2008. május 17., szombat

Szentendrén ma

volt a foltvarróknak közös varrásos találkozó - de, most nem erről szeretnék írni - hiszen a fórumon ezt kitárgyaljuk (majd, már stb.)
Utána sétálni mentem a városba, szeretem Szentendrét. Előtte meséltem valakinek, ha ide jövök, akkor 80 %-ban esni szokott az eső... (három évtizedes tapasztalat).
Útközben szép virágok voltak:

és kedves útkereszteződések:

Ültem a Duna partján, gyönyörködtem, sangria ízesítésű fagyit ettem ;-) miközben a hátam mögött latin zenét gitározott egy zenész... mi kell még a boldogsághoz? (Na, jó, pár dolgot minden telhetetlen egyed fel tudna sorolni).
Előttem (hapci és társai helyett) a varangy elnevezésű akármi vesztegelt a vízen:

No, és természetesen kezdtek gyülekezni a felhők:

és megint és megint:

akkor az ember elgondolkozik, hogy most elhajózzon, vagy ne hajózzon el?

de, mivel a gitár se szólt már, megérett az idő...

3 megjegyzés:

  1. Sangriás fagyi??? Nélkülem???

    VálaszTörlés
  2. Művésziek a fotóid!! A képtáradban a kék,kopott kapu a kedvencem.:)
    És én nem lehettem ott Szentendrén!!:(:( Pedig úgy szeretem azt a várost!
    Igaz,ma a topikon rták a lányok,hogy lesz még Szentendrén foltvarrás! A reményt sosem engedem elszállni....

    VálaszTörlés
  3. Kár, hogy nem együtt sétáltunk !
    De olyan jólesett, hogy a lányok felajánlották, hogy elvisznek haza, ígyis nagyon elfáradtam.

    VálaszTörlés