda.
A kisfiúk nem szeretnek puszilkodni, (bezzeg később...) sokszor a saját édesanyjukat se mindig - nemhogy hülye viaszbábukat ölelgessenek egy fotózás kedvéért.
A "hogyan alázzuk le gyermekeinket mások előtt" című előadás után éreztük... menni kéne már.
A kijárattal szemben egy másik tárlaton gyermekrajz kiállítás volt.
Na, itt megint lemerültek az elemek, csak egy fotóra volt mód:
Gyermekeink sokkal felszabadultabbak, kreatívabbak, ha nem kényszer hatására cselekednek.
Menjetek el a Postamúzeumba.
Egyrészt, mert érdekesek a postával és a távközléssel kapcsolatos kiállított tárgyak, dokumentumok, másrészt annyira csodálatos az épület belülről, hogy elvarázsol.
A fotón a kiállítás anyagának csak kb. egyharmada látszik, vagy annyi sem, tehát elmenni mindenképpen érdemes.
Bejegyzések
