Utána sétálni mentem a városba, szeretem Szentendrét. Előtte meséltem valakinek, ha ide jövök, akkor 80 %-ban esni szokott az eső... (három évtizedes tapasztalat).
Útközben szép virágok voltak:
és kedves útkereszteződések:
Ültem a Duna partján, gyönyörködtem, sangria ízesítésű fagyit ettem ;-) miközben a hátam mögött latin zenét gitározott egy zenész... mi kell még a boldogsághoz? (Na, jó, pár dolgot minden telhetetlen egyed fel tudna sorolni).
Előttem (hapci és társai helyett) a varangy elnevezésű akármi vesztegelt a vízen:
No, és természetesen kezdtek gyülekezni a felhők:
és megint és megint:
akkor az ember elgondolkozik, hogy most elhajózzon, vagy ne hajózzon el?
de, mivel a gitár se szólt már, megérett az idő...
Bejegyzések
Sangriás fagyi??? Nélkülem???
VálaszTörlésMűvésziek a fotóid!! A képtáradban a kék,kopott kapu a kedvencem.:)
VálaszTörlésÉs én nem lehettem ott Szentendrén!!:(:( Pedig úgy szeretem azt a várost!
Igaz,ma a topikon rták a lányok,hogy lesz még Szentendrén foltvarrás! A reményt sosem engedem elszállni....
Kár, hogy nem együtt sétáltunk !
VálaszTörlésDe olyan jólesett, hogy a lányok felajánlották, hogy elvisznek haza, ígyis nagyon elfáradtam.