Itt, a külvárosi kertesházi övezetben igen fontos szőrös vagyonvédelmi eszköz az ember régi barátja A KUTYA.
Bizony így, nagybetűkkel :-)
Négylábú barátainkat most nem dicsérném totálisan részletesen, aki ismeri őket, az tudja a lényeget:
családtag, aki mindig örülni fog nekünk (ha az otthoni "falka" egyéb tagjai esetleg éppen n e e e m is),
teste hátsó felén elhelyezkedő rövid, vagy hosszú kiegészítőjét a nap bármely szakában képes intenzíven lengetni, látszólag minden ok és érdekeltség nélkül is :-)
Fentieken túl is mindig (és különösen) népszerűek vagyunk nála, ha;
- kinyitjuk a hűtőszekrény ajtaját (v. a spájzét, ha van nekünk olyan),
- konyhai tevékenységbe kezdünk, mely túllép a mosogatáson (bár, néha még az is izgalmas számukra az elmosandó edényekkel kapcsolatban - ekkor ők nem értik, hogy miért is hisszük mi emberek, hogy szennyes, ami remek moslék illatot áraszt ...)
- tehát bármi felszeletelése, tisztítása, előkészítése (még a gyümölcshéj is rém gerjesztő tud nekik lenni)
Szóval, a blökik, akik őrzik a házat. (Vagy néha úgy csinálnak)
Tavasztól őszig meg pláne.
Ekkor nagy nyargalások vannak a kertkapuhoz hangos csaholással, izgatott szimatolás a kapu alatti keskeny sávban, sajnálják, hogy nem látnak át a szemükkel is a fémen :-)
A jelzőrendszer úgy működik, mint a 101 kiskutyában.
Valamelyik blöki elkezdi az utca egyik végén (vagy ne adj Isten, de egy szomszédos valamelyik utcában) és hullámzik a számunkra nem mindig értelmezhető hír, amit tovább adnak és egyre több eb csatlakozik a hírlánchoz :-)
Jóval előbb csaholnak, mint ahogy a ház elé ér az ugatás "tárgya".
Néha olyan is előfordul, hogy kimegyek az utcára és az égadta egy világon semmit és senkit se látok.
Ezek az un. "rejtélyes" riasztások :-)
Nálunk működik a rendszer, ha, valaki vélhetően idegen;
- a kiskocsmába menet meg merészel állni (vizelés :-( cigarettázás, helyben dülöngélés céljából)
- bárki(k) megállnak (vélhetően minimum két "egyed") beszélgetés céljából (ja, már a diktátorok rég megmondták, hogy ez tilos, mert csoportosulásnak minősül és igen veszélyes a fennálló rendszerre ;-)
- szórólap bedobálgató kétlábú (sajna, sokan vannak - sok ugatás)
- P O S T Á S !!! aki bizony nem biztos, hogy csenget, pláne nem feltétlenül 2 x,
- kukaturkáló az un. "kukás napokon" - ez esetünkben hetente egyszer a csütörtök, még nemzeti ünnepen és karácsonykor is, ha akkorra esik a csütörtök. (Mert rendnek kell lenni és nem térünk el a "kuka"-naptól...)
Amúgy azt ugye tudjátok, hogy miért utálják (miért őrülnek meg annyira) a blökik a postásoktól?
Múltkor beszélgettem a miénkkel és mondtam neki, hogy hallottam egy műsorban, hogy azért, mert sok helyen járnak egy nap, és rengeteg információt hordoznak ezért (szagilag :-) és ez megzavarja a kutyákat, hogy töményen ilyen sokféle illat van egy ember megjelenésekor.
A mi postásunk képzett és naprakész, mosolyogva mondta, hogy igen, ő tudja, hogy "szaghordozó".
(Nem mertem megkérdezni, hogy jó, jó, de mi a helyzet a férjjel, mikor ő haza megy :-) :-)
Na, a mai viszonylag kora reggeli jelzésrendszerre vissza térve...
Sokáig néztem tévét, későn aludtam el, hát nekem korán volt, hogy még lakáson belül intenzív ugatás van.
Ha ez kb. fél percen belül nem fejeződik be, akkor az azt jelenti, hogy érdemes a kapu felé elnézni, mert ki tudja mi van.
Ja, és persze, zengett az egész utca.
Kimorzsoltam a csipáimat a szememből, kinyitottam az ajtót, a két kutya szinte megbolondulva, egymást lökdösve (szó szerint egymás hegyén-hátán) kirontott.
Félkómában botorkálok utánuk.
Kinyitom a postaláda rését, ejh, az álmosságtól még ez is nehezen ment.
Kikukkantok és megnyugszom.
Nem, nem hajnali betörő :-)
A mai korai területi behatoló két szerencsétlen, kétségbeesett tekintetű, zsemleszínű (vagy fahéj???) mopsz volt, akik nem győzték húzni a kétlábú beosztottaikat :-) :-)
2012. március 17., szombat
2012. március 16., péntek
Az a jó, ha meleg a baba ???
Tegnap volt március 15-e, csudaszép napsütés, remek programokkal a városban.
Ingyenes nap lévén benyomultunk három múzeumba, csodás élményekkel, szép kiállításokkal gazdagodtunk.
Élmény a szemnek, feltöltődés a léleknek.
Ami viszont döbbenetes volt számomra, hogy - mivel sok családi jellegű, kisgyermekes program is volt a Várban - persze, sokan voltak egy-két-három különböző kisgyermekkel - bizony a nap vége felé már jó részük nyűgös, fáradt, álmos.
Nem értem - hiszen magam is felneveltem egy gyermeket -, hogy miért ennyire önzők a szülők (és most nem szeretnék egy vitalavinát elindítani) azt fel kell tudni mérni, hogy a gyermekeknek mikor van a "sok", ha ennyire szenvednek, akkor ők fontosabbak, tehát bizony haza kell(ene) menni. Szerintem.
A legborzasztóbb az volt, hogy bent a Galériában (ahol igazán meleg volt, nem hűvös az idő, de, ha az lenne a nap elején, a végére már a rengeteg embertől már eleve meleg lesz, oxigén minimális, hőség) is még rángatták a kis gyerkőcöket (szó szerint még csecsemőket is).
A csúcsot az a szülői pár érte el, akik maguk is nyakig begombolt kabátban, túlöltözötten (amúgy a ruhatár elvileg kötelező lenne, működött is, és INGYENES) tolta a gyerekkocsit egy kisebb gyerkőccel.
A kislányon sapka, azon kapucni !!! Több rétegesen felöltöztetve, ráadásul még állig +-ba igazán gondosan betakargatva még egy pokróccal is.
Én gyereket ilyen kétségbeesve nézni nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára. Tuti, hogy csurgott belőle az izzadtság bőre minden felületén.
Ja, azt el is felejtettem, hogy mindezzel a túlöltözöttséggel szemben kilógott a lába, és azon viszont egy szál vékony zokni volt, semmi kiscipő.
Nekem anno még úgy tanították, hogy az ember lábról (hátról, derékról, torokról) tud a legjobban megfázni, de lehet, hogy már ez sem igaz ;-) ;-) ;-)
Sajnos, nem tudom, hogy melyik boltban lehet észt vásárolni, pedig sok vevőjelöltem lenne.
Ingyenes nap lévén benyomultunk három múzeumba, csodás élményekkel, szép kiállításokkal gazdagodtunk.
Élmény a szemnek, feltöltődés a léleknek.
Ami viszont döbbenetes volt számomra, hogy - mivel sok családi jellegű, kisgyermekes program is volt a Várban - persze, sokan voltak egy-két-három különböző kisgyermekkel - bizony a nap vége felé már jó részük nyűgös, fáradt, álmos.
Nem értem - hiszen magam is felneveltem egy gyermeket -, hogy miért ennyire önzők a szülők (és most nem szeretnék egy vitalavinát elindítani) azt fel kell tudni mérni, hogy a gyermekeknek mikor van a "sok", ha ennyire szenvednek, akkor ők fontosabbak, tehát bizony haza kell(ene) menni. Szerintem.
A legborzasztóbb az volt, hogy bent a Galériában (ahol igazán meleg volt, nem hűvös az idő, de, ha az lenne a nap elején, a végére már a rengeteg embertől már eleve meleg lesz, oxigén minimális, hőség) is még rángatták a kis gyerkőcöket (szó szerint még csecsemőket is).
A csúcsot az a szülői pár érte el, akik maguk is nyakig begombolt kabátban, túlöltözötten (amúgy a ruhatár elvileg kötelező lenne, működött is, és INGYENES) tolta a gyerekkocsit egy kisebb gyerkőccel.
A kislányon sapka, azon kapucni !!! Több rétegesen felöltöztetve, ráadásul még állig +-ba igazán gondosan betakargatva még egy pokróccal is.
Én gyereket ilyen kétségbeesve nézni nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára. Tuti, hogy csurgott belőle az izzadtság bőre minden felületén.
Ja, azt el is felejtettem, hogy mindezzel a túlöltözöttséggel szemben kilógott a lába, és azon viszont egy szál vékony zokni volt, semmi kiscipő.
Nekem anno még úgy tanították, hogy az ember lábról (hátról, derékról, torokról) tud a legjobban megfázni, de lehet, hogy már ez sem igaz ;-) ;-) ;-)
Sajnos, nem tudom, hogy melyik boltban lehet észt vásárolni, pedig sok vevőjelöltem lenne.
2012. március 14., szerda
"Használjuk helyesen a kokárdát! De mi a helyes?"
Kétségtelenül nagy gáz, hogy álmatlanul fogunk forgolódni (tipródni) március 14-én éjjel, hogy vaj'h most mi legyen kokárda-ügyben ;-) ;)
Kiragadok néhány érdekes részletet a témával foglalkozó cikkből, de érdemes elolvasni az egész történelmi áttekintést,
forrás a bejegyzés végén.
"A magyar kokárda piros-fehér-zöld színű, tehát helyesen kívülre kerül a zöld – terjed a nemzeti ünnep környékén a közösségi oldalakon. Mielőtt tömegek vetnék rá magukat kokárdáikra, érdemes meghallgatni, mit mond erről a kort ismerő történész.
A magyar kokárda hajtása
Hermann Róbert történész szerint a korszakból ismert kokárdákon mindenhol kívül van a piros, belül a zöld. Egy zászlótörténész állítása szerint az is bonyolítja a kérdést, hogy ha van lelógója a kokárdának, akkor szabályos a kívül piros – belül zöld; ha nincs, akkor viszont a heraldikai szabályok szerint kívül kellene lennie a zöldnek, belül a pirosnak.
Hazánkban a trikolór először Mátyás korában tűnt fel egy pecsétnyomón, de ekkor még messze állt attól, hogy országszerte ismert legyen. A háromszínű szalagot viszont már a XIX. század elején is hordták, többek között József nádor felesége, Anna Pavlovna. Az 1848-as március 15-i események hatására azonban teljesértékűen a magyar színhármas (a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi) vált a hivatalos lobogóvá.
A magyar kokárdát március 15-én, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetét jelentő pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózától kaptak kokárdát a forradalom estéjén. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon.
A zászlótörténész kolléganője szerint az is bonyolítja a kérdést, hogy ha van farka a kokárdának, akkor szabályos a kívül piros – belül zöld; ha nincs, akkor viszont a heraldikai szabályok szerint kívül kellene lennie a zöldnek, belül a pirosnak.
Hermann rögtönzött ikonográfiai kutatása során csak két korabeli Vasvári-ábrázolást talált, amin van kokárda is; miután azonban ezek litográfiák, nemigen lehet megállapítani, milyen a színsorrend. “De nekem úgy tűnik, hogy inkább a piros volt itt is kívül, s belül a zöld” – írja.
Kérdésre, hogy a hagyományőrzést vagy a szabályt tartja fontosabbnak, azt válaszolta: ő maradna az eredeti formánál, ugyanis “mégiscsak így hordták-hordjuk 162 éve. No és azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a ‘heraldikai tévedés’ tudatos volt. Vagyis hogy a kokárdát hordók ilyen módon kívánták kifejezni a rokonszenvüket az olasz forradalmi egységmozgalommal. De ez csak feltételezés, bizonyítani nem tudom” – írja."
Forrás:
http://richpoi.com/cikkek/kultura/hasznaljuk-helyesen-a-kokardat-de-mi-a-helyes.html
Kiragadok néhány érdekes részletet a témával foglalkozó cikkből, de érdemes elolvasni az egész történelmi áttekintést,
forrás a bejegyzés végén.
"A magyar kokárda piros-fehér-zöld színű, tehát helyesen kívülre kerül a zöld – terjed a nemzeti ünnep környékén a közösségi oldalakon. Mielőtt tömegek vetnék rá magukat kokárdáikra, érdemes meghallgatni, mit mond erről a kort ismerő történész.
A magyar kokárda hajtása
Hermann Róbert történész szerint a korszakból ismert kokárdákon mindenhol kívül van a piros, belül a zöld. Egy zászlótörténész állítása szerint az is bonyolítja a kérdést, hogy ha van lelógója a kokárdának, akkor szabályos a kívül piros – belül zöld; ha nincs, akkor viszont a heraldikai szabályok szerint kívül kellene lennie a zöldnek, belül a pirosnak.
Hazánkban a trikolór először Mátyás korában tűnt fel egy pecsétnyomón, de ekkor még messze állt attól, hogy országszerte ismert legyen. A háromszínű szalagot viszont már a XIX. század elején is hordták, többek között József nádor felesége, Anna Pavlovna. Az 1848-as március 15-i események hatására azonban teljesértékűen a magyar színhármas (a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi) vált a hivatalos lobogóvá.
A magyar kokárdát március 15-én, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetét jelentő pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózától kaptak kokárdát a forradalom estéjén. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon.
A zászlótörténész kolléganője szerint az is bonyolítja a kérdést, hogy ha van farka a kokárdának, akkor szabályos a kívül piros – belül zöld; ha nincs, akkor viszont a heraldikai szabályok szerint kívül kellene lennie a zöldnek, belül a pirosnak.
Hermann rögtönzött ikonográfiai kutatása során csak két korabeli Vasvári-ábrázolást talált, amin van kokárda is; miután azonban ezek litográfiák, nemigen lehet megállapítani, milyen a színsorrend. “De nekem úgy tűnik, hogy inkább a piros volt itt is kívül, s belül a zöld” – írja.
Kérdésre, hogy a hagyományőrzést vagy a szabályt tartja fontosabbnak, azt válaszolta: ő maradna az eredeti formánál, ugyanis “mégiscsak így hordták-hordjuk 162 éve. No és azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a ‘heraldikai tévedés’ tudatos volt. Vagyis hogy a kokárdát hordók ilyen módon kívánták kifejezni a rokonszenvüket az olasz forradalmi egységmozgalommal. De ez csak feltételezés, bizonyítani nem tudom” – írja."
Forrás:
http://richpoi.com/cikkek/kultura/hasznaljuk-helyesen-a-kokardat-de-mi-a-helyes.html
2012. március 8., csütörtök
Pszichoizé
Szerda este, mikor lefeküdtem az ágyba Dr. House-t nézni, akkor azt hittem békés, nyugodt, csendes estém lesz.
Ugyan meglepődtem, hogy Dr. House börtönben van már egy éve - és számomra kiderült, hogy le vagyok maradva az eseményektől (ezek szerint legalább egy éve már) sorozatilag, meg a világgal kapcsolatban, meg egyáltalán.
Mérgelődtem, de nem dőltem a kardomba azért.
Mikor a macskám a - szokásos módon - három méter magasságból leugrott a szekrény tetejéről, ám ki tudja miért (pedig betartotta az okos közmondást, mely szerint a "járt utat a járatlanért el ne hagyd")
elvétette az ugrást, akkor kétségbe esett módon a fejem bal felén landolt és minden erejével, valamint néhány körmével megpróbált szilárdan megkapaszkodni,
akkor üvöltve az arcom elé kaptam a két tenyeremet, majd eltoltam őket és látva, hogy mindkettő tocsog a vértől, akkor teljesen kétségbeesve agyamon átcikázott a gondolat, hogy vajon a szemem vérét látom, avagy...??? ki tudja mit,
mivel az egész bal oldalam fájt, bevillant a tavaly leperkált szép kis summa a fogorvosnak is...
Ordítva rohantam a sötét (ámde, nagyon szűk) konyhámon keresztül a fürdőszoba felé.
A védőangyalom teljesen leizzadt, lettlévén, hogy azon ügyködött, hogy még véletlenül se rántsam magamra a tűzhely szélén rotyogó kb. 8-10 literes igen forró húslevest...
Néha jó, ha trehány az ember, és pont elől marad egy piros színű törölköző...
Néhány perc elteltével bele merek nézni a tükörbe... na, jó túlzás, hogy bele nézek, csak a jobbik szememmel, na persze...quasimodo :-(
No, persze, valójában nincs itt egy igazi Dr. House, pedig most jó lenne.
Macs nyomaival az arcomon elmerengek, hogy másnap kell mennem első alkalommal a hivatalosan számomra rendelt pszichológushoz mélyenszántó (?) tényfeltáró (?) beszélgetésre.
A lelkem az még csak hagyján, de a bőröm az tutin mélyen van szántva.
Micsoda belépő lesz ilyen fejjel... létezik ember, aki az arcom láttán elhiszi, hogy a nyomok nem neurológiai, hanem macskológiai jellegűek? - és még azt mondják, hogy fontos az első benyomás... :-(
Meg még nőnap is lesz. Hát, hogyne, hát persze, mikor legyen, ha pont most nem... épeszű ember, hogy nézhet engem most nőnek?
Mi jöhet még?
Addig is Woody Allen legyen velem :-)
Ugyan meglepődtem, hogy Dr. House börtönben van már egy éve - és számomra kiderült, hogy le vagyok maradva az eseményektől (ezek szerint legalább egy éve már) sorozatilag, meg a világgal kapcsolatban, meg egyáltalán.
Mérgelődtem, de nem dőltem a kardomba azért.
Mikor a macskám a - szokásos módon - három méter magasságból leugrott a szekrény tetejéről, ám ki tudja miért (pedig betartotta az okos közmondást, mely szerint a "járt utat a járatlanért el ne hagyd")
elvétette az ugrást, akkor kétségbe esett módon a fejem bal felén landolt és minden erejével, valamint néhány körmével megpróbált szilárdan megkapaszkodni,
akkor üvöltve az arcom elé kaptam a két tenyeremet, majd eltoltam őket és látva, hogy mindkettő tocsog a vértől, akkor teljesen kétségbeesve agyamon átcikázott a gondolat, hogy vajon a szemem vérét látom, avagy...??? ki tudja mit,
mivel az egész bal oldalam fájt, bevillant a tavaly leperkált szép kis summa a fogorvosnak is...
Ordítva rohantam a sötét (ámde, nagyon szűk) konyhámon keresztül a fürdőszoba felé.
A védőangyalom teljesen leizzadt, lettlévén, hogy azon ügyködött, hogy még véletlenül se rántsam magamra a tűzhely szélén rotyogó kb. 8-10 literes igen forró húslevest...
Néha jó, ha trehány az ember, és pont elől marad egy piros színű törölköző...
Néhány perc elteltével bele merek nézni a tükörbe... na, jó túlzás, hogy bele nézek, csak a jobbik szememmel, na persze...quasimodo :-(
No, persze, valójában nincs itt egy igazi Dr. House, pedig most jó lenne.
Macs nyomaival az arcomon elmerengek, hogy másnap kell mennem első alkalommal a hivatalosan számomra rendelt pszichológushoz mélyenszántó (?) tényfeltáró (?) beszélgetésre.
A lelkem az még csak hagyján, de a bőröm az tutin mélyen van szántva.
Micsoda belépő lesz ilyen fejjel... létezik ember, aki az arcom láttán elhiszi, hogy a nyomok nem neurológiai, hanem macskológiai jellegűek? - és még azt mondják, hogy fontos az első benyomás... :-(
Meg még nőnap is lesz. Hát, hogyne, hát persze, mikor legyen, ha pont most nem... épeszű ember, hogy nézhet engem most nőnek?
Mi jöhet még?
Addig is Woody Allen legyen velem :-)
"Ahányszor a homokozóban játszottam, a macska mindig megpróbált betemetni."
