A leírhatatlan...

Amikor megszólalt a riasztó, éles, visító, fülsértő módon és senki nem tudta nagy hirtelen, hogy mi is történt valójában, akkor úgy érzed, hogy szétrobban a dobhártyád...

Mikor kinyitotta az akadálymentes mosdó ajtaját az anyuka és irulva-pirulva szólt, hogy a két gyerkőc közül (persze, egyik sem mozgássérült) -  az egyik megnyomta a riasztó (segélyt kérő) gombot - akkor már érted, de úgy érzed, hogy valaki beköltözött a szürke agysejtjeid közé és kis cuki kalapáccsal ütögeti, amit csak ér...

Amint egyértelművé vált, hogy halvány fogalmunk sincs róla (hazament az illetékes) egyikünknek sem, hogy ilyenkor mi a teendő, hogy is lehet leállítani - hát, az érzés leírhatatlan...

Végül nagy csoda folytán kiderül, hogy pont a próbaidős kolléga tudja, hogy ilyenkor kb. 10 perc múlva magától le fog állni ez a szörnyű hang.
Meg, hogy valahol valamit meg kellene nyomni és akkor úgy és ott leállítható... (amit persze sejtettünk, mint módszert).

Végül egy helyes (amúgy gyanús...) piros gomb lenyomásával (ami persze, el van dugva a ruhatári monitor mögé és alá) sikerül kiharcolni a csendet, akkor érzed már, hogy miért honol csend az összes temetőben....
Tutin ott van mindenki, aki éltében nem találta meg az ominózus piros gombot.

Amúgy szeretek magam is a mozgássérülteknek fenntartott mosdóba járni (igen, tudom, hogy helytelen, meg egyáltalán).
De, ha nincs a közelben mozgássérült (már, akit látnék) akkor azért nagy a csábítás, mivel nem szorulok be a habtestemmel sehová ... ;-)  másrészt az ilyen mosdó mindig tisztább és ez egy igen nagy vonzerő.

Most, hogy tudom, hogy milyen fülsértő egy ilyen hangjelzés, erőteljesen ideje elgondolkodnom rajta, hogy jó ember vagyok-e vagy sem.
Hiszen mindannyian szeretjük (valahol, mélyen, legbelül) a tiltott dolgokat.
Most tényleg, ideje lenne meglátogatnom az IKE-át...

he-he....

;-)

 http://egeszseg.napimix.hu/erdekessegek_az_illemhelyekrol_egy_kis_wc_tortenet/258458/frame