2009. február 24., kedd

Megtisztelő-Barátság-Hullám-Továbbküldős BIGYÓ

Látom ám, (mert kevés az időm, de azért néha nézek is ;-)

hogy már megint végighullámzik a blogokon a következő (s még mennyi lesz... !!!)

láncbigyó.

Ezúttal a barátság a jelszó, - és természetesen 8 (azaz NYOLC !) embernek illendő továbbküldeni...

hmmm...

Remélem, hogy engem nem jelöl senki (ha elkéstem ezzel, akkor azért ne érezze magát senki se rosszul ;-)

mivel úgy gondolom, hogy a barátság nem feltétlenül attól válik azzá, vagy feltétlenül igazzá, hogy állandóan látványosan biztosítunk róla valakit.

Az meg külön is tetszik, hogy ugye félig-meddig kötelező jelleggel, - merthogy előírás -, de, be kell másolni az eredetileg kitalált magyarázó szöveget, melyben felhomályosítanak arról (már aki első alkalommal megfogalmazta), hogy őszerinte a többiek miért kezdtek el blogot írni...

(és már másodszor látom ezt, hogy valaki úgy gondolja, hogy tudja a tutit, hogy a többiek miért is blogolnak)

hát, még ekkora marhaságot...

senkinek se láthatunk bele a fejébe, szerintem több oka is lehetett, hogy valaki elkezdett blogolni:

1. mondjuk ilyen kedve volt (ejnye)
2. meg akart nyílni a külvilág felé, s ezt a formát találta megfelelőnek
3. beszéd, írás, mutogatási kényszere volt (a mutogatást most nem a cukrosbácsi féle dologra értem)
4. kreatív blogok esetén nem is szükséges a magyarázat, egyszerűen nyilvánvaló.
5. adjunk helyt az un. tipikus női válasznak is, hogy CSAK.
6. egy érvet találok a leggyengébbnek, hogy azért kezd el blogolni valaki, hogy barátokat "szerezzen" magának.

mivel úgy gondolom, hogy barátokat nem lehet "szerezni" - nem olyan, mint egy kosár alma, amit beszerzünk a piacon.

A barátság vagy kialakul magától, vagy nem.
S, idézhetünk olyan általánosságokat is, hogy "hasonló a hasonlónak örül", avagy pont a fordítottja a dolognak, hogy az "ellentétek vonzzák egymást" - szerintem mindkettő igaz lehet a barátságokra is.

Igen sivár dolog, ha valaki csak és kizárólag ezen indíttatásból kezdi el a blogolást.
Attól persze nem baj, ha kialakulnak barátságok, sőt, de ne ezért kezdjen el valaki blogolni, illetve kizártnak tartom, hogy nők tömegesen ezért kezdték volna el...

Mivel, maradjunk csúnyán a barát "szerzési" kifejezésnél, életünk folyamán egy csomó emberrel találkozunk.
Van módunk rá, hogy kialakítsunk barátságokat.
Ez történhet persze, iskolában, munkahelyen, (ne lepődjünk meg, de akár a homokozóban is egy másik anyukával), vagy igen, a közös HOBBI területén is.

Olyan is van, hogy az élet elszakít bennünket egymástól, más városba költözünk, más munkahelyre, iskolába megyünk... stb. stb. és kevés az idő, nem mindig marad elég arra, hogy ápoljunk minden kapcsolatot.

Múltkor valamelyik bejegyzés kapcsán az én szívemnek egyik kedves blogoló társam az írta / mondta, hogy nem sok barátja van, inkább egy, de messze.
Én meg azt válaszoltam, hogy egyáltalán nem biztos, hogy SOK barát kell, akár elég is lehet egy is, de az igazi legyen.
No, persze, azért nem baj, ha többen vannak, de nem hiszem, hogy a létszám dominál a dologban.

Egyébként pedig meggyőződésem, hogy a barátságnak különböző fokozatai vannak.
Nem igaz, hogy mindig minden barátod azonos szintű barátság volt az életedben, és egyenlőségjelet tennél közéjük.

