2008. szeptember 16., kedd
2008. szeptember 15., hétfő
A 22-es csapdája,
amikor nagy lelkesen fotózok Nektek, de nem tudom felrakni a képeket a számítógépre, mivel nincs meg a zsinór, ami ehhez szükséges lenne,
családtag nem volt itthon, elmerengtem rajta, hogy az nem létezik, (?) hogy elvitte volna "házon kívülre"...
tegnap megjött, rákérdeztem, közölte velem szűkszavúan, hogy már itt van a zsinór (és tényleg - látom csatlakoztatta a géphez).
Ma reggel nagy lelkesen rohanok, hogy felrakom a képeket...
van zsinór,
ám, de nincs fényképezőgép
;-( ;-( ;-(
ráadásul még az eső is esik,
arról pedig már ne is beszéljünk, hogy hétfő is van.
Érzem, halmozottan hátrányos helyzetű vagyok.
családtag nem volt itthon, elmerengtem rajta, hogy az nem létezik, (?) hogy elvitte volna "házon kívülre"...
tegnap megjött, rákérdeztem, közölte velem szűkszavúan, hogy már itt van a zsinór (és tényleg - látom csatlakoztatta a géphez).
Ma reggel nagy lelkesen rohanok, hogy felrakom a képeket...
van zsinór,
ám, de nincs fényképezőgép
;-( ;-( ;-(
ráadásul még az eső is esik,
arról pedig már ne is beszéljünk, hogy hétfő is van.
Érzem, halmozottan hátrányos helyzetű vagyok.
2008. szeptember 12., péntek
A barbárokra várva (2)
"Tisztelt Lakók!
A közös képviselő új kapukulcsokat másoltatott.
Lakásonként 2 db-ot.
A saját kulcsát mindenki a postaládájában találja."
:-) :-) :-)
A közös képviselő új kapukulcsokat másoltatott.
Lakásonként 2 db-ot.
A saját kulcsát mindenki a postaládájában találja."
:-) :-) :-)
2008. szeptember 10., szerda
A barbárokra várva (1)
Anyukámék házában évek óta gond van a kapukulcsokkal. Hol nyitják az ajtót, hol nem. Van, mikor a főbejáraton nem, de a hátsó kapun igen. (Ugyanaz a zár, és a kulcs is).
Persze, van kaputelefon, minden lakásnak külön kódja, azzal be lehet jutni a házba.
Minap meséli mérgesen, hogy már megint nem működnek a kulcsok a házban, mindenki morog, visszatérő megint a gond, ő már a hátsó kapun se tudott bejönni, csak a kóddal.
Mondom neki, hogy miért is nem csináltatja meg a társasház kezelője - válasz, valószínűleg azért, mert a 16 lakó közül kb. kettő tartozásban van a közös költséggel... hát, ez nem indok, ha a többi fizeti és alapvető dolog, hogy be kell jutni...
Közöltem vele, hogy ez akkor lesz nagy gáz, ha áramszünet lesz, netán elromlik a kaputelefon és sehogy se tud majd valaki bejutni a házba.
Erre ő; - hát igen, akkor nagy bajban lesz az illető, de legalább akkor rá lesznek kényszerítve az illetékesek, hogy megcsináltassák...
Anyukám elment vidékre pár napra, ilyenkor enyém a nemes feladat, hogy locsoljam a virágokat, de főként, hogy etessem a macskáját.
Frici őkelme érdekes egyéniség.
Szeretem a macskákat, de Frici nem egy kedves természet. Csak egy két pillanatig engedi megsimogatni a fejét, azt is csak addig, míg nem kapott enni, utána már fúj, és belemar az ember kezébe.
Arról már ne is beszéljünk, hogy tud nézni... !!!
Tegnap mentem macsekot etetni.
A velem közelebbi kapcsolatban lévőknek azt szoktam mondani, hogy ha meghalok egyszer, akkor tutin nem lesz hely a temetőkben...
Mivel, ha beállok egy szupermarketban a sok pénztár egyikébe, akkor biztos, hogy ott lesz probléma, elromlik a pénztár, kifogy a szalag, nem működik a bankkártya-leolvasó stb. stb.
Állok a ház előtt, macsekfalvi megjelenik, keservesen nyávog, még egy-két lábhoz való dörgölődzést is nagy kegyesen megejt.
Nem működik a zár (tutin nem volt zárcsere, azt anyukám mondta volna...), sebaj, majd a kóddal!
Hibajelzés, nem működik a kaputelefon.
Megkerülöm a házat, próbálkozom a hátsó ajtónál, az sem enged be.
Előre vissza - próbálkozás megint mindegyik módszerrel. Egyik se működik. Rohangálok a ház sarka felől, már kezdek leizzadni, egyre idegesebb leszek, felmegy nálam a pumpa.
Ilyenkor mindig vehemenssé válok, s igen, akkor a méregtől valahogy megerősödöm ...
Máshoz se tudtam csöngetni a házban. Nézem az ablakokat, minden sötét (szerencsétlenek, biztosan valamelyik aluljáróban dekkolnak ;-)
két ablaknál látok halvány kék színű fényt kiszűrődni... nézik a tévét a nyugdíjasok, persze, ők azok, akik napokig nem hagyják el a házat :-)
Frici ocsmány tekintettel méreget, lekezelően, undorodva bámul rám: ... ez jött etetni???
Késő van már, a buszom is jönni fog hamarosan... nagyot rúgok az ajtóba, ha durván fogalmaznék, akkor azt mondanám, hogy igazság szerint betörtem egy több emeletes ház bejárati ajtaját...
... és bent vagyok :-)
Hiába, előttem nincs akadály.
Persze, tudom, hogy ez egy barbár megoldás, ám, de a szituációt tekintve hasznosnak mondható.
Mit is szoktak mondani; barátainkat megválogathatjuk, rokonainkat nem - majd idézem anyukámnak, ne kapjon szívgörcsöt probléma-megoldó képességemen.
Legközelebb csütörtökön kell mennem macskát etetni.
Már csak az a kérdéses, hogy munkaidő előtt menjek-e fényes nappal, vagy munka után a setét éjszakában? ;-)
Konsztantinosz Kavafisz (1863-1933):
A barbárokra várva„
Mire várunk, tolongva mind a fórumon?”
Hogy végre ma a barbárok betörjenek.
„A szenátus mért ily tétlen s tanácstalan?
Miért nem ülnek törvényt a szenátorok”
Mert várják, hogy a barbárok betörjenek.
Mily törvényt hoznának még a szenátorok?
Majd hoznak a barbárok, csak betörjenek.
„Mért kelt fel császárunk ma ily korán, s miért
ült ki a legfelső városkapu elé
trónjára, koronával, ünnepélyesen?”
Mert várja, hogy a barbárok betörjenek.
S a császár méltóképp készül fogadni fő
emberüket. Külön pergament íratott,
hogy átnyújtsa neki, dicső címekkel és
jelzőkkel is kicirkalmazta ékesen.
„Miért jő két konzulunk s a prétorok vörös
hímzett tógában, melyben ünnepen szokás?
Mért díszítik őket ametiszt-karkötők,
és szikrázó smaragd-gyűrűk az ujjukat?
Miért vették ma éppen arany és ezüst
művekkel gazdagon mintázott botjukat?”
Mert várják, hogy a barbárok betörjenek,
és a barbárt az ilyesmi elbűvöli.
„Mért nem gyűltek össze a tisztes rétorok,
hogy szóljanak s elmondják, ami lelkünkön?”
Mert várják, hogy a barbárok betörjenek,
s a barbárokat untatják a szép szavak.
„De mért egyszerre ez a zűrzavar, ez a
felbolydulás? (Milyen sötét lett minden arc!)
Mért néptelenednek el utcák és terek,
s mért siet ki-ki otthonába komoran?”
Mert éj lett, és a barbárok nem jöttek el.
S futárok érkeztek a limesek felől,
jelentve, hogy barbárok többé nincsenek .
„S most - vajon barbárok nélkül mi lesz velünk?
Ők mégiscsak megoldás voltak valahogy…”
[Somlyó György fordítása]
[Lyra Mundi - Kavafisz versei, Európa Könyvkiadó Bp. 1975]
Persze, van kaputelefon, minden lakásnak külön kódja, azzal be lehet jutni a házba.
Minap meséli mérgesen, hogy már megint nem működnek a kulcsok a házban, mindenki morog, visszatérő megint a gond, ő már a hátsó kapun se tudott bejönni, csak a kóddal.
Mondom neki, hogy miért is nem csináltatja meg a társasház kezelője - válasz, valószínűleg azért, mert a 16 lakó közül kb. kettő tartozásban van a közös költséggel... hát, ez nem indok, ha a többi fizeti és alapvető dolog, hogy be kell jutni...
Közöltem vele, hogy ez akkor lesz nagy gáz, ha áramszünet lesz, netán elromlik a kaputelefon és sehogy se tud majd valaki bejutni a házba.
Erre ő; - hát igen, akkor nagy bajban lesz az illető, de legalább akkor rá lesznek kényszerítve az illetékesek, hogy megcsináltassák...
Anyukám elment vidékre pár napra, ilyenkor enyém a nemes feladat, hogy locsoljam a virágokat, de főként, hogy etessem a macskáját.
Frici őkelme érdekes egyéniség.
Szeretem a macskákat, de Frici nem egy kedves természet. Csak egy két pillanatig engedi megsimogatni a fejét, azt is csak addig, míg nem kapott enni, utána már fúj, és belemar az ember kezébe.
Arról már ne is beszéljünk, hogy tud nézni... !!!
