2013. május 28., kedd

A jó anya és a rossz...

DÉLELŐTT:

A rossz anya felszállt a zsúfolt 5-ös buszra.
A barátnőjével.
Akinek nem volt gyermeke (vagy nem volt vele).
A rossz anya 4 különböző korú gyermekkel szállt fel.
Egyértelmű volt, hogy mind az övé (ez a hangosan elhangzó utasításokból nyilvánvalóvá vált).
A rossz anyának be nem állt a szája (ez még nem lenne alapvetően baj).
Amikor a rossz anya szájából először elhangzott (igen hamar a felszállás után), hogy b...d meg ne rohangálj össze-vissza - akkor azt hittem, hogy rosszul hallok.
A rossz anya nem pirult el, nem nézett körül szégyenlősen, nem sütötte le a szemét.
A rossz anyának megszólalt a mobilja. A b...d meg kifejezést teljesen természetes módon lihegte a kagylóba.
A rossz anya összes gyermekével együtt kb. 7-8 megállót ment, mielőtt leszálltak.
Ez alatt az idő alatt - lankadt némileg a vége felé a figyelmem, mert cikáztak az agyamban a gondolatok - most nem emlékszem már pontosan, hogy a "jeles" kifejezés 14 x vagy 15 x hangzott el a szájából.

A busz fellélegzett mikor leszálltak.
Szókincse nyilván nem áll összefüggésben a gyermekek számával.
Csak halkan pontosítanám, hogy r.a. nem tartozott semmiféle etnikumhoz, csoporthoz stb. stb. mielőtt valakinek ez lenne az első gondolata.

DÉLUTÁN:

Szép kiállításon voltam - megnyitón.
Nem érdemes járműre szállnom, míg megyek egy megállót, + gyalogolok - hamarabb érek haza, ha a kertek alján (mentén) sétálgatok.

Csendes kis utcák, majdnem néptelenek, gyalogos senki rajtam kívül.
A tinédzser éppen átment az úttesten.
Megtorpant, nézett engem.
Gondolkodott; menjen tovább előre, vagy forduljon vissza.
Végül tétován elindul előre - már hazaérkezett.
Biztonságban érzi magát, azért még bámul rám...

Az úttesten átrohan a jó anya - nyilván már szemmel tartott egy ideje.
Látja, hogy a kicsit figyelem és ismerkedni szeretnék vele.
A jó anya nem tartja ezt helyesnek - érzem, gyanús vagyok neki.

A jó anya magára vonja a figyelmemet... halad előttem, meg-megáll, szinte csalogat, menjek utána.
A telek sarkán elfordul - biztos távolságban megáll és kitágult pupillákkal bámul.
Zsenialitásom határtalan... tudom, hogy el lettem csalva...biztos, ami biztos alapon.

ESTE:

Gondolkodom a nap eseményein.
A rossz anyának 2 lába volt.
A jó anyának 4 lába volt.

Nem tudom, hogy hol van Darwin sírja... de, hogy forog benne az már egyszer biztos.
... és valószínűleg az van ráírva, hogy:  "... EZT NEKTEK !..."




5 megjegyzés:

  1. Huhh, a rosszból én is látok sokszor, és már egy gyerek is elég neki ahhoz, hogy kiboruljon...

    VálaszTörlés
  2. Micsoda nap! :) Bizony sokszor látom én is, hogy a négylábúak mennyire emberibben tesznek!

    VálaszTörlés
  3. Lehet, hogy nem jól fogalmaztam, pontosítanék:
    A rossz anya NEM volt ideges, a gyerekek JÓK voltak, semmi konfliktus NEM volt. Az anyuka folyamatosan beszélgetett hol az egyik gyerekkel, hogy a barátnőjével hétköznapi dolgokról és úgy hangzott el a káromkodás.
    Szóval nála ez a "kötőszó".
    Néha én is káromkodom - bár, tudom, hogy nem kellene. De nem ennyire durván azért, és csak néha, és ha tényleg ideges vagyok, vagy nagyon-nagyon mérges.
    Akkor sem nyílt helyen. Ebben az volt a szörnyű, hogy FOLYAMATOSAN csinálta és az összes gyereknek ez természetes volt :(

    VálaszTörlés