Múzeumok éjszakája III. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

Sacher kiállítás


A büfében vehettél kóstolót.
Korrekt áron 150.-Ft volt egy kisméretű sacher - nagyon finom, olyan, amilyennek lennie kell.

Rohangált egy úriember tálcákkal hozta mindegyre az új szállítmányokat, sacheren kívül linzert, ischlert, puncsos szeletkékkel.
Többször is megkérdeztem, hogy nem kell-e neki segíteni ;-) mindig elhárította... nem értem miért, elképzelhető, hogy nem látszom megbízható egyednek???
Na, mindegy.



Valahogy így néztek ki az eredeti Sacherban a híres szeparék


Persze, szigorúan csak édesség fogyasztás volt.
;-)


Néhány részlet a vitrinekből:
(Volt olyan, amelyik a Sacher cukrászdából, szállodából származott, a többiek pedig korabeliek részben)


Sörimádók a fenti fotót nagyítva is nézzék meg ;-)




Az ott középen nem egy fémlény, hanem egy csizmahúzó...




Szintén középen lent megcsodálhatjuk, hogy milyen is (volt) egy kesztyűtágító...






kreatív társnőim kedvéért:


kijöttünk az előtérbe:


Gondoltam, megkérdezem az információs pultnál lévő hölgyet, hogy szabad-e lefényképeznem a pénztárgépet.
Grimaszt vágott.
Kérdeztem, akkor most
- igen, vagy
- neeem?

Vagy, nemigen?

Ha megkérik a menyasszonyt, akkor is csak kétféle válasz létezhet.
Vagy, lehet, hogy nem? ;-)





Valahogy át kell jönnünk a régmúltból a közelmúltba - átvezetésként:



A másik kiállítás az Utasellátó 60.

Fiatalabbaknak ez nem jelent(het) már semmit, az idősebb korosztálynak viszont igen:






Itt erőteljes késztetésem volt, hogy ki kellene próbálni, mert akkor már nagyon fájt a talpam...


Viszont a mosdót kipróbáltam, s nem tudtam eldönteni, hogy azért hiányos a felszerelés, hogy stílusos legyen az utasellátós korszak mellé... avagy meg van állva az idő.


A múltban voltak azért jó dolgok is, ahogy rosszak is.
Utóbbi példájaként:



Mikor kijöttünk esett az eső, s mivel nem jött postakocsi arrafelé - hát gyalog sétáltunk át a Postamúzeum felé :-)