Idézném Gobbi Hildát (az idősebb korosztály tudja, hogy kiről is van szó), aki egyszer ezt mesélte: (nem tudom pontosan idézni, de így is érthető lesz)

Disszidált neki egy ismerőse Nyugatra.
Találkoztak Hildával, és az illető megkérdezte, hogy G.H. miért nem megy külföldre élni. (Most ne foglalkozzunk politikai jellegű párhuzamokkal...)

G.H. visszakérdezett:

Ha nagy bajban lennél, akkor mennyi ideig tudnál megélni úgy, hogy nincs hol laknod, nincs mit enned, mennyi ideig tudnád kihúzni (tehát mennyi ideig remélhetnél segítséget másoktól).
Az illető elgondolkodott és (nem emlékszem már pontosan), de talán pár hetet, egy-két hónapot jelölt meg.

G.H. válasza:

- Látod, én hosszú évekig ellennék, mert vannak barátaim, több évig kihúznám úgy, hogy hol az egyiknél, hol a másiknál alhatnék egy darabig, és kapnék enni is.
Ezért (is) maradok Magyarországon, mert itt vannak a barátaim, ha külföldre mennék, nem lennének.

Szóval van ez a dobálása a barátság kifejezésnek.... fentiekbők kiindulva, ha 8 embernek kell továbbítanod (plusz nem tagadhatod meg azt sem, akitől Te kaptad), hát... akkor bizony tíz évig el tudnátok lenni igaz?
Vagy, ha becsöngetnétek egy tányér levesért, akkor nem is olyan biztos, hogy barát a barát???

Van viszont egy BARÁTNŐM (tényleg az), akinek régi vágya volt, (van), hogy egyszer legyen egy akkora háza, ahol lenne két szoba pluszba.
Kérdeztem miért is?
- az egyik vendégszoba lenne, ha jönnek a barátnőim,
- a másik egy olyan szoba lenne, ha valamelyik barátnőmnek menekülnie kell és nincs hol meghúznia magát, akkor ott lakhasson, míg rendeződnek a dolgai...

Nos, ő volt az, amikor egyszer dúltam, fúltam... miregtem-morogtam ... és akkor ezt mondta, na, velem ugyan hiába is csinálnál ilyet, úgysem hagynálak!
Velem nem tudnál egy barátságot megszakítani, mert visszajárnék a nyakadra és nem hagynálak békén... ;-)

Viszont több olyan barátság (én annak tartottam őket) volt már az életemben, ahol olyan szépen cserben hagytak, hogy ihaj.
De, a kis bajban nem derül ki az igaz barátod, csak a nagy bajban.

Szóval a barátság szóval, ha komolyan gondoljátok, csínján kell bánni.
Más az, ha azt mondom, hogy elmegyek egy közös varrásra a foltos barátnőim közé, és tényleg örülök, hogy látom őket és csicsereghetünk, de ez nem jelenti azt, hogy az ott lévő kb. 150 nőci jelentős része valóban barát is (persze, vannak köztük... na, most jöhet a gondolkodás, kik azok ;-)

Szerintem az az én igazi barátom, aki megérti a gondjaimat, aki elfogadja, hogy olyan a természetem, amilyen, elviseli a hülyeségeimet, de megmeri mondani, ha szarul nézz ki a sej-hajom egy ruhában - mert előnytelen, megérti, hogy gondjaim voltak és nem értem rá, és el is hiszi, hogy VALÓBAN NEM ÉRTEM RÁ, hogy x ideig felhívjam telefonon, vagy írjak neki. Elfogad így, ilyennek, amilyen vagyok.
S, elfogadom én is őt olyannak, amilyen.
Nem kér számon és nem kérek számon rajta semmit.
Mert a barátságunk nem egy bilincs.
Mert szabadon száguldozik a szélben párhuzamosan, vagy időnként keresztezve egymást az életünk folyamán.

és nem sértődik meg, hogy nincs felsorolva 8 másik nőcivel egyetemben, lehetőleg ABC-sorrendbe szedve, nehogy már azt higgye valaki...

Azt el is felejtettem, hogy azt írták a blogok - BÁJOSAK...
Naaaa.... most komolyan mindenki elhiszi, hogy (mire végighullámzik az egész) több száz blog bájos?

A kisgyermekeitek, azok a bájosak.

