A Nagyi magasföldszinten lakik.
Erről már írtam egyszer egy régebbi bejegyzésnél; mikor a rendőrök felkapaszkodtak a rácson és bekukkantottak a szobába :(
Ennél csak az volt durvább, mikor egyszer én tartózkodtam ott és a közös képviselőnő is ezt csinálta, hogy "benézzen" a Nagyi otthon van-e... na, jó, néminemű hallózás megelőzte a dolgot, de direkt nem reagáltam rá.
Akkor éppen én felügyeltem a Nagyinál a virágok locsolási rendjét (tehát önmagamat felügyeltem ;), valamint a csudaszép Turpi Úrfi kandúrka ellátását.
Akkor bizony frászt kaptam, hogy lehetne-e ilyen helyen nyugodtan házaséletet élni.
Mondjuk fényes nappal. Reggel, délelőtt stb. stb... na, hagyjuk.
Szóval a lényeg, hogy Nagyinak és Macsnak jelentősnek mondható rajongótábora van, nem véletlenül.
Mondjuk én nem bírom (nem bírnám), ha akár akarnám, akár nem zaklatnának, hogy
a.) otthon vagyok-é
b.) mit csinálok éppen
c.) na mizu mizujság?
Na, az ilyen (ezen a téren) magának való emberkék, - mint én is kertesházban; átláthatatlan kerítésfallal veszik körül magukat az "én házam az én váram" alapon.
Na, jó, vízesárok azért nincs... bár, nem rossz az ötlet, ráadásul még romantikusnak is mondható...
Vissza térve a Nagyihoz.
Ha jönnek Turpi rajongói, akkor megy az udvarlás. Szóban és kézzel is. Turpika kint hever hatalmas nagy vörös kandúrtestével az ablakpárkányon. Az udvarlók jönnek és hang- ill. kézhatással közvetlen kapcsolatba lépnek véle. Meg fordítva is. Ő lenyávog, kényeskedik, mutatja a pocakját és lemancsizik.
Így megy ez. Ha pár napig nem látják, akkor bekiabálnak :( :(
Vasárnap van.
Megérkezem.
A megszokott módon megy a tévé a konyhában.
- Beszélhetsz nyugodtan - szól a Nagyi.
- Nem nézem, csak háttérzajnak megy. - pontosítja a helyzetet.
(Én is így vagyok ezzel; nem szeretek csöndben lenni a konyhában, nálam a rádió szokott szólni).
Mielőtt leülök, háttal a tévének, látom, hogy A Hamis Izabella megy éppen Ruttkai Évával.
Botorkál össze-vissza, mint ügyefogyott tanárnő (vagy valami hasonló).
Beszélgetünk.
Melegíti a levest.
Némi csönd áll be.
Csöppet sem nőiesen széles vállaimmal takarom a tévét.
Ruttkai Éva a hátam mögül megszólal, jó hangosan:
- Jó napot kívánok!
... csönd...
- Van itt valaki ?
... csönd ...
Nagyi némi késleltetett reakcióval felkapja a fejét és az ablak felé bámul....majd kikiabál:
- VAN OTT VALAKI ???
Tudom, hogy nem illik így szó szerint szembe röhögni bárkit is, de van az úgy, hogy nem lehet megállni....
- Hogyne lenne - szólok én fuldokolva...
Igaz, hogy szegény Ruttkai Éva a síron túlról.... ;)
2013. július 15., hétfő
2013. június 3., hétfő
... én lenni nő, vagy tán mégsem...
- Halló !
- Halló - válaszolok.
- Halló ! - mondja megint ő.
- Halló - válaszolok én.
Közben átfut az agyamon, hogy Anyám, meddig játsszuk ezt még.
Elvégre ő hívott, mit vár tőlem.
Neki kellene bemutatkoznia és megkérdeznie utána, hogy ÉN VAGYOK-E ÉN...
Rájön, hogy szintén ravasz vagyok és így nem fog menni semmire...
- Üdvözlöm Uram !
Na... Neked aztán annyi innentől fogva - gondolom én.
Nem homályosítom fel nemi jegyeim vonatkozásában, bár... megalázva érzem magam.
Persze, felfoghatnám úgy is, hogy nem lennék jó középkori kórista.
Aztán előadja, hogy mire szeretne bepalizni.
Mondom, hogy nem érek rá.
Ekkor érzi, hogy udvarolnia kellene, "lehölgyemez"
Már késő; elvégre rosszul indult a nem is bimbózó kapcsolatunk.
Nem hagyom magamat.
Kérdezi - miért nem.
Válaszolok, nem vagyok bunkó: mondom, hogy nem érek rá.
Nem homályosítom fel, hogy legutóbb jó volt egy ilyen előadás, meg kicsit más jellegű vizsgálat is, de 5 órán keresztül ott ültem.
Megsültek a nem létező golyóim.
Mi, férfiak legyünk karakánok.
Megmutatom neki, hogy vagyok én olyan legény a gáton, mint ő.