(W.A.)2012. március 7., szerda
Csókolom
ez a hang, ez a dal, amitől mindig felébredek, ha félkómában is vagyok reggelente.
Amikor először hallottam megállt a kezemben a mosogatórongy ;-)
Kár, hogy ez a verzió rövidített, a rádióban valahogy hosszabb itt egy kicsit befejezetlennek tűnik.
Remélem, hogy hallok még más dalokat is majd a későbbiekben a fiatalembertől. (Nem lesz olyan, mint az un. "egykönyves" írók.
Amikor először hallottam megállt a kezemben a mosogatórongy ;-)
Kár, hogy ez a verzió rövidített, a rádióban valahogy hosszabb itt egy kicsit befejezetlennek tűnik.
Remélem, hogy hallok még más dalokat is majd a későbbiekben a fiatalembertől. (Nem lesz olyan, mint az un. "egykönyves" írók.
2012. február 26., vasárnap
... amikor a festmény C Í M E ... menő :-)
vagyis, a Virág Judit Galériában most éppen árulják, és Mednyánszky után megtekintettem az éppen eladó többi festményt (kortárs).
Radák Eszter festménye (2008. olaj, vászon 140 x 120 cm)
Egyedi a színvilága, néhány foltosnak nagyon tetszene, másoknak pedig éppen az ellenkezője.
A címéhez kétszer is le kellett hajolnom, hogy jól látok-e...
egyrészt ez mozgásra késztetett és ebéd után nem árt ez (sport duciknak), másrészt mosolyra fakasztott - és mi más kell még egy szép, napsütötte szombaton?
Tehát, ... amikor a festmény C Í M E ... számomra menő;
Forrás: http://www.eszterradak.info/2008.html
:-) ;-)
Radák Eszter festménye (2008. olaj, vászon 140 x 120 cm)
Egyedi a színvilága, néhány foltosnak nagyon tetszene, másoknak pedig éppen az ellenkezője.
A címéhez kétszer is le kellett hajolnom, hogy jól látok-e...
egyrészt ez mozgásra késztetett és ebéd után nem árt ez (sport duciknak), másrészt mosolyra fakasztott - és mi más kell még egy szép, napsütötte szombaton?
Tehát, ... amikor a festmény C Í M E ... számomra menő;
Forrás: http://www.eszterradak.info/2008.html
" A dupla ágy silány látványát csak egy vad éjszaka reménye teszi feledhetővé "
:-) ;-)
2012. február 18., szombat
Pokolra kell annak menni...
Internetről "jött" gyöngyszem...
"Záróvizsgán tették föl ezt a kérdést kémia szakon Maynooth egyetemen (Kildare grófság, Irország).
Az egyik diák válasza olyan mélyenszántó volt, hogy a professzor közzétette az interneten kollégái számára, de mi is szórakozhatunk rajta.
Extra kérdés: Vajon a pokol exotherm (leadja a hőt), vagy endotherm-e (fölveszi a hőt)?
A legtöbben a Boyle-törvény vették alapul, azaz hogy a gáz táguláskor lehűl, nyomás alatt viszont növekszik
Az egyik diák azonban a következő gondolatmenetet írta le:
Először is meg kell állapítani, hogy a pokol tömege változik-e az idő folyamán. Ehhez a pokolba vándorló, valamint a poklot elhagyó lelkek számának ismerete kell.
Úgy vélem, bizonyosra vehető, hogy aki a pokolba kerül, onnan már soha ki nem jut
Ahhoz, hogy megállapítsuk, hányan jutnak a pokolba, ahhoz a különböző vallásokat kell alapul venni. A legtöbb mai vallás szerint mindenki a pokolba jut, aki nem az adott vallás követője. Minthogy több ilyen vallás létezik, abból indulhatunk ki, hogy mindenki a pokolra jut.
A világ népességének növekedése arra enged következtetni, hogy a pokolra jutók száma exponenciálisan növekszik.tiell wachsen wird.
Ezek után a pokol térfogatát kell megvizsgálnunk. A Boyle-törvény értelmében a pokol térfogata a pokolra jutó lelkek számával arányosan kell növekedjen, hogy a hőmérséklet és a nyomás állandó maradjon. Ekkor két lehetőség van:
1. Ha a pokol lassabban tágul, mint amilyen iramban érkeznek a lelkek, akkor a hőmérséklet és a nyomás addig emelkedik, míg a pokol szét nem robban.
2. Ha a pokol gyorsabban tágul, mint amilyen ütemben a lelkek érkeznek, akkor a hőmérséklet és a nyomás csökken, míg a pokol be nem fagy..
Melyik a helyes megoldás?
Figyelembe véve évfolyamtársam, Sandra jövendölését, miszerint 'hamarabb befagy a pokol, mintsem, hogy lefeküdjek veled', valamint azt a tényt, hogy tegnap mégiscsak lefeküdtünk, csak a második eshetőség jöhet számításba. Ennélfogva meggyőződésem, hogy a pokol endotherm és ráadásul már be is fagyott.
Következik még, hogy ha a pokol befagyott, akkor több lelket nem fogadhat be, hiszen nincs már tüze.
Ebből az is következik, hogy már csak a mennyekbe juthatunk, ami egyrészt Isten létezését bizonyítja, másrészt arra is magyarázatot ad, miért kiáltotta tegnap este Sandra annyiszor 'Istenem!'
Csak ez a diák kapott kitűnőt..
záróvizsga-FB"
"Záróvizsgán tették föl ezt a kérdést kémia szakon Maynooth egyetemen (Kildare grófság, Irország).
Az egyik diák válasza olyan mélyenszántó volt, hogy a professzor közzétette az interneten kollégái számára, de mi is szórakozhatunk rajta.
Extra kérdés: Vajon a pokol exotherm (leadja a hőt), vagy endotherm-e (fölveszi a hőt)?
A legtöbben a Boyle-törvény vették alapul, azaz hogy a gáz táguláskor lehűl, nyomás alatt viszont növekszik
Az egyik diák azonban a következő gondolatmenetet írta le:
Először is meg kell állapítani, hogy a pokol tömege változik-e az idő folyamán. Ehhez a pokolba vándorló, valamint a poklot elhagyó lelkek számának ismerete kell.
Úgy vélem, bizonyosra vehető, hogy aki a pokolba kerül, onnan már soha ki nem jut
Ahhoz, hogy megállapítsuk, hányan jutnak a pokolba, ahhoz a különböző vallásokat kell alapul venni. A legtöbb mai vallás szerint mindenki a pokolba jut, aki nem az adott vallás követője. Minthogy több ilyen vallás létezik, abból indulhatunk ki, hogy mindenki a pokolra jut.
A világ népességének növekedése arra enged következtetni, hogy a pokolra jutók száma exponenciálisan növekszik.tiell wachsen wird.
Ezek után a pokol térfogatát kell megvizsgálnunk. A Boyle-törvény értelmében a pokol térfogata a pokolra jutó lelkek számával arányosan kell növekedjen, hogy a hőmérséklet és a nyomás állandó maradjon. Ekkor két lehetőség van:
1. Ha a pokol lassabban tágul, mint amilyen iramban érkeznek a lelkek, akkor a hőmérséklet és a nyomás addig emelkedik, míg a pokol szét nem robban.
2. Ha a pokol gyorsabban tágul, mint amilyen ütemben a lelkek érkeznek, akkor a hőmérséklet és a nyomás csökken, míg a pokol be nem fagy..
Melyik a helyes megoldás?
Figyelembe véve évfolyamtársam, Sandra jövendölését, miszerint 'hamarabb befagy a pokol, mintsem, hogy lefeküdjek veled', valamint azt a tényt, hogy tegnap mégiscsak lefeküdtünk, csak a második eshetőség jöhet számításba. Ennélfogva meggyőződésem, hogy a pokol endotherm és ráadásul már be is fagyott.
Következik még, hogy ha a pokol befagyott, akkor több lelket nem fogadhat be, hiszen nincs már tüze.
Ebből az is következik, hogy már csak a mennyekbe juthatunk, ami egyrészt Isten létezését bizonyítja, másrészt arra is magyarázatot ad, miért kiáltotta tegnap este Sandra annyiszor 'Istenem!'
Csak ez a diák kapott kitűnőt..
záróvizsga-FB"
2012. február 13., hétfő
Egy ismeretlen MEDNYÁNSZKY GYŰJTEMÉNY - ingyenesen megtekinthető a Virág Judit Galériában
2012. február 2-től március 3-ig
H-1055 Budapest Falk Miksa utca 30.
telefon/fax: (36-1) 312-2071, 269-4681
e-mail: info@viragjuditgaleria.hu
NYITVA
hétfő - péntek 10 - 18 h
szombat 10 - 13 h
(Mivel ez nem aukciós kiállítás, ezért szombaton csak 13 h-ig vannak nyitva, és vasárnap valószínűleg zárva)
http://www.viragjuditgaleria.hu/
Ha nem tudtok elmenni megnézni, akkora a honlapra belépve jobbra fent a Mednyánszky kiállítás feliratba kattintva virtuális galériába juttok, ott meg lehet tekinteni a képeket.
A fotókba kattintva nagyítva láthatók.
Részemről a tájképeket kedvelem :-)
"Mednyánszky-ról írott könyvének bevezetőjében Markója Csilla már 2003-ban jelezte, hogy nagyszámú korai Mednyánszky-mű előkerülésével lehet számolni a jövőben.
Feltételezését a jelen kollekció felbukkanása is igazolja.
A 25 kép örökségként kerülhetett az utolsó ismert tulajdonosok - egy szlovákiai magyar házaspár - birtokába.
A gyermektelen házaspár hagyatékát egy barátjuk örökölte.
Az örökösödés feltételei között szerepelt, hogy a képeket haza kell hozni Magyarországra és itt értékesíteni."
Forrás: Virág Judit Galéria honlapja
H-1055 Budapest Falk Miksa utca 30.
telefon/fax: (36-1) 312-2071, 269-4681
e-mail: info@viragjuditgaleria.hu
NYITVA
hétfő - péntek 10 - 18 h
szombat 10 - 13 h
(Mivel ez nem aukciós kiállítás, ezért szombaton csak 13 h-ig vannak nyitva, és vasárnap valószínűleg zárva)
http://www.viragjuditgaleria.hu/
Ha nem tudtok elmenni megnézni, akkora a honlapra belépve jobbra fent a Mednyánszky kiállítás feliratba kattintva virtuális galériába juttok, ott meg lehet tekinteni a képeket.
A fotókba kattintva nagyítva láthatók.
Részemről a tájképeket kedvelem :-)
"Mednyánszky-ról írott könyvének bevezetőjében Markója Csilla már 2003-ban jelezte, hogy nagyszámú korai Mednyánszky-mű előkerülésével lehet számolni a jövőben.
Feltételezését a jelen kollekció felbukkanása is igazolja.
A 25 kép örökségként kerülhetett az utolsó ismert tulajdonosok - egy szlovákiai magyar házaspár - birtokába.
A gyermektelen házaspár hagyatékát egy barátjuk örökölte.
Az örökösödés feltételei között szerepelt, hogy a képeket haza kell hozni Magyarországra és itt értékesíteni."
Forrás: Virág Judit Galéria honlapja
2012. február 4., szombat
Hó esetére - remek ötlet Hanga Ági Játszóházából :-)
Ha gyermeked van, ha magad is gyermeklelkű vagy :-)
esetleg nagyon lelkes nagymama,
ne adj'isten nyugdíjasházban laksz, bárhol is vagy, jó játék a télben, a hóban, remélhetőleg meleg szobácskában
elruccannod Hanga Ági Játszóházába.
Remek társasjátékot talált ki, egyszerű, olcsón otthon megvalósítható anyagokból.
Idézet a blogjából:
"Hó esetére
2012.02.04. 16:04 - hangaagi
meg betegségére is, meg unatkozós estékre is, meg eső idején is fél óra alatt szuper elfoglaltság, egész estés mulatság HANGAÁGITÁRSASJÁTÉKA! Na jó, Kolossal együtt csináltuk karácsony előtt ajándékba.
Ami kell hozzá:
olló
kartonpapír (én az ágynemű garnitúra csomagolásából vettem ki, az szuperjó, de kartondobozból is kivágható)
csomagolópapír (mi maradékot használtunk)
dobókocka (3db vagy 1, de akkor a harc kártyánál egymás után kell gyorsan dobni)
színes karton
filcek, zsírkréták, ki mivel szeret bánni...
ragasztó (én stiftet használok Kolossal, mert azt látja, hogy hova keni és könnyen tudja kontrollálni)
A pályának a körvonalát (út) délutáni alvás alatt vázoltam fel, ahogy Kolos felébredt, egyből nekiestünk a kitöltésnek, kerekedett itt erdő, mező, folyó, láp, sivatag és még mi minden! A történetet Kolos alakította ki nagyjából, ő mondta meg, hogy tóhoz kell eljutni.
A mezőkbe négy különböző jelet pecsételtem a starttól a célig - akinek nincsen pecsételője, az csak sima színes pöttyökkel jelezze a négyfajta mezőt. Mert bizony annyi van (harc, szerencse, tudás, ügyesség - lásd később ezeket).
Miután készen lett a tábla, a hátsó részére szép, karácsonyi csomagolópapír lett ragasztva a ronda karton-látvány helyére..."
A teljes leírást minden szükséges, jókedvcsináló fotóval egyetemben a blogjában megtaláljátok:
http://hangaagi.blog.hu/2012/02/04/havazas_tarsasjatek_otthon_keszites_gyerekkel_gyorsan_unalom_esetere
Ne feledjétek; ha többen lettek volna az emberiség történetében a gyermeklelkűek, akkor nem lett volna annyi borzalmas háború :-(
"jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"
(József Attila)
esetleg nagyon lelkes nagymama,
ne adj'isten nyugdíjasházban laksz, bárhol is vagy, jó játék a télben, a hóban, remélhetőleg meleg szobácskában
elruccannod Hanga Ági Játszóházába.
Remek társasjátékot talált ki, egyszerű, olcsón otthon megvalósítható anyagokból.
Idézet a blogjából:
"Hó esetére
2012.02.04. 16:04 - hangaagi
meg betegségére is, meg unatkozós estékre is, meg eső idején is fél óra alatt szuper elfoglaltság, egész estés mulatság HANGAÁGITÁRSASJÁTÉKA! Na jó, Kolossal együtt csináltuk karácsony előtt ajándékba.
Ami kell hozzá:
olló
kartonpapír (én az ágynemű garnitúra csomagolásából vettem ki, az szuperjó, de kartondobozból is kivágható)
csomagolópapír (mi maradékot használtunk)
dobókocka (3db vagy 1, de akkor a harc kártyánál egymás után kell gyorsan dobni)
színes karton
filcek, zsírkréták, ki mivel szeret bánni...
ragasztó (én stiftet használok Kolossal, mert azt látja, hogy hova keni és könnyen tudja kontrollálni)
A pályának a körvonalát (út) délutáni alvás alatt vázoltam fel, ahogy Kolos felébredt, egyből nekiestünk a kitöltésnek, kerekedett itt erdő, mező, folyó, láp, sivatag és még mi minden! A történetet Kolos alakította ki nagyjából, ő mondta meg, hogy tóhoz kell eljutni.
A mezőkbe négy különböző jelet pecsételtem a starttól a célig - akinek nincsen pecsételője, az csak sima színes pöttyökkel jelezze a négyfajta mezőt. Mert bizony annyi van (harc, szerencse, tudás, ügyesség - lásd később ezeket).
Miután készen lett a tábla, a hátsó részére szép, karácsonyi csomagolópapír lett ragasztva a ronda karton-látvány helyére..."
A teljes leírást minden szükséges, jókedvcsináló fotóval egyetemben a blogjában megtaláljátok:
http://hangaagi.blog.hu/2012/02/04/havazas_tarsasjatek_otthon_keszites_gyerekkel_gyorsan_unalom_esetere
Ne feledjétek; ha többen lettek volna az emberiség történetében a gyermeklelkűek, akkor nem lett volna annyi borzalmas háború :-(
"jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"
(József Attila)
2012. február 1., szerda
... tegnap
a f ű t e t l e n rendelőben - a szokásos módon - órákig várakoztunk.
A rádió szerint az átlagos hőmérséklet Magyarországon -6,1 C fok volt.
Már értem, hogy miért jött az egyik beteg félig-meddig illuminált állapotban.
Ő már tudott valamit.
A hét további napjaiban még több mínusz és fagy várható.
A spórolás jegyében megoldották, hogy minél kevesebb fránya beteg várakozzon.
Az optimistábbja - ők az átmenetileg kitartók - meg hátha feladja.
A pesszimista már eleve el se indul otthonról ;-)
Ez is egy megoldás :-(
A rádió szerint az átlagos hőmérséklet Magyarországon -6,1 C fok volt.
Már értem, hogy miért jött az egyik beteg félig-meddig illuminált állapotban.
Ő már tudott valamit.
A hét további napjaiban még több mínusz és fagy várható.
A spórolás jegyében megoldották, hogy minél kevesebb fránya beteg várakozzon.
Az optimistábbja - ők az átmenetileg kitartók - meg hátha feladja.
A pesszimista már eleve el se indul otthonról ;-)
Ez is egy megoldás :-(
2012. január 29., vasárnap
Hello Goodbye, avagy egy sajátosan vicces este :-)
A fenti című filmet amúgy nem néztem volna meg, ha nem látom, hogy az egyik főszereplő Gérard Depardieu.
Ez a mackós, sajátos fejű :-) olykor morcos, máskor elbűvölő, de mindenképpen remek színész.
Egyik nagy kedvencem tőle a Zöld kártya.
Vicces kategóriában legalábbis.
Ehhez most csatlakozott - egészen más témában, néhány komoly pillanatot, mozzanatot is felvillantva a Hello Goodbye című film.
Az alaptörténet egyáltalán nem mondható banálisnak.
Alain (Gérard Depardieu) TOVÁBBIAKBAN NEVEZZÜK NEMES EGYSZERŰSÉGGEL FÉRJNEK, és Gisele (Fanny Ardant) TOVÁBBIAKBAN TELJESEN MEGLEPŐ MÓDON FELESÉG...megállapodott középkorú házaspár.
Párizsban élnek, gyönyörű otthonuk, kiváló munkájuk van, az életükben minden rendben van egészen addig a napig, míg fiúk meg nem nősül. Hirtelen rájönnek, hogy az életük üressé vált, valami újra lenne szükségük.
Gisele-nek az az ötlete támad, hogy költözzenek Izraelbe, ahol Alain megtalálhatná zsidó gyökereit.
A férj egy ideig ellenáll, ám Gisele kitart elhatározása mellett. Még nem tudják, mire vállalkoztak.
Természetesen egy csomó baj éri őket, hogy mást ne is mondjak, átvágják őket a lakásra befizetett (a film ideje alatt sose megépülő) összeggel,
valamint a tengeri úton később érkezendő konténerüket (melyben összes cuccuk bent van, bútorok, értékek stb. amit 25 év alatt gyűjtöttek) vihar miatt csökkentendő a súlyt, hát bedobják a tengerbe...
Izraelben az életüket egy átmeneti jellegű sivár, kopár, mondhatni, hogy totálisan minimalista berendezésű lakásban kezdik meg.
Még Ferenc József is megnyalná a száját a látványtól ;-)
Egyik kora reggel (nagyon-nagyon korán...) kalapálásra ébrednek, kicsoszognak mérgesen - ajtót nyitnak, hát ott áll a ház komplett szomszédsága, (kedvesen mosolyogva) és éppen felkalapálják a mezúzát az ajtófélfára.
Nyilván a kora reggel, majdnem a hajnal erre a megfelelő időpont.
FÉRJ önmagából kivetkezve kiabálja, hogy "Állandóan cseszegetnek minket?"
Közben bevonul az összes lakó és mindenki hoz valamit, mert megtudták, hogy bajban vannak... jönnek az edények, szűrők, kanalak, lavórok miegymás :-)
(Most erőteljesen szomszédaimra gondolok, vaj'h, ha kiakasztanám a kapumra a listát, hogy mi mindenre is lenne szükségem feltétlenül ... ;-)
Elmennek - természetesen feleség unszolására a Síratófalhoz.