Tegnap mentem macsekot etetni.
A velem közelebbi kapcsolatban lévőknek azt szoktam mondani, hogy ha meghalok egyszer, akkor tutin nem lesz hely a temetőkben...
Mivel, ha beállok egy szupermarketban a sok pénztár egyikébe, akkor biztos, hogy ott lesz probléma, elromlik a pénztár, kifogy a szalag, nem működik a bankkártya-leolvasó stb. stb.
Állok a ház előtt, macsekfalvi megjelenik, keservesen nyávog, még egy-két lábhoz való dörgölődzést is nagy kegyesen megejt.
Nem működik a zár (tutin nem volt zárcsere, azt anyukám mondta volna...), sebaj, majd a kóddal!
Hibajelzés, nem működik a kaputelefon.
Megkerülöm a házat, próbálkozom a hátsó ajtónál, az sem enged be.
Előre vissza - próbálkozás megint mindegyik módszerrel. Egyik se működik. Rohangálok a ház sarka felől, már kezdek leizzadni, egyre idegesebb leszek, felmegy nálam a pumpa.
Ilyenkor mindig vehemenssé válok, s igen, akkor a méregtől valahogy megerősödöm ...
Máshoz se tudtam csöngetni a házban. Nézem az ablakokat, minden sötét (szerencsétlenek, biztosan valamelyik aluljáróban dekkolnak ;-)
két ablaknál látok halvány kék színű fényt kiszűrődni... nézik a tévét a nyugdíjasok, persze, ők azok, akik napokig nem hagyják el a házat :-)
Frici ocsmány tekintettel méreget, lekezelően, undorodva bámul rám: ... ez jött etetni???
Késő van már, a buszom is jönni fog hamarosan... nagyot rúgok az ajtóba, ha durván fogalmaznék, akkor azt mondanám, hogy igazság szerint betörtem egy több emeletes ház bejárati ajtaját...
... és bent vagyok :-)
Hiába, előttem nincs akadály.
Persze, tudom, hogy ez egy barbár megoldás, ám, de a szituációt tekintve hasznosnak mondható.
Mit is szoktak mondani; barátainkat megválogathatjuk, rokonainkat nem - majd idézem anyukámnak, ne kapjon szívgörcsöt probléma-megoldó képességemen.
Legközelebb csütörtökön kell mennem macskát etetni.
Már csak az a kérdéses, hogy munkaidő előtt menjek-e fényes nappal, vagy munka után a setét éjszakában? ;-)
Konsztantinosz Kavafisz (1863-1933):
A barbárokra várva„
Mire várunk, tolongva mind a fórumon?”
Hogy végre ma a barbárok betörjenek.
„A szenátus mért ily tétlen s tanácstalan?
Miért nem ülnek törvényt a szenátorok”
Mert várják, hogy a barbárok betörjenek.
Mily törvényt hoznának még a szenátorok?
Majd hoznak a barbárok, csak betörjenek.
„Mért kelt fel császárunk ma ily korán, s miért
ült ki a legfelső városkapu elé
trónjára, koronával, ünnepélyesen?”
Mert várja, hogy a barbárok betörjenek.
S a császár méltóképp készül fogadni fő
emberüket. Külön pergament íratott,
hogy átnyújtsa neki, dicső címekkel és
jelzőkkel is kicirkalmazta ékesen.
„Miért jő két konzulunk s a prétorok vörös
hímzett tógában, melyben ünnepen szokás?
Mért díszítik őket ametiszt-karkötők,
és szikrázó smaragd-gyűrűk az ujjukat?
Miért vették ma éppen arany és ezüst
művekkel gazdagon mintázott botjukat?”
Mert várják, hogy a barbárok betörjenek,
és a barbárt az ilyesmi elbűvöli.
„Mért nem gyűltek össze a tisztes rétorok,
hogy szóljanak s elmondják, ami lelkünkön?”
Mert várják, hogy a barbárok betörjenek,
s a barbárokat untatják a szép szavak.
„De mért egyszerre ez a zűrzavar, ez a
felbolydulás? (Milyen sötét lett minden arc!)
Mért néptelenednek el utcák és terek,
s mért siet ki-ki otthonába komoran?”
Mert éj lett, és a barbárok nem jöttek el.
S futárok érkeztek a limesek felől,
jelentve, hogy barbárok többé nincsenek .
„S most - vajon barbárok nélkül mi lesz velünk?
Ők mégiscsak megoldás voltak valahogy…”
[Somlyó György fordítása]
[Lyra Mundi - Kavafisz versei, Európa Könyvkiadó Bp. 1975]
2008. szeptember 8., hétfő
Pelenka avagy visszér...
érdekes kombinációnak tűnik, de nem az... inkább felzaklató.
Tegnap volt a közös varrás Lőrincen.
Nagyon jó volt, szép épület, tágas hely, incsi-fincsi falatkák (többen is szándékozunk startolni néhány recept felé ;-)
főleg jó társaság, klassz hangulat miegymás...
A közös varrás tárgya: szőlőlevél, szőlőszemekkel.
Utóbbi nagyon szép cérnagombszerű "izé" nem tudom a hivatalos nevét, a csoport hölgytagjai sajátkezűleg festették. (Jó színek, tetszetős a "szőlő").
A feladat a tipikusan egyszerű, de nagyszerű kategória.
Gondoltam én.
Persze, én nem varrok sose, trécselés, nézelődés, öröm a személyes találkozásoknak stb. stb.
Láttam én, hogy sokan varrják bőszen a szőlős projektet, oda-oda pillantgattam... észleltem, hogy pelenkaöltéssel csinálják.
Oh, mit nekem, a pelenkaöltés otthon menni fog. :-)
Éjfél felé éreztem úgy, hogy eljött a nagy pillanat, nekiestem otthon a levélnek...
Hát, az még csak hagyján, hogy sose csináltam applikációt, se így, se más módszerrel, de szembesültem a tévedésemmel, hogy nem tudok pelenkaöltést csinálni. Vagyis, sima egyenes vonal mentén igen, de itt, a levél cikk-cakkos szélénél, hajlatok stb. stb. - hát valami borzalmas volt a látvány.
Most azért-e, mert béna vagyok, vagy van a dolognak egy titka, netán "nagyot akar a szarka, de nem bírja a farka" alapon az volt a gond, hogy túl sűrű öltésekkel akartam-e csinálni (de minek, mikor nem vagyok én japán...) - ki tudja.
Bontás. Többszöri próbálkozás, jobban odafigyelve - mindhiába - bontás...
Amúgy a bontás nem lenne rám jellemző az ilyen cucc útja egyenlő nálam a kórházi megfelelője - az elfekvő felé... :-(
Semmi baj, akkor nem pelenka, hanem sűrű, kis varrásokkal a széle mentén levarrom, elszegem.
Gondoltam én.
Ment is a dolog, de valahogy olyan bumpszli a szegély. Hiába, mintegy jól fejlett visszérgyulladás.
Hmmm lehet, hogy túlságosan vastag cérnát használok...
Amikor bementem a regisztrációhoz, és megkaptam a varrásra az egységcsomagot, akkor lehetett mellé venni önköltségi áron további szőlős zacsit. Az induláskor vettem még kettőt, főleg vonzott, hogy keverhetném a szőlőszemek színét egy kicsit, hiszem a valóságban is, az érési folyamat során a szőlőszemek nem mindig egyszerre válnak azonos színűekké.
Szóval itt ülök a három egységcsomaggal.
Nézzük egymást.
A legjobb védekezés a támadás, nem szabad feladnom. Mi lenne, ha ezt a visszerest végigcsinálnám, ha másért nem - hát a tanulság miatt.
Mártamásé az összejövetel vége felé körbe ment, néhány maradék csomag maradt, kérdezte, hogy ki szeretné megvenni.
Volt a kezében kb. 4-5 csomag.
Ránéztem, mondtam, ha nincs rá más jelentkező, akkor hozza vissza és megveszem.
Mivel nem jött, hát nyilván lett gazdája mindnek.
Én meg itt most mélázok.
Mártamásé tudhatott valamit... érezte, hogy nekem kellene hazavinnem egy fél focicsapat létszámának megfelelő készletet.
Tán 6-7 csomagból már össze tudtam volni hozni 1-et.
Itt a fotó, Bubsza képtárából kölcsönbe vettem, tán nem haragszik meg érte, tehát így kell (ene) kinéznie:
Amúgy, induláskor kérdezték, hogy a dekorációnak kirakott szőlőből viszünk-e el egy kicsit, mert nem lehet ott hagyni.
Egy szőlőfürtőt elhoztam, jó is volt a buszon a meleg kánikulában, - szomjamat oltotta.
Kicsit savanyú volt... nem is csoda, száját jártató foltvarrónak savanyú a szőlő ... ;-)
Tegnap volt a közös varrás Lőrincen.
Nagyon jó volt, szép épület, tágas hely, incsi-fincsi falatkák (többen is szándékozunk startolni néhány recept felé ;-)
főleg jó társaság, klassz hangulat miegymás...
A közös varrás tárgya: szőlőlevél, szőlőszemekkel.
Utóbbi nagyon szép cérnagombszerű "izé" nem tudom a hivatalos nevét, a csoport hölgytagjai sajátkezűleg festették. (Jó színek, tetszetős a "szőlő").
A feladat a tipikusan egyszerű, de nagyszerű kategória.
Gondoltam én.
Persze, én nem varrok sose, trécselés, nézelődés, öröm a személyes találkozásoknak stb. stb.
Láttam én, hogy sokan varrják bőszen a szőlős projektet, oda-oda pillantgattam... észleltem, hogy pelenkaöltéssel csinálják.
Oh, mit nekem, a pelenkaöltés otthon menni fog. :-)
Éjfél felé éreztem úgy, hogy eljött a nagy pillanat, nekiestem otthon a levélnek...
Hát, az még csak hagyján, hogy sose csináltam applikációt, se így, se más módszerrel, de szembesültem a tévedésemmel, hogy nem tudok pelenkaöltést csinálni. Vagyis, sima egyenes vonal mentén igen, de itt, a levél cikk-cakkos szélénél, hajlatok stb. stb. - hát valami borzalmas volt a látvány.
Most azért-e, mert béna vagyok, vagy van a dolognak egy titka, netán "nagyot akar a szarka, de nem bírja a farka" alapon az volt a gond, hogy túl sűrű öltésekkel akartam-e csinálni (de minek, mikor nem vagyok én japán...) - ki tudja.
Bontás. Többszöri próbálkozás, jobban odafigyelve - mindhiába - bontás...
Amúgy a bontás nem lenne rám jellemző az ilyen cucc útja egyenlő nálam a kórházi megfelelője - az elfekvő felé... :-(
Semmi baj, akkor nem pelenka, hanem sűrű, kis varrásokkal a széle mentén levarrom, elszegem.
Gondoltam én.
Ment is a dolog, de valahogy olyan bumpszli a szegély. Hiába, mintegy jól fejlett visszérgyulladás.
Hmmm lehet, hogy túlságosan vastag cérnát használok...
Amikor bementem a regisztrációhoz, és megkaptam a varrásra az egységcsomagot, akkor lehetett mellé venni önköltségi áron további szőlős zacsit. Az induláskor vettem még kettőt, főleg vonzott, hogy keverhetném a szőlőszemek színét egy kicsit, hiszem a valóságban is, az érési folyamat során a szőlőszemek nem mindig egyszerre válnak azonos színűekké.
Szóval itt ülök a három egységcsomaggal.
Nézzük egymást.
A legjobb védekezés a támadás, nem szabad feladnom. Mi lenne, ha ezt a visszerest végigcsinálnám, ha másért nem - hát a tanulság miatt.
Mártamásé az összejövetel vége felé körbe ment, néhány maradék csomag maradt, kérdezte, hogy ki szeretné megvenni.
Volt a kezében kb. 4-5 csomag.
Ránéztem, mondtam, ha nincs rá más jelentkező, akkor hozza vissza és megveszem.
Mivel nem jött, hát nyilván lett gazdája mindnek.
Én meg itt most mélázok.
Mártamásé tudhatott valamit... érezte, hogy nekem kellene hazavinnem egy fél focicsapat létszámának megfelelő készletet.
Tán 6-7 csomagból már össze tudtam volni hozni 1-et.
Itt a fotó, Bubsza képtárából kölcsönbe vettem, tán nem haragszik meg érte, tehát így kell (ene) kinéznie:
Amúgy, induláskor kérdezték, hogy a dekorációnak kirakott szőlőből viszünk-e el egy kicsit, mert nem lehet ott hagyni.
Egy szőlőfürtőt elhoztam, jó is volt a buszon a meleg kánikulában, - szomjamat oltotta.
Kicsit savanyú volt... nem is csoda, száját jártató foltvarrónak savanyú a szőlő ... ;-)
2008. szeptember 6., szombat
Mikor megszólal a Kedves...
Az én emberem nem egy féltékeny típus.
Nagyon nem az.
Én egy kicsit hiányolom a dolgot, de csak nagyon minimális szinten, hogy érezzem, mennyire fontos vagyok és igen, számítok is. Netán összedőlne a világ, ha nem lennék.
Persze, tudom, hogy ezek éreztetésére, kifejezésére millió más apró, s nem is annyira apró dolog van, széles az előzőek jelzésének "eszköztára".
De, mégis.
Tudom, nem jó dolog, ha a Zöld Szemű Szörnyeteg befészkeli magát az emberek fejébe, családok életét teheti tönkre...
De, azért egy iciri-piciri...
Mesélem a páromnak, hogy a Corvin Áruháznál, miközben ácsorogtam a buszra várva, elkezdett erőteljesen, félreérthetetlenül fixírozni egy úriember. Keringett körülöttem, mint egy cápa.
Naív voltam egész életemben, meg, hazudnék, ha azt mondanám, hogy sorszámot kellene osztogatnom az elmúlt évtizedekben a tolongó pasiknak, tehát a hátam mögé néztem, hogy mi újság van mögöttem, esetleg egy bombázó ruhatárát lengeti a szél...
De, nem, közel s távol senki se.
A dolog egyértelmű, és félre érthetetlen.
Ilyenkor mindig feltételezem, hogy az illető régen járt szemészeten, meg hasonlók... ;-)
Szóval elmeséltem a Drágámnak, hátha legalább felcsillanni látok valami kis önbizalmamat erősítő apró villanást...
Rövid, tömör válasz érkezett:
Ha mindez a Blaha Lujza téren történt, akkor a mobiltelefonodat, vagy a pénztárcádat akarta megszerezni...
... öööhhhmmm ... mondom én, hogy nem egy féltékeny típus.
Viszont milyen kedves...
:-) :-) :-)
Nagyon nem az.
Én egy kicsit hiányolom a dolgot, de csak nagyon minimális szinten, hogy érezzem, mennyire fontos vagyok és igen, számítok is. Netán összedőlne a világ, ha nem lennék.
Persze, tudom, hogy ezek éreztetésére, kifejezésére millió más apró, s nem is annyira apró dolog van, széles az előzőek jelzésének "eszköztára".
De, mégis.
Tudom, nem jó dolog, ha a Zöld Szemű Szörnyeteg befészkeli magát az emberek fejébe, családok életét teheti tönkre...
De, azért egy iciri-piciri...
Mesélem a páromnak, hogy a Corvin Áruháznál, miközben ácsorogtam a buszra várva, elkezdett erőteljesen, félreérthetetlenül fixírozni egy úriember. Keringett körülöttem, mint egy cápa.
Naív voltam egész életemben, meg, hazudnék, ha azt mondanám, hogy sorszámot kellene osztogatnom az elmúlt évtizedekben a tolongó pasiknak, tehát a hátam mögé néztem, hogy mi újság van mögöttem, esetleg egy bombázó ruhatárát lengeti a szél...
De, nem, közel s távol senki se.
A dolog egyértelmű, és félre érthetetlen.
Ilyenkor mindig feltételezem, hogy az illető régen járt szemészeten, meg hasonlók... ;-)
Szóval elmeséltem a Drágámnak, hátha legalább felcsillanni látok valami kis önbizalmamat erősítő apró villanást...
Rövid, tömör válasz érkezett:
Ha mindez a Blaha Lujza téren történt, akkor a mobiltelefonodat, vagy a pénztárcádat akarta megszerezni...
... öööhhhmmm ... mondom én, hogy nem egy féltékeny típus.
Viszont milyen kedves...
:-) :-) :-)
2008. szeptember 5., péntek
Bejegyzés szünetel
bizonytalan ideig, otthoni PC végleges javítása miatt. Lehet egy hét, talán több is... :-(
Sajnos munkahelyről nem lehet... üzenem
X.
y. és
Z. munkatársaknak, kivéve, ha mégis sírva könyörögnének, hogy Zsuzsa, legalább ebédidőben !!! :-)
Sajnos munkahelyről nem lehet... üzenem
X.
y. és
Z. munkatársaknak, kivéve, ha mégis sírva könyörögnének, hogy Zsuzsa, legalább ebédidőben !!! :-)
2008. szeptember 4., csütörtök
Én, az IKEA, meg a gusztustalan nylonszatyor + a jóképű biztonsági őr
Hát... mit ne mondjak... jártam az IKEÁ-ban röviden úgy szoktam mondani, hogy "Hölgyek öröme" - alias hiánypótló ínséges időszakokban... ;-)
Lőn ingyenes kávé, mivel Family tagok vagyunk... elcsábulás a jellegzetes, svéd, isteni finom mandulatortára... no, igen, magunkba tuszkolunk egy fincsi helyi hot dogot (dobozban haza visszük családtagnak is, hogy ő se maradjon ki az élvezetekből ;-) - szeretjük, nem olyan, mint máshun a városban... mármint, a hot dog...
s mindezek után, körbebóklászás, csak kissé rohamütemben.
Mivel fizetés előtt állunk, hát szívszorongatóan visszafogottan ingyenes virágbámulás, praktikus cuccoknál az alábbi igen fontos, ám, de praktikus cikk megvásárlásra saját célra és barátnénak is:
tapad ám az asztalhoz, mint villanyóra-leolvasó a csengőre !!!
Néhány apró, nélkülözhetetlennek tűnő, enélkül nem is tudok tovább élni tipusú apró cikkek, főleg a leárazott részlegről:
speciel ez potom 50.-Ft-ért:
Loholás, pénztár, naná, hogy megint a legbénább és leglassúbb pénztárosnőnél kötök ki, ám, de viszont aranyos, 21 óra (zárás) előtt 5 perccel feltétlenül szükségesnek látja, hogy közölje velem, hogy én bizony roppant módon praktikusan tudok vásárolni (festetlen ajkaim körül álszerény mosollyal közlöm vele, hogy jaH kérem - én már csak ilyen vagyok...)
Lapos pillantás az óra felé, tán elérem még a helyi járatomat, ami roppant praktikusan óránként csak 2 x jár...
Bepakolás hatalmas műanyag gusztustalan cvekkerembe... erre kedves mosollyal ajkán mellém lép a biztonsági őr...
és közli velem, hogy túlságosan nagy van nekem...
öhhh... mármint, hogy szatyrom...
az ilyeneket nekik kötelező megvizsgálni...
mondom - jó, de feltétlenül zavarja-e őt, hogy miközben ő vizsgálódik én meglátogatnám a világ legfontosabb helyét, közöltem is vele, - neki se legyen jobb - hogy konkrétan a kétféle felmerülő tevékenység közül melyik halaszthatatlan ügy elvégzése céljából.
Elpirul. Jól áll a drágának. Nem zavarja.
Oké. Rohanok. Hátra se nézek. Mindjárt zárás.
Az ominózus helyen elfog a röhögés. Igen. Már Karinthy is megírta a Tanár úr kéremben, hogy milyen az, ha vissza kell folytani, és reménytelenül feszít, mint egy kitörni készülő vulkán... olyan kis elsodróan... miközben mosom a kezem, már pukkadozom.
Rendezem arcvonásaimat... Na, jó, nem igazán sikerült, de, azért törekedtem rá.
Megtalálom az én emberemet.
Egykedvűen, gyanútlanul ácsorog a kocsim mellett.
(MÉG AKKOR NEM SEJTETT SEMMIT! - HOGY, TULAJDONKÉPPEN KIVEL IS VAN DOLGA!!! )
Meglát, arca felderül (biztosan régen járt a szemészeten...) visszavonhatatlanul úgy érzi, hogy neki most közölnie kell velem, senki se nyúlt a gusztustalan neylon szatyorhoz... (Most szégyenlem magam, eszembe jut, hogy talán Zanolini mondta múltkor, hogy eléggé nagy szégyen, ha egy foltos neylon zacskókkal jár - neki valószínűleg fogalma sem volt róla, hogy a zacskó, mint olyan konszolidált szűzleányzó az én hatalmas méretű tárolóimhoz képest).
Ránézek, és valami semleges kérdést teszek fel (nehogy már gyanakodjon, hogy mi fog következni...) a lényeg, hogy mindent rendben talált-e... közli: igen, ne haragudjak, de neki kötelessége.
Nézek rá - mosolygok - még mindig nem sejt semmit... bizony, így van ez az őserdőben is, gyanútlanul sétálgat a páciens, míg a nyakába nem zuttyan egy kigyó, akkor meg, ugye, mindhiába is...
Közli, előírás, az ilyen nagyméretűt, csak simán ki nem...
Mondom, hát persze.
De, kérdem őt, miért is felejtkezett róla el, hogy elkérje tőlem blokkot, hogy összehasonlítsa a táskában lévő cuccal...
Néz rám, látom, értelem fénye távol van tőle. Igen, késő van már. Mindjárt letelik a műszakja.
Válasz: ő látta, hogy fizettem.
Mire én: hát... tulajdonképpen igen, de végig mentem az egész áruházon, bármit bedughattam hatalmas szatyrom mélyére, amit nem fizettem esetleg ki, ezt csak úgy tudja ellenőrizni, ha elkéri tőlem a blokkot és azt hasonlítja össze a táska tartalmával...
A válasz meglepő.
Nem az volt a feladata.
Innentől már szükségét éreztem, hogy bedobjam, a Mit is árul el a testbeszéded című elnyomott vágyak verziót. Magyarul, több alkalommal is megfogdostam a bicepszét.
Hiába, így, 50 táján, az ember nem hagyhat ki ilyen alkalmakat, szép, fiatal biztonsági őr kiszolgáltatott helyzetben.... meg kell ezt már az én korosztályomnak becsülnie... (mármint, ha igényt tart a dologra :-)
Közli velem, hogy ő jól képzett szakember.
Én közlöm vele, hogy oh, hát persze, de én meg biztonsági cégnél dolgoztam, és higgye el nekem, hogy értelmetlen, logikátlan dolgot művelt.
Egyre jobban pirul.
Érzem már, valahol a beton alja felé kúszik az önbecsülése.
Végső érvként bedobja:
NEKI NEM KELL A BLOKKOT ÉS AZ ÁRUT ÖSSZEHASONLÍTANIA.
Na, most aztán tényleg sikerült kizökkentenie.
Csodálkozva ránézek, barna szemeimmel megpróbálok kék szemmel nézni (mert ők olyan ártatlannak szoktak kinézni, ne sértődjenek meg a kékek...)
hát, akkor ugyan mi volt a vizsgálódás tárgya, mikor én meg a WC papír egymásra találtunk...
Közli a lehengerlő valóságot:
Neki kötelessége, hogy megnézze belülről, hogy milyen a táska.
Rosszul hallok az egyik fülemre, rákérdezek (szerintem a pupilláim sajátos állapotban vannak)
elismétli: Meg kell néznie belülről, hogy MILYEN A TÁSKA... (tehát, korántsem azt, hogy mi van benne...)
Nézek rá, megpróbálok szeliden. Fogdosom a bicepszét, nehogy elmeneküljön... tőlem telhetően legkedvesebben megkérdezem, hogy ÉS TETSZETT-E, AMIT LÁTOTT????
Szó szerint harsányan hangos kacajjal távozom...
Nem homályosítom fel, hogy elfelejtette megnézni a legfontosabbat, a vállamon tartózkodó egyetlen patchwork táskámat.
Érzem, érdemes jövő héten is mennem :-)
Affenébe, közben elment a busz... minap mondta egy ismerősöm, minden csatának vannak vesztesei... nyilván, valami okos ember mondhatta, már csak az a kérdés, hogy volt-e neki zacskója???
Lőn ingyenes kávé, mivel Family tagok vagyunk... elcsábulás a jellegzetes, svéd, isteni finom mandulatortára... no, igen, magunkba tuszkolunk egy fincsi helyi hot dogot (dobozban haza visszük családtagnak is, hogy ő se maradjon ki az élvezetekből ;-) - szeretjük, nem olyan, mint máshun a városban... mármint, a hot dog...
s mindezek után, körbebóklászás, csak kissé rohamütemben.
Mivel fizetés előtt állunk, hát szívszorongatóan visszafogottan ingyenes virágbámulás, praktikus cuccoknál az alábbi igen fontos, ám, de praktikus cikk megvásárlásra saját célra és barátnénak is:
tapad ám az asztalhoz, mint villanyóra-leolvasó a csengőre !!!
Néhány apró, nélkülözhetetlennek tűnő, enélkül nem is tudok tovább élni tipusú apró cikkek, főleg a leárazott részlegről:
speciel ez potom 50.-Ft-ért:
Loholás, pénztár, naná, hogy megint a legbénább és leglassúbb pénztárosnőnél kötök ki, ám, de viszont aranyos, 21 óra (zárás) előtt 5 perccel feltétlenül szükségesnek látja, hogy közölje velem, hogy én bizony roppant módon praktikusan tudok vásárolni (festetlen ajkaim körül álszerény mosollyal közlöm vele, hogy jaH kérem - én már csak ilyen vagyok...)
Lapos pillantás az óra felé, tán elérem még a helyi járatomat, ami roppant praktikusan óránként csak 2 x jár...
Bepakolás hatalmas műanyag gusztustalan cvekkerembe... erre kedves mosollyal ajkán mellém lép a biztonsági őr...
és közli velem, hogy túlságosan nagy van nekem...
öhhh... mármint, hogy szatyrom...
az ilyeneket nekik kötelező megvizsgálni...
mondom - jó, de feltétlenül zavarja-e őt, hogy miközben ő vizsgálódik én meglátogatnám a világ legfontosabb helyét, közöltem is vele, - neki se legyen jobb - hogy konkrétan a kétféle felmerülő tevékenység közül melyik halaszthatatlan ügy elvégzése céljából.
Elpirul. Jól áll a drágának. Nem zavarja.
Oké. Rohanok. Hátra se nézek. Mindjárt zárás.
Az ominózus helyen elfog a röhögés. Igen. Már Karinthy is megírta a Tanár úr kéremben, hogy milyen az, ha vissza kell folytani, és reménytelenül feszít, mint egy kitörni készülő vulkán... olyan kis elsodróan... miközben mosom a kezem, már pukkadozom.
Rendezem arcvonásaimat... Na, jó, nem igazán sikerült, de, azért törekedtem rá.
Megtalálom az én emberemet.
Egykedvűen, gyanútlanul ácsorog a kocsim mellett.
(MÉG AKKOR NEM SEJTETT SEMMIT! - HOGY, TULAJDONKÉPPEN KIVEL IS VAN DOLGA!!! )
Meglát, arca felderül (biztosan régen járt a szemészeten...) visszavonhatatlanul úgy érzi, hogy neki most közölnie kell velem, senki se nyúlt a gusztustalan neylon szatyorhoz... (Most szégyenlem magam, eszembe jut, hogy talán Zanolini mondta múltkor, hogy eléggé nagy szégyen, ha egy foltos neylon zacskókkal jár - neki valószínűleg fogalma sem volt róla, hogy a zacskó, mint olyan konszolidált szűzleányzó az én hatalmas méretű tárolóimhoz képest).
Ránézek, és valami semleges kérdést teszek fel (nehogy már gyanakodjon, hogy mi fog következni...) a lényeg, hogy mindent rendben talált-e... közli: igen, ne haragudjak, de neki kötelessége.
Nézek rá - mosolygok - még mindig nem sejt semmit... bizony, így van ez az őserdőben is, gyanútlanul sétálgat a páciens, míg a nyakába nem zuttyan egy kigyó, akkor meg, ugye, mindhiába is...
Közli, előírás, az ilyen nagyméretűt, csak simán ki nem...
Mondom, hát persze.
De, kérdem őt, miért is felejtkezett róla el, hogy elkérje tőlem blokkot, hogy összehasonlítsa a táskában lévő cuccal...
Néz rám, látom, értelem fénye távol van tőle. Igen, késő van már. Mindjárt letelik a műszakja.
Válasz: ő látta, hogy fizettem.
Mire én: hát... tulajdonképpen igen, de végig mentem az egész áruházon, bármit bedughattam hatalmas szatyrom mélyére, amit nem fizettem esetleg ki, ezt csak úgy tudja ellenőrizni, ha elkéri tőlem a blokkot és azt hasonlítja össze a táska tartalmával...
A válasz meglepő.
Nem az volt a feladata.
Innentől már szükségét éreztem, hogy bedobjam, a Mit is árul el a testbeszéded című elnyomott vágyak verziót. Magyarul, több alkalommal is megfogdostam a bicepszét.
Hiába, így, 50 táján, az ember nem hagyhat ki ilyen alkalmakat, szép, fiatal biztonsági őr kiszolgáltatott helyzetben.... meg kell ezt már az én korosztályomnak becsülnie... (mármint, ha igényt tart a dologra :-)
Közli velem, hogy ő jól képzett szakember.
Én közlöm vele, hogy oh, hát persze, de én meg biztonsági cégnél dolgoztam, és higgye el nekem, hogy értelmetlen, logikátlan dolgot művelt.
Egyre jobban pirul.
Érzem már, valahol a beton alja felé kúszik az önbecsülése.
Végső érvként bedobja:
NEKI NEM KELL A BLOKKOT ÉS AZ ÁRUT ÖSSZEHASONLÍTANIA.
Na, most aztán tényleg sikerült kizökkentenie.
Csodálkozva ránézek, barna szemeimmel megpróbálok kék szemmel nézni (mert ők olyan ártatlannak szoktak kinézni, ne sértődjenek meg a kékek...)
hát, akkor ugyan mi volt a vizsgálódás tárgya, mikor én meg a WC papír egymásra találtunk...
Közli a lehengerlő valóságot:
Neki kötelessége, hogy megnézze belülről, hogy milyen a táska.
Rosszul hallok az egyik fülemre, rákérdezek (szerintem a pupilláim sajátos állapotban vannak)
elismétli: Meg kell néznie belülről, hogy MILYEN A TÁSKA... (tehát, korántsem azt, hogy mi van benne...)
Nézek rá, megpróbálok szeliden. Fogdosom a bicepszét, nehogy elmeneküljön... tőlem telhetően legkedvesebben megkérdezem, hogy ÉS TETSZETT-E, AMIT LÁTOTT????
Szó szerint harsányan hangos kacajjal távozom...
Nem homályosítom fel, hogy elfelejtette megnézni a legfontosabbat, a vállamon tartózkodó egyetlen patchwork táskámat.
Érzem, érdemes jövő héten is mennem :-)
Affenébe, közben elment a busz... minap mondta egy ismerősöm, minden csatának vannak vesztesei... nyilván, valami okos ember mondhatta, már csak az a kérdés, hogy volt-e neki zacskója???
2008. augusztus 29., péntek
Ki dolgozik - avagy kik is dolgoznak
KÖNYVESBOLTBAN?
Aletta Vid,
a költőnő
Száműzetésben
Hajózzunk át a csatornán,
vigyük, amit lehet,
egy kosztümöt, pár konzervet,
egy Babits-kötetet,
a papírt, hogy hol a hazánk,
ki szült, hogy nevezett,
és szótár kell majd, kettő is,
nélkülük nehezebb,
és vinni minden emléket,
mit régen feledett
ez a gubancos tár, most mind
testszerte bizsereg;
mi voltam? Már senki se lát.
Azonosságom kétes.
Hajón ülök. S az odaát
elér, itt lesz, bevégez.
Részlet, Aletta Vid: E mái nap szül című kötetéből.
Magvető Kiadó, 2003.
Róla, Tőle bővebben:
http://www.litera.hu/object.d52d2747-1b17-4e02-a846-a8b9f0f91555.ivy
Barbara
és az ő sajátos világának - szerintem - művészi és csodálatos fotói
Bővebben:
http://www.barbfoto.mlap.hu/
Ildikó
a festő és agyagozó (utóbbi, kerámia jellegű kincseit nem mutogatja, hanem rejtegeti, ő tudja, hogy miért ;-)
Íme, Ő tekinhető meg a kirakatban - az Ünnepi Könyvhét idején (egyébként őrület, hogy egyesek mennyire ráérnek... ;-)
Vászonra alkotott festményei:
http://www.neonoe.hu/bihari/
(Béna vagyok, nem sikerült ízelítőt bemásolnom - remélem, hogy megnézitek mégis :-)
Textilfestései: (köszönjük Katafa a tanítást!)
http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=100394
Katalin
a keresztszemezés rajongója, ő nagyon fiatal még, hajlik rá, hogy megfertőzzem egy kis foltvarrással idővel ;-) - folyamatosan dolgozom az ügyön :-)
Ezt a fotót kimondottam Cicvarek és Nyafkamacska kedvéért (is) rakom fel, remélem, hogy idővel erre látogatnak ;-)
Éberen lesem, hogy Katalin mit mível, sőt, tervbe vettünk egy közös munkát is, na, persze több hónap, inkább egy-két év lesz a megvalósítás, magamat ismerve...
Sanya
a zenész, aki a napi polgári foglalkozása mellett még időt szakít a Blues Rádió Budapestre is, ahol énekel és gitározik
és még bírja energiával, tehát még mindig nyúzza a gitárt ;-)
Az együttes tagjai:
Másik Sándor
kollégám szépen készít bőrből készült tárgyakat és csont ékszereket (utóbbit rendszerint a nyakában lehet megtekinteni :-)
Szemelvények alkotásaiból:
http://www.dvorak.hu/
Pletyka szintjén hallottam, hogy Zsófi
tehetségesen, gyönyörűen rajzol (vagy tán ő is fest?) de nekem nem beszélt még róla... ;-(
Nekem tetszenek Isti jellegzetes fotói is,
melynek tárgya a természet, valamint a műszaki jellegű építmények, mint hídak stb. stb.
Réka kedveli a köveket, faleveleket fotózni. Blogom tetején az ő fotóját láthatjátok.
Lehet, hogy más rejtett kincsek is vannak a sok-sok könyv mögött, csak nem tudok róla ;-(
Én meg tökéletesen álcázom magam, némelyik kollégám abban a tévhitben él, hogy én tudok varrni... :-)
A könyvesbolti híradást olvashattátok, mely a 2008. augusztus 29-i állapotot tükrözi, holnaptól sajnos eggyel kevesebben leszünk, a könyvesboltból hiányozni fog valaki, de mégis, valahol mindannyian gazdagabbá válunk általa, hiszen több ideje lesz neki alkotni... :-)
Aletta Vid,
a költőnő
Száműzetésben
Hajózzunk át a csatornán,
vigyük, amit lehet,
egy kosztümöt, pár konzervet,
egy Babits-kötetet,
a papírt, hogy hol a hazánk,
ki szült, hogy nevezett,
és szótár kell majd, kettő is,
nélkülük nehezebb,
és vinni minden emléket,
mit régen feledett
ez a gubancos tár, most mind
testszerte bizsereg;
mi voltam? Már senki se lát.
Azonosságom kétes.
Hajón ülök. S az odaát
elér, itt lesz, bevégez.
Részlet, Aletta Vid: E mái nap szül című kötetéből.
Magvető Kiadó, 2003.
Róla, Tőle bővebben:
http://www.litera.hu/object.d52d2747-1b17-4e02-a846-a8b9f0f91555.ivy
Barbara
és az ő sajátos világának - szerintem - művészi és csodálatos fotói
Bővebben:
http://www.barbfoto.mlap.hu/
Ildikó
a festő és agyagozó (utóbbi, kerámia jellegű kincseit nem mutogatja, hanem rejtegeti, ő tudja, hogy miért ;-)
Íme, Ő tekinhető meg a kirakatban - az Ünnepi Könyvhét idején (egyébként őrület, hogy egyesek mennyire ráérnek... ;-)
Vászonra alkotott festményei:
http://www.neonoe.hu/bihari/
(Béna vagyok, nem sikerült ízelítőt bemásolnom - remélem, hogy megnézitek mégis :-)
Textilfestései: (köszönjük Katafa a tanítást!)
http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=100394
Katalin
a keresztszemezés rajongója, ő nagyon fiatal még, hajlik rá, hogy megfertőzzem egy kis foltvarrással idővel ;-) - folyamatosan dolgozom az ügyön :-)
Ezt a fotót kimondottam Cicvarek és Nyafkamacska kedvéért (is) rakom fel, remélem, hogy idővel erre látogatnak ;-)
Éberen lesem, hogy Katalin mit mível, sőt, tervbe vettünk egy közös munkát is, na, persze több hónap, inkább egy-két év lesz a megvalósítás, magamat ismerve...
Sanya
a zenész, aki a napi polgári foglalkozása mellett még időt szakít a Blues Rádió Budapestre is, ahol énekel és gitározik
és még bírja energiával, tehát még mindig nyúzza a gitárt ;-)
Az együttes tagjai:
Másik Sándor
kollégám szépen készít bőrből készült tárgyakat és csont ékszereket (utóbbit rendszerint a nyakában lehet megtekinteni :-)
Szemelvények alkotásaiból:
http://www.dvorak.hu/
Pletyka szintjén hallottam, hogy Zsófi
tehetségesen, gyönyörűen rajzol (vagy tán ő is fest?) de nekem nem beszélt még róla... ;-(
Nekem tetszenek Isti jellegzetes fotói is,
melynek tárgya a természet, valamint a műszaki jellegű építmények, mint hídak stb. stb.
Réka kedveli a köveket, faleveleket fotózni. Blogom tetején az ő fotóját láthatjátok.
Lehet, hogy más rejtett kincsek is vannak a sok-sok könyv mögött, csak nem tudok róla ;-(
Én meg tökéletesen álcázom magam, némelyik kollégám abban a tévhitben él, hogy én tudok varrni... :-)
A könyvesbolti híradást olvashattátok, mely a 2008. augusztus 29-i állapotot tükrözi, holnaptól sajnos eggyel kevesebben leszünk, a könyvesboltból hiányozni fog valaki, de mégis, valahol mindannyian gazdagabbá válunk általa, hiszen több ideje lesz neki alkotni... :-)
2008. augusztus 27., szerda
a Boldogságot
talán a holnap nyíló Arc kiállításon többen is meglelik (???)
vagy nem...
amúgy kergetjük jónéhányan a mesebeli kék madarat is:
amelynek, mint fent is látható nem feltétlenül találjuk meg a tökéletes példányát, ennek is kicsit a pocakja kékmentesen foltos...
No, igen, aztán hölgyek sok esetben a boldogságot az édességben találják meg, szomorú, ha egy egész életen át csak abban - ennek jeles képviselője egyik kedvencünk:
Gombóc Artúr, egészen biztosan véletlen, hogy "Ő" is kék színű... ;-)
A kiállításról pedig bővebben:
http://gondola.hu/hirek/76834
vagy nem...
amúgy kergetjük jónéhányan a mesebeli kék madarat is:
amelynek, mint fent is látható nem feltétlenül találjuk meg a tökéletes példányát, ennek is kicsit a pocakja kékmentesen foltos...
No, igen, aztán hölgyek sok esetben a boldogságot az édességben találják meg, szomorú, ha egy egész életen át csak abban - ennek jeles képviselője egyik kedvencünk:
Gombóc Artúr, egészen biztosan véletlen, hogy "Ő" is kék színű... ;-)
A kiállításról pedig bővebben:
http://gondola.hu/hirek/76834
2008. augusztus 26., kedd
Van az úgy, hogy
valami nagyon fáj - s, akkor összegömbölyödsz, bezárkózol, hogy kizárd a külső világot...
De, ugye, a csuda vigye, táplálkozni csak ki kell jönni... :-(
Gondozás
A gyöngéd ápolás, a kielégítő táplálás mellett a sünök annyira megszelídülhetnek, hogy gondozójuk láttán egyáltalában nem menekülnek, nem gömbölyödnek össze, sőt, még kézből is etethetők!
;-)
De, ugye, a csuda vigye, táplálkozni csak ki kell jönni... :-(
Gondozás
A gyöngéd ápolás, a kielégítő táplálás mellett a sünök annyira megszelídülhetnek, hogy gondozójuk láttán egyáltalában nem menekülnek, nem gömbölyödnek össze, sőt, még kézből is etethetők!
;-)
2008. augusztus 23., szombat
a Juhász + a birka...
nyírás helyett mosás... :-)
Jajj, mi ez?
Ne, kérem, ne... MONDOM, HOGY NEEEEE !!!
Száradás:
... Öhhh... valaki tudja, hogy merre találom a panaszkönyvet?
(Esetleg a birkavédelmi ombucman - vagy hogy a csudába hívják - telefonszámát?)
Megpihenve:
Te jó ég, hogy kerültem egy bokorra?
Semmi szilárd talaj, már a szemeim is guvvadnak... :-(
Na, jó, végre egy nekem való környezet.
Aki a méltánytalanságokat elkövette ellenem, annak - persze - a családneve Juhász, mi más is lehetne...
innen már csak egy valaki hiányzik:
akarom mondani, hogy hiányzik a vadásznak...
azért, ha csöngetnek vigyázzatok, nem mindegy, hogy ki áll az ajtó előtt ;-)
ő például állítólag veszélyes, ha telihold van.
Jajj, mi ez?
Ne, kérem, ne... MONDOM, HOGY NEEEEE !!!
Száradás:
... Öhhh... valaki tudja, hogy merre találom a panaszkönyvet?
(Esetleg a birkavédelmi ombucman - vagy hogy a csudába hívják - telefonszámát?)
Megpihenve:
Te jó ég, hogy kerültem egy bokorra?
Semmi szilárd talaj, már a szemeim is guvvadnak... :-(
Na, jó, végre egy nekem való környezet.
Aki a méltánytalanságokat elkövette ellenem, annak - persze - a családneve Juhász, mi más is lehetne...
innen már csak egy valaki hiányzik:
akarom mondani, hogy hiányzik a vadásznak...
azért, ha csöngetnek vigyázzatok, nem mindegy, hogy ki áll az ajtó előtt ;-)
ő például állítólag veszélyes, ha telihold van.
2008. augusztus 17., vasárnap
... én nem hiszem, hogy normális vagyok...
énekelte több évtizeden keresztül a jó Kibédi Ervin - és senki se hitte el neki...
Magam kapcsán azért merült fel a dolog, mivel nagyon megtetszett egy nescafés üveg:
Lelki szemeimmel nem a kávét látom benne, hanem, hogy leáztatom a címkét, ha kiürül, és ajándék anyagrongyikákat tömködök bele, a tetejére kiszabva textilből fedőt, átkötve, milyen kis mutatós meglepi foltosbarátnéknak...
Mennyire más az üveg alakja, nem az a hagyományos.
Na, tán ezért nem vagyok teljesen "patent", hogy még egy üvegről is foltos dolgok jutnak eszembe... ;-)
Kertemből egy mai villanás:
Szárad a túris függönyanyag, csodálatos mediterrán hangulatot árasztva:
Persze, ha megszáradt, akkor villámgyorsan el kell tüntetni, nehogy Anyukám észre vegye, hogy újabb "rongy" került a házba... ;-)
Magam kapcsán azért merült fel a dolog, mivel nagyon megtetszett egy nescafés üveg:
Lelki szemeimmel nem a kávét látom benne, hanem, hogy leáztatom a címkét, ha kiürül, és ajándék anyagrongyikákat tömködök bele, a tetejére kiszabva textilből fedőt, átkötve, milyen kis mutatós meglepi foltosbarátnéknak...
Mennyire más az üveg alakja, nem az a hagyományos.
Na, tán ezért nem vagyok teljesen "patent", hogy még egy üvegről is foltos dolgok jutnak eszembe... ;-)
Kertemből egy mai villanás:
Szárad a túris függönyanyag, csodálatos mediterrán hangulatot árasztva:
Persze, ha megszáradt, akkor villámgyorsan el kell tüntetni, nehogy Anyukám észre vegye, hogy újabb "rongy" került a házba... ;-)
Kibédi Ervin verse
ami bizony meglepett, mivel nem tudtam, hogy írt verseket.
Ahogy a napok rövidülnek...
Kibédi variációk, Budapest, 1989
Nagyon apróbetűs, nem tudtam másként bemásolni, ha nem jól látszik és lesz kis időm, majd átmásolom.
(Legkésőbb Anyák napjára...)
Ahogy a napok rövidülnek...
Kibédi variációk, Budapest, 1989
Nagyon apróbetűs, nem tudtam másként bemásolni, ha nem jól látszik és lesz kis időm, majd átmásolom.
(Legkésőbb Anyák napjára...)
2008. augusztus 16., szombat
Turiban 7. - Na, vajon mi ez???
Segíthetnétek megfejteni a funkcióját.
Persze, fel lehet tenni a nagy kérdést, hogy miért is veszünk meg valamit, amiről nem tudjuk, hogy mire való.
(Mi szokott lenni a tipikus női válasz? - CSAK)
Egyrészt, alig van súlya, tehát fillérekbe került, másrészt tetszik az anyaga, harmadrészt legvégső esetben le lehet vágni róla az egyéb dolgokat és akkor használható ülőpárnának.
Sejtéseim szerint vállra akasztható a dolog (vagy babakocsihoz csatlakoztatható?)
A fotón azt hiszem, hogy jól látszik, hogy hol is helyezkednek el a tépőzárai, ha összecsukjuk őket (már, ha jó helyen tettem), akkor gyakorlatilag egy lapos, téglalap alakú valamit kapunk, aminek a két vége viszont nyitott... tehát csak lapos dolgot lehetne benne tartani, tárolni, olyat, ami azért nem potyog ki belőle...
Nos, szerintetek? Mi lehet ez? :-)
Összecsukva:
(Már, ha jól van összecsukva... :-(
Félig (alsó rész) kinyitva:
Teljesen (a felső rész is) kinyitva:
Hátoldal:
Persze, fel lehet tenni a nagy kérdést, hogy miért is veszünk meg valamit, amiről nem tudjuk, hogy mire való.
(Mi szokott lenni a tipikus női válasz? - CSAK)
Egyrészt, alig van súlya, tehát fillérekbe került, másrészt tetszik az anyaga, harmadrészt legvégső esetben le lehet vágni róla az egyéb dolgokat és akkor használható ülőpárnának.
Sejtéseim szerint vállra akasztható a dolog (vagy babakocsihoz csatlakoztatható?)
A fotón azt hiszem, hogy jól látszik, hogy hol is helyezkednek el a tépőzárai, ha összecsukjuk őket (már, ha jó helyen tettem), akkor gyakorlatilag egy lapos, téglalap alakú valamit kapunk, aminek a két vége viszont nyitott... tehát csak lapos dolgot lehetne benne tartani, tárolni, olyat, ami azért nem potyog ki belőle...
Nos, szerintetek? Mi lehet ez? :-)
Összecsukva:
(Már, ha jól van összecsukva... :-(
Félig (alsó rész) kinyitva:
Teljesen (a felső rész is) kinyitva:
Hátoldal:
Turiban 6.
Új szerzeményként egy párnahuzat anyukámnak.
Tetszik neki, megy is a lakása stílusához, a színeihez.
Én nem vagyok nagy díszpárna típus - nem részletezném, hogy miért is - noha, tetszenek a díszpárnák.
Tehát "Ő" az:
(nincs vasalva.... jól van, naaaaa...)
Tetszik neki, megy is a lakása stílusához, a színeihez.
Én nem vagyok nagy díszpárna típus - nem részletezném, hogy miért is - noha, tetszenek a díszpárnák.
Tehát "Ő" az:
(nincs vasalva.... jól van, naaaaa...)
Turiban 5. - mely tulajdonképpen a 3.
folytatása, csak is kimondottan azért, hogy megzavarjalak Benneteket... ;-)
Szóval a Turiban 3-nál fotóapparát hiánya miatt csak írva volt, de, nem volt fénykép melléklet.
Ezt most tudom pótolni, ide teszek részletesebb fotókat, oda csak egyet utólagosan.
Csináltam közeli fotót is, hogy látszódjon, nem túloztam, mikor azt mondtam, hogy olyan csúnyán van varrva, mintha én csináltam volna... ;-) Na, most nem kell többeknek ideírni a cáfolatot áh, dehogy...
Majd megálmodom - nem mostanában lesz - , hogy mit csináljak vele, hajlok a kibontása és újravarrása felé (bármily őrültségnek is hangzik), esetleg kacérkodok a Meseboltos nyilt napnál jelzett watercolor technika-szerű megoldás felé.
(Rávasaljuk a vetexre és utána soronként összegépeljük.
Persze, jelen esetben ezt csak nagyobb egységekre bontva lehetne létrehozni és azokat mintegy blokkszerűen a végén egymáshoz illeszteni.
Nem tudom, hogy mennyire voltam érthető... na, nem baj.
Ezzel a módszerrel persze, jóval kisebb lenne a végén a takaró mérete, mint az eredeti, de egyszínű sötét szélesebb (vagy több) kerettel ki lehetne egészíteni.
Azt hiszem sok víz lefolyik még a Dunán, mire ez megvalósul.
Addig meg simogatom, és elképzelem, hogy valaki milyen sok munkaórát töltött el vele, hogy kézzel megvarrja... :-)
Na, ezt az egészet csak egy foltos értheti meg, kívűlálló tutin nem.
A színe nem kékes, hanem olyan lilás, "poshadt" lilás, vagy mi lehet a hivatalos neve, kicsi szürkéssel kombinálva. Maga a színösszeállítás tetszik nagyon, szerintem szép.
Egyébként kemény 630,-Ft-ért vettem.
A hátlapját lebontottam, nem volt flíz és nem volt semmi tűzve.
Most a lebontott hátlapon próbálom gyakorolni a szabad gépi tűzést, mit ne mondjak, nem nagy sikerrel... :-(
Szóval a Turiban 3-nál fotóapparát hiánya miatt csak írva volt, de, nem volt fénykép melléklet.
Ezt most tudom pótolni, ide teszek részletesebb fotókat, oda csak egyet utólagosan.
Csináltam közeli fotót is, hogy látszódjon, nem túloztam, mikor azt mondtam, hogy olyan csúnyán van varrva, mintha én csináltam volna... ;-) Na, most nem kell többeknek ideírni a cáfolatot áh, dehogy...
Majd megálmodom - nem mostanában lesz - , hogy mit csináljak vele, hajlok a kibontása és újravarrása felé (bármily őrültségnek is hangzik), esetleg kacérkodok a Meseboltos nyilt napnál jelzett watercolor technika-szerű megoldás felé.
(Rávasaljuk a vetexre és utána soronként összegépeljük.
Persze, jelen esetben ezt csak nagyobb egységekre bontva lehetne létrehozni és azokat mintegy blokkszerűen a végén egymáshoz illeszteni.
Nem tudom, hogy mennyire voltam érthető... na, nem baj.
Ezzel a módszerrel persze, jóval kisebb lenne a végén a takaró mérete, mint az eredeti, de egyszínű sötét szélesebb (vagy több) kerettel ki lehetne egészíteni.
Azt hiszem sok víz lefolyik még a Dunán, mire ez megvalósul.
Addig meg simogatom, és elképzelem, hogy valaki milyen sok munkaórát töltött el vele, hogy kézzel megvarrja... :-)
Na, ezt az egészet csak egy foltos értheti meg, kívűlálló tutin nem.
A színe nem kékes, hanem olyan lilás, "poshadt" lilás, vagy mi lehet a hivatalos neve, kicsi szürkéssel kombinálva. Maga a színösszeállítás tetszik nagyon, szerintem szép.
Egyébként kemény 630,-Ft-ért vettem.
A hátlapját lebontottam, nem volt flíz és nem volt semmi tűzve.
Most a lebontott hátlapon próbálom gyakorolni a szabad gépi tűzést, mit ne mondjak, nem nagy sikerrel... :-(
2008. augusztus 12., kedd
Miért is?
járok így mostanában.
Olyan jó kis turis kincseim vannak, amiket klassz lenne megmutatni.
Vagy nem tudok bejutni a gépbe, pedig itthon van a fényképező gép.
Vagy be tudnék (tudok) jutni a számítógépbe, de nincs fényképező gép.
Avagy mindkettő van, de tele van a fotóapparát memóriája, viszont mivel mostanában nem szuperál a PC, ezért nem merem rá feltenni a memória tartalmát (ki mer az egészbe belebonyolódni, utódomnak biztos, hogy nem lenne jó, amit csinálok, vagy ezért, vagy azért ill. hallanám, hogy "anya mit csináltál már megint"...)
Szóval ez van.
Tán úgy hívják, hogy Murphy.
Esetleg a 22-es csapdája.
A helyzet pillanatnyilag reménytelennek tűnik.
A civilizáció átkai.
Még emlékszem rá, hogy (nagyon-nagyon kicsi) gyerekkoromban jött a lovaskocsi és dobálták le róla a jégtömböket, amit bepakoltak egy szekrényke szerű akármibe, ami jó ideig tartotta a hideget. (Hűtőszekrény elődje, vagy nagymamája...)
Arra is emlékszem, hogy milyen nagy szó volt a tv.
Bámultuk x éven át a fekete-fehér képernyőt, jó ideig nem láttunk színes dolgokat.
Igaz, később még jó darabig szombaton is dolgoztunk, és nem éreztük halálos tragédiának (akkor még), hogy hétfőn adásszünet van.
Ha sorozatok mentek a tv-ben kihalt a város. De, tényleg.
Most meg úgy érzem, hogy két PC-re lenne szükség.
(Ez az egy is azért van, mert egy felmenő családtagunk anno megszánt minket és vett, az internetet ő fizeti, mert nekünk nem igazán telne rá).
Az időnkénti javítgatásokra, pótlásokra gyermekem keresményei mennek rá.
Szóval, jó volna két PC, akkor talán nem veszekednénk, tülekednénk annyit.
Meg két fényképezőgép.
Meg, meg, meg, meg... :-(
Múltkor elgondolkodtam rajta, hogy egy világégés során, ha valaki egyáltalán életben maradna, akkor azok közül nem mi, elkényelmesedett, elkényeztetett városlakók tudnánk boldogulni, hanem az őserdőben, a világ rejtett helyein, egyszerű körülmények között élő emberek.
S, az ő életükben nem is lenne nagy változás.
Valószínűleg nem lenne nekik probléma az elektromos áram hiánya... (sem).
Lehet, hogy holnap meg kellene próbálnom tüzet csiholni ;-)
Csak, hogy elgondolkozzam még jobban a világ felett.
Most lusta vagyok (vajon miért is?) átmenni a másik szobába és megkeresni egy könyvet, távol-keleti bölcsességek vannak benne.
Nem szó szerinti idézet, de a Mester és a tanítványai sétálnak. Az út mentén egy halott kutya tetemét látják. Szólnak a tanítványok, hogy nézzed Mester, hogy vicsorog még halálában is.
Mire a Mester valami ilyesmit válaszol: igen, de nézzétek meg, hogy milyen gyönyörűen fehérek a fogai...
Na, ez most kicsit elvont volt - ne kérdezze meg senki a hozzászólásában, hogy mit is akartam vele mondani, vagy értik, vagy nem.
Ha kinézek az ablakon, akkor grillezéshez félre rakott fagallyakat, vastag ágakat látok.
Szerintem legalább húsz évre való van.
Pedig állítólag nem szabad a grillezést sem túlzásba vinni.
Na, mindegy, csiholni gyakorolni jó lesz ;-)
Olyan jó kis turis kincseim vannak, amiket klassz lenne megmutatni.
Vagy nem tudok bejutni a gépbe, pedig itthon van a fényképező gép.
Vagy be tudnék (tudok) jutni a számítógépbe, de nincs fényképező gép.
Avagy mindkettő van, de tele van a fotóapparát memóriája, viszont mivel mostanában nem szuperál a PC, ezért nem merem rá feltenni a memória tartalmát (ki mer az egészbe belebonyolódni, utódomnak biztos, hogy nem lenne jó, amit csinálok, vagy ezért, vagy azért ill. hallanám, hogy "anya mit csináltál már megint"...)
Szóval ez van.
Tán úgy hívják, hogy Murphy.
Esetleg a 22-es csapdája.
A helyzet pillanatnyilag reménytelennek tűnik.
A civilizáció átkai.
Még emlékszem rá, hogy (nagyon-nagyon kicsi) gyerekkoromban jött a lovaskocsi és dobálták le róla a jégtömböket, amit bepakoltak egy szekrényke szerű akármibe, ami jó ideig tartotta a hideget. (Hűtőszekrény elődje, vagy nagymamája...)
Arra is emlékszem, hogy milyen nagy szó volt a tv.
Bámultuk x éven át a fekete-fehér képernyőt, jó ideig nem láttunk színes dolgokat.
Igaz, később még jó darabig szombaton is dolgoztunk, és nem éreztük halálos tragédiának (akkor még), hogy hétfőn adásszünet van.
Ha sorozatok mentek a tv-ben kihalt a város. De, tényleg.
Most meg úgy érzem, hogy két PC-re lenne szükség.
(Ez az egy is azért van, mert egy felmenő családtagunk anno megszánt minket és vett, az internetet ő fizeti, mert nekünk nem igazán telne rá).
Az időnkénti javítgatásokra, pótlásokra gyermekem keresményei mennek rá.
Szóval, jó volna két PC, akkor talán nem veszekednénk, tülekednénk annyit.
Meg két fényképezőgép.
Meg, meg, meg, meg... :-(
Múltkor elgondolkodtam rajta, hogy egy világégés során, ha valaki egyáltalán életben maradna, akkor azok közül nem mi, elkényelmesedett, elkényeztetett városlakók tudnánk boldogulni, hanem az őserdőben, a világ rejtett helyein, egyszerű körülmények között élő emberek.
S, az ő életükben nem is lenne nagy változás.
Valószínűleg nem lenne nekik probléma az elektromos áram hiánya... (sem).
Lehet, hogy holnap meg kellene próbálnom tüzet csiholni ;-)
Csak, hogy elgondolkozzam még jobban a világ felett.
Most lusta vagyok (vajon miért is?) átmenni a másik szobába és megkeresni egy könyvet, távol-keleti bölcsességek vannak benne.
Nem szó szerinti idézet, de a Mester és a tanítványai sétálnak. Az út mentén egy halott kutya tetemét látják. Szólnak a tanítványok, hogy nézzed Mester, hogy vicsorog még halálában is.
Mire a Mester valami ilyesmit válaszol: igen, de nézzétek meg, hogy milyen gyönyörűen fehérek a fogai...
Na, ez most kicsit elvont volt - ne kérdezze meg senki a hozzászólásában, hogy mit is akartam vele mondani, vagy értik, vagy nem.
Ha kinézek az ablakon, akkor grillezéshez félre rakott fagallyakat, vastag ágakat látok.
Szerintem legalább húsz évre való van.
Pedig állítólag nem szabad a grillezést sem túlzásba vinni.
Na, mindegy, csiholni gyakorolni jó lesz ;-)
2008. augusztus 11., hétfő
Szederkert :-)
volt a tegnapi nap öröme.
Néhány éve ment a tv-ben, rossz volt a videónk akkor, csúnya, rossz minőségű felvételeket tudtunk csak készíteni róla.
Most pedig legnagyobb örömünkre, megjelent DVD-n, három részben is.
Egerekről szólnak, kedves történetek örömről, barátságról.
Gyönyörű képekkel.
Szívből tudom mindenkinek ajánlani, hogy családja birtokolhossa - ha most kicsi gyermekük van, akkor azért, avagy, ha úgy, mint én is előrelátóan az unokáikra gondolnak - ezekkel a csodálatos történetekkel.
Néhány éve ment a tv-ben, rossz volt a videónk akkor, csúnya, rossz minőségű felvételeket tudtunk csak készíteni róla.
Most pedig legnagyobb örömünkre, megjelent DVD-n, három részben is.
Egerekről szólnak, kedves történetek örömről, barátságról.
Gyönyörű képekkel.
Szívből tudom mindenkinek ajánlani, hogy családja birtokolhossa - ha most kicsi gyermekük van, akkor azért, avagy, ha úgy, mint én is előrelátóan az unokáikra gondolnak - ezekkel a csodálatos történetekkel.
2008. augusztus 10., vasárnap
Ma Lőrinc napja van
s, bár két Lőrinc nap van, a második szeptember 5-én, talán az utóbbi az igazi.
A néphiedelem szerint Lőrinc napja után már nem jó a dinnye.
Most erőteljesen elgondolkodhatunk, hogy vajon melyik dátumra vonatkozik a fenti megállapítás (szerintem a szeptemberire), de egy biztos - villámgyorsan egyétek a dinnyét, még jónéhányat el lehet fogyasztani szeptemberig.
(Esetleg némelyeket befolyásolhat a vásárlás döntésében, hogy amerikai tudósok állítása szerint hatása jobb, mint a viagráé... ;-)
Tüzes rostélyon
Szent Lőrinc a legendája szerint II. (Szent) Sixtus pápa diakónusa (szerpapja) volt. A vértanú pápa elfogatásakor őrá bízta az egyház kincseit azzal, hogy ossza föl a szegények között. A pápa egyben azt is megjósolta, hogy három nap múlva ő is mártíromságra jut. Lőrinc Sixtus végakarata szerint cselekedett.
Amikor őt is letartóztatták, és az egyház értékeit rajta követelték, a szegényeket vezette a bíró elé, mondván: Íme, az egyház vagyona!
Kegyetlen halált szenvedett (258. aug. 10.), rostélyon sütötték meg.
Helyzetéhez mérten meghökkentő humorérzékről tett tanúságot. Amikor már sült a roston egy ideje, így szólt hóhérához:
„Az egyik oldalam már megsült, fordíts a másik oldalamra!”
A pápája szomszédságában ünnepelt Lőrinc a IV. század óta az egyik legnépszerűbb szentje a kereszténységnek. Fiatalemberként ábrázolják, diakónusi dalmatikában. Attribútuma a boronára emlékeztető rostély. Mártíriuma a pecsenyévé pirító augusztusi forróság jelképe.
A fentiek okán a tűzoltók, a tűzzel foglalatoskodók (cukrászok, pékek) hívták segítségül, s elsősorban égési sebek gyógyulásáért fordultak hozzá.
Ünnepe a földműves nép körében határnapnak számított, amit országszerte ismert szólás is jelez: „belepisilt Lőrinc a dinnyébe”, azaz a Lőrinc-nap után szedett dinnye már ízetlen.
Hasonló szentenciák: Lőrinc-nap után a fa már nem fejlődik tovább.
Lőrinc-naptól nem tanácsos már a folyókban fürödni.
(E mondások inkább a másik, kevésbé ismert szeptember 5-i Lőrinc napra illenek, a tapasztalat is ezt igazolja.)
Egy érdekesség: az angol néphagyomány az augusztusi meteorhullást „Szent Lőrinc könnyeinek” hívta.
(Részlet a Jeles napok c. honlapról)
A néphiedelem szerint Lőrinc napja után már nem jó a dinnye.
Most erőteljesen elgondolkodhatunk, hogy vajon melyik dátumra vonatkozik a fenti megállapítás (szerintem a szeptemberire), de egy biztos - villámgyorsan egyétek a dinnyét, még jónéhányat el lehet fogyasztani szeptemberig.
(Esetleg némelyeket befolyásolhat a vásárlás döntésében, hogy amerikai tudósok állítása szerint hatása jobb, mint a viagráé... ;-)
Tüzes rostélyon
Szent Lőrinc a legendája szerint II. (Szent) Sixtus pápa diakónusa (szerpapja) volt. A vértanú pápa elfogatásakor őrá bízta az egyház kincseit azzal, hogy ossza föl a szegények között. A pápa egyben azt is megjósolta, hogy három nap múlva ő is mártíromságra jut. Lőrinc Sixtus végakarata szerint cselekedett.
Amikor őt is letartóztatták, és az egyház értékeit rajta követelték, a szegényeket vezette a bíró elé, mondván: Íme, az egyház vagyona!
Kegyetlen halált szenvedett (258. aug. 10.), rostélyon sütötték meg.
Helyzetéhez mérten meghökkentő humorérzékről tett tanúságot. Amikor már sült a roston egy ideje, így szólt hóhérához:
„Az egyik oldalam már megsült, fordíts a másik oldalamra!”
A pápája szomszédságában ünnepelt Lőrinc a IV. század óta az egyik legnépszerűbb szentje a kereszténységnek. Fiatalemberként ábrázolják, diakónusi dalmatikában. Attribútuma a boronára emlékeztető rostély. Mártíriuma a pecsenyévé pirító augusztusi forróság jelképe.
A fentiek okán a tűzoltók, a tűzzel foglalatoskodók (cukrászok, pékek) hívták segítségül, s elsősorban égési sebek gyógyulásáért fordultak hozzá.
Ünnepe a földműves nép körében határnapnak számított, amit országszerte ismert szólás is jelez: „belepisilt Lőrinc a dinnyébe”, azaz a Lőrinc-nap után szedett dinnye már ízetlen.
Hasonló szentenciák: Lőrinc-nap után a fa már nem fejlődik tovább.
Lőrinc-naptól nem tanácsos már a folyókban fürödni.
(E mondások inkább a másik, kevésbé ismert szeptember 5-i Lőrinc napra illenek, a tapasztalat is ezt igazolja.)
Egy érdekesség: az angol néphagyomány az augusztusi meteorhullást „Szent Lőrinc könnyeinek” hívta.
(Részlet a Jeles napok c. honlapról)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
