Az Újpesti Zsinagóga egy napon keresztül a Kulturális Örökség Napjainak rendezvényének kereteiben látogatókat fogadott.
KÖzel tíz éve lakom a környéken, s régóta vágytam rá, hogy bemehessek.
Reggel 10 óra körül - mint utóbb mesélték - sokan jöttek látogatóba.
Én valamivel később érkeztem, de körülbelül három órán át maradtam majdnem.
Kedves fogadtatás, beszélgetés, nyitottság.
Történelmi előzmények - párbeszéd a látogatókkal, kérdések és válaszok.
Szokások és miértek.
Csaponganak az információk - repül az idő.
A rabbi is fárad már, ez már a sokadik csoport.
Nézhettünk tórát - közelről is.
Megfújta a sófárt, messzire hangzott - sose hittem, hogy hallani fogok ilyet.
A társaság még lelkesebb (bátrabb?) része átment az imaházba is - hangulatos, családias, szép minden.
Otthonos. Függöny lebben, s tán a bennünk rejlő visszafogottság egy részét is ellebbenti.
Kedves volt a helybeli hölgyeknek és rabbi nejének az invitálása is, egy kávéra, egy üdítőre, - kis aprósüteményre.
Gyümölcs az asztalon és méz. Ma van a zsidó újév napja, ilyenkor gyümölcsöt mézzel.
Ittuk a kávét, amiben sok-sok kávé volt (tegyük félre a csúnya vicceket; - bőséges volt és finom, tán még tényleg sok is).
Igazi női csevely, immár férfiak nélkül. Kicsi a közösség, de a vallásos ünnepekhez kapcsolódó közös vacsorák valóban együtt.
...S, akkor hogy folyik a főzés, ... egyedül-e vagy összefogva. ... Mennyien jönnek át a szeretetotthonból... hogy repül az idő.
S, közben érzed, hogy nem vagy hívatlan vendég, valóban jó, hogy itt vagy.
Örültem, hogy oly sok év után bejutottam a Zsinagógába, ennél csak egy még nagyobb öröm volt, mikor boldogan mondta a rabbi és a neje is egymásnak és másoknak is, hogy milyen sokan eljöttek ezen a napon, nem is gondolták volna.
Ez az öröm napja volt. A nyitottságé is.
Milyen jó is lenne, ha nem lennének közöttünk függönyök, és oly sokak által épített korlátok.
Mikor elmenőben még körbe jártam az épületet és kivülről is fotóztam, akkor jött egy idősebb úr az utcában. Két cvekkerrel a kezében. Megállt a kerítés tulsó oldalán és megkérdezte; mi is ez a kék plakát.
Mondtam, Európában most mindenütt - ugyanazon a napon nyitott kapukkal... arca felderül, igen, hallott már erről...
... és most be lehet menni? Mondtam igen, menjen... arcán átsuhant a kiváncsiságnak és az ismeretlentől való félsznek egy sajátos keveréke... nem lehet, nincs úgy öltözve... (nem volt gond a ruhájával egyébként) - mosolyogtam, rendben van nála (rajta) minden, menjen nyugodtan.
S, mikor bement a Zsinagógába két cvekker, kapcsolódva egy bácsihoz; az én lelkemben dal szólt. Jól van ez így.
Minden dolgok ellenére, rácsodálkozol; hogy az élet jelei követelik a maguk terét, nő a gomba a Zsinagóga kertjében, s nyílnak a virágok is.
Az épület külső belső teréről összes fotó itt található:
http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=165743
A Zsinagóga üvegablainak fotói külön albumban:
http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=165746
Bejegyzések