Nej két nyitott tenyerét a falra emeli és próbál elmélyülni.
Férj kérdi: mit csinál.
Feleség: "Érezni szeretném a bizsergést" felszólítja az urát is falra való feltapadásra.
Férj engedelmeskedik és rögtön közli, hogy ő már bizsereg.
Nej: - ilyen hamar??? :-) :-)
A szokás alapján imádságcédulát rejt el a Siratófal réseiben és férjét is felszólítja erre.
Jobb a békesség alapon férjuram felírja egy cetlire:
"Add, hogy a St. Etienne legyőzze a Lyon-t..."
-.-
"
Elégedetten sétálgatnak a napfényben.
Feleség:
- Milyen jót szeretkeztünk az éjszaka.
Férj:
- Hetek óta nem szeretkeztünk ilyen jót.
Feleség:
- 8 hónapja egyáltalán nem szeretkeztünk !!!
Férj: (elgondolkodó bulldog-fejet vágva)
- Ez biztos???"
-.-
Modernül öltözködő rabbi közli, hogy szereti a klasszikusokat.
(Fején fülhallgató van)
Feleség mosolyogva kérdi:
- Handel? Bartók?
Válasz:
- Aerosmith, Rolling Stones...
Feleség ragaszkodik hozzá, hogy a férj Izraelben legyen körülmetélve, mivel ez anno elmaradt.
(Depardieu még Párizsban elutazás előtt egy családi összeröffenésnél közli, hogy az ő szülei ezt barbár szokásnak tartották... erre a feleség rokonai mondják, hogy akkor ő nem is zsidó, különben is a neve alapján se az...)
Érzéstelenítés nélkül óhajtja végezni a Mohél a beavatkozást.
Férj nem lelkes, döbbenten kérdi, hogy miért nem fog kapni érzéstelenítést?
Mohél vigyorogva, nagyon lelkesen közli:
- Ezt az érzést kár lenne kihagynia !!!
- 35 év után az első felnőtt férfi!!!
Hát, lehet, hogy így leírva nem jön át a film humora, pedig nagyon jó.
Ha vetítik bármikor, nézzétek meg :-)
Ez a mackós, sajátos fejű :-) olykor morcos, máskor elbűvölő, de mindenképpen remek színész.
Egyik nagy kedvencem tőle a Zöld kártya.
Vicces kategóriában legalábbis.
Ehhez most csatlakozott - egészen más témában, néhány komoly pillanatot, mozzanatot is felvillantva a Hello Goodbye című film.
Az alaptörténet egyáltalán nem mondható banálisnak.
Alain (Gérard Depardieu) TOVÁBBIAKBAN NEVEZZÜK NEMES EGYSZERŰSÉGGEL FÉRJNEK, és Gisele (Fanny Ardant) TOVÁBBIAKBAN TELJESEN MEGLEPŐ MÓDON FELESÉG...megállapodott középkorú házaspár.
Párizsban élnek, gyönyörű otthonuk, kiváló munkájuk van, az életükben minden rendben van egészen addig a napig, míg fiúk meg nem nősül. Hirtelen rájönnek, hogy az életük üressé vált, valami újra lenne szükségük.
Gisele-nek az az ötlete támad, hogy költözzenek Izraelbe, ahol Alain megtalálhatná zsidó gyökereit.
A férj egy ideig ellenáll, ám Gisele kitart elhatározása mellett. Még nem tudják, mire vállalkoztak.
Természetesen egy csomó baj éri őket, hogy mást ne is mondjak, átvágják őket a lakásra befizetett (a film ideje alatt sose megépülő) összeggel,
valamint a tengeri úton később érkezendő konténerüket (melyben összes cuccuk bent van, bútorok, értékek stb. amit 25 év alatt gyűjtöttek) vihar miatt csökkentendő a súlyt, hát bedobják a tengerbe...
Izraelben az életüket egy átmeneti jellegű sivár, kopár, mondhatni, hogy totálisan minimalista berendezésű lakásban kezdik meg.
Még Ferenc József is megnyalná a száját a látványtól ;-)
Egyik kora reggel (nagyon-nagyon korán...) kalapálásra ébrednek, kicsoszognak mérgesen - ajtót nyitnak, hát ott áll a ház komplett szomszédsága, (kedvesen mosolyogva) és éppen felkalapálják a mezúzát az ajtófélfára.
Nyilván a kora reggel, majdnem a hajnal erre a megfelelő időpont.
FÉRJ önmagából kivetkezve kiabálja, hogy "Állandóan cseszegetnek minket?"
Közben bevonul az összes lakó és mindenki hoz valamit, mert megtudták, hogy bajban vannak... jönnek az edények, szűrők, kanalak, lavórok miegymás :-)
(Most erőteljesen szomszédaimra gondolok, vaj'h, ha kiakasztanám a kapumra a listát, hogy mi mindenre is lenne szükségem feltétlenül ... ;-)
Elmennek - természetesen feleség unszolására a Síratófalhoz.
Nej két nyitott tenyerét a falra emeli és próbál elmélyülni.
Férj kérdi: mit csinál.
Feleség: "Érezni szeretném a bizsergést" felszólítja az urát is falra való feltapadásra.
Férj engedelmeskedik és rögtön közli, hogy ő már bizsereg.
Nej: - ilyen hamar??? :-) :-)
A szokás alapján imádságcédulát rejt el a Siratófal réseiben és férjét is felszólítja erre.
Jobb a békesség alapon férjuram felírja egy cetlire:
"Add, hogy a St. Etienne legyőzze a Lyon-t..."
-.-
"
Elégedetten sétálgatnak a napfényben.
Feleség:
- Milyen jót szeretkeztünk az éjszaka.
Férj:
- Hetek óta nem szeretkeztünk ilyen jót.
Feleség:
- 8 hónapja egyáltalán nem szeretkeztünk !!!
Férj: (elgondolkodó bulldog-fejet vágva)
- Ez biztos???"
-.-
Modernül öltözködő rabbi közli, hogy szereti a klasszikusokat.
(Fején fülhallgató van)
Feleség mosolyogva kérdi:
- Handel? Bartók?
Válasz:
- Aerosmith, Rolling Stones...
Feleség ragaszkodik hozzá, hogy a férj Izraelben legyen körülmetélve, mivel ez anno elmaradt.
(Depardieu még Párizsban elutazás előtt egy családi összeröffenésnél közli, hogy az ő szülei ezt barbár szokásnak tartották... erre a feleség rokonai mondják, hogy akkor ő nem is zsidó, különben is a neve alapján se az...)
Érzéstelenítés nélkül óhajtja végezni a Mohél a beavatkozást.
Férj nem lelkes, döbbenten kérdi, hogy miért nem fog kapni érzéstelenítést?
Mohél vigyorogva, nagyon lelkesen közli:
- Ezt az érzést kár lenne kihagynia !!!
- 35 év után az első felnőtt férfi!!!
Hát, lehet, hogy így leírva nem jön át a film humora, pedig nagyon jó.
Ha vetítik bármikor, nézzétek meg :-)
2012. január 28., szombat
Sikerélmény ... avagy, miért is jó a T...co-ba járni...
Úgy próbálok védekezni a gazdasági válság ellen, hogy (na, nem úgy, hogy zárva tartom a pénztárcámat..., vagy otthon felejtem...)
minél ritkábban megyek vásárolni :-)
Mert, ha megyek, akkor bármennyire is vissza fogom magam, csak ott hagyok x forintot.
Mert, ugye elmegy az ember lánya kenyérért és tejért, aztán ott hagy 3-4-5 ezer forintot.
Persze, nem vesz marhaságokat, pusztán csak szükséges és "nélkülöhetetlennek tűnő" dolgokat, de csak ott marad az a mani...
Szóval már kb. egy éve ritkán megyek.
A sokat emlegetett T...co-ban vannak kedvenc pénztárosnőim. (Nem sokan :-(
Meg "nemszeretemőket" pénztárosnőim is.
Ez utóbbiak az undokok és rosszindulatúak.
Őket szeretem elkerülni.
Aztán van még az "Ismeretlen Pénztáros" kategória, ők azok, akik változnak és sűrűn, általában kisegítők és diákok (egyetemisták).
No, ők, az utóbbi csoport a Rejtélyes Kategória, de időnként felderítem őket.
Ha találok köztük rendeset, akkor azt mindig közölni is szoktam :-)
Valahogy manapság már nem divat dicsérni valakit, még, ha meg érdemli, akkor sem.
Én meg szoktam tenni.
Egyébként az undok kategória - egyéb NEM nemes tulajdonságaik mellett - az, akihez, ha odaérek a szalagon, én előre köszönök és ő cseszik bármit vissza válaszolni... na, mindegy, nyilván nem felvételi feltétel, hogy legyen valakinek gyerekszobája a múltjában, még képletesen se.
Szóval, térjünk vissza a kedvencekhez.
Nincsenek sokan. De, ha ők ott vannak, akkor mindig hozzájuk állok be, még akkor is, ha van mellettük más pénztáros, ahol a kutya se áll sorba, én bizony nem megyek át, maradok a kedvenceknél :-)
Amúgy tudom, hogy ők speciel soha nem fognak becsapni, egyéb jó tulajdonságaik mellett.
Fő kedvencem a Muszmuszka.
Így neveztem el, ki tudja miért.
Muszmuszka kicsi (valamivel a derekam fölöttig ér), törékeny, sovány alkat.
Mindig kicsit borzas a haja, tudjátok az a kategória, aki ha fésülködik, akkor se fog utána látszani rajta :-)
Kedves, mosolygós, végtelenül jóindulatú.
Sugárzik belőle az emberség.
Amikor először találkoztunk x éve már, akkor furcsa volt elsőre nekem, hogy kapásból tegez (nem szeretem a bizalmaskodást), de a tartózkodási rákpáncélomat simán lefegyverezte, mikor megkérdezte mosolygósan, hogy "hogy vagy?" :-)
Azóta elmélyült a kapcsolatunk, tudom, hogy mikor beteg, hogy sok gyereke van.
Meghalt egy családtagja, most van náluk egy új kiscica és másik friss lakótárs egy kiskutya.
Tudnánk hosszabban is beszélgetni, de persze mögöttem áll mindig a sor, tehát vissza fogjuk magunkat. (Igen nehéz...)
Mindig kitárgyaljuk, hogy milyen klassz leárazott termékeket vettem, ha ismeretlen számára valami, akkor megkérdezi mi az, és hogy tényleg jó-e.
A személyes varázsa (ami mondjuk az én családtagomnak teher, mert ő nem bírja az ilyen közvetlenkedést) nemcsak nekem szól.
Valahogy sugárzik és mindenkihez kedves.
Nem tudom, hogy csinálja, honnan merít ennyi erőt.
Mivel áldott jó lélek és ezt az ember hamar felismeri, ezért úgy gondoltam, hogy x év ismeretség után megérdemli, hogy varrjak neki egy "40 perces táskát" én inkább úgy nevezném, hogy tarisznyát.
Kérdeztem tőle (nem tudta, hogy miért érdeklődőm), hogy mi a kedvenc színe.
Csodálkozó tekintettel rám nézett és mondta, hogy nincs olyan.
Ő mindent szeret.
Mosolygott ártatlanul.
Hát, jó, gondoltam egyszerű eset.
Van otthon egy anyagom, ami talán nemcsak fiatalnak, de idősebbnek is megfelelő.
Legközelebb elvittem, persze nincs idő megnézni, hiszen áll a sor.
Ma megint mentem, megköszönte, mondta, hogy mennyire tetszett a családnak.
A lánya birtokba is vette :-)
Mosolyog - én is.
Mi ez, ha nem sikerélmény, ha egy tinédzser lány lenyúlta az anyukájának adott ajándékot?
Mondta, hogy csodálkozott, mert az ő lányának azért nem minden szokott tetszeni.
Muszmuszka kap majd tőlem egy másikat (lehetőleg más színűt, legfeljebb cserélnek).
Tudom, hogy nem célzásból tette, és nem is vár másikat.
De, igazán megérdemli.
Mi ez, ha nem sikerélmény?
Az már persze, egy más kérdés, hogy sikerélményből nem lehet megélni :-(
De, ez már egy másik történet.
Nem is gondoltam, hogy ilyen szívmelengető lehet elmenni a T...co-ba :-)
minél ritkábban megyek vásárolni :-)
Mert, ha megyek, akkor bármennyire is vissza fogom magam, csak ott hagyok x forintot.
Mert, ugye elmegy az ember lánya kenyérért és tejért, aztán ott hagy 3-4-5 ezer forintot.
Persze, nem vesz marhaságokat, pusztán csak szükséges és "nélkülöhetetlennek tűnő" dolgokat, de csak ott marad az a mani...
Szóval már kb. egy éve ritkán megyek.
A sokat emlegetett T...co-ban vannak kedvenc pénztárosnőim. (Nem sokan :-(
Meg "nemszeretemőket" pénztárosnőim is.
Ez utóbbiak az undokok és rosszindulatúak.
Őket szeretem elkerülni.
Aztán van még az "Ismeretlen Pénztáros" kategória, ők azok, akik változnak és sűrűn, általában kisegítők és diákok (egyetemisták).
No, ők, az utóbbi csoport a Rejtélyes Kategória, de időnként felderítem őket.
Ha találok köztük rendeset, akkor azt mindig közölni is szoktam :-)
Valahogy manapság már nem divat dicsérni valakit, még, ha meg érdemli, akkor sem.
Én meg szoktam tenni.
Egyébként az undok kategória - egyéb NEM nemes tulajdonságaik mellett - az, akihez, ha odaérek a szalagon, én előre köszönök és ő cseszik bármit vissza válaszolni... na, mindegy, nyilván nem felvételi feltétel, hogy legyen valakinek gyerekszobája a múltjában, még képletesen se.
Szóval, térjünk vissza a kedvencekhez.
Nincsenek sokan. De, ha ők ott vannak, akkor mindig hozzájuk állok be, még akkor is, ha van mellettük más pénztáros, ahol a kutya se áll sorba, én bizony nem megyek át, maradok a kedvenceknél :-)
Amúgy tudom, hogy ők speciel soha nem fognak becsapni, egyéb jó tulajdonságaik mellett.
Fő kedvencem a Muszmuszka.
Így neveztem el, ki tudja miért.
Muszmuszka kicsi (valamivel a derekam fölöttig ér), törékeny, sovány alkat.
Mindig kicsit borzas a haja, tudjátok az a kategória, aki ha fésülködik, akkor se fog utána látszani rajta :-)
Kedves, mosolygós, végtelenül jóindulatú.
Sugárzik belőle az emberség.
Amikor először találkoztunk x éve már, akkor furcsa volt elsőre nekem, hogy kapásból tegez (nem szeretem a bizalmaskodást), de a tartózkodási rákpáncélomat simán lefegyverezte, mikor megkérdezte mosolygósan, hogy "hogy vagy?" :-)
Azóta elmélyült a kapcsolatunk, tudom, hogy mikor beteg, hogy sok gyereke van.
Meghalt egy családtagja, most van náluk egy új kiscica és másik friss lakótárs egy kiskutya.
Tudnánk hosszabban is beszélgetni, de persze mögöttem áll mindig a sor, tehát vissza fogjuk magunkat. (Igen nehéz...)
Mindig kitárgyaljuk, hogy milyen klassz leárazott termékeket vettem, ha ismeretlen számára valami, akkor megkérdezi mi az, és hogy tényleg jó-e.
A személyes varázsa (ami mondjuk az én családtagomnak teher, mert ő nem bírja az ilyen közvetlenkedést) nemcsak nekem szól.
Valahogy sugárzik és mindenkihez kedves.
Nem tudom, hogy csinálja, honnan merít ennyi erőt.
Mivel áldott jó lélek és ezt az ember hamar felismeri, ezért úgy gondoltam, hogy x év ismeretség után megérdemli, hogy varrjak neki egy "40 perces táskát" én inkább úgy nevezném, hogy tarisznyát.
Kérdeztem tőle (nem tudta, hogy miért érdeklődőm), hogy mi a kedvenc színe.
Csodálkozó tekintettel rám nézett és mondta, hogy nincs olyan.
Ő mindent szeret.
Mosolygott ártatlanul.
Hát, jó, gondoltam egyszerű eset.
Van otthon egy anyagom, ami talán nemcsak fiatalnak, de idősebbnek is megfelelő.
Legközelebb elvittem, persze nincs idő megnézni, hiszen áll a sor.
Ma megint mentem, megköszönte, mondta, hogy mennyire tetszett a családnak.
A lánya birtokba is vette :-)
Mosolyog - én is.
Mi ez, ha nem sikerélmény, ha egy tinédzser lány lenyúlta az anyukájának adott ajándékot?
Mondta, hogy csodálkozott, mert az ő lányának azért nem minden szokott tetszeni.
Muszmuszka kap majd tőlem egy másikat (lehetőleg más színűt, legfeljebb cserélnek).
Tudom, hogy nem célzásból tette, és nem is vár másikat.
De, igazán megérdemli.
Mi ez, ha nem sikerélmény?
Az már persze, egy más kérdés, hogy sikerélményből nem lehet megélni :-(
De, ez már egy másik történet.
Nem is gondoltam, hogy ilyen szívmelengető lehet elmenni a T...co-ba :-)
2012. január 23., hétfő
... én már nem leszek többé Gödörben... :-(
"Kedves Barátaink!
A Gödör Klub nem működhet tovább az Erzsébet téren 2012. február 1-től. Kilenc év után két hetet kaptunk a levonulásra. Ami az Erzsébet téren működik majd, nélkülünk, az már nem a Gödör Klub lesz.
A 2002-ben pályázat útján megbízott Gödör Klub közpénzek nélkül, önfenntartóan működött és kulturális értékeket támogatott. Egy összművészeti és közéleti agora volt.
Működésünkkel a döntéshozók elégedettek voltak, a koncepciónkat követendőnek tartják. Most mégis úgy döntöttek, mennünk kell. Döntésüket nem indokolták.
Az eljárást tisztességtelennek és jogszerűtlennek tartjuk.
Felszólítjuk a döntéshozókat, hogy írjanak ki pályázatot az Erzsébet téri Kulturális Központ és Park működtetésére!
Az Erzsébet téri Kulturális Központ működtetésének pályáztatásáért írt petícióhoz a Gödör Klub büféjében nyitvatartási időben, vagy a Gödör Klub weboldalán (http://godorklub.hu/peticio) lehet csatlakozni!
További információ a Gödör Klub oldalán olvasható >>
Gödör Klub - Erzsébet téri Kulturális Központ és Park
1051 Budapest, Erzsébet tér
Tel: +36 (20) 201 3868
Web: www.godorklub.hu; www.vilagveleje.hu
E-mail: info@godorklub.hu"
Forrás: Gödör Klub hírlevele
"A döntéshozók január 17-én reggel telefonon közölték, hogy január 31-ig maradhat a Gödör Klub az Erzsébet téren – miközben a Gödör Klub tájékoztatása nélkül megtartották a Design Terminálban a sajtótájékoztatót az új programszervezővel.
Tájékoztatásunk szerint a Design Terminál a Sziget Iroda vendéglátóipari cégével fog szerződni – amit közbeszerzési eljárás nélkül nem tehetne meg. A Terminál a programszervezéssel Muraközy Pétert, a Sziget Iroda egyik programvezetőjét bízza meg.
A Gödör Klub stábja értetlenül áll a helyzet előtt. A Gödör Klub működésével kapcsolatban kritikák nem hangzottak el, sőt elvárásként fogalmazódott meg, hogy az Erzsébet téren a Gödör Klubhoz hasonló kulturális központ működjön tovább.
Egy működő hely népszerűségét kihasználó, saját koncepciót nélkülöző működtetésre való felkérést a Gödör Klub stábja inkorrektnek és tisztességtelennek tart. A döntéshozatali eljárás etikusságában csalódva költözik és folytatja máshol független és pártpolitika-mentes összművészeti tevékenységét."
Forrás: Gödör Klub honlapja
A Gödör Klub nem működhet tovább az Erzsébet téren 2012. február 1-től. Kilenc év után két hetet kaptunk a levonulásra. Ami az Erzsébet téren működik majd, nélkülünk, az már nem a Gödör Klub lesz.
