Óh, azok a tatabányai fák !

A tatabányai közös varrásra, aki tudott az vitt, tolt, vágott egy fablokkot. Az volt a kérés, hogy EGY fablokk.
Na, ki volt az egyetlen ember, aki a fablokkot úgy értelmezte, hogy erdő??? Minden értelmes foltostársnő értette és tudta, hogy mi a feladat ;-)
Én viszont az erdőtől nem láttam a fát.
Tehát ilyen lett az enyém: (kuncogni, szörnyűlködni kéretik csak és kizárólag családi körben)

és még egy közeli fotó, hogy érezzétek a dolog súlyát:

a szőr a fa alján azért van, hogy könnyebben lehessen majd csúsztatni a fát le a domboldalon a folyóhoz az úsztatáshoz ;-)
Hajnikri megjegyzése a helyszínen: - elébb kapkodni kezdte a levegőt (gondolkodtam, hogy mondta-e már, hogy esetleg asztmás lenne) majd diplomáciai pályafutását az alábbi mondattal kezdte meg: "milyen jazz-es..."

Ime a blokkok egy csoportos fotója (részlet), hogy fel lehessen pontosan mérni, hogy mi is volt a feladat ;-) (Gabicza fotó)



Elfelejtettem, hogy mi lesz az egészből a végén, falikép, vagy takaró... egyéb... remélem, hogy az enyimmel nem rontják el az összképet (ezennel ez felhatalmazás :-) esetleg egy külön párnát kellene csinálni belőle ezzel a címmel : no, hát így aztán NEEE!

(Ha pedig meg akarnám játszani magam, akkor azt mondanám: kérem szépen nekem más a látásmódom... mondhatni, hogy egyéni ;-)