Olyan szép a magyar nyelv (na, jó, most ne az én helyesírási hibáimat nézzétek, mert valami baj van az agyammal pár éve, és elfelejtek dolgokat ;-(
de, tényleg, ugyanarra a dologra oly sok kifejezésünk van, de nem hinném, hogy egy csomó blog bájos lenne.
Meg ez olyan nyálasan is hangzik.

Igen, tudom, most néhányan kikattintják magukat a rendszeres olvasók közül... majd csak túlélem valahogy, elvégre ez egy bájmentes övezet.

Belenéztem a tükörbe.
Semmi báj.
Csak nyál és háj ;-)

23 megjegyzés:

  1. Ja. a kisbabák bájosak. Akkor leszek rendszeres olvd. ok?

    VálaszTörlés
  2. Anice - és pont egy ilyen bejegyzés után - látom, hogy bevállalós vagy :-)
    Én bírom a karakán nőket.

    VálaszTörlés
  3. Inkább bekattintanám magam a rendszeres olvasóid közé...ha már nem lennék ott egyszer :-)))

    Nézem most az "oldaladon" a kis piktogramokat - ahol gyanúsan sok a szívecske, azt most inkább nem nézem meg; majd ha írnak valamiről a kolleginák. Az tartalmasabb szokott lenni.

    VálaszTörlés
  4. Na igen...ez mind így igaz.

    VálaszTörlés
  5. Hát, sokmindent lehet rád mondani. De nyálas az nem vagy! :-)

    VálaszTörlés
  6. Juhizs, pont ezért és az ilyen jellegű az írásaidért én bizony jelöltelek, de ne érezd kényszernek. Már bocsi, de nagyon bírlak, Te vagy az egyik legemberibb ember, akit pont a blogomon keresztül megismerhettem!

    VálaszTörlés
  7. Csak a jóérzésem tart vissza, hogy elmeséljem, hogy valójában milyen "állatias" dolgaim (is) szoktak lenni ;-)

    VálaszTörlés
  8. Hát az úgy van, hogy én bizony megsértődöm, ha már mindenkit jelöltek a blogvilágban, csak engem nem :D de ha visszanézünk az utóbbi pár díjazásra, nem is adom tovább. Na nem azért, mert mástól sajnálom, hanem mert magam is olyan kényszeredett dolognak tartom ezt a díjesősdit, nem azt nézzük, hogy kinek tartjuk valóban _bájosnak_ a blogját, hanem ki nem kapta még meg.

    Okafogyott az egész.

    És olyan amerikanizált is :)

    Én is maradok hű híved.
    Zsuzsi

    VálaszTörlés
  9. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  10. Szeretem olvasni az írásaidat, ezt is! :o)

    VálaszTörlés
  11. Zsu!
    Most virtuálisan agyonropogtatlak!!!!!Annyira bírom,hogy ilyen őszinte vagy és fütyülsz arra,hogy más most mit gondol!!!Én gyáva kukac vagyok,inkább jelöltem,bár tényleg olyanokat,akikkel összébbhozott a blogolás.
    Szóval nagyon csíplek!!!!És köszönöm,hogy már megint megírtad :helyettem!

    VálaszTörlés
  12. A sok szivecskés beírás mellett a mai napon a Mátyás-napi népszokásokról Launál olvastam számomra teljesen érdekes, új információkat, csak nem engedett a rendszer, hogy hozzászóljak... bezzeg, ha egy szivecskésbe akartam volna megjegyzést fűzni, akkor tutin engedett volna... :-(

    VálaszTörlés
  13. Drága Juhizs ! mint látod egy
    "huszárvágással" megoldottam a
    felém áramló " hullámokat", és nem is a szivecskés képet tettem fel, inkább a saját rózsáimat.
    Nem véletlen. Azt hittem nem lesz rá bejegyzés. Van.

    Jösz a baba talira ?