A 2002-ben pályázat útján megbízott Gödör Klub közpénzek nélkül, önfenntartóan működött és kulturális értékeket támogatott. Egy összművészeti és közéleti agora volt.
Működésünkkel a döntéshozók elégedettek voltak, a koncepciónkat követendőnek tartják. Most mégis úgy döntöttek, mennünk kell. Döntésüket nem indokolták.
Az eljárást tisztességtelennek és jogszerűtlennek tartjuk.
Felszólítjuk a döntéshozókat, hogy írjanak ki pályázatot az Erzsébet téri Kulturális Központ és Park működtetésére!
Az Erzsébet téri Kulturális Központ működtetésének pályáztatásáért írt petícióhoz a Gödör Klub büféjében nyitvatartási időben, vagy a Gödör Klub weboldalán (http://godorklub.hu/peticio) lehet csatlakozni!
További információ a Gödör Klub oldalán olvasható >>
Gödör Klub - Erzsébet téri Kulturális Központ és Park
1051 Budapest, Erzsébet tér
Tel: +36 (20) 201 3868
Web: www.godorklub.hu; www.vilagveleje.hu
E-mail: info@godorklub.hu"
Forrás: Gödör Klub hírlevele
"A döntéshozók január 17-én reggel telefonon közölték, hogy január 31-ig maradhat a Gödör Klub az Erzsébet téren – miközben a Gödör Klub tájékoztatása nélkül megtartották a Design Terminálban a sajtótájékoztatót az új programszervezővel.
Tájékoztatásunk szerint a Design Terminál a Sziget Iroda vendéglátóipari cégével fog szerződni – amit közbeszerzési eljárás nélkül nem tehetne meg. A Terminál a programszervezéssel Muraközy Pétert, a Sziget Iroda egyik programvezetőjét bízza meg.
A Gödör Klub stábja értetlenül áll a helyzet előtt. A Gödör Klub működésével kapcsolatban kritikák nem hangzottak el, sőt elvárásként fogalmazódott meg, hogy az Erzsébet téren a Gödör Klubhoz hasonló kulturális központ működjön tovább.
Egy működő hely népszerűségét kihasználó, saját koncepciót nélkülöző működtetésre való felkérést a Gödör Klub stábja inkorrektnek és tisztességtelennek tart. A döntéshozatali eljárás etikusságában csalódva költözik és folytatja máshol független és pártpolitika-mentes összművészeti tevékenységét."
Forrás: Gödör Klub honlapja
2012. január 17., kedd
... ez az év is jól kezdődött...
Mikor várakoztam a rendelőben a folyóson és hallottam, hogy bent az ominózus szobában medve hangon dörmög valaki, akkor zseniálisan rájöttem, hogy hímnemű "egyed" lesz az én dokim.
Kicsit hangos volt a dörmögése, már akkor megszólalt bennem a vészcsengő.
Merengve ültem, összeszorított térdekkel (és nem fogamzásgátlás céljából... ;-) hogy bent tudjam tartani azt az egy liter folyadékot, amit viszonylag nagy hirtelen magamba kellett döntenem és tartani bent a végtelenségig (vagy számomra végtelennek tűnő ideig),
miszerint a vizsgálat előtt egy órával már tele hólyaggal kell várakoznom.
Na, persze, ötleteim nekem is mindig voltak.
Egész életemben gondom volt ilyen téren... míg mások 1 x mentek el oda, ahova a király is gyalog jár, no, oda én az alatt az időegység alatt kb. 4-szer, v. 5-ször... mikor hogy...
Nagymama írtóra rendes volt, mert félidőben megjelent, hogy elterelje a gondolataimat a fő problémáról, miszerint tilos most kimennem a mosdóba és elengedni magam :-)
Mivel másfél hónapja kaptam ezt az időpontot, hát nem lenne szerencsés...
Nagyi bármiről beszélhetsz - mondom én - csak ne folyadék legyen és ne idegesíts fel (sicc !)
Megállapítjuk, hogy nem igazán értjük, hogy miért is kellett másfél hónapot várni erre a vizsgálatra, mivel ott ülök már egy órája, és annyira azért nem pörögnek az események.
Bent nincs sokáig senki... és kevesen mentek be.
Végre bejutok, próbálok összeszorított lábakkal közlekedni.
Gyors eligazítás, hogy habtestemen mekkora pucér felületre van szükségük.
Ja, félnek, hogy netán több cuccot is lekapok... meg tudom őket érteni, elvégre ebéd előtt vannak, kell, hogy maradjon némi étvágy is ;-)
Üvölt a doktor bácsi, hogy mi van a kezemben...
Mondom én, hogy papírzsebkendő...
Változatlan stílusban kérdi, hogy mi szándékom van vele...
Ezzel némileg zavarba ejt, tudom, hogy sok dologra lehet használni, de azért mégis.
Közli velem, hogy felesleges és útban van, és egyáltalán hogy képzeltem el ezt az egészet.
Mivel a fogadtatás ilyen üvöltős stílusú volt, hát simán letagadom, hogy jártam már náluk x évvel ezelőtt és nem merem bevallani, hogy nem találom az akkori leletet, aminek persze ők most örülnének, de sebaj.
Még a végén behúznak nekem egyet, hát ki mer itt őszinte lenni???
Lefekszem, no, nem azért, mert férfi mondta... egyébként se az esetem... nem a kora miatt, hanem, mert én a kedves, vagy látszólag kedves pasikat szeretem :-)
Megint úgy érzi, hogy üvöltözni kell, mert közli velem minősíthetetlen hangnemben, hogy fordítsam el a fejem tőle, és ne nézzek rá !!
Anyám... van énnekem ízlésem, szót fogadok...
Diktál a nővérkének, ezt meg azt.
Meg, hogy a vesén ciszta van: "nem érdekes"...
Elgondolkodom, hogy valóban, ha az ő f...-án lenne ciszta én is azt mondanám, hogy "nem érdekes"...
Végül eliramlok a klotyi felé, milyen kevés is kell a boldogsághoz :-)
-.-
Az idei másik (eddigi) nagy élményem a T-Home munkatársai voltak.
Lett lévén azt állították az ügyfélszolgálaton - ahol megjelentem, mivel lejárt az egyéves hűségidőm -, hogy ugyanazt nem hosszabbíthatom meg, mivel már megszűnt a sima kábel tv, már csak digitális van, és ahhoz a szerelőjüknek el kell jönnie a lakásba.
Hoznak készüléket hozzá, miegymás.
Majd jelentkeznek időpont egyeztetés céljából...
No, és tényleg.
Várom őket, ketten jönnek.
Pár percen belül kiderül, hogy kamu az egész, nem szűnt meg a sima kábel tv szolgáltatás...
de, sebaj, az irodában azt mondták, hogy a digitális felszerelés nem kerül semmivel se több pénzbe, mint ami eddig volt.
No, jó... természetesen fikázzák az x évvel ezelőtti szerelő(k) munkáját, hogy valami nem stimmel a kábellel cserélni kell.
(Nagyi utólag mosolyogva megjegyezte, hogy minden szerelő fikázza az előző munkáját).
Fel kell menni az egyikkel a padlásra.
Próbálom őt lelkileg felkészíteni, hogy ott őt milyen látvány fogja fogadni.
Ő edzett, annyi mindent látott már, ne is izgassam magam, biztos nem tudom a dolgot űberelni...
és valóban azt állítja fent, hogy ez egyáltalán nem is vészes.
Édes Istenem, de kár, hogy nincs itt a Nagyi, hogy ezt hallja :-)
Később lent a szobában tovább várakozunk, mert a készülék nem működik.
Kérnek egy létrát, mert a kábel szobai cseréjéhez feljebb kellene mászni.
Hát, hogy ne... naná, hogy van létrám.
A padlásos pasim felmászik és pöcölgeti a cuccot.
Később lemászik... a szemem se rebbent, mikor rászakadt a vállára a függöny a karnissal együtt...
A NEM padlásos szerelő kedvesen megkérdezi, hogy probléma lenne-e, ha lefeküdne...
Mondom neki, ha egyedül gondolta, akkor semmi akadálya neki...
Nyilván, hogy öregszem és TÉNYLEG, mert nem is azért kérdezte, amire csodálkozás nélkül is gondoltam volna, hanem lényegében a kábelt próbálja az ágy mentén a falnál letuszkolni...
Közben a padlásos pasim felmászik a függönyt felszerelni önként és majdhogynem dalolva.
Fejére szerelve lámpával jól lát mindent, sajnos én is.
Kedvesen félig-meddig vihogva megkérdezem, hogy ha már úgyis fent van, akkor nem hozhatnám-e a portörlőt is, mert így a fején lévő világításban már én is látom, hogy lenne mit leszedni onnan.
Van humora, mondja, hogy hozzam.
Persze, az egész rendszer nem működik; telefonálgatnak ide-oda, a telcsit a T-Home-os kollégák nem veszik fel, és a központban is minden le van lassulva.
Még napok múlva is visszajárnak, összesen jöttek vagy háromszor-négyszer.
De többé nem kérdezte senki, hogy lefeküdhetne-e az ágyamra.
Ki érti ezt.
...ez az év is jól kezdődött... ???
Kicsit hangos volt a dörmögése, már akkor megszólalt bennem a vészcsengő.
Merengve ültem, összeszorított térdekkel (és nem fogamzásgátlás céljából... ;-) hogy bent tudjam tartani azt az egy liter folyadékot, amit viszonylag nagy hirtelen magamba kellett döntenem és tartani bent a végtelenségig (vagy számomra végtelennek tűnő ideig),
miszerint a vizsgálat előtt egy órával már tele hólyaggal kell várakoznom.
Na, persze, ötleteim nekem is mindig voltak.
Egész életemben gondom volt ilyen téren... míg mások 1 x mentek el oda, ahova a király is gyalog jár, no, oda én az alatt az időegység alatt kb. 4-szer, v. 5-ször... mikor hogy...
Nagymama írtóra rendes volt, mert félidőben megjelent, hogy elterelje a gondolataimat a fő problémáról, miszerint tilos most kimennem a mosdóba és elengedni magam :-)
Mivel másfél hónapja kaptam ezt az időpontot, hát nem lenne szerencsés...
Nagyi bármiről beszélhetsz - mondom én - csak ne folyadék legyen és ne idegesíts fel (sicc !)
Megállapítjuk, hogy nem igazán értjük, hogy miért is kellett másfél hónapot várni erre a vizsgálatra, mivel ott ülök már egy órája, és annyira azért nem pörögnek az események.
Bent nincs sokáig senki... és kevesen mentek be.
Végre bejutok, próbálok összeszorított lábakkal közlekedni.
Gyors eligazítás, hogy habtestemen mekkora pucér felületre van szükségük.
Ja, félnek, hogy netán több cuccot is lekapok... meg tudom őket érteni, elvégre ebéd előtt vannak, kell, hogy maradjon némi étvágy is ;-)
Üvölt a doktor bácsi, hogy mi van a kezemben...
Mondom én, hogy papírzsebkendő...
Változatlan stílusban kérdi, hogy mi szándékom van vele...
Ezzel némileg zavarba ejt, tudom, hogy sok dologra lehet használni, de azért mégis.
Közli velem, hogy felesleges és útban van, és egyáltalán hogy képzeltem el ezt az egészet.
Mivel a fogadtatás ilyen üvöltős stílusú volt, hát simán letagadom, hogy jártam már náluk x évvel ezelőtt és nem merem bevallani, hogy nem találom az akkori leletet, aminek persze ők most örülnének, de sebaj.
Még a végén behúznak nekem egyet, hát ki mer itt őszinte lenni???
Lefekszem, no, nem azért, mert férfi mondta... egyébként se az esetem... nem a kora miatt, hanem, mert én a kedves, vagy látszólag kedves pasikat szeretem :-)
Megint úgy érzi, hogy üvöltözni kell, mert közli velem minősíthetetlen hangnemben, hogy fordítsam el a fejem tőle, és ne nézzek rá !!
Anyám... van énnekem ízlésem, szót fogadok...
Diktál a nővérkének, ezt meg azt.
Meg, hogy a vesén ciszta van: "nem érdekes"...
Elgondolkodom, hogy valóban, ha az ő f...-án lenne ciszta én is azt mondanám, hogy "nem érdekes"...
Végül eliramlok a klotyi felé, milyen kevés is kell a boldogsághoz :-)
-.-
Az idei másik (eddigi) nagy élményem a T-Home munkatársai voltak.
Lett lévén azt állították az ügyfélszolgálaton - ahol megjelentem, mivel lejárt az egyéves hűségidőm -, hogy ugyanazt nem hosszabbíthatom meg, mivel már megszűnt a sima kábel tv, már csak digitális van, és ahhoz a szerelőjüknek el kell jönnie a lakásba.
Hoznak készüléket hozzá, miegymás.
Majd jelentkeznek időpont egyeztetés céljából...
No, és tényleg.
Várom őket, ketten jönnek.
Pár percen belül kiderül, hogy kamu az egész, nem szűnt meg a sima kábel tv szolgáltatás...
de, sebaj, az irodában azt mondták, hogy a digitális felszerelés nem kerül semmivel se több pénzbe, mint ami eddig volt.
No, jó... természetesen fikázzák az x évvel ezelőtti szerelő(k) munkáját, hogy valami nem stimmel a kábellel cserélni kell.
(Nagyi utólag mosolyogva megjegyezte, hogy minden szerelő fikázza az előző munkáját).
Fel kell menni az egyikkel a padlásra.
Próbálom őt lelkileg felkészíteni, hogy ott őt milyen látvány fogja fogadni.
Ő edzett, annyi mindent látott már, ne is izgassam magam, biztos nem tudom a dolgot űberelni...
és valóban azt állítja fent, hogy ez egyáltalán nem is vészes.
Édes Istenem, de kár, hogy nincs itt a Nagyi, hogy ezt hallja :-)
Később lent a szobában tovább várakozunk, mert a készülék nem működik.
Kérnek egy létrát, mert a kábel szobai cseréjéhez feljebb kellene mászni.
Hát, hogy ne... naná, hogy van létrám.
A padlásos pasim felmászik és pöcölgeti a cuccot.
Később lemászik... a szemem se rebbent, mikor rászakadt a vállára a függöny a karnissal együtt...
A NEM padlásos szerelő kedvesen megkérdezi, hogy probléma lenne-e, ha lefeküdne...
Mondom neki, ha egyedül gondolta, akkor semmi akadálya neki...
Nyilván, hogy öregszem és TÉNYLEG, mert nem is azért kérdezte, amire csodálkozás nélkül is gondoltam volna, hanem lényegében a kábelt próbálja az ágy mentén a falnál letuszkolni...
Közben a padlásos pasim felmászik a függönyt felszerelni önként és majdhogynem dalolva.
Fejére szerelve lámpával jól lát mindent, sajnos én is.
Kedvesen félig-meddig vihogva megkérdezem, hogy ha már úgyis fent van, akkor nem hozhatnám-e a portörlőt is, mert így a fején lévő világításban már én is látom, hogy lenne mit leszedni onnan.
Van humora, mondja, hogy hozzam.
Persze, az egész rendszer nem működik; telefonálgatnak ide-oda, a telcsit a T-Home-os kollégák nem veszik fel, és a központban is minden le van lassulva.
Még napok múlva is visszajárnak, összesen jöttek vagy háromszor-négyszer.
De többé nem kérdezte senki, hogy lefeküdhetne-e az ágyamra.
Ki érti ezt.
...ez az év is jól kezdődött... ???
2012. január 2., hétfő
Kilátások a 2012-es évre...
"az alkoholistának nincsen
- tegnapja,
- holnapja,
- mája."
hangzott el ma reggel egy kereskedelmi csatornán két koktél készítése között :-)
Ha már máj, akkor eszembe jut a gyerekkorom.
Az ifjabb korosztály nem tudhatja, hogy mily sokáig volt olyan időszak, mikor luxus volt banánhoz jutni.
De, most nem a banánt taglalnám (mint volt Délkeres...) hanem a MÁJAT.
Így csupa nagy betűkkel.
Mivel a májat lehet szeretni, vagy nem szeretni.
De, gyermekkorom egy időszakában nem lehetett májhoz jutni.
Évekig nem. (Pacalhoz sem... , de ez utóbbi nem zavart)
Fene se tudja, hogy hova lettek az állatok "májai"... tán a KGST piac gyűrűjében tűntek el lenyomozhatatlanul.
Az édesanyám szerény, "kisember" munkakörben dolgozott, ám, de egy "nagy" ember mellett.
Akinek volt protekciója.
Henteshez is!! Hú, az milyen nagy dolog volt anno...
A hivatalból leadták minden héten a rendelést, az erre a célra "kijelölt" üzletben, ahol össze készítve várt a csomag, hogy érte jöjjenek.
A csomag tartalmazta az X.Y. főpolgármester egyik helyettesének, a titkárnőjének, a gépírónőjének, a sorfőrjének és a hivatalsegédjének a rendelését.
Szóval, azért volt súlya annak a csomagnak.
Nem baj, sofőr vitte a fekete autóval a hivatalsegédet, hogy elhozza a "marhaságokat" :-) :-)
Így jutottunk mi protekciósan a májhoz.
Milyen a magyar ember?
Ha valamihez hozzá jut, ami egyébként nem kapható termék - hát "vérszemet" kap...
A lényeg az, hogy azelőtt szerettem a májat, noha ritka kincs volt az asztalon.
Nem volt az óriás nagy kedvenc, de speckó nem utáltam, finom kategória volt nálam.
Anyukám jött és elkészítette a májat.
Hol resztelt májnak, hol rántott verzióban, de inkább az utóbbit részesítette előnyben.
Aztán ettük.
Aztán ettük.
Aztán ettük.
Gyakorlatilag majdnem minden héten májat ettünk.
No, ha valamit meg lehet utáltatni az emberrel, ahhoz ez a legjobb módszer.
Hogy még a füleden is az jöjjön ki.
Folyékony, vagy rántott formában :-)
Telt múlt az idő.
Az ember szereti az édesanyját, nem akarja megbántani.
Már untam, már utáltam.
Mármint, hogy a májat.
De nyeltem hősiesen, a valóságos érzéseimet eltitkolva.
Aztán egyszer néztük a tévét.
Sötétben. Mert már akkoriban is spórolni kellett az árammal a szegényeknek.
A tányért a drága jó lélek a kezembe nyomta, rajta volt a köret és 2-3 kisebb szelet rántott máj.
Ettünk, bámultunk.
Nyeltem, majdcsak a végére érek valahogy.
Én mindig lassabban ettem, mint az anyukám.
Egyszer csak megszólalt:
- Te, Zsuzsa!
- Mennyit ettél már meg?
- Az utolsónál tartok - válaszoltam.
Kis csönd.
Döbbentem megszólal:
- Te, biztos, hogy májat eszel?
- Persze - válaszoltam, - mi mást?
Akkor buktam le.
Mivel - van, valami népies elnevezése, nem emlékszem most rá -, de, ha rántanak cuccost, és marad prézli, tojás stb még, akkor azt össze szokták keverni és utoljára kisütik.
Sokan imádják.
Én mindig utáltam, (bár mostanában olvastam nemrég a neten, hogy többféle verziója van ennek, lehet különböző módon ízesíteni...)
szóval mindig utáltam, mert nekem olyan volt, mintha fűrészport enne az ember.
De, az anyukám imádta, mindig élvezettel ette.
Szóval, akkor lebuktam.
Mert, hogy a máj mellett tévedésből az én tányéromra került ez az "izé" - az anyukám kedvence.
Miközben néztem a tévét ezt is ettem a máj (mellett és helyett), de akkor már annyira utáltam a májat, hogy észre sem vettem, hogy mást eszek.
Ő meg, beleharapott az utolsó szeletébe, és feltűnt neki, hogy az bizony MÁJ, tehát eltűnt a maradékos fincsije...
Kénytelen voltam bevallani, hogy én már annyira megutáltam a májat, hogy azért nem vettem észre, hogy mit is eszek.
Milyenek az anyukák.
Kiderült, hogy ő meg azért vett olyan sűrűn, mert jót akart... had egyen májat a gyerek...
Évekig utáltam utána a májat.
Amúgy ezen aznap este jót nevettünk és mai napig emlegetjük.
Már jó ideje megeszem a májat, de inkább a csirkemájra szavazok... a négylábúak máját ritkábban akarom magamévá tenni.
Fene se érti, hogy miért.
"Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni."
Móricz Zsigmond: Hét krajcár
Szerencsés új évet kívánok Mindenkinek, aki erre jár :-)
Májjal, vagy anélkül...
- tegnapja,
- holnapja,
- mája."
hangzott el ma reggel egy kereskedelmi csatornán két koktél készítése között :-)
Ha már máj, akkor eszembe jut a gyerekkorom.
Az ifjabb korosztály nem tudhatja, hogy mily sokáig volt olyan időszak, mikor luxus volt banánhoz jutni.
De, most nem a banánt taglalnám (mint volt Délkeres...) hanem a MÁJAT.
Így csupa nagy betűkkel.
Mivel a májat lehet szeretni, vagy nem szeretni.
De, gyermekkorom egy időszakában nem lehetett májhoz jutni.
Évekig nem. (Pacalhoz sem... , de ez utóbbi nem zavart)
Fene se tudja, hogy hova lettek az állatok "májai"... tán a KGST piac gyűrűjében tűntek el lenyomozhatatlanul.
Az édesanyám szerény, "kisember" munkakörben dolgozott, ám, de egy "nagy" ember mellett.
Akinek volt protekciója.
Henteshez is!! Hú, az milyen nagy dolog volt anno...
A hivatalból leadták minden héten a rendelést, az erre a célra "kijelölt" üzletben, ahol össze készítve várt a csomag, hogy érte jöjjenek.
A csomag tartalmazta az X.Y. főpolgármester egyik helyettesének, a titkárnőjének, a gépírónőjének, a sorfőrjének és a hivatalsegédjének a rendelését.
Szóval, azért volt súlya annak a csomagnak.
Nem baj, sofőr vitte a fekete autóval a hivatalsegédet, hogy elhozza a "marhaságokat" :-) :-)
Így jutottunk mi protekciósan a májhoz.
Milyen a magyar ember?
Ha valamihez hozzá jut, ami egyébként nem kapható termék - hát "vérszemet" kap...
A lényeg az, hogy azelőtt szerettem a májat, noha ritka kincs volt az asztalon.
Nem volt az óriás nagy kedvenc, de speckó nem utáltam, finom kategória volt nálam.
Anyukám jött és elkészítette a májat.
Hol resztelt májnak, hol rántott verzióban, de inkább az utóbbit részesítette előnyben.
Aztán ettük.
Aztán ettük.
Aztán ettük.
Gyakorlatilag majdnem minden héten májat ettünk.
No, ha valamit meg lehet utáltatni az emberrel, ahhoz ez a legjobb módszer.
Hogy még a füleden is az jöjjön ki.
Folyékony, vagy rántott formában :-)
Telt múlt az idő.
Az ember szereti az édesanyját, nem akarja megbántani.
Már untam, már utáltam.
Mármint, hogy a májat.
De nyeltem hősiesen, a valóságos érzéseimet eltitkolva.
Aztán egyszer néztük a tévét.
Sötétben. Mert már akkoriban is spórolni kellett az árammal a szegényeknek.
A tányért a drága jó lélek a kezembe nyomta, rajta volt a köret és 2-3 kisebb szelet rántott máj.
Ettünk, bámultunk.
Nyeltem, majdcsak a végére érek valahogy.
Én mindig lassabban ettem, mint az anyukám.
Egyszer csak megszólalt:
- Te, Zsuzsa!
- Mennyit ettél már meg?
- Az utolsónál tartok - válaszoltam.
Kis csönd.
Döbbentem megszólal:
- Te, biztos, hogy májat eszel?
- Persze - válaszoltam, - mi mást?
Akkor buktam le.
Mivel - van, valami népies elnevezése, nem emlékszem most rá -, de, ha rántanak cuccost, és marad prézli, tojás stb még, akkor azt össze szokták keverni és utoljára kisütik.
Sokan imádják.
Én mindig utáltam, (bár mostanában olvastam nemrég a neten, hogy többféle verziója van ennek, lehet különböző módon ízesíteni...)
szóval mindig utáltam, mert nekem olyan volt, mintha fűrészport enne az ember.
De, az anyukám imádta, mindig élvezettel ette.
Szóval, akkor lebuktam.
Mert, hogy a máj mellett tévedésből az én tányéromra került ez az "izé" - az anyukám kedvence.
Miközben néztem a tévét ezt is ettem a máj (mellett és helyett), de akkor már annyira utáltam a májat, hogy észre sem vettem, hogy mást eszek.
Ő meg, beleharapott az utolsó szeletébe, és feltűnt neki, hogy az bizony MÁJ, tehát eltűnt a maradékos fincsije...
Kénytelen voltam bevallani, hogy én már annyira megutáltam a májat, hogy azért nem vettem észre, hogy mit is eszek.
Milyenek az anyukák.
Kiderült, hogy ő meg azért vett olyan sűrűn, mert jót akart... had egyen májat a gyerek...
Évekig utáltam utána a májat.
Amúgy ezen aznap este jót nevettünk és mai napig emlegetjük.
Már jó ideje megeszem a májat, de inkább a csirkemájra szavazok... a négylábúak máját ritkábban akarom magamévá tenni.
Fene se érti, hogy miért.
"Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni."
Móricz Zsigmond: Hét krajcár
Szerencsés új évet kívánok Mindenkinek, aki erre jár :-)
Májjal, vagy anélkül...
2011. december 30., péntek
Kinszki Budapestje - avagy van félórád ?
Valahogy idén problémás volt minden, a nyár, az ősz, és most még a tél is :-(
Nem volt idő semmire, jönni-menni se nagyon...
Így megkésve fedeztem fel, hogy június eleje óta a földalattin az Oktogontól a Mexikói útig (és onnan vissza a szemben lévő állomásokon is) Kinszki Imre fotográfus munkásságának egy-egy szeletével ismerkedhetünk meg, minden megállónál különböző fotókkal.
A tárlók nagy részében a 30-as évek hétköznapjai, eseményei, hangulata.
Az utca képe, (milyen mások már az épületek, van, ami már "eltűnt"), a vásárok forgataga, a Rákóczi út macskaköveinek lerakása (milyen sok munkás dolgozott egyszerre AKKOR MÉG), szép esti felvételek.
Látszik a ruházaton, hogy ki a "polgár", ki a szegény...
Egyedüliként szállok ki minden állomáson, mire jön a következő szerelvény, pont meg is lehet nézni minden kiállított fotót.
Elmélázok... akkoriban még milyen sokan hordtak kalapot nyáron, férfiak, nők egyaránt.
A cipők !!! Mind kényelmes, szép, mai szemmel is hordható darab :-)
(Lesandítok fájós lábaimra :-(
A szoknya hossza... no, nem éppen a "bukjelszoknya", van köztük modern, térdig érő is.
Néhány fotóról nemecsek ernő jut eszembe, így, csupa kis betűvel...
Utólag, hogy utána néztem, látom, hogy tavasszal nagy kiállítása volt a Zsidó Múzeumban.
Immár sajnálom, hogy nem láttam.
Viszont ez itt és most (ki tudja meddig tart a róla való megemlékezés, nem látom nyomát, hogy mikor fogják leszedni a képeket) ingyenesen megtekinthető.
Ha nem vagy lusta egy kis utazásra és felfedezésre.
Kinszki Imrét (1901-1945) legyilkolták Sachsenhausenbe menet; s, mi így megkésve talán többen is rácsodálkozunk nevére, ha ismeretlenül csengett számunkra.
Fájdalmas veszteség, hogy az embertelenség milyen sokszor győzedelmeskedett :-(
A kiállítás anyagából egy 76 oldalas fotókatalógus is megjelent, a Herminamező Polgári Köre 1990 és a Budapesti Városvédő Egyesület közös kiadásában, a Zuglói Önkormányzat támogatásával. Az album a BVE székhelyén (V. ker., Kossuth Lajos u. 14-16.) 2.000,- Ft-os áron kapható.
Van félórád? Na, jó talán 3/4-ed... ?
2011. december 25., vasárnap
2011. december 13., kedd
Téli aukciós tárlatok a két "Szomszéd várban" :-) ingyenesen megtekinthető
Ha szeretnél egy szép szombatot,
akkor menj el a Virág Judit Galériába, aznap utoljára megtekinthető az aktuális festménykiállításuk.
(Bp.V., Falk Miksa u.30.)
innen átmehetünk 2 percre a sarkon lévő Kieselbach Galériába (Bp.V., Szent István krt. 5.) ahol szintén, de egy másik téli aukciós kiállítás anyaga látható.
Ez utóbbi a 19-20. századi magyar festészet remekműveiből.
A Kieselbach tovább tart nyitva december 20-a keddig megtekinthető.
Mindkét kiállítás naponta 10-től 18 óráig, ingyenesen látogatható.
akkor menj el a Virág Judit Galériába, aznap utoljára megtekinthető az aktuális festménykiállításuk.
(Bp.V., Falk Miksa u.30.)
innen átmehetünk 2 percre a sarkon lévő Kieselbach Galériába (Bp.V., Szent István krt. 5.) ahol szintén, de egy másik téli aukciós kiállítás anyaga látható.
Ez utóbbi a 19-20. századi magyar festészet remekműveiből.
A Kieselbach tovább tart nyitva december 20-a keddig megtekinthető.
Mindkét kiállítás naponta 10-től 18 óráig, ingyenesen látogatható.
2011. december 12., hétfő
csütörtökön jönnek a ....LEHARCOLT OROSZLÁNOK... :-) :-)
bizony jönnek... 2011. XII. 15-én csütörtök este az M1-es csatornán 20.15-kor egy kellemes estével ajándékoznak meg minket.
Ha nem láttátok még, akkor ne hagyjátok ki!
Jutalomjáték két nagyszerű színésznek, Michael Caine és Robert Duvall remekül elszórakoztat minket. A gyerekszereplő is méltó hozzájuk.
"A kis Walter számára semmi sem lehetne kiábrándítóbb, mint egész nyáron a flúgos nagybácsik farmján unatkozni. A furcsa rokonok még furcsább hóbortjai azonban idővel mégis felkeltik az érdeklődését. A postán rendelt afrikai oroszlán persze rögtön gyanússá válik Walter számára, így nyomozásba kezd: honnan lehet ilyen temérdek pénze a két elvarázsolt öregnek? Múltjuk ugyan titokzatos, de vajon igazak-e a hihetetlen pletykák, amelyek szerint a nagybácsik valaha bankrablók voltak?"
Ha nem láttátok még, akkor ne hagyjátok ki!
Jutalomjáték két nagyszerű színésznek, Michael Caine és Robert Duvall remekül elszórakoztat minket. A gyerekszereplő is méltó hozzájuk.
"A kis Walter számára semmi sem lehetne kiábrándítóbb, mint egész nyáron a flúgos nagybácsik farmján unatkozni. A furcsa rokonok még furcsább hóbortjai azonban idővel mégis felkeltik az érdeklődését. A postán rendelt afrikai oroszlán persze rögtön gyanússá válik Walter számára, így nyomozásba kezd: honnan lehet ilyen temérdek pénze a két elvarázsolt öregnek? Múltjuk ugyan titokzatos, de vajon igazak-e a hihetetlen pletykák, amelyek szerint a nagybácsik valaha bankrablók voltak?"
2011. december 5., hétfő
...szelektív hulladékgyűjtés - avagy - hol leszek 30 év múlva... és persze, velem már megint történik valami :-(
Igen, mi környezetbarátok (és tudatos emberek) ugyebár gyűjtjük... én már kb. másfél éve, vagy kettő.
Külön a papír, a műanyag fránya flakon (rendesen összetaposva, hogy lapos legyen), az üveg, mely vissza nem váltható, valamint Mofli, Saci, Töffencs konzerves fémdobozai.
(Ami persze... felhasználható lehet(ne) textillel bevont doboznak, ha nem lenne ilyen kattintva nyitható, hanem hagyományos konzervnyitós cucc).
Most arról ne is beszéljünk, hogy hova rakom, tüntetem el, míg gyűjtöm a cuccot.
Ami persze, külön-külön helyeket foglal el a házban (és körül)... bevallom, egyszerűbb lenne behajítani a kukába...
De gyűjtöm. Mint rendes állampolgár. Meg ugye, védjük a környezetet, a Földet, ami ellen oly sok randa dolgot követett már el az emberiség.
Meg az utódaimnak is itt kell majd élniük. (Már, ha nem tévedtek a maják a 2012-es évvel kapcsolatban).
Igen ám, de ez egy kertesházas övezet.
Ez azt jelenti, hogy nincs a közelben un. szelektív hulladékgyűjtő "sziget" ami kettő van, mindkettő másfél, vagy két megállónyi távolságra van. Sehogy se jók nekem megközelítés szempontjából.
Mindig gyalog kell mennem és cipelnem a cuccot. Persze olyan helyre, ahova egyébként nem járok minden nap.
Szóval, kissé komplikált a dolog.
Jó sok összegyűlt a minap - na, mondom, itt az idő megszabadulni a "cucctól", elvégre bármikor jöhet már a hó, aztán nem lesz szerencsés, ha a zacsik itt tanyáznak a hóban.
Meg jön a Mikulás is, hát mit fog gondolni rólam? (Rólunk?) :-) még a végén nem jön be.
Amúgy mennem kell a rendelőbe röntgenre, sebaj, odafele magammal viszem a cuccot, szépen behajítom a gyűjtőbe és irányozok tovább az egészségügyi intézmény felé.
Megterveztem remekül.
Aki ismer, az tudja, hogy idétlen hatalmas (rendszerint randaaaa) műanyag szatyrokkal, táskákkal szoktam közlekedni.
Akkor most ezt szorozzátok meg hárommal.
Többek között még egy hatalmas nagy kék IKEA-szatyorral is + a másik nagy szatyor, mindez tele a ki- és bedobandó cuccal. (Valamint a vállamon a retikülnek csúfolt bazi nagy izé...)
Nos, kb. úgy néztem ki, mint amikor a buszra felszállnak olykor hajléktalanok, rengeteg műanyag szatyorral, amiben cipelik az egész életüket :-(
Szóval ilyen a látvány.
Kocogok, igyekszem, mert a röntgenhez még időt is kell kérni, nem ám csak úgy megy a dolog.
A hulladékgyűjtő félúton van a rendelő felé.
Befordulok a sarkon, mély döbbenettel észlelem, hogy a hulladékgyűjtő sziget gyakorlatilag eltűnt.
Nincs ott semmiféle műanyag konténer a gyűjtéshez, nemhogy 4.. de, még 1 sem :-(
Hát, igaz, hogy van beutalóm a szemészetre is... de, talán ennyire nem vészes nálam helyzet... mélázok el.
Jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat... ;-) ;-)
A cucc nehéz és terjedelmes.
Vissza fordulni immár nincs is idő, akkor lekésem az időpont-kérést a rendelőben, aznapra már nem lesz sorszámom.
Nincs mit tenni, a cuccal együtt bátran és hősiesen vonulok az SZTK rendelő felé.
Tudom, hogy merészség, de valahol a szüfrazsettek is elkezdték kitaposni az utat...
Mit nekem egy ilyen akadály.
A világ legbájosabb mosolyával - tudom, hogy az igazság nem mindig célravezető a mai mocsok világban, de mégis ezt tartom a legjárhatóbb becsületes útnak - "bedobom" magamat a ruhatáros néninek (aki kb. velem egyidős ;-)
és elmondom, hogy jártam, és tudom, hogy szokatlan a kérés, meg ez mégiscsak egy egészségügyi intézmény, meg higiénia meg minden, de berakhatnám-é e hatalmas "motyót" a ruhatárba...
Áldja őt meg a jó Isten, mivel rábólint.
Persze, mondtam, hogy a "cucc" tiszta, semmi kosz rajta, nem büdös stb. stb.
Nem törődtem vele, hogy milyen furán bámultak rám a betegek, miközben elvonultam mellettük a ruhatár felé.
Mit nekem.
Ez se rosszabb, mint fiatal lánykoromban, mikor a markomba nyomták az urológián a saját vizeletemet egy kémcsőben, és minden csomagolás nélkül végig vonultattak vele az érdeklődő pillantások kereszttüzében :-)
Kivárom a soromat, végzek (végeznek velem ;-)
kezembe nyomják a röntgenleletemet, ami olyan, mint egy fenyegetés hátra lévő életemre vonatkoztatva, mivel előtte alá kellett írnom, hogy tudomásul veszem, hogy a röntgent köteles vagyok 30 (HARMINC !!!) évig megőrizni.
Akkor is, ha negatív és nem pozitív...
Cikáznak az agyamban a gondolatok, úristen, ezek tudnak valamit!
Most 53 vagyok, ezek már most tudják, hogy én meg fogom érni a 83-at ;-) ;-)
Őrület... ezért jár ez a sok ember ide... a hitért... :-)
Egyből szomorúan átlátom a magyarság jövőjét... most már tutin ki fogunk halni.
Hiszen, ha egy család mondjuk 5 tagú, és x évtized alatt x db röntgenleletet, + x db írásbeli lelet, ambuláns lapot stb. kell tárolnia, akkor először is vennie kell minimum egy szekrényt, külön erre a célra.
Mivel nincs pénzük sokszor még arra sem, hogy lakásuk legyen, vagy, ha igen, akkor az túlságosan kis méretű, akkor ugye, hova a "toszba teszik" a sok megőrzendő orvosi cuccot???
Tehát, ha több gyermeket akarsz, akkor nem árt, ha külön veszel még egy szekrényt is... vagy ne tervezzél és ne álmodjál "nagyot" - nagy családot :-(
OSONOK a ruhatár felé...
Ekkor jövök rá, hogy újabb problémám van, mivelhogy a röntgenlelet (amiről immár tudom, hogy 30 évig érvényes, sokkal komolyabb őrzést igényel, mint az SZJA bevallásom, mert ahhoz ugye; csak 5 év kell) hát, hogy fogom elvinni...
Azt nem lehet gyűrni és össze hajtani...
Meg a boríték mérete...
Egész konkrétan 41 x 37 cm... esetleg, ha a fogaim között tartanám szállítás közben???
Vonulok, mint egy málhás szamár(nő).
Még várok a buszra, felnyomakszom.
Kerülöm embertársaim tekintetét...
Már csak két megállót kell kibírnom valahogy.
Megérkezem.
Fellélegzem.
Dobálom a cuccot a megfelelő konténerekbe.
Mire megáll mellettem a hulladékgyűjtő teherautó.
Leugrik két fiatalember, nem büdösek, kulturáltak, kedvesen köszönnek, "kezét csókolom" (ja, mostanában egyre sűrűbben érzem, hogy öregszem).
Aranyosan megkérdezik tőlem:
Nincs még Önnél kicsivel több műanyag flakon???
Nem dob be még???
Jól fejlett humorérzékkel válaszolom, hogy neeeem...
Amúgy döntöttem.
Télen, hidegben, mínuszban, márciusig nem gyűjtöm szelektíven a hulladékot.
Nincs az az isten, hogy még egyszer így járjak.
Igen, tudom, hogy "köcsög" vagyok... érdemtelen, hogy a földgolyón helyem legyen.
Azóta dobom a kukámba.
Oda röfögöm neki, hogy " nesze Neked !"
Hallottam, hogy valamelyik vidéki városban - tán Pécs??? - kirakhatja már az ember eleve szelektíven és háztól viszik el (ahogy nyugaton is sok helyen), meg ilyen tervek vannak, hogy majd itt is talán...
Most költözzek Pécsre, vagy akárhová, vagy ne költözzek?
Te jó Isten, egy költözés előtt, mennyi lim-lom van, amit kiselejtezik az ember... és költözés után mennyi göngyöleg marad, amit megint nincs hova rakni.
Nem költözöm.
Vagy költözöm???
;-)
Külön a papír, a műanyag fránya flakon (rendesen összetaposva, hogy lapos legyen), az üveg, mely vissza nem váltható, valamint Mofli, Saci, Töffencs konzerves fémdobozai.
(Ami persze... felhasználható lehet(ne) textillel bevont doboznak, ha nem lenne ilyen kattintva nyitható, hanem hagyományos konzervnyitós cucc).