Lehet, hogy átműttetem magamat.
Úgy tudom, hogy a férfiak Magyarországon ugyanazért a munkáért jóval magasabb bért kapnak, mint a nők.
Azért ez nem megvetendő szempont.
Majd osztok-szorzok, elvégre a műtét is drága.
Az összes állami szerv pedig, mikor fényképet készít rólam, akkor úgyis úgy nézek ki rajtuk, mint egy férfi.
No, megyek borotválkozni. Elvégre uniszex.
- Halló - válaszolok.
- Halló ! - mondja megint ő.
- Halló - válaszolok én.
Közben átfut az agyamon, hogy Anyám, meddig játsszuk ezt még.
Elvégre ő hívott, mit vár tőlem.
Neki kellene bemutatkoznia és megkérdeznie utána, hogy ÉN VAGYOK-E ÉN...
Rájön, hogy szintén ravasz vagyok és így nem fog menni semmire...
- Üdvözlöm Uram !
Na... Neked aztán annyi innentől fogva - gondolom én.
Nem homályosítom fel nemi jegyeim vonatkozásában, bár... megalázva érzem magam.
Persze, felfoghatnám úgy is, hogy nem lennék jó középkori kórista.
Aztán előadja, hogy mire szeretne bepalizni.
Mondom, hogy nem érek rá.
Ekkor érzi, hogy udvarolnia kellene, "lehölgyemez"
Már késő; elvégre rosszul indult a nem is bimbózó kapcsolatunk.
Nem hagyom magamat.
Kérdezi - miért nem.
Válaszolok, nem vagyok bunkó: mondom, hogy nem érek rá.
Nem homályosítom fel, hogy legutóbb jó volt egy ilyen előadás, meg kicsit más jellegű vizsgálat is, de 5 órán keresztül ott ültem.
Megsültek a nem létező golyóim.
Mi, férfiak legyünk karakánok.
Megmutatom neki, hogy vagyok én olyan legény a gáton, mint ő.
Lehet, hogy átműttetem magamat.
Úgy tudom, hogy a férfiak Magyarországon ugyanazért a munkáért jóval magasabb bért kapnak, mint a nők.
Azért ez nem megvetendő szempont.
Majd osztok-szorzok, elvégre a műtét is drága.
Az összes állami szerv pedig, mikor fényképet készít rólam, akkor úgyis úgy nézek ki rajtuk, mint egy férfi.
No, megyek borotválkozni. Elvégre uniszex.
2013. május 28., kedd
A jó anya és a rossz...
DÉLELŐTT:
A rossz anya felszállt a zsúfolt 5-ös buszra.
A barátnőjével.
Akinek nem volt gyermeke (vagy nem volt vele).
A rossz anya 4 különböző korú gyermekkel szállt fel.
Egyértelmű volt, hogy mind az övé (ez a hangosan elhangzó utasításokból nyilvánvalóvá vált).
A rossz anyának be nem állt a szája (ez még nem lenne alapvetően baj).
Amikor a rossz anya szájából először elhangzott (igen hamar a felszállás után), hogy b...d meg ne rohangálj össze-vissza - akkor azt hittem, hogy rosszul hallok.
A rossz anya nem pirult el, nem nézett körül szégyenlősen, nem sütötte le a szemét.
A rossz anyának megszólalt a mobilja. A b...d meg kifejezést teljesen természetes módon lihegte a kagylóba.
A rossz anya összes gyermekével együtt kb. 7-8 megállót ment, mielőtt leszálltak.
Ez alatt az idő alatt - lankadt némileg a vége felé a figyelmem, mert cikáztak az agyamban a gondolatok - most nem emlékszem már pontosan, hogy a "jeles" kifejezés 14 x vagy 15 x hangzott el a szájából.
A busz fellélegzett mikor leszálltak.
Szókincse nyilván nem áll összefüggésben a gyermekek számával.
Csak halkan pontosítanám, hogy r.a. nem tartozott semmiféle etnikumhoz, csoporthoz stb. stb. mielőtt valakinek ez lenne az első gondolata.
DÉLUTÁN:
Szép kiállításon voltam - megnyitón.
Nem érdemes járműre szállnom, míg megyek egy megállót, + gyalogolok - hamarabb érek haza, ha a kertek alján (mentén) sétálgatok.
Csendes kis utcák, majdnem néptelenek, gyalogos senki rajtam kívül.
A tinédzser éppen átment az úttesten.
Megtorpant, nézett engem.
Gondolkodott; menjen tovább előre, vagy forduljon vissza.
Végül tétován elindul előre - már hazaérkezett.
Biztonságban érzi magát, azért még bámul rám...
Az úttesten átrohan a jó anya - nyilván már szemmel tartott egy ideje.
Látja, hogy a kicsit figyelem és ismerkedni szeretnék vele.
A jó anya nem tartja ezt helyesnek - érzem, gyanús vagyok neki.
A jó anya magára vonja a figyelmemet... halad előttem, meg-megáll, szinte csalogat, menjek utána.
