Múzeumok éjszakája I. Ady Emlékmúzeum

ill. úgy nevezném inkább, hogy lakásmúzeum...


Nem tudom, hogy miért, de itt nagyon rosszul sikerültek a fotók - legalább a fele nem rakható ide fel, sötétek lettek, holott jók voltak a fényviszonyok.
Biztosan én voltam az ügyetlen.



(Úgyhogy, a "rossz" fotókat csak családtagom kapja meg, aki nagy rajongója Ady-nak - amúgy az összes versét elolvasta... nem tudom, hogy mivel lehetne engem rávenni arra, hogy bármelyik költőnknek - noha szeretem a verseket - az összes versét elolvassam. Persze, ez múlik a költő termékenységén is, mondjuk Rimbaud összes versét el lehet/ne/ olvasni, de Petőfi korai halála ellenére milyen - "kilóra mérhető" költészetet hagyott hátra)





Sajnos, nem lehetett az ablakokhoz menni, mert el volt kerítve a terület, ahova már nem volt szabad belépni, de én szívesen kinéztem volna. Jó dolog látni, hogy egy költő, ha kitekintett bentről a "kintre", akkor mit is látott konkrétan.
Szerintem ez izgalmas dolog.
Most ne tanácsolja senki, hogy menjél Juhizs a kapu elé és tekintsél át a szemben lévő oldalra, mert az azért nem ugyanaz... számomra legalábbis.


A csillárokra külön is felhívnám a figyelmet, egyrészt, mert szépek voltak, másrészt, mert valóban az eredeti csillárok még, harmadrészt, mert úgy néztek ki, mintha fémből lennének, de valójában fából vannak.


Ez egy nagyon szép album volt, ami korabeli képeslapokat tartalmazott - élmény volt látni őket;




Az előszobában, kissé komor hangulatot sugározva:



Nem kedvelem a zárt ajtókat, vagy jobban mondva izgatnak?
Meg is kérdeztem, hogy mi van mögötte, mondták, hogy a valamikori fürdőszoba - eredeti állapotában.
Na, persze, látni kellett - sajnos akkor már lemerült az elem - a mosdókagyló (is) eredeti volt még szép, régies.
A kályha is még a régi, a kádról nem vagyok meggyőződve, az túl modernnül nézett ki.

Kérdeztem, hol volt a konyha?
Ott van most az un irodai rész.
Kiadványok árusítása, stb. stb.
Szép nagy helység, örülnék, ha ekkora konyhám lenne.
(Mindegyik szoba jóval kisebb volt)

Egyébként az egész lakást szívesen elfogadnám, úgy, ahogy van.
Jöhetnétek hozzám látogatóba megadott napokon ;-)

Kedvesek voltak a múzeumi alkalmazottak, a két hölgy nyilván csak kisegítőként volt jelen a múzeumok éjszakáján, az idősebb úr viszont az, aki az év folyamán ténylegesen fogadja a látogatókat.
Ez az Emlékmúzeum nincs állandóan nyitva, tudtommal időpontot kell kérni telefonon, vagy csak meghatározott napokon látogatható.

Panaszkodott az úriember, hogy sokan nem is tudnak az Ady lakás létezéséről (megmondtam, hogy már évtizedek óta tudtam róla... csillogó szemekkel mondta, hogy annak ellenére, hogy úgy ítélte meg, hogy alacsony az év folyamán a látogatottság - mégis, tavaly 2600 (v. 2800? nem emlékszem pontosan) látogatójuk volt, igaz, nagyobb részt iskolai csoportok.

S, megnyugtattam, hogy az nem olyan nagy baj...

Ha a gyerekeket nem viszik színházba, múzeumba, és nem megfelelő környezetből jönnek, akkor felnőttként nem is lesz - talán - annyira igényük ilyesmire.
Akkor legalább az iskola mutassa meg, hogy van egy másik út is.

"Ady és Csinszka pesti lakása

Ady Endre és felesége Csinszka 1917 novemberétől a költő haláláig lakott a Veres Pálné utca 4-6. számú ház első emeletén. Ez volt, negyvenévesen, Ady első és egyetlen lakása.

Hol Érmindszenten, a szülői házban, hol debreceni, nagyváradi albérleti szobákban, hol párizsi hotelekben, hol budapesti szállodákban, hol felesége lakhelyén, Csucsán élt – mindig másnál, mindig vendégségben, mindig időlegesen.

Az egyetlen, valamelyest magáénak tudhatott lakás sem az ő, hanem felesége ízlését tükrözi. De nélküle és költészete nélkül ez a lakás mégsem lett volna ilyen.

A lakás három szobáját a régi formájában állították helyre, és az egykori bútorokkal rendezték be, úgy, ahogy Adyék idejében volt."

Idézet innen:

http://konferenciakalauz.hu/konferenciak/6342-csinszka-ady-ozvegye-babits-szerelme-marffy-hitvese

Elmenőben az egyik hölgy kiugrott a lépcsőházba kihajolt egy kicsit és tapsolt a kezével - mert a lépcsőházi világítás (érzékelő) erre működött.
Elgondolkodtam, hogy aznap éjjel még milyen sokszor fog tapsolni.
Örültem eljövőben, mikor láttam, hogy legalább 15 ember - érdekes, hogy jórészt hölgyek - igyekszik az Ady lakás felé.
S, gondoltam, az idősebb úrnak boldog, elégedett álma lesz.