Most arról ne is beszéljünk, hogy hova rakom, tüntetem el, míg gyűjtöm a cuccot.
Ami persze, külön-külön helyeket foglal el a házban (és körül)... bevallom, egyszerűbb lenne behajítani a kukába...
De gyűjtöm. Mint rendes állampolgár. Meg ugye, védjük a környezetet, a Földet, ami ellen oly sok randa dolgot követett már el az emberiség.
Meg az utódaimnak is itt kell majd élniük. (Már, ha nem tévedtek a maják a 2012-es évvel kapcsolatban).
Igen ám, de ez egy kertesházas övezet.
Ez azt jelenti, hogy nincs a közelben un. szelektív hulladékgyűjtő "sziget" ami kettő van, mindkettő másfél, vagy két megállónyi távolságra van. Sehogy se jók nekem megközelítés szempontjából.
Mindig gyalog kell mennem és cipelnem a cuccot. Persze olyan helyre, ahova egyébként nem járok minden nap.
Szóval, kissé komplikált a dolog.
Jó sok összegyűlt a minap - na, mondom, itt az idő megszabadulni a "cucctól", elvégre bármikor jöhet már a hó, aztán nem lesz szerencsés, ha a zacsik itt tanyáznak a hóban.
Meg jön a Mikulás is, hát mit fog gondolni rólam? (Rólunk?) :-) még a végén nem jön be.
Amúgy mennem kell a rendelőbe röntgenre, sebaj, odafele magammal viszem a cuccot, szépen behajítom a gyűjtőbe és irányozok tovább az egészségügyi intézmény felé.
Megterveztem remekül.
Aki ismer, az tudja, hogy idétlen hatalmas (rendszerint randaaaa) műanyag szatyrokkal, táskákkal szoktam közlekedni.
Akkor most ezt szorozzátok meg hárommal.
Többek között még egy hatalmas nagy kék IKEA-szatyorral is + a másik nagy szatyor, mindez tele a ki- és bedobandó cuccal. (Valamint a vállamon a retikülnek csúfolt bazi nagy izé...)
Nos, kb. úgy néztem ki, mint amikor a buszra felszállnak olykor hajléktalanok, rengeteg műanyag szatyorral, amiben cipelik az egész életüket :-(
Szóval ilyen a látvány.
Kocogok, igyekszem, mert a röntgenhez még időt is kell kérni, nem ám csak úgy megy a dolog.
A hulladékgyűjtő félúton van a rendelő felé.
Befordulok a sarkon, mély döbbenettel észlelem, hogy a hulladékgyűjtő sziget gyakorlatilag eltűnt.
Nincs ott semmiféle műanyag konténer a gyűjtéshez, nemhogy 4.. de, még 1 sem :-(
Hát, igaz, hogy van beutalóm a szemészetre is... de, talán ennyire nem vészes nálam helyzet... mélázok el.
Jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat... ;-) ;-)
A cucc nehéz és terjedelmes.
Vissza fordulni immár nincs is idő, akkor lekésem az időpont-kérést a rendelőben, aznapra már nem lesz sorszámom.
Nincs mit tenni, a cuccal együtt bátran és hősiesen vonulok az SZTK rendelő felé.
Tudom, hogy merészség, de valahol a szüfrazsettek is elkezdték kitaposni az utat...
Mit nekem egy ilyen akadály.
A világ legbájosabb mosolyával - tudom, hogy az igazság nem mindig célravezető a mai mocsok világban, de mégis ezt tartom a legjárhatóbb becsületes útnak - "bedobom" magamat a ruhatáros néninek (aki kb. velem egyidős ;-)
és elmondom, hogy jártam, és tudom, hogy szokatlan a kérés, meg ez mégiscsak egy egészségügyi intézmény, meg higiénia meg minden, de berakhatnám-é e hatalmas "motyót" a ruhatárba...
Áldja őt meg a jó Isten, mivel rábólint.
Persze, mondtam, hogy a "cucc" tiszta, semmi kosz rajta, nem büdös stb. stb.
Nem törődtem vele, hogy milyen furán bámultak rám a betegek, miközben elvonultam mellettük a ruhatár felé.
Mit nekem.
Ez se rosszabb, mint fiatal lánykoromban, mikor a markomba nyomták az urológián a saját vizeletemet egy kémcsőben, és minden csomagolás nélkül végig vonultattak vele az érdeklődő pillantások kereszttüzében :-)
Kivárom a soromat, végzek (végeznek velem ;-)
kezembe nyomják a röntgenleletemet, ami olyan, mint egy fenyegetés hátra lévő életemre vonatkoztatva, mivel előtte alá kellett írnom, hogy tudomásul veszem, hogy a röntgent köteles vagyok 30 (HARMINC !!!) évig megőrizni.
Akkor is, ha negatív és nem pozitív...
Cikáznak az agyamban a gondolatok, úristen, ezek tudnak valamit!
Most 53 vagyok, ezek már most tudják, hogy én meg fogom érni a 83-at ;-) ;-)
Őrület... ezért jár ez a sok ember ide... a hitért... :-)
Egyből szomorúan átlátom a magyarság jövőjét... most már tutin ki fogunk halni.
Hiszen, ha egy család mondjuk 5 tagú, és x évtized alatt x db röntgenleletet, + x db írásbeli lelet, ambuláns lapot stb. kell tárolnia, akkor először is vennie kell minimum egy szekrényt, külön erre a célra.
Mivel nincs pénzük sokszor még arra sem, hogy lakásuk legyen, vagy, ha igen, akkor az túlságosan kis méretű, akkor ugye, hova a "toszba teszik" a sok megőrzendő orvosi cuccot???
Tehát, ha több gyermeket akarsz, akkor nem árt, ha külön veszel még egy szekrényt is... vagy ne tervezzél és ne álmodjál "nagyot" - nagy családot :-(
OSONOK a ruhatár felé...
Ekkor jövök rá, hogy újabb problémám van, mivelhogy a röntgenlelet (amiről immár tudom, hogy 30 évig érvényes, sokkal komolyabb őrzést igényel, mint az SZJA bevallásom, mert ahhoz ugye; csak 5 év kell) hát, hogy fogom elvinni...
Azt nem lehet gyűrni és össze hajtani...
Meg a boríték mérete...
Egész konkrétan 41 x 37 cm... esetleg, ha a fogaim között tartanám szállítás közben???
Vonulok, mint egy málhás szamár(nő).
Még várok a buszra, felnyomakszom.
Kerülöm embertársaim tekintetét...
Már csak két megállót kell kibírnom valahogy.
Megérkezem.
Fellélegzem.
Dobálom a cuccot a megfelelő konténerekbe.
Mire megáll mellettem a hulladékgyűjtő teherautó.
Leugrik két fiatalember, nem büdösek, kulturáltak, kedvesen köszönnek, "kezét csókolom" (ja, mostanában egyre sűrűbben érzem, hogy öregszem).
Aranyosan megkérdezik tőlem:
Nincs még Önnél kicsivel több műanyag flakon???
Nem dob be még???
Jól fejlett humorérzékkel válaszolom, hogy neeeem...
Amúgy döntöttem.
Télen, hidegben, mínuszban, márciusig nem gyűjtöm szelektíven a hulladékot.
Nincs az az isten, hogy még egyszer így járjak.
Igen, tudom, hogy "köcsög" vagyok... érdemtelen, hogy a földgolyón helyem legyen.
Azóta dobom a kukámba.
Oda röfögöm neki, hogy " nesze Neked !"
Hallottam, hogy valamelyik vidéki városban - tán Pécs??? - kirakhatja már az ember eleve szelektíven és háztól viszik el (ahogy nyugaton is sok helyen), meg ilyen tervek vannak, hogy majd itt is talán...
Most költözzek Pécsre, vagy akárhová, vagy ne költözzek?
Te jó Isten, egy költözés előtt, mennyi lim-lom van, amit kiselejtezik az ember... és költözés után mennyi göngyöleg marad, amit megint nincs hova rakni.
Nem költözöm.
Vagy költözöm???
;-)
2011. december 2., péntek
Baribori blogja
jóóóó...
Ha kedveled a nyulakat - is - akkor feltétlenül érdemes időnként ellátogatni hozzá :-)
Mivel, együtt élnek, egy fedél alatt Arcimboldo-val, aki amúgy egy vérnyúl...
http://allatsagaim.blogspot.com/
Egy kis ízelítő a blogjából:
Viszont ennek az a nagy előnye, hogy sehol sem vagyok otthon, hogy tényleg sehol sem vagyok otthon. Bárhol, idegen helyen, csak lehajtom a fejem, és már alszom is. Nem keresem a szoba ismert árnyait, az ágy otthonos kidudorodásait, a saját szagokat, illatokat a lakásokban, mert bárhol vagyok, akár otthon is lehetnék.
Természetesen van plüssmacim, aki azért egy kis bensőséges hangulatot teremt a mások lakásában töltött éjszakákhoz. Ő Brumi, mr. Bean macija. Már készül róla a fotósorozat, hogy őt is megismerhessétek. Csak akkor van gond, ha külön utakon járunk, én meg a férjem. Mert akkor felmerül a kérdés, hogy kivel maradjon Brumi. Vigyem magammal az ismeretlenbe, vagy maradjon "otthon", az ismerős- idegenben? Az esetek nagy részében az otthon maradás mellett döntök, mert mégiscsak hülyén veszi ki magát, ha az idegenvezetőnő az esti eligazítás után a hóna alatt az alvómacijával tér nyugovóra. Ez amolyan személyes dolog. Brumi kint ül az ágyon napközben, mégis kellemetlennek találnám, ha bárki a megvetett ágyban látná.
Már hét éve élek az új lakás szindrómával. Szerintem be kellene vezetni a pszichológia tankönyvekbe, mint a költözőmadarak gyakori pszichés tünetegyüttese. Igen, ez több problémát is takar. Például néha a bevásárlás után nem vagyok benne biztos, hogy merre induljak "haza". Pontosabban hova kell elszállítanom a vételezett élelmiszert. Néhányszor már zavartan toporogtam a buszmegállóban, hogy merre is van a hazafelé. Ciki? Ez van."
Ha kedveled a nyulakat - is - akkor feltétlenül érdemes időnként ellátogatni hozzá :-)
Mivel, együtt élnek, egy fedél alatt Arcimboldo-val, aki amúgy egy vérnyúl...
http://allatsagaim.blogspot.com/
Egy kis ízelítő a blogjából:
"Albérletes idegbetegségek
Felriadtam az éjszaka kellős közepén. Körbenéztem, és halvány sejtelmem sem volt, hogy hol vagyok. Idegesen néztem körbe, próbáltam valamilyen támpontot keresni, hogy mégis el tudjam magam helyezni az országban, a lakásban, a világban. Megvallom, sokáig tartott, míg a sejtelmes félhomályban értelemmel ruháztam fel az ismeretlennek tűnő, vadidegen körvonalakat. Pedig már egy hónapja itt lakunk, újra Budapesten.
Ezt a tájékozódási zavart elneveztem új lakás szindrómának. Egy barátom mondta, miután élete második költözését megejtette, hogy néhány év kellett hozzá, hogy megszokja az új helyét. Nos, mi annyit sosem lakunk egy lakásban. Maximum egy évet, de akkor már sokat mondtam. Szóval nem sok lehetőségünk volt megszokni az új helyünket. Az új lakás emiatt nekünk egészen mást jelent. Az albérlet hátrányai.
Viszont ennek az a nagy előnye, hogy sehol sem vagyok otthon, hogy tényleg sehol sem vagyok otthon. Bárhol, idegen helyen, csak lehajtom a fejem, és már alszom is. Nem keresem a szoba ismert árnyait, az ágy otthonos kidudorodásait, a saját szagokat, illatokat a lakásokban, mert bárhol vagyok, akár otthon is lehetnék.
Természetesen van plüssmacim, aki azért egy kis bensőséges hangulatot teremt a mások lakásában töltött éjszakákhoz. Ő Brumi, mr. Bean macija. Már készül róla a fotósorozat, hogy őt is megismerhessétek. Csak akkor van gond, ha külön utakon járunk, én meg a férjem. Mert akkor felmerül a kérdés, hogy kivel maradjon Brumi. Vigyem magammal az ismeretlenbe, vagy maradjon "otthon", az ismerős- idegenben? Az esetek nagy részében az otthon maradás mellett döntök, mert mégiscsak hülyén veszi ki magát, ha az idegenvezetőnő az esti eligazítás után a hóna alatt az alvómacijával tér nyugovóra. Ez amolyan személyes dolog. Brumi kint ül az ágyon napközben, mégis kellemetlennek találnám, ha bárki a megvetett ágyban látná.
Már hét éve élek az új lakás szindrómával. Szerintem be kellene vezetni a pszichológia tankönyvekbe, mint a költözőmadarak gyakori pszichés tünetegyüttese. Igen, ez több problémát is takar. Például néha a bevásárlás után nem vagyok benne biztos, hogy merre induljak "haza". Pontosabban hova kell elszállítanom a vételezett élelmiszert. Néhányszor már zavartan toporogtam a buszmegállóban, hogy merre is van a hazafelé. Ciki? Ez van."
2011. november 23., szerda
Ha szereted az állatokat, akkor egy nap két program a NOÉ Állatotthonban 2011. XI. 26-án szombaton
"2011. november 26-án szombaton, 10 és 15 óra között:
EGY NAP, KÉT PROGRAM:
MiniMenhely 7. születésnapi parti
7. születésnapját ünnepli a NOÉ Állatotthon legnagyobb speciális projektje, a MiniMenhely program.
7 éve mentjük a sintértelepi kutyákat
7 éve rehabilitáljuk a súlyosan bántalmazott, megkínzott kutyákat
7 éve töltjük velünk minden szombatunkat, szabadságunkat, szabadidőnket
7 éve kísérjük őket személyesen új otthonaikba
7 éve ... szinte hihetetlen ...
7 év alatt több,mint 1000 kutyát sikerült új családhoz juttatnunk!
Most egy családias születésnapi partira invitáljuk örökbefogadóinkat, támogatóinkat és minden kedves érdeklődőt.
Korábbi örökbefogadóinknak és védenceinknek apró ajándékkal kedveskedünk!
Fekete Állatos Nap
A mindenszentekhez kapcsolódó fekete állatokra veszélyes időszak után, most rájuk szeretnénk felhívni a figyelmet. Hiszen ők azok, bár acélosan csillog a szőrük, bár szőrük színe még jobban kiemeli értelmes szemeiket, bár a fekete slankít, mégis átsiklik felettük az érdeklődők szeme. Ők azok akik már beérkezésük pillanatában hátránnyal indulnak az örökbefogadásnál. Hogy miért van ez? Nem tudjuk, hiszen, talán pont ezért nekünk minden fekete állat a szívünk csücske.
Ez a nap most a fekete cicákról és kutyákról szól. Lehet velük ismerkedni, meg lehet őket szeretgetni, de ami a legfontosabb: örökbe lehet őket fogadni!
Minden fekete cica és kutya
Egész nap gyerekprogramok, kvíz és ügyességi vetélkedők, zsákbamacska és kutya, házi sütemények, zsíros kenyér, forralt bor és forró tea várja a hozzánk kilátogatókat.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt, korábbi örökbefogadónkat és örökbefogadni vágyókat.
NOÉ Állatotthon csapata"
2011. november 16., szerda
Ha szereted Mednyánszky-t, akkor ingyenes kiállításon
megnézheted 121 festményét a Virág Judit Galériában 2011. november 27-éig.
Itt jegyezném meg rosszindulatú kollégáim számára, hogy nem a betegállomány alatt néztem meg :-( ,
hanem még előtte egy kivételes szabadnapomon...
Ne hagyjátok ki ezt a tárlatot, sok festmény magántulajdonban van, így és ilyen formában talán soha többé nem lesz módunk megtekinteni őket.
Mednyánszky az I. világháború krónikása is volt, az ilyen festményei - érthetően - sötétek, borúsak.
A tárlat 121 festményének csak kb. 10-15 %-a ilyen, a többi csodálatos tájképfestészetével örvendeztet meg minket. (Én ez utóbbiakat jobban kedvelem :-)
November 27-éig a hét minden napján megtekinthető minden nap 10 és 18 óra között.
Tárlatvezetések:
minden szerdán, pénteken - 16,30 órakor,
szombat-vasárnap - 11 órakor.
Virág Judit Galéria
1055 Budapest, Falk Miksa u. 30.
http://www.viragjuditgaleria.hu
Itt jegyezném meg rosszindulatú kollégáim számára, hogy nem a betegállomány alatt néztem meg :-( ,
hanem még előtte egy kivételes szabadnapomon...
Ne hagyjátok ki ezt a tárlatot, sok festmény magántulajdonban van, így és ilyen formában talán soha többé nem lesz módunk megtekinteni őket.
Mednyánszky az I. világháború krónikása is volt, az ilyen festményei - érthetően - sötétek, borúsak.
A tárlat 121 festményének csak kb. 10-15 %-a ilyen, a többi csodálatos tájképfestészetével örvendeztet meg minket. (Én ez utóbbiakat jobban kedvelem :-)
November 27-éig a hét minden napján megtekinthető minden nap 10 és 18 óra között.
Tárlatvezetések:
minden szerdán, pénteken - 16,30 órakor,
szombat-vasárnap - 11 órakor.
Virág Judit Galéria
1055 Budapest, Falk Miksa u. 30.
http://www.viragjuditgaleria.hu
2011. október 29., szombat
... jobb Veled...
A J...us rádión két napja kora reggel megkérték a hallgatókat, hogy írják meg sms-ben, vagy telefonáljanak be; ha üzenhetnének elhunyt szeretteiknek, akkor mi lenne az.
Az én szívemnek (és biztosan másoknak is) kedves valaki által beküldött sms igazán szívhez szóló volt, nem is kell hozzá fűzni semmit:
"Jobb lenne EGYÜTT Veled a rosszban, mint a jó nélküled"
Az én szívemnek (és biztosan másoknak is) kedves valaki által beküldött sms igazán szívhez szóló volt, nem is kell hozzá fűzni semmit:
"Jobb lenne EGYÜTT Veled a rosszban, mint a jó nélküled"
2011. október 3., hétfő
Ingyenesen megtekinthető aukciós tárlat a Virág Judit Galériában 2011. október 15-éig
A Virág Judit Galéria őszi akciójára összeállított tárlata 2011. október 4-től 15-éig tekinthető meg a Galériában (1055 Bp. Falk Miksa u. 30.) minden nap 10-től 18 óráig.
Maga az aukció a Budapest Kongresszusi Központban lesz október 16-án. (Ezt csak azért írom, mert egyrészt így korrekt, másrészt álmodozzunk :-)
(Aba-Novák Vilmos: Cirkusz)
Menjetek el, nézzétek meg :-)
Ha hétköznap nem megy, akkor hétvégén.
Október 1-jétől 30-áig pedig a Virtuális Galériában megnézhetitek az un. "Római Iskola" néhány igazán szép, csodás festményét az alábbi linkre kattintva:
http://viragjuditgaleria.hu/virtualis_galeria/romai/
A festmények jobb felső sarkában van egy nagyító is... (csak a rosszul látók kedvéért jelzem).
Itt jegyezném meg, hogy változatlanul várom azt a Kedves Vállalkozó Személyt, aki úgy érzi, hogy engem feltétlenül meg kell ajándékoznia egy Molnár C. Pál festménnyel :-)
Na, jó... most már (egyeztetés esetén) Aba-Novák Vilmost is elfogadok... esetleg Gulácsy-t :-)
Forrás:
http://www.viragjuditgaleria.hu/
Maga az aukció a Budapest Kongresszusi Központban lesz október 16-án. (Ezt csak azért írom, mert egyrészt így korrekt, másrészt álmodozzunk :-)
(Aba-Novák Vilmos: Cirkusz)
Menjetek el, nézzétek meg :-)
Ha hétköznap nem megy, akkor hétvégén.
Október 1-jétől 30-áig pedig a Virtuális Galériában megnézhetitek az un. "Római Iskola" néhány igazán szép, csodás festményét az alábbi linkre kattintva:
http://viragjuditgaleria.hu/virtualis_galeria/romai/
A festmények jobb felső sarkában van egy nagyító is... (csak a rosszul látók kedvéért jelzem).
Itt jegyezném meg, hogy változatlanul várom azt a Kedves Vállalkozó Személyt, aki úgy érzi, hogy engem feltétlenül meg kell ajándékoznia egy Molnár C. Pál festménnyel :-)
Na, jó... most már (egyeztetés esetén) Aba-Novák Vilmost is elfogadok... esetleg Gulácsy-t :-)
Forrás:
http://www.viragjuditgaleria.hu/
2011. szeptember 29., csütörtök
SOKKOLÓ, .... hogy én tudom;
a nehézségek azért vannak, hogy "legyűrjük" őket, de könyörgöm miért kell ennyit ??? :-(
elvégre (állítólag) még a jóból is megárt a sok, de miért nem lehet ez utóbbit kipróbálni ???
elvégre (állítólag) még a jóból is megárt a sok, de miért nem lehet ez utóbbit kipróbálni ???
2011. szeptember 26., hétfő
Tóbiás esete a hallal
Olyan sokszor van, hogy egy múzeumban nézünk egy festményt, ami szép (vagy nem az, de érdekes ;-)
és vagy látjuk a képen, vagy nyilvánvaló válik a címből, hogy bibliai, avagy mitológiai utalás szerepel rajtuk.
Ilyenkor az ember érzi; hogy hiányos műveltsége (vagy én érzem olykor...)
vagy, netán látszik, hogy nem neveltetett vallásosan, különben értené, tudná, hogy miről is van szó.
Legutóbb ezt a nagy-nagy hiányosságot a Markó kiállításon éreztem a Galériában, bár mindig is szerettem id. Markó festészetét.
Azért nem ártott volna, ha van az embernél egy mitológiai kis(NAGY)lexikon...
Nos, amúgy néhány Ady-versnél is így van ez.
Vagy csak az én esetemben ;-)
Így volt ez egy kemény tíz forintért vásárolt képeslapnál is, melynek eredetije - ha éppen nincs kölcsön adva; akkor megtekinthető a Szépművészeti Múzeumban:
Karel Dujardin (1616-1678)
Tóbiás és az angyal a hallal
Budapest, Szépművészeti Múzeum
Kettesben mendegéltek, és mire az első este leszállt, a Tigris folyóhoz értek, és ott éjszakáztak.
A fiatalember lement a folyóhoz, hogy megmossa a lábát.
Egyszer csak kivetődött egy nagy hal a vízből és be akarta kapni a fiú lábát.
Erre felkiáltott, de az angyal biztatta: "Fogd meg a halat, ne engedd el!"
A fiú elkapta a halat, és a partra húzta.
Ekkor így szólt hozzá az angyal:
"Vágd fel a halat!
Vedd ki a szívét, a máját és az epéjét, és vigyázz rájuk jól, a belét pedig dobd el, mert a szív, a máj és az epe jó orvosságnak."
A fiú felvágta a halat, s kivette a szívét, a máját és az epéjét.
A hal egy részét megsütötték, hogy legyen mit enniük, a többit meg besózták.
Aztán mind a ketten továbbvándoroltak, míg Médiába nem értek.
Akkor a fiú megkérdezte az angyalt: "Azarja testvér, mire jó a hal szíve, mája és epéje?"
Így felelt neki:
"Ha elégetik a hal szívét és máját, s a démon vagy gonosz szellem gyötörte férfi vagy nő előtt füstölnek vele, mindenféle rossz nyavalya örökre elmúlik, még nyoma sem marad.
Ami meg az epét illeti, az meg szemkenőcsnek jó: ha valakinek fehér foltok vannak a szemén, csak rá kell fújni a foltokra, és meggyógyul."
Forrás:
http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=T%F3b&numch=6
Legalább már tudjuk, hogy mi a teendőnk, ha gonosz szellem gyötörte némely honfitársunkkal találkozunk.
Na, egyáltalán nem gondoltam politikai dolgokra, meg nem is gúnyolódtam.
Lehet, hogy le kellene fagyasztanunk, hogy bármikor kéznél legyen?
és vagy látjuk a képen, vagy nyilvánvaló válik a címből, hogy bibliai, avagy mitológiai utalás szerepel rajtuk.
Ilyenkor az ember érzi; hogy hiányos műveltsége (vagy én érzem olykor...)
vagy, netán látszik, hogy nem neveltetett vallásosan, különben értené, tudná, hogy miről is van szó.
Legutóbb ezt a nagy-nagy hiányosságot a Markó kiállításon éreztem a Galériában, bár mindig is szerettem id. Markó festészetét.
Azért nem ártott volna, ha van az embernél egy mitológiai kis(NAGY)lexikon...
Nos, amúgy néhány Ady-versnél is így van ez.
Vagy csak az én esetemben ;-)
Így volt ez egy kemény tíz forintért vásárolt képeslapnál is, melynek eredetije - ha éppen nincs kölcsön adva; akkor megtekinthető a Szépművészeti Múzeumban:
Karel Dujardin (1616-1678)
Tóbiás és az angyal a hallal
Budapest, Szépművészeti Múzeum
"Tóbiás esete a hallal
Kettesben mendegéltek, és mire az első este leszállt, a Tigris folyóhoz értek, és ott éjszakáztak.
A fiatalember lement a folyóhoz, hogy megmossa a lábát.
Egyszer csak kivetődött egy nagy hal a vízből és be akarta kapni a fiú lábát.
Erre felkiáltott, de az angyal biztatta: "Fogd meg a halat, ne engedd el!"
A fiú elkapta a halat, és a partra húzta.
Ekkor így szólt hozzá az angyal:
"Vágd fel a halat!
Vedd ki a szívét, a máját és az epéjét, és vigyázz rájuk jól, a belét pedig dobd el, mert a szív, a máj és az epe jó orvosságnak."
A fiú felvágta a halat, s kivette a szívét, a máját és az epéjét.
A hal egy részét megsütötték, hogy legyen mit enniük, a többit meg besózták.
Aztán mind a ketten továbbvándoroltak, míg Médiába nem értek.
Akkor a fiú megkérdezte az angyalt: "Azarja testvér, mire jó a hal szíve, mája és epéje?"
Így felelt neki:
"Ha elégetik a hal szívét és máját, s a démon vagy gonosz szellem gyötörte férfi vagy nő előtt füstölnek vele, mindenféle rossz nyavalya örökre elmúlik, még nyoma sem marad.
Ami meg az epét illeti, az meg szemkenőcsnek jó: ha valakinek fehér foltok vannak a szemén, csak rá kell fújni a foltokra, és meggyógyul."
Forrás:
http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=T%F3b&numch=6
Legalább már tudjuk, hogy mi a teendőnk, ha gonosz szellem gyötörte némely honfitársunkkal találkozunk.
Na, egyáltalán nem gondoltam politikai dolgokra, meg nem is gúnyolódtam.
Lehet, hogy le kellene fagyasztanunk, hogy bármikor kéznél legyen?
2011. szeptember 16., péntek
... BADOO.... (Bátran Azonnal Drámaian Okosan Osonjatok)
nos, ha valamivel vigyázni kell, hát a Badoo az kimondottan az.
Kapsz a levelezésedbe egy értesítést, aminek az a tárgya, hogy például:
Varró Muci (aki egyébként tényleg az ismerősöd.... és pont ez a megtévesztő) üzent Neked valamit.
Megnyitod ezt az értesítést és lejjebb az alábbiakat olvashatod:
ha bekattintottál, akkor bizony bizony meg kell magadról adni bizonyos információkat, úgy mint a neved (vagy amit annak titulálsz) születési idődet, nemedet
(ma hallottam a hírekben, hogy valahol tán Ausztráliában? be akarják vezetni a hivatalos iratoknál - útlevél - az un. harmadik nem választási lehetőségét, jelölése : X ;-)
valamint lakhelyed meghatározását is közölnöd kell.
Van még egy beetetés, bizonyos adatokhoz csak akkor férhetsz hozzá, ha felraksz magadról kapásból 3 db fotót.
Mikor már félig-meddig gyanútlanul bent barangolsz, mert szeretnéd elolvasni ismerősöd Varró Muci üzenetét, akkor egyszer csak rájössz, hogy tulajdonképpen nem is egy hagyományosnak nevezhető közösségi oldalon jársz, úgy, mint Facebook, vagy Iwiw és társai, hanem, hogy valójában a Badoo egy kimondottan társkereső oldal.
Már többek kerültek tök ártatlanul ebbe a szituációba és igen nehéz kimagyarázni egy házastársnak, vagy tartós kapcsolatod másik "felének".
Azt, hogy, Te valójában ártatlan vagy, nem is akartál kapcsolatot keresni, véletlenül kerültél egy olyan helyre, ahol több százezer ember elvileg ismerkedni akar, vagy komoly, vagy kevésbé komoly céllal.
Hogy még vonzóbbá tegyék a dolgot, jelzik, hogy elvileg kik "várnak" Rád, azaz jelen esetben rám a Badoo-n.
A három felsorolt személy remélhetőleg férfi, de, persze... ki tudja...a Badoo biztosan...
A lenti egyedek közül a "H" betűvel kezdődőnek egészen biztosan lehetnek némi fogalmaim velem kapcsolatban.
Egy biztos, kitörő örömmel fogadtam, hogy bukik (bukna ?) esetleg rám.... :-) :-) :-)
Pláne, hogy egy városban szívjuk a levegőt.
Okosan, ostobán, reménykedve, vagy reménytelenül.
Ők mind rád várnak a Badoo-n:
Ez egy automatikus e-mail értesítés Varró Muci üzenetéről. Ha nem neked szól az értesítés, kérjük hagyd figyelmen kívül, és nemsokára törlődik rendszerünkből az üzenet.
Üdvözlettel,
A Badoo csapata
Na, most az van, hogy ez az üzenet bizony Neked és nekem szól.
De, sürgősen hagyjátok figyelmen kívül, mert, ha bekerültök, akkor igen nehéz leiratkozni róla, bár nem reménytelen. Ráadásul megkérdezik, hogy biztos-e a döntésed, és még 30 napig a rendszerben maradsz, ha netán meggondolnád Magad.
Istenem.... harminc nap alatt tán több hülyét is be tudnék gyűjteni.... ;-)
Meg kollégákat :-( , netán partnercégek munkatársait... de, szép is lenne :-)
Kapsz a levelezésedbe egy értesítést, aminek az a tárgya, hogy például:
Varró Muci (aki egyébként tényleg az ismerősöd.... és pont ez a megtévesztő) üzent Neked valamit.
Megnyitod ezt az értesítést és lejjebb az alábbiakat olvashatod:
Üzenetedhez csak neked van hozzáférésed. Badoo-postafiókodból rögtön válaszolhatsz rá, vagy akár törölheted is. Kíváncsi vagy, mit írtak neked? Kattints ide:
ha bekattintottál, akkor bizony bizony meg kell magadról adni bizonyos információkat, úgy mint a neved (vagy amit annak titulálsz) születési idődet, nemedet
(ma hallottam a hírekben, hogy valahol tán Ausztráliában? be akarják vezetni a hivatalos iratoknál - útlevél - az un. harmadik nem választási lehetőségét, jelölése : X ;-)
valamint lakhelyed meghatározását is közölnöd kell.
| Olvasd el az üzenetet... |
Van még egy beetetés, bizonyos adatokhoz csak akkor férhetsz hozzá, ha felraksz magadról kapásból 3 db fotót.
Mikor már félig-meddig gyanútlanul bent barangolsz, mert szeretnéd elolvasni ismerősöd Varró Muci üzenetét, akkor egyszer csak rájössz, hogy tulajdonképpen nem is egy hagyományosnak nevezhető közösségi oldalon jársz, úgy, mint Facebook, vagy Iwiw és társai, hanem, hogy valójában a Badoo egy kimondottan társkereső oldal.
Már többek kerültek tök ártatlanul ebbe a szituációba és igen nehéz kimagyarázni egy házastársnak, vagy tartós kapcsolatod másik "felének".
Azt, hogy, Te valójában ártatlan vagy, nem is akartál kapcsolatot keresni, véletlenül kerültél egy olyan helyre, ahol több százezer ember elvileg ismerkedni akar, vagy komoly, vagy kevésbé komoly céllal.
Hogy még vonzóbbá tegyék a dolgot, jelzik, hogy elvileg kik "várnak" Rád, azaz jelen esetben rám a Badoo-n.
A három felsorolt személy remélhetőleg férfi, de, persze... ki tudja...a Badoo biztosan...
A lenti egyedek közül a "H" betűvel kezdődőnek egészen biztosan lehetnek némi fogalmaim velem kapcsolatban.
Egy biztos, kitörő örömmel fogadtam, hogy bukik (bukna ?) esetleg rám.... :-) :-) :-)
Pláne, hogy egy városban szívjuk a levegőt.
Okosan, ostobán, reménykedve, vagy reménytelenül.
Ők mind rád várnak a Badoo-n:
| Fadi Budapest, Magyarország | Hülye Budapest, Magyarország | ||
| Lrisztin Budapest, Magyarország | |||
Ez egy automatikus e-mail értesítés Varró Muci üzenetéről. Ha nem neked szól az értesítés, kérjük hagyd figyelmen kívül, és nemsokára törlődik rendszerünkből az üzenet.
Üdvözlettel,
A Badoo csapata
Na, most az van, hogy ez az üzenet bizony Neked és nekem szól.
De, sürgősen hagyjátok figyelmen kívül, mert, ha bekerültök, akkor igen nehéz leiratkozni róla, bár nem reménytelen. Ráadásul megkérdezik, hogy biztos-e a döntésed, és még 30 napig a rendszerben maradsz, ha netán meggondolnád Magad.
Istenem.... harminc nap alatt tán több hülyét is be tudnék gyűjteni.... ;-)
Meg kollégákat :-( , netán partnercégek munkatársait... de, szép is lenne :-)
2011. szeptember 14., szerda
JÖN ! A Kulturális Örökség Napjai - ingyenes programok hétvégére 2011.09.17-18.
Idén is jó programokkal, nagyszerű lehetőséggel, hogy bemenjünk tőlünk máskor esetleg elzárt szép középületekbe, festményeket, építészeti remekműveket megtekinteni.
Vagy csak barandokolni elődeink útján, kicsit elmélázva a múlt kövein.
Budapesti programok:
http://www.oroksegnapok.hu/index.php?oldal=kereses&hol=budapest&pageno=1
Belföldi (vidéki) programok:
http://www.oroksegnapok.hu/index.php?oldal=kereses&hol=videk&pageno=1
- Én idén a Károlyi Palota termeit szeretném megnézni,
- nagyon érdekelne az Országos Rabbi-képző (ahova nőnek bejutni egyébként gondolom, hogy reménytelen)
- most ingyen be lehet menni a Textilmúzeumba, ahol megnézhetjük a
QUILT ART húsztagú nemzetközi textilművészeti csoport kiállítását.
- a Schiffer Villa (Pénzügyőr Múzeum)
-a Lechner-féle Földtani Intézet csodás épülete
uff.... már megint kevés lesz az idő, sok a helyszín és a látnivaló :-) :-)
Vigyázzatok az egyéni programotok összeállításánál, sok helyen mindkét napon be lehet menni, de némely helyszín csak egy-egy adott napon látogatható, nem mindkét nap, és korlátozott időpontban.
"1984-ben Franciaországban Történelmi Műemlékek Nyílt Napja (mely Historic Monuments Open Day néven vált ismertté) címmel egyedülálló kezdeményezés indult útjára, azzal a céllal, hogy azok a kiemelkedő, várhatóan széles érdeklődésre számot tartó műemléképületek, amelyek általában zárva vannak a nagyközönség előtt, egy hétvégén nyissák meg kapuikat, és ingyen, lehetőleg szakszerű vezetéssel fogadják a kíváncsi látogatókat."
2011. szeptember 13., kedd
II. Kreatív Blogtali ....
elemzése már megtörtént sokak részéről, tehát nem tépném a számat :-)
Szuper volt, remek volt, aki nem tudott eljönni sajnálhatja, szerintem minden évben még jobb lesz.
Részemről a kitűzőmön kívül mással nem jeleskedtem, de szent elhatározásom, hogy jövőre, ha lesz elég hely, akkor kiállítok valamit Tőlem.
Na, nem feltétlenül elrettentésül, de ez szabadon választott döntés lesz mások részéről - az értékelés :-)
Egyetlen gondom volt, hogy megállapítottam, hogy mindenki túl szerény, túl csöndes, ergo a bemutatkozásnál, ajándék-cserebere-húzásnál sokszor egy árva szót se értettem az egészből.
De, mint tudjuk kibicnek semmi se drága...
Azon kívül, amit már mások is leírtak, még kiegészíteném azzal, hogy igen kérem, IGEN én voltam AZ, akinek a mosdóban a kezében maradt (tenyerébe szakadt) a fali szappanadagoló, jelesül tiplistül mindenestül.
Esküszöm, hogy nem csináltam semmi funkciójával ellentétes dolgot vele... bár, nem volt kamera ;-)
Aki ismer, az tudja, hogy "velem mindig történik valami" - és láss csodát, hát tényleg...
Jövőre Veletek ugyanitt ! ( kérem a mosdó-kagylót rendesen rögzíteni majd :-)
Szuper volt, remek volt, aki nem tudott eljönni sajnálhatja, szerintem minden évben még jobb lesz.
Részemről a kitűzőmön kívül mással nem jeleskedtem, de szent elhatározásom, hogy jövőre, ha lesz elég hely, akkor kiállítok valamit Tőlem.
Na, nem feltétlenül elrettentésül, de ez szabadon választott döntés lesz mások részéről - az értékelés :-)
Egyetlen gondom volt, hogy megállapítottam, hogy mindenki túl szerény, túl csöndes, ergo a bemutatkozásnál, ajándék-cserebere-húzásnál sokszor egy árva szót se értettem az egészből.
De, mint tudjuk kibicnek semmi se drága...
Azon kívül, amit már mások is leírtak, még kiegészíteném azzal, hogy igen kérem, IGEN én voltam AZ, akinek a mosdóban a kezében maradt (tenyerébe szakadt) a fali szappanadagoló, jelesül tiplistül mindenestül.
Esküszöm, hogy nem csináltam semmi funkciójával ellentétes dolgot vele... bár, nem volt kamera ;-)
Aki ismer, az tudja, hogy "velem mindig történik valami" - és láss csodát, hát tényleg...
Jövőre Veletek ugyanitt ! ( kérem a mosdó-kagylót rendesen rögzíteni majd :-)
Légy fitt... ;-)
Kedves hölgy.
Bírom nagyon.
Jókat szoktunk beszélgetni, nevetni.
Közös nevezőn vagyunk.
Vettem tőle ezt-azt.
Meg azt-ezt is :-)
Ő örült, hogy megszabadult tőlük.
Én örültem, hogy megszereztem.
Így indult anno a kereskedelem ;-)
Árulja a két lakást.
Jó helyen, klasszak.
Én nem adnám el.
Sajnálom, hogy el fog menni.
Siófok.
A fia most is írt; éppen vitorlázik.
Megcsócsáljuk, hogy hát igen, jobb, mint itt a városban.
Víz sincs.
Csak klóros.
Még szóba kerül néhány dolog.
Kórház, a világ sora.
No, meg a férfiak.
A kert.
A rókabunda hogyan változott át PC-vé ;-)
A gyöngyök, mint csillogó kincsek, amit megszereztem.
Majd felrakja a himzőfonalakat is. (Nyálam csurog...)
Még nézegeti egy kicsit.
Mert olyan szépek.
Valahogy eljutunk oda is, hogy stresszelek.
Minden vacak idén. (Na, jó, tavaly is már)
De; most rosszabb.
Hízok. Az idegeskedéstől.
Pedig nem eszem többet, mint régen.
Sportolok-e.
Röhögök.
Mozgás-szegény életmódot folytatok.
Naná, hogy tudom, hogy nem jó.
Ő lefogyott.
6 kg-mot is.
Arnolddal.
Arnold? Kérdezem...
- Igen, Arnold Schwarzeneggerrel.
- Arnold? -Valami fitnessterem a környéken? - kérdezem.
Nem, válaszolja, Arnold Schwarzenegger - és feje fölé bök.
Az első emeletről könyékig kilóg Schwarzenegger.
Lelkesen szemmel tart és figyel.
Olykor ugat.
Kár, hogy elköltöznek.
Arnold majd vitorlázik.
Én meg majd hízok...
Bírom nagyon.
Jókat szoktunk beszélgetni, nevetni.
Közös nevezőn vagyunk.
Vettem tőle ezt-azt.
Meg azt-ezt is :-)
Ő örült, hogy megszabadult tőlük.
Én örültem, hogy megszereztem.
Így indult anno a kereskedelem ;-)
Árulja a két lakást.
Jó helyen, klasszak.
Én nem adnám el.
Sajnálom, hogy el fog menni.
Siófok.
A fia most is írt; éppen vitorlázik.
Megcsócsáljuk, hogy hát igen, jobb, mint itt a városban.
Víz sincs.
Csak klóros.
Még szóba kerül néhány dolog.
Kórház, a világ sora.
No, meg a férfiak.
A kert.
A rókabunda hogyan változott át PC-vé ;-)
A gyöngyök, mint csillogó kincsek, amit megszereztem.
Majd felrakja a himzőfonalakat is. (Nyálam csurog...)
Még nézegeti egy kicsit.
Mert olyan szépek.
Valahogy eljutunk oda is, hogy stresszelek.
Minden vacak idén. (Na, jó, tavaly is már)
De; most rosszabb.
Hízok. Az idegeskedéstől.
Pedig nem eszem többet, mint régen.
Sportolok-e.
Röhögök.
Mozgás-szegény életmódot folytatok.
Naná, hogy tudom, hogy nem jó.
Ő lefogyott.
6 kg-mot is.
Arnolddal.
Arnold? Kérdezem...
- Igen, Arnold Schwarzeneggerrel.
- Arnold? -Valami fitnessterem a környéken? - kérdezem.
Nem, válaszolja, Arnold Schwarzenegger - és feje fölé bök.
Az első emeletről könyékig kilóg Schwarzenegger.
Lelkesen szemmel tart és figyel.
Olykor ugat.
Kár, hogy elköltöznek.
Arnold majd vitorlázik.
Én meg majd hízok...
2011. szeptember 4., vasárnap
Szatír Maci halála
... nos, Szatír Maci életem egyik legnagyobb rajongója volt.
Fiatalasszony koromban kezdett el rajongani értem, mikor jó néhány évvel kevesebb voltam még. Reggelenként, délután, este, bármely napszakban képes volt üldözni a szerelmével.
Billegtette a csipőjét, speckó hangon hőrgött és folyton meg akart róla győzni, hogy én vagyok a legszebb, a legokosabb, testem csodálatos, domborulataim egyszerűen fantörpisztikusak. Mikor további részleteket akartam tőle, képes volt az állítani, hogy egyszerűen egy matekzseni vagyok és 7 nyelven beszélek.
A szerelem vak - mint tudjuk - és nem áll tőle távol a cél érdekében hazugságokra sem vetemedni.
Valahogy egyoldalú volt a kapcsolatunk.
Csak ő rajongott értem.
Én menekültem.
Hajnalban, délben, éjfélkor.
Kitartó volt.
Képes volt a legváratlanabb helyeken és szituációkban elém ugrani és furi hangján udvarolni.
Röhögtem persze... néha így járnak a hímnem képviselői.
Hiába közöltem vele, hogy a rajongás nem kölcsönös.
Egyébként is méretbeli különbségek vannak közöttünk, a helyzet reménytelen.
Őt ez sem zavarta.
Fene se érti.
Kb olyan volt a kapcsolatunk, mint a viccben (amire már csak homályosan emlékszem, hát, persze...) mely szerint az elefánt és az egér szexel - szintén totálisan reménytelenül, semmi közös végkifejlet - ahol az elefánt lánynak fáj a foga, vagy valami hasonló történik vele - és miközben az egérfiú igyekszik piszkosul, hát az elefántlány felszisszen, mire az egér megkérdezi, hogy
"jaj, fájt Kicsim?"
Na így éltünk.
Nem átallott főzés és mosogatás közben is üldözni.
Dühös voltam és hol a röhögőgörcs, hol a zokogás határán tengettem az életemet.
Egyébként Szatír Maci eredetileg tengerész maci volt.
Régen elhagyta már persze a tengerészetet, tán akkoriban még, mikor még volt tengerünk (és nem Balatonnak nevezték).
Mivel sűrűn próbálta levenni a kis alsógatyóját (azt hivvén ,hogy tényleg meggondolom magam) hát valahogy az idők homályába vész, hogy mikor is történt, de e fontos fehérnemű elveszett neki.
Volt egy kis ingecskéje is, azt sűrűn levetette, gondolván, hogy bukok a mellkasára.
Minden próbálkozásom halott volt, hogy elhiggye... nem így van.
Különben sem bírom, ha egy férfinak szőrmentes a mellkasa én a szőrös pasikat szeretem.
Mondjuk megfordult a fejében, hogy ragaszt némi szőrt a mellkasára, de val'szeg nem talált egy olyan medvét, akit lenyírhatna e célból.
Külseje megkopott az idők folyamán.
Nemcsak azért, mert csak a sapkája maradt meg.
Hanem, mert valahogy az orra is megsérült - régi kutyim Jenny - imádta elkapni és játszani vele.
E kutyás kalandozások közepette valahogy félszemű is lett - aggódtunk napokig, hogy a kutyi végtermékében békésen távozik-e Szatír Maci szeme, anélkül, hogy kárt okozna támadójának.
Akkor már egy Jumurdzsákkal kellett együtt élni, aki változatlanul azt hitte, hogy ő szexi.
Közben elköltöztünk a zuglói lakásunkból ide, Rákospalotára kertesházba.
Reménytelen kapcsolatunk viszonylagos rendezésének azt találtam, hogy eltüntettem Szatír Macit.
Gyermekem felnőtt, vicces játékunk a múlt jótékony feledésébe merült.
Nem reklamáltam, örültem neki.
Sóhaj - végre, valós szerelem jöhet az életembe.
Tavaly felnőtt családtagom sztorizva elmesélte egy látogatónak, hogy bizony milyen is volt életünk Szatír Macival.
- "Tényleg! Hol van Szatír Maci? - évek óta nem láttam" - szegezte nekem a kérdést.
Először megpróbáltam letagadni, hogy tudom-e, hogy merre, hova vándorolt ki, esetleg elhagyta reménytelen szerelmes bánatában az országot és valahol Kina tájékán bolyong. Ott sok nő van. Túl sok.
Nem hagyott békén, látta a szememen, hogy nagyon is tudom, hogy hol van SzM.
Kicsit félve, félig-meddig nyihogva közöltem, hogy SzM már évek óta kint a hidegben (melegben) télen-nyáron az udvaron sátorozva él egy sarokban.
Volt nagy felháborodás, a fene se érti, hogy miért.
Hogy azonnal hozzam be a házba.
Családtag.
Meg, milyen egy szadista állat is vagyok én.
Behoztam.
A vendég elkerekedett szemekkel röhögésben tört ki.
SzM-et köteles voltam megfürdetni.
Fene se érti, hogy miért, de még a mosógépet is túlélte.
Onnantól fogva megint itt állt lesben a házban, de csak a kis szobában.
Úgy éreztem, soha nem fogok már megszabadulni tőle.
De, a sors útjai kifürkészhetetlenek.
Anyukám elutazott és hozzánk jött vendégségbe egy-két hétre a kamasz cicája Turpi.
A kis-nagy vöröske.
Játékos lelkű kamasz még.
Imádott játszani fel-felkapni dolgokat, elhajítani a szoba sarkába.
Szóval, volt élet nálunk.
Biztonsági okokból a kis szobába lett bezárva napközbenre - ott tanyázott.
Gondolom, hogy unatkozott.
Vagy érezte, ő a nagyobb hím. Ezek már csak ilyenek. Mindig úgy érzik, hogy bizonyítaniuk kell. Ahogy a gorilla is döngeti a mellét.
Hazajöttem munkából.
Első utam, naná, hogy a kis szoba, hogy Turpit üdvözöljem.
Elvégre jó házigazda és vendéglátó vagyok.
Beléptem.
Megtorpantam.
Kész döbbenet.
Turpi vízbe folytotta Szatír Macit.
Méghozzá totálisan.
Már régóta megmondták, hogy az ember is meghalhat akár egy lavór (kanál?) vízben is.
Ha rosszul megyünk bele a cuccba. A szánkkal és nem kapunk levegőt. Hát, így járt SzM.
Turpi belefolytotta a vizes tálkájába.
Még halálában is bambán vigyorgott.
Gondolkodtam, hogy kihívjam-e az egyenruhás szerveket.
Aztán, mégse... beletörődtem, hogy a sors akarta így.
Mondtam már, hogy imádom Turpit?
Csudaszép kandúr.
Kár, hogy ivartalanítva lett :-) :-)
Fiatalasszony koromban kezdett el rajongani értem, mikor jó néhány évvel kevesebb voltam még. Reggelenként, délután, este, bármely napszakban képes volt üldözni a szerelmével.
Billegtette a csipőjét, speckó hangon hőrgött és folyton meg akart róla győzni, hogy én vagyok a legszebb, a legokosabb, testem csodálatos, domborulataim egyszerűen fantörpisztikusak. Mikor további részleteket akartam tőle, képes volt az állítani, hogy egyszerűen egy matekzseni vagyok és 7 nyelven beszélek.
A szerelem vak - mint tudjuk - és nem áll tőle távol a cél érdekében hazugságokra sem vetemedni.
Valahogy egyoldalú volt a kapcsolatunk.
Csak ő rajongott értem.
Én menekültem.
Hajnalban, délben, éjfélkor.
Kitartó volt.
Képes volt a legváratlanabb helyeken és szituációkban elém ugrani és furi hangján udvarolni.
Röhögtem persze... néha így járnak a hímnem képviselői.
Hiába közöltem vele, hogy a rajongás nem kölcsönös.
Egyébként is méretbeli különbségek vannak közöttünk, a helyzet reménytelen.
Őt ez sem zavarta.
Fene se érti.
Kb olyan volt a kapcsolatunk, mint a viccben (amire már csak homályosan emlékszem, hát, persze...) mely szerint az elefánt és az egér szexel - szintén totálisan reménytelenül, semmi közös végkifejlet - ahol az elefánt lánynak fáj a foga, vagy valami hasonló történik vele - és miközben az egérfiú igyekszik piszkosul, hát az elefántlány felszisszen, mire az egér megkérdezi, hogy
"jaj, fájt Kicsim?"
Na így éltünk.
Nem átallott főzés és mosogatás közben is üldözni.
Dühös voltam és hol a röhögőgörcs, hol a zokogás határán tengettem az életemet.
Egyébként Szatír Maci eredetileg tengerész maci volt.
Régen elhagyta már persze a tengerészetet, tán akkoriban még, mikor még volt tengerünk (és nem Balatonnak nevezték).
Mivel sűrűn próbálta levenni a kis alsógatyóját (azt hivvén ,hogy tényleg meggondolom magam) hát valahogy az idők homályába vész, hogy mikor is történt, de e fontos fehérnemű elveszett neki.
Volt egy kis ingecskéje is, azt sűrűn levetette, gondolván, hogy bukok a mellkasára.
Minden próbálkozásom halott volt, hogy elhiggye... nem így van.
Különben sem bírom, ha egy férfinak szőrmentes a mellkasa én a szőrös pasikat szeretem.
Mondjuk megfordult a fejében, hogy ragaszt némi szőrt a mellkasára, de val'szeg nem talált egy olyan medvét, akit lenyírhatna e célból.
Külseje megkopott az idők folyamán.
Nemcsak azért, mert csak a sapkája maradt meg.
Hanem, mert valahogy az orra is megsérült - régi kutyim Jenny - imádta elkapni és játszani vele.
E kutyás kalandozások közepette valahogy félszemű is lett - aggódtunk napokig, hogy a kutyi végtermékében békésen távozik-e Szatír Maci szeme, anélkül, hogy kárt okozna támadójának.
Akkor már egy Jumurdzsákkal kellett együtt élni, aki változatlanul azt hitte, hogy ő szexi.
Közben elköltöztünk a zuglói lakásunkból ide, Rákospalotára kertesházba.
Reménytelen kapcsolatunk viszonylagos rendezésének azt találtam, hogy eltüntettem Szatír Macit.
Gyermekem felnőtt, vicces játékunk a múlt jótékony feledésébe merült.
Nem reklamáltam, örültem neki.
Sóhaj - végre, valós szerelem jöhet az életembe.
Tavaly felnőtt családtagom sztorizva elmesélte egy látogatónak, hogy bizony milyen is volt életünk Szatír Macival.
- "Tényleg! Hol van Szatír Maci? - évek óta nem láttam" - szegezte nekem a kérdést.
Először megpróbáltam letagadni, hogy tudom-e, hogy merre, hova vándorolt ki, esetleg elhagyta reménytelen szerelmes bánatában az országot és valahol Kina tájékán bolyong. Ott sok nő van. Túl sok.
Nem hagyott békén, látta a szememen, hogy nagyon is tudom, hogy hol van SzM.
Kicsit félve, félig-meddig nyihogva közöltem, hogy SzM már évek óta kint a hidegben (melegben) télen-nyáron az udvaron sátorozva él egy sarokban.
Volt nagy felháborodás, a fene se érti, hogy miért.
Hogy azonnal hozzam be a házba.
Családtag.
Meg, milyen egy szadista állat is vagyok én.
Behoztam.
A vendég elkerekedett szemekkel röhögésben tört ki.
SzM-et köteles voltam megfürdetni.
Fene se érti, hogy miért, de még a mosógépet is túlélte.
Onnantól fogva megint itt állt lesben a házban, de csak a kis szobában.
Úgy éreztem, soha nem fogok már megszabadulni tőle.
De, a sors útjai kifürkészhetetlenek.
Anyukám elutazott és hozzánk jött vendégségbe egy-két hétre a kamasz cicája Turpi.
A kis-nagy vöröske.
Játékos lelkű kamasz még.
Imádott játszani fel-felkapni dolgokat, elhajítani a szoba sarkába.
Szóval, volt élet nálunk.
Biztonsági okokból a kis szobába lett bezárva napközbenre - ott tanyázott.
Gondolom, hogy unatkozott.
Vagy érezte, ő a nagyobb hím. Ezek már csak ilyenek. Mindig úgy érzik, hogy bizonyítaniuk kell. Ahogy a gorilla is döngeti a mellét.
Hazajöttem munkából.
Első utam, naná, hogy a kis szoba, hogy Turpit üdvözöljem.
Elvégre jó házigazda és vendéglátó vagyok.
Beléptem.
Megtorpantam.
Kész döbbenet.
Turpi vízbe folytotta Szatír Macit.
Méghozzá totálisan.
Már régóta megmondták, hogy az ember is meghalhat akár egy lavór (kanál?) vízben is.
Ha rosszul megyünk bele a cuccba. A szánkkal és nem kapunk levegőt. Hát, így járt SzM.
Turpi belefolytotta a vizes tálkájába.
Még halálában is bambán vigyorgott.
Gondolkodtam, hogy kihívjam-e az egyenruhás szerveket.
Aztán, mégse... beletörődtem, hogy a sors akarta így.
Mondtam már, hogy imádom Turpit?
Csudaszép kandúr.
Kár, hogy ivartalanítva lett :-) :-)
2011. szeptember 2., péntek
UTÁLLAK ! ....
mondtam neki...
... mert, átment ebédidőben a túriba...
... mert, 300.-Ft-os nap van...
... mert, azt mondták, hogy most 10 percig minden 200.-Ft...
hülyének van szerencséje...
mondta, hogy tudja...
UTÁLLAK!
mert meglengetted az orrom előtt azt a nagy köralakú, hófehér horgolást...
UTÁLLAK!
... bár, tulajdonképpen mindegy :-( ... hiszen randa... nem is olyan szép...
pfuj...
;-) ;-)
... mert, átment ebédidőben a túriba...
... mert, 300.-Ft-os nap van...
... mert, azt mondták, hogy most 10 percig minden 200.-Ft...
hülyének van szerencséje...
mondta, hogy tudja...
UTÁLLAK!
mert meglengetted az orrom előtt azt a nagy köralakú, hófehér horgolást...
UTÁLLAK!
... bár, tulajdonképpen mindegy :-( ... hiszen randa... nem is olyan szép...
pfuj...
;-) ;-)
Menjél ingyen a Fővárosi Állatkertbe :-) (meghosszabbított akció 2012. április 31-ig)
Most vegyél DVD-ket karácsonyra ajándékba :-)
Ha veszel egy National Geographic DVD-t 990.-Ft-ért, akkor kapsz (DVD-nként) egy-egy darab ingyenes belépőt a Fővárosi Állatkertbe.
A belépő - a jelenlegi akció keretében 2012. április 31-éig használható fel.
Ez egy remek ajánlat, mi már tavaly is így voltunk - gyakorlatilag ingyen - az állatkertben.
4 személyes család esetében (2 felnőtt, 2 gyermek), ha veszel 4 db DVD-t 3.960.-Ft-ért, akkor ezért az árért bemehettek az állatkertbe.
Ha ugyanezt családi belépő keretében vennéd meg az állatkertbe, akkor 6.100.-Ft-ot fizetnél (és nem lennének remek DVD-id ;-)
Rendelés és DVD kiválasztás itt:
http://www.lealkudtuk.hu/item/view/?cod=1474276727
Ha a lap aljára tekertek, akkor ott 4-5 oldalon keresztül lehet válogatni a DVD-k közül. (Az ajánlat csak az itt feltüntetett DVD-kre érvényes)
Választható történelem, állatvilág, kozmosz stb témakör.
A DVD-ért és a belépőkért (amennyiben nem vagy vidéki és nem postázást kértél) személyesen is el lehet menni a forgalmazóhoz.
Pontos átvételi címet a rendelésed leadása után fogják megküldeni.
Munkanapokon 9 és 15 óra között (tehát, sajnos munkaidőben) lehet átvenni a Margit körút közelében a villamos megállótól kb. 7-8 perc séta. (Vagy annyi se :-)
Igaz, hogy ezért ugyan személyesen kell elmenni, de ezzel szemben nem kell jegyért sorba állnotok a tűző napon az állatkertnél, mert simán be lehet menni a kapun, minden várakozás nélkül.
Nézzétek meg a májusban született csodálatos három tigriskölyköt :-)
Ha veszel egy National Geographic DVD-t 990.-Ft-ért, akkor kapsz (DVD-nként) egy-egy darab ingyenes belépőt a Fővárosi Állatkertbe.
A belépő - a jelenlegi akció keretében 2012. április 31-éig használható fel.
Ez egy remek ajánlat, mi már tavaly is így voltunk - gyakorlatilag ingyen - az állatkertben.
4 személyes család esetében (2 felnőtt, 2 gyermek), ha veszel 4 db DVD-t 3.960.-Ft-ért, akkor ezért az árért bemehettek az állatkertbe.
Ha ugyanezt családi belépő keretében vennéd meg az állatkertbe, akkor 6.100.-Ft-ot fizetnél (és nem lennének remek DVD-id ;-)
Rendelés és DVD kiválasztás itt:
http://www.lealkudtuk.hu/item/view/?cod=1474276727
Ha a lap aljára tekertek, akkor ott 4-5 oldalon keresztül lehet válogatni a DVD-k közül. (Az ajánlat csak az itt feltüntetett DVD-kre érvényes)
Választható történelem, állatvilág, kozmosz stb témakör.
A DVD-ért és a belépőkért (amennyiben nem vagy vidéki és nem postázást kértél) személyesen is el lehet menni a forgalmazóhoz.
Pontos átvételi címet a rendelésed leadása után fogják megküldeni.
Munkanapokon 9 és 15 óra között (tehát, sajnos munkaidőben) lehet átvenni a Margit körút közelében a villamos megállótól kb. 7-8 perc séta. (Vagy annyi se :-)
Igaz, hogy ezért ugyan személyesen kell elmenni, de ezzel szemben nem kell jegyért sorba állnotok a tűző napon az állatkertnél, mert simán be lehet menni a kapun, minden várakozás nélkül.
Nézzétek meg a májusban született csodálatos három tigriskölyköt :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
