"...átutazóban járok köztetek, s majd egyszer el is megyek. Vonatom nyílt pályán szendereg, hol meg rohan, zakatol, ketyeg. Suhan a táj, és Ti mind mások vagytok, de néha azért mégis - emberek. Múltam tétován a peronon, sóhajt, és oly merev. Nincs jövő, csak jelen... nem mondanám, hogy remek..."
A szomorúfűz zenei változatban:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése