Túlságosan korán kezdődött nálam, olyan negyven éves korom körül. Az még csak hagyján, hogy elfelejtem, hogy kb. 10-15 perccel ezelőtt mit mondtak nekem (innen üzenném a kollégáimnak, hogy ááááhhh, ez rájuk nem vonatkozik... ;-)
de, azt is elfelejtem, hogy szuper fontos dolgokat hova pakoltam (dugtam) el otthon.
Az mondjuk tuti, hogy biztonságban van a cucc, mert mint tudjuk az anyag nem vész el, legfeljebb csak átalakul... de, ki tudja, hogy mivé és (vagy) hova alakul???
Való igaz, hogy viszont jól emlékszem egy csomó dologra, hogy mi is történt kb. 30-40 évvel ezelőtt. Ennek némely kedves barátom, hozzátartozóm stb. stb. nem feltétlenül örül ;-)
Elmentem már a doktor bácsihoz kérni, hogy írjon már fel nekem Cavintont. Édesanyámmal ellentétben, aki hetven fölött van, és nem lenne hajlandó szedni hiúságból - én viszont szívesen beszedném, de nem írták fel. Közölték velem; teljesen normális dolog, hogy stresszes életmód mellett elfelejtek dolgokat.
Ellenben, azt mondta a patikus, hogy nagyon sajnálja,
de, vény nélkül nem adhatja ki.No, jó, de attól még nem találom meg a cuccot, s nem emlékszem dolgokra, hogy van igazolásom...
Ami különösen bánt, hogy elfelejtem a könyvek, filmek címét... sőt, még az "illik tudni" kategóriába eső versek szerzőit is, holott mindig szerettem a verseket.
Ilyenkor pironkódva mondom, hogy rövidzárlatom van, holott fenét... állandósult már az állapot.
Ami különösen ciki, hogy a helyesírási szabályok is kimentek a fejemből, egyre több helyesírási hibát ejtek, és vagy észre veszem utólag, vagy nem. (De, gondolom, hogy ezt már tapasztaltátok ;-) - sok a tanárnő a foltosok között, legyetek hát toleránsak velem, és ne hívjátok fel a figyelmemet a dologra... mivel attól, hogy tudom a problémát, még az fenn fog állni a továbbiakban is.)
Valószínűleg az fog történni kb. 25-30 év múlva - már, ha élek még akkor -, hogy a televízióban bemondják:
"a mellékelt fényképen szereplő J.Zs. ismeretlen helyre távozott. Nem tudja megmondani a nevét, és azt sem, hogy hol lakik. Eltűnésekor kék szvettert viselt, és felemás cipők voltak a lábain. Tiszta, világosnak tűnő pillanataiban foltvarrónak képzeli magát."
Bejegyzések
Szeretek hozzád jönni, nagyon tetszik, amiket írsz, és ahogy írod.
VálaszTörlésEzen az íráson igen jót nevettem. Köszi, jól esett.
Én is elfelejtek dolgokat. Utána nagy kerek szemekkel nézek, mintha ártatlan lennék.
Ez jó! Én is állandó keresésben vagyok, d sűrűn előfordul, hogy azt amit előtte kettővel kerestem, vagy már beszereztem helyette újat, azt megtalálom.
VálaszTörlésAnyukámnak azt mondta az orvosa, amikor a feledékenységéről panaszkodott, hogy amíg tud róla, hogy feledékeny, addig ne aggódjon. Akkor kezdődnek a bajok, amikor már nem fogja észrevenni :o)))
Elizanikó - én valóban ártatlan vagyok ;-)
VálaszTörlésNana - tetszik, amit az orvos mondott... bár, a hozzátartozóknak borzasztó ez az állapot