    VálaszTörlés
  14. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  15. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  16. Na, egy üzenetet akartam írni, véletlenül kettő lett belőle, egyet akartam törölni, véletlenül kettő lett belőle. Bocsi. Az előző kettő én voltam.
    Azért sem kattintom ki magam. Szíved joga így érezni. Én továbbküldtem 8 embernek, nekem pedig szívem joga így érezni. Nem barátkozni indultam a blogommal annak idején, de sok barátom lett. Persze az egy igaz barátnőm régi és nem blogos. De nagyon örülök az új ismeretségeknek, a hobbi-barátnőknek. Nagyon szeretem őket, téged is! Bár szerintem is merő külsőség egy ilyen képecske. :)))

    VálaszTörlés
  17. Barbi (és mindenki másnak), ha olvastátok az előző két időszakban írt láncbigyóval kapcsolatos bejegyzéseimet, akkor nyilvánvaló, hogy itt a JELENSÉG a lényeg.
    Hogy mindig lesznek emberkék, akik újabb és újabb láncbigyókat fognak küldeni, elindítani, kevésbé értelmes, vagy talán értelmesnek tűnő témakörben, de se vége, se hossza nincs.
    A blogotokat mások irányítják.
    Más akaratát tükrözi, nem a Te (Ti személyiségeteket) az egész általános jellegűvé válik, elvész az ember, csak egy nagy láncbigyós szürke masszává válik az egész. Legalábbis szerintem.
    Én nem arra vagyok kiváncsi, hogy belőled Rólad, mit sajtol ki valaki egy kérdés feltevésével, hanem arra vagyok kiváncsi inkább, hogy Te, mint EMBER (Ti) mit is tartotok fontosnak, hogy ÖNKÉNT megmutassatok valamit - egy szeletet magatokból.

    Nincs borzasztóbb annál, mint, amikor a divat címén egy csomó nőci a városban egyforma jellegű (tipusú) ruhában rohangál.
    A blogok is így válnak személytelenné, jellegtelenné - pl. majd nézzed csak meg 2-3 év múlva, hogy mindnyájatok blogján az idők folyamán milyen sok hülye láncbigyó fogja elfoglalni a helyet.
    Mondjuk részemről lezártam a témát ezzel.

    VálaszTörlés
  18. Mondottam : UFF !!
    (Hiányoltalak D.újvárosban.(Pedig 160-an voltunk, én mégis...)

    VálaszTörlés
  19. Maradok öszinte híve továbbra is!! :)
    M.

    VálaszTörlés
  20. Ejj te Barát!
    Én a te blogodat is bájosnak tartom a magam módján, mert tudom, hogyha a MOZAIKOK szerepel a listám elején, akkor a következő fél órában valami jó fog történni velem.
    /És lehet, hogy én most a leginkább antiszociális embernek fogok tűnni: de nálam nem aludhat senki, mert nincs vendégágyam (jobbanmondva a pici lakásunkban csak a férjemmel közös ágyunk, és ababaágy van.... ja meg a kislányom babájának az ágya, ami a legalacsonyabb embernek is pici lenne), viszont tudok olyat a környezetemben, aki ha szólok azonnal szerez egy üres szobát, akármennyi időre, akármelyik barátomnak, mert barátok vagyunk!/

    VálaszTörlés
  21. Nem szeretnék neked "nyáladzani", de ezt nagyon jól összefoglaltad. Bevallom egy kicsit irigykedtem, mert ha netán nekem jut ilyen az eszembe, akkor több tucat olvasó horkan föl egyszerre. Talán ez a pikáns irónia teszi azt az írásodban, hogy nem fog rajta megsértődni senki. Köszönöm, hogy megírtad:)))

    VálaszTörlés
  22. Juhizs drága!
    Késő! Én bizony belevettelek listába, de mivel én is azt látom, hogy ez egy körbe-körbe járó valami, így a lista előtti mondat eképp szól:

    Nem kell továbbadni....

    Egyébként imádom, amiket írsz. :)
    Én nem sértődöm meg, ha egy-egy ilyen láncból kimaradok, de megtisztelem azokat, akik engem jelölnek.

    Én most nagy blogtisztogatást fogok végezni a saját oldalamon, s ezek a képek le is kerülnek. Talán kapnak egy külön oldalt.

    Bevallom nekem még általam olvasott blogok listám sincs az oldalon, mert félek attól, hogy valaki kimarad.

    Ráadásul felbátorodva ezen írásodon, leporolom már régebben megírt, de közzé nem tett bejegyzésemet, amit eddig a blog fiókjában tartottam. S melyben erős, másoktól igencsak eltérő véleményemet fejtem ki.

    VálaszTörlés
  23. Nem is tudtam, hogy még egy költő is elveszett benned.

    VálaszTörlés