A telek sarkán elfordul - biztos távolságban megáll és kitágult pupillákkal bámul.
Zsenialitásom határtalan... tudom, hogy el lettem csalva...biztos, ami biztos alapon.
ESTE:
Gondolkodom a nap eseményein.
A rossz anyának 2 lába volt.
A jó anyának 4 lába volt.
Nem tudom, hogy hol van Darwin sírja... de, hogy forog benne az már egyszer biztos.
... és valószínűleg az van ráírva, hogy: "... EZT NEKTEK !..."
A rossz anya felszállt a zsúfolt 5-ös buszra.
A barátnőjével.
Akinek nem volt gyermeke (vagy nem volt vele).
A rossz anya 4 különböző korú gyermekkel szállt fel.
Egyértelmű volt, hogy mind az övé (ez a hangosan elhangzó utasításokból nyilvánvalóvá vált).
A rossz anyának be nem állt a szája (ez még nem lenne alapvetően baj).
Amikor a rossz anya szájából először elhangzott (igen hamar a felszállás után), hogy b...d meg ne rohangálj össze-vissza - akkor azt hittem, hogy rosszul hallok.
A rossz anya nem pirult el, nem nézett körül szégyenlősen, nem sütötte le a szemét.
A rossz anyának megszólalt a mobilja. A b...d meg kifejezést teljesen természetes módon lihegte a kagylóba.
A rossz anya összes gyermekével együtt kb. 7-8 megállót ment, mielőtt leszálltak.
Ez alatt az idő alatt - lankadt némileg a vége felé a figyelmem, mert cikáztak az agyamban a gondolatok - most nem emlékszem már pontosan, hogy a "jeles" kifejezés 14 x vagy 15 x hangzott el a szájából.
A busz fellélegzett mikor leszálltak.
Szókincse nyilván nem áll összefüggésben a gyermekek számával.
Csak halkan pontosítanám, hogy r.a. nem tartozott semmiféle etnikumhoz, csoporthoz stb. stb. mielőtt valakinek ez lenne az első gondolata.
DÉLUTÁN:
Szép kiállításon voltam - megnyitón.
Nem érdemes járműre szállnom, míg megyek egy megállót, + gyalogolok - hamarabb érek haza, ha a kertek alján (mentén) sétálgatok.
Csendes kis utcák, majdnem néptelenek, gyalogos senki rajtam kívül.
A tinédzser éppen átment az úttesten.
Megtorpant, nézett engem.
Gondolkodott; menjen tovább előre, vagy forduljon vissza.
Végül tétován elindul előre - már hazaérkezett.
Biztonságban érzi magát, azért még bámul rám...
Az úttesten átrohan a jó anya - nyilván már szemmel tartott egy ideje.
Látja, hogy a kicsit figyelem és ismerkedni szeretnék vele.
A jó anya nem tartja ezt helyesnek - érzem, gyanús vagyok neki.
A jó anya magára vonja a figyelmemet... halad előttem, meg-megáll, szinte csalogat, menjek utána.
A telek sarkán elfordul - biztos távolságban megáll és kitágult pupillákkal bámul.
Zsenialitásom határtalan... tudom, hogy el lettem csalva...biztos, ami biztos alapon.
ESTE:
Gondolkodom a nap eseményein.
A rossz anyának 2 lába volt.
A jó anyának 4 lába volt.
Nem tudom, hogy hol van Darwin sírja... de, hogy forog benne az már egyszer biztos.
... és valószínűleg az van ráírva, hogy: "... EZT NEKTEK !..."
2013. május 10., péntek
... hétvége festményekkel, ingyen gyönyörködve...
A Virág Judit Galériában 2013. 05. 12-éig még megnézhetitek az aktuális (tavaszi akció) kiállítást.
Megtekinthető mindkét nap 10-től 18 óráig.
(Thorma János: Hölgy napernyővel)
A kiállításról készült körpanorámás felvétel a következő linken elérhető: http://
Forrás: http://www.
(Felekiné Gáspár Anni: Vasaló nő)
Megtekinthető mindkét nap 10-től 18 óráig.
(Thorma János: Hölgy napernyővel)
Ha nyertél a lottón, akkor a tavaszi aukció másnap, 2013. május 13-án (hétfőn) 18 órakor lesz megtartva a Budapest Kongresszusi Központban :)
A kiállításról készült körpanorámás felvétel a következő linken elérhető: http://
(Neogrády László: Napsütötte havas táj)
Forrás: http://www.
Az alábbi festményt kimondottan szexi foltvarró társnőim férjeinek ajánlom, amennyiben ajándékozási gondjaik vannak :)
Avagy, ha nincs a vacsora időben készen, akkor nézegessék...
(Felekiné Gáspár Anni: Vasaló nő)
Jelzem, ez utóbbi festmény nem is annyira drága ;)
Hiába, a varró és vasaló hölgyeket mindig alulértékelték :(
2013. május 9., csütörtök
Jack...
Amikor bedobják az éppen aktuális Fressnapf újságot, akkor olykor izgalmi állapotba kerülök.
Nem feltétlenül potenciális vásárlóként, hanem állatszeretőként vicces tanulmányozni, hogy mi minden van, amit nem fogok megvenni, s, ha lenne pénzem, tán akkor sem.
Érdekes eltűnődni olykor, hogy milyen speckó cuccok vannak, amiből arra a következtetésre jutok, hogy némely házi kedvencnek jobb sora van nálam ;)
Garantáltan évente egyszer eszembe jut egy régi kolléganőm a múltból, aki teljesen természetesen mondta, hogy a blökije minden nap kap egy ferrero rocher-t...
Ej, kutya egy világ van; - s némileg se tudtam palástolni irigységemet.
Szőrösnek szőrös vagyok, nagyok a füleim is, olykor lihegek (na, jó, nem tudok csóválni, de csak azért, mert nincs mivel....
ezzel kapcsolatban eszembe jut A függetlenség napja című film egyik jelenete, mikor az egyik főszereplő apukája, hogy oldja a feszültséget - míg a fia megmenti a világot - , meg biztos, ami biztos alapon; - azt mondja a földön körben rémülten ülőknek, hogy fogják meg egymás kezét és imádkozzanak...
mire az egész film alatt seggfej szerepkörben tetszelgő férfiember idétlen képet vágva közli, hogy "de, én nem vagyok zsidó" ...
- Nem baj - jött a válasz, senki sem lehet tökéletes...)
Na, én sem vagyok tökéletes - nem is kapok csak max évente 1 x ferrero-t, s ez messze van a napi adagtól.
Szóval, én mint hátrányos helyzetű kétlábú szorgalmasan nézegetem az újságot.
Néha vihogok, olykor megdöbbenek, sokszor alulműveltként nem is igazán értem, hogy mit is írtak le... :(
A mostani újság viszont kiverte nálam a biztosítékot.
14 % kedvezmény
699.-Ft helyett 599.-Ft
J A C K
nyúlfül, jutalomfalat kutyáknak,
100 % állati alapanyagból,
természetesen füstölt,
6 db / csomag, 100.-Ft / db.
Szerencse, hogy a Nagyi nem nézi ezt az újságot.
Karácsonykor szokott ajándékot hozni a blökiknek és a cicusnak is.
(Legyen nekik is karácsonyuk! - Lelkes magyarázat kíséretében...)
Jó, hogy JACK-et nem húsvét táján árusították...
Nem feltétlenül potenciális vásárlóként, hanem állatszeretőként vicces tanulmányozni, hogy mi minden van, amit nem fogok megvenni, s, ha lenne pénzem, tán akkor sem.
Érdekes eltűnődni olykor, hogy milyen speckó cuccok vannak, amiből arra a következtetésre jutok, hogy némely házi kedvencnek jobb sora van nálam ;)
Garantáltan évente egyszer eszembe jut egy régi kolléganőm a múltból, aki teljesen természetesen mondta, hogy a blökije minden nap kap egy ferrero rocher-t...
Ej, kutya egy világ van; - s némileg se tudtam palástolni irigységemet.
Szőrösnek szőrös vagyok, nagyok a füleim is, olykor lihegek (na, jó, nem tudok csóválni, de csak azért, mert nincs mivel....
ezzel kapcsolatban eszembe jut A függetlenség napja című film egyik jelenete, mikor az egyik főszereplő apukája, hogy oldja a feszültséget - míg a fia megmenti a világot - , meg biztos, ami biztos alapon; - azt mondja a földön körben rémülten ülőknek, hogy fogják meg egymás kezét és imádkozzanak...
mire az egész film alatt seggfej szerepkörben tetszelgő férfiember idétlen képet vágva közli, hogy "de, én nem vagyok zsidó" ...
- Nem baj - jött a válasz, senki sem lehet tökéletes...)
Na, én sem vagyok tökéletes - nem is kapok csak max évente 1 x ferrero-t, s ez messze van a napi adagtól.
Szóval, én mint hátrányos helyzetű kétlábú szorgalmasan nézegetem az újságot.
Néha vihogok, olykor megdöbbenek, sokszor alulműveltként nem is igazán értem, hogy mit is írtak le... :(
A mostani újság viszont kiverte nálam a biztosítékot.
14 % kedvezmény
699.-Ft helyett 599.-Ft
J A C K
nyúlfül, jutalomfalat kutyáknak,
100 % állati alapanyagból,
természetesen füstölt,
6 db / csomag, 100.-Ft / db.
Szerencse, hogy a Nagyi nem nézi ezt az újságot.
Karácsonykor szokott ajándékot hozni a blökiknek és a cicusnak is.
(Legyen nekik is karácsonyuk! - Lelkes magyarázat kíséretében...)
Jó, hogy JACK-et nem húsvét táján árusították...
2013. április 19., péntek
Az én fejem, a Te fejed, az Ő feje...
Ma volt a napja, hogy délelőtt fejbe vágott egy fiatalember a buszon.
Nem szándékosan, véletlenül... csak úgy... én ültem, ő állt, hátizsák, idétlenkedés az osztálytársakkal, aztán a fejemre csapott - nem szándékosan, véletlenül.
Valószínűleg útban volt a fejem.
Én vagyok a lüke, miért a nyakamon hordom... hordhatnám a hónom alatt is :)
-.-
Ma volt a napja, hogy késő délután a metróban fejbe vágtam egy középkorú férfiembert.
Nem szándékosan, véletlenül... csak úgy... beállt a szerelvény, egyszerre startoltunk, valószínűleg mindketten a metrókocsi sarkában lévő három helyes részen szeretünk ülni és mindketten a szélén a falnál.
Egyszerre pucsítottunk, hogy egymással szemben leüljünk és a kobakunk ugyan nem csapódott össze, de valahogy a kezem a fejére lendült (mondhatnám, hogy miért nem volt ő fürgébb... vagy én lassúbb?? ;)
Nem szándékosan, véletlenül...
Nevettünk.
-.-
Szemben a szomszédékhoz betörtek a minap.
Fényes nappal.
Szándékosan, nem véletlenül.
-.-
Este van és sötét.
Még van majdnem félórám éjfélig. ...
és NINCS BUKÓSISAKOM !
Nem szándékosan, véletlenül :(
Nem szándékosan, véletlenül... csak úgy... én ültem, ő állt, hátizsák, idétlenkedés az osztálytársakkal, aztán a fejemre csapott - nem szándékosan, véletlenül.
Valószínűleg útban volt a fejem.
Én vagyok a lüke, miért a nyakamon hordom... hordhatnám a hónom alatt is :)
-.-
Ma volt a napja, hogy késő délután a metróban fejbe vágtam egy középkorú férfiembert.
Nem szándékosan, véletlenül... csak úgy... beállt a szerelvény, egyszerre startoltunk, valószínűleg mindketten a metrókocsi sarkában lévő három helyes részen szeretünk ülni és mindketten a szélén a falnál.
Egyszerre pucsítottunk, hogy egymással szemben leüljünk és a kobakunk ugyan nem csapódott össze, de valahogy a kezem a fejére lendült (mondhatnám, hogy miért nem volt ő fürgébb... vagy én lassúbb?? ;)
Nem szándékosan, véletlenül...
Nevettünk.
-.-
Szemben a szomszédékhoz betörtek a minap.
Fényes nappal.
Szándékosan, nem véletlenül.
-.-
Este van és sötét.
Még van majdnem félórám éjfélig. ...
és NINCS BUKÓSISAKOM !
Nem szándékosan, véletlenül :(
2013. április 18., csütörtök
...a Nagyi heti (be)szólása...
... most, hogy MINDKETTEN nyugdíjasok vagyunk... (???)
hétköznap is felállíthatjuk a pavilont a kertben...
Ő még nem tudja, hogy senki se lehet próféta(nő) a saját hazájában.
De, kivételesen nem bánnám, ha neki lenne igaza :) :)
2013. március 31., vasárnap
Ez a fotót "lenyúltam" a Foltvarázstól
a Facebookról - remélem, hogy nem haragudnak meg érte -
mert annyira találó és jelen időjárási helyzetben igazán tündéri.
Nincs is jobb, mint egy meleg sapi egy fázó nyúlnak.
Aztán, hogy a tojásokat hova rakta, az azért egy nagy kérdés.
Ha becsönget hozzátok egy didergő nyuszi, akkor kínáljátok meg azért répával, meg hasonló vegás cuccokkal !
Vallásos szempontból elmélyülést és szép megemlékezést kívánok, legyen jó hétvégétek - csoki nyúllal, vagy anélkül.
2013. március 30., szombat
... az milyen már, hogy félálomban...
a csipáimat még ki sem törölve, félig csukott szemmel, tétova, idétlen béna mozdulatokkal próbálom az ágy szélén ülve felhúzni a zoknimat, mikor pont abban a pillanatban ásít a blöki és a fogazatai között csattan a lábfejem???...
2013. március 26., kedd
Gyere fogd, gyere fogd meg a csomagomat...
Olvastam a neten, hogy most már a középiskolások egyharmada tervezi, hogy elhagyja az országot és külföldön szeretne tanulni...
Szétszóródunk és szétszóródunk.
Ha fiatal lennék talán én is így döntenék.
Így viszont én már csak maradok itthon, max a hamvaim szétszórása történhet meg.
Szétszóródunk és szétszóródunk.
Ha fiatal lennék talán én is így döntenék.
Így viszont én már csak maradok itthon, max a hamvaim szétszórása történhet meg.
2013. március 23., szombat
Ember(ek) a híd alatt (és az erdőben)...
" - Mi a foglalkozása?
- Kutató vagyok.
- Mit kutat?
- Zsebeket.
- Hát, ez borzasztó!
- Nekem mondja? Tudja Maga manapság milyen üresek a zsebek?
- ... és akkor mit csinál?
- Betörök."
Részlet az Ember a híd alatt című magyar filmből.
1936-ban készült.
- Kutató vagyok.
- Mit kutat?
- Zsebeket.
- Hát, ez borzasztó!
- Nekem mondja? Tudja Maga manapság milyen üresek a zsebek?
- ... és akkor mit csinál?
- Betörök."
Részlet az Ember a híd alatt című magyar filmből.
1936-ban készült.
2013. március 18., hétfő
Veronika (kendője helyett) almája...
Ezt a remek fotót a Praktikus nevű közösség tette fel a Facebookra.
Forrás:
http://www.facebook.com/Praktikus.vera
.jpg)
Az alábbi (gyengébbek számára történő) megjegyzéssel ellátva:
"... hogy ne barnuljon meg az alma belseje,
és mégis összevágva vigye a gyermek a suliba :))"
Húúúú, ha ezt a Nagyi (alias született Veronika) meglátja...
Elvégre egy idő után (ha megérjük), mindannyian belépünk az un. második gyermekkorunkba.
Ha megyünk valahova; legyen az állatkert, vagy bárhol a városban, akár a temető is...
Nagyi lelkesen közli, hogy ő hozza az ennivalót.
(Mert, különben a magyar ember éhen hal - mint tudjuk "ha elindul a vonat", akkor is rögtön ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy egyenek).
Valóban mindig hozza, csak nem olyan formában, ahogyan én hoznám.
Én ilyen esetekben kész szendvicseket viszek, amit diszkrét formában lehet elfogyasztani.
(Vagy megpróbálni diszkréten).
Nagyi ezzel szemben olykor hoz rántott húst (persze, nem szendvicsként), külön dobozkában, másik dobozkában sült krumpli hozzá, harmadik dobozkában a savanyúság, esetleg paprika (előre felvágva, természetesen), nem tántorodik el olyasmitől sem, hogy pl. paradicsom, ami ugye olykor csurog.
Gyümölcsben is utazik; ez kedvétől függ, meg az aktuális szezontól is.
Volt már kissé szottyos szilva, megpucolt narancs, avagy mandaringerezdek, körte, de tavaly dinnyefalatkák is :)
A csúcs - természetesen a barack.
Amit senki nem tudott úgy, de úgy enni pantomim művészként, mint Alfonzó mester.
Az a láthatatlan barack, ahogy csurgott könyékik...
hogy hiányzik Alfonzó is... :(
Sajnos, nem találtam a barackos produkciót a Youtube-on.
Már alig várom a nyarat.
Soha nem gondoltam, hogy egyszer még a kispesti temetőbe gumit viszünk... ;)
no, persze - almával.
Azért mi a temetőben szomorkodunk, emlékezünk, de olykor bizony nevetünk is.
(Ha nincs a közelben senki, akit sértene).
Nem áll tőlünk távol semmi, ami emberi.
Hiszen az életet és a halált olykor csak egy-két lépés választja el egymástól.
Macskázni is szoktunk (ha megvárnak...)
Olykor meglocsolunk idegen sírokat is.
Amúgy a Nagyi cukorbeteg és akkor komplikáltabb az élet.
Én már mondtam neki, hogy egyszer még gáz lesz belőle, mikor két sír között beadja magának az inzulint.
Még a végén értesíti valaki a Yard-ot, hogy a nyugdíjasok oda járnak belőni magukat... ;)
Forrás:
http://www.facebook.com/Praktikus.vera
.jpg)
Az alábbi (gyengébbek számára történő) megjegyzéssel ellátva:
"... hogy ne barnuljon meg az alma belseje,
és mégis összevágva vigye a gyermek a suliba :))"
Húúúú, ha ezt a Nagyi (alias született Veronika) meglátja...
Elvégre egy idő után (ha megérjük), mindannyian belépünk az un. második gyermekkorunkba.
Ha megyünk valahova; legyen az állatkert, vagy bárhol a városban, akár a temető is...
Nagyi lelkesen közli, hogy ő hozza az ennivalót.
(Mert, különben a magyar ember éhen hal - mint tudjuk "ha elindul a vonat", akkor is rögtön ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy egyenek).
Valóban mindig hozza, csak nem olyan formában, ahogyan én hoznám.
Én ilyen esetekben kész szendvicseket viszek, amit diszkrét formában lehet elfogyasztani.
(Vagy megpróbálni diszkréten).
Nagyi ezzel szemben olykor hoz rántott húst (persze, nem szendvicsként), külön dobozkában, másik dobozkában sült krumpli hozzá, harmadik dobozkában a savanyúság, esetleg paprika (előre felvágva, természetesen), nem tántorodik el olyasmitől sem, hogy pl. paradicsom, ami ugye olykor csurog.
Gyümölcsben is utazik; ez kedvétől függ, meg az aktuális szezontól is.
Volt már kissé szottyos szilva, megpucolt narancs, avagy mandaringerezdek, körte, de tavaly dinnyefalatkák is :)
A csúcs - természetesen a barack.
Amit senki nem tudott úgy, de úgy enni pantomim művészként, mint Alfonzó mester.
Az a láthatatlan barack, ahogy csurgott könyékik...
hogy hiányzik Alfonzó is... :(
Sajnos, nem találtam a barackos produkciót a Youtube-on.
Már alig várom a nyarat.
Soha nem gondoltam, hogy egyszer még a kispesti temetőbe gumit viszünk... ;)
no, persze - almával.
Azért mi a temetőben szomorkodunk, emlékezünk, de olykor bizony nevetünk is.
(Ha nincs a közelben senki, akit sértene).
Nem áll tőlünk távol semmi, ami emberi.
Hiszen az életet és a halált olykor csak egy-két lépés választja el egymástól.
Macskázni is szoktunk (ha megvárnak...)
Olykor meglocsolunk idegen sírokat is.
Amúgy a Nagyi cukorbeteg és akkor komplikáltabb az élet.
Én már mondtam neki, hogy egyszer még gáz lesz belőle, mikor két sír között beadja magának az inzulint.
Még a végén értesíti valaki a Yard-ot, hogy a nyugdíjasok oda járnak belőni magukat... ;)
Rendhagyó március 15-e - THORMÁ-val, de torma nélkül...
Miután kiástam magamat a kertemből és az utcai szakaszt is - akkor éppen reggel 9 óra tájban - a mi utcánkban egyedüliként eltakarítottam a havat - merész, bősz elhatározásként döntöttem, hogy megtartjuk barátnőmmel a szokásos ingyenes múzeumi látogatásunkat.
(Mivel többször leírtam már, hogy egyes múzeumok nemzeti ünnepeinken ingyenesen látogathatóak).
Nagyon vágytam rá, hogy megnézhessem a Galériában fent a Várban a Thorma kiállítást.
Az utcai nemzeti megemlékezéseket lemondták, mind a kormánypártok, mind a többi párt, egyesület - az országban kialakult rendkívüli hóhelyzetre, időjárásra tekintettel - gondoltam, hogy nem lesz sehol az ilyenkor szokásos nagy tömeg.
Valóban, kevés ember volt az utcán és a járműveken is.
Mélázva számolgattam, hogy mennyi kokárdás embert látok, mivel feltűnt, hogy alig vannak.
Bevallom rajtam sem volt, mivel pár éve már mellőzöm, lett lévén, hogy úgy gondolom, hogy jeles nemzeti jelképünket már kisajátították más célra.
Ezzel persze, lehet egyetérteni, vagy sem. Ez van. Nem baj, majd eljő az idő, mikor ez is kötelező lesz...
Rákospalota (külváros) - Moszkva tér (nekem már csak ez marad, ez is jelzi, hogy öregszem, nem áll rá a szám a Széll Kálmán térre...) útvonalon 8, azaz NYOLC kokárdás emberrel találkoztam.
Korán értem a találka helyére, félórát várakoztam a metró peronján, ott legalább nem volt (annyira) hideg.
Jöttek-mentek a szerelvények, félóra alatt a kokárdások megszámolt létszáma feltornázta magát kb. 27-re.
Nem többre, és nem kevesebbre.
Barátnőm megjött, irány a Várba menő buszhoz.
Amikor a Mátyás templomhoz értünk, akkor döbbenten tapasztaltuk, hogy egy lengyel csoport áll ott, kb. 20-an, - nem jól láttuk - max 30-an lehettek. Lengették a zászlóikat, feliratos tablókat.
Te jó ég, mi történt, mit keresnek itt ? - csodálkoztunk.
Ez volt az egyetlen említésre méltó - rendkívülinek mondható - látvány a Várban.
(Utólag megtudtam, hogy ők a kormányszimpatizáns lengyelek, akik külön a mi ünnepünk miatt utaztak ide hazájukból, nem értesülvén róla, hogy elmaradnak a szabadban máskor megtartandó rendezvények).
http://www.origo.hu/itthon/20130315-menetrend-szerint-megerkeztek-a-lengyelek.html
Tradícionális lengyel-magyar barátság ide, vagy oda, nekem speciel eszembe sem jutna, hogy elmenjek a lengyelekhez mondjuk egy szimpátia demonstrációra.
Amúgy, mivel náluk sokkal hidegebb szokott lenni, mint nálunk, ezért valószínűleg a minket ért zord éghajlati "áldás" meg se kottyant nekik. Azért lengették olyan lelkesen a lengyel zászlókat.
Persze, bent a Magyar Nemzeti Galériában már találkoztunk néhány (de korántsem sok) kokárdás gyermekkel, hatalmas nagy felnőtt tenyérnyi kokárda plecsnivel (valószínűleg valahol a Várban készítették kreatív bemutató keretében) a kis gyermektesteken rémisztő volt ez a méret, kb. olyan érzése volt az embernek, mint egy céltáblánál, hogy "ide lőjetek".
A kevesebb sokszor több - futott át az agyamon.
Még a Moszkva téren mondtam a barátnőmnek, hogy szerintem cirka százan, ha fogunk lézengeni a múzeumban, mert ki az a hülye, aki ilyen időjárásban kiteszi a lábát, ha nem muszáj neki...
Figyelj - szónokoltam - szerintem a Galériában csak az ilyen őrültek lesznek, mint mink, akik elszántak, meg a szegények (ingyenes nap lévén), meg a nagyon fanatikusok (tehát max száz ember...)
Hát,... régen tévedtem ekkorát.
Akkora tömeg volt, hogy döbbenet. Bár, az feltűnt, hogy szintén csak hébe-hóba kokárdások, és a legtöbb látogató bizony; - külföldi.
Bölcsen megállapítottuk, hogy valószínűleg a szállodákból küldték őket ide, hogy ez most milyen remek (ingyenes) program...mikor vacak az idő.
A Thorma kiállítás... igazi öröm és élmény volt.
A szokásos módon felosztottuk (elvi síkon), hogy mely festményeket vinnénk haza, egyiken másikon kissé vitatkozva, hogy melyikünké is legyen - lévén, hogy nagyjából azonos az ízlésünk.
Részemről legalább 30-40 festményt szívesen látnék a falamon a kiállítottak közül.
Persze, a többi is jó volt, de azért akármit nem rakok ki...
Az ember azért legyen már igényes, pláne, ha retteg a fűtésszámla megérkezésétől...
"Thorma János (Kiskunhalas, 1870. április 24. – Nagybánya, 1937. december 5.) magyar festő, a nagybányai művésztelep alapítója és egyik jellegzetes mestere, életművén több stílusirány követhető nyomon, a naturalizmus, a történelmi festészet, a romantikus realizmus és a sajátos nagybányai posztimpresszionizmus."
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Thorma_J%C3%A1nos
"A kiállítás Thorma művészetének eddigi legteljesebb bemutatása, különlegességét pedig az adja, hogy, a festő halála után 1939-ben rendezett rövid tárlat kivételével, a művésznek még soha nem volt gyűjteményes kiállítása Budapesten"
Igazán remek portrékban, tájképekben gyönyörködhettünk.
Valami azt súgta, hogy a mester kedvelhette a hölgyeket; és azok is őt :)
Érdemes lenne a kiállítás anyagát könyvben megvenni (ha lenne miből... :(
mivel sok kiállított remek festményről nem találtam a neten fotót.
Thorma János, a magyar Barbizon festője c. kiállítás 2013. május 12-éig tekinthető meg.
-.-
Kokárda ügyben:
http://www.origo.hu/itthon/20130314-akinek-nincs-kint-a-kokarda-nem-igazi-magyar-videoriport.html
A kokárda kitűzést sokan magánügynek tartják, de akadtak olyanok is, akik nem tekintik igazi magyarnak azt, akinek nem ékesíti a ruháját piros-fehér-zöld.
Érdemes a videót meghallgatni, megnézni, milyen eltérőek a vélemények, számomra egy kalapos idősebb úré volt a legszimpatikusabb, ami a felvétel végén hangzik el:
"... senkinek sem KELL kalapot hordani,
senkinek sem KELL jambósapkát hordani, vagy kapucnit,
tehát kokárdát sem KELL.
Van, aki a szívében, van, aki azt mondja őneki a hazaszeretethez az is elég, ha gondol rá.
Van, aki ehhez szimbólumot ad.
Van, aki jár templomba és hisz Istenben,
van, aki hisz Istenben és nem jár templomba."
Ide kapcsolódóan elmélázhatunk a szabadság többféle értelmezésén is - például -:
"A szabadság általában idegen erőtől való függetlenséget jelent. Ily értelemben lehet fizikai szabadság, vagyis lehetőség (képesség) valamit tenni vagy nem tenni. A fizikai szabadságot erőszak („vis”) vagy erőhatalom („vis major”) zárhatja ki."
"Az erkölcsi szabadság az ember akaratelhatározási szabadságát jelenti, ebben a formában az akarat és akaratszabadság szinonimája"
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabads%C3%A1g_%28filoz%C3%B3fia%29
-.-
Még maradt elég időnk a délutánból.
"Átugrottunk" (nagy merészen úgy, ahogy voltunk kabátjainkat a Galéria ruhatárában hagyva) az udvaron keresztül a Történeti Múzeumba.
Olyan remek kiállításokat láttunk már ott, soha nem csalódtunk - eddig.
"A főváros 1000 éves története
Új állandó kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában.
A kiállítás az időrendet követve, a múzeum legfontosabb műtárgyait felsorakoztatva mutatja be Budapest történetét az antik előzményektől a rendszerváltásig."
http://www.btm.hu/?q=fenyesarnyek_var
No, még ilyen vegyes katymaszt rég nem láttunk :(
Olyan érzésünk volt, mintha valaki lement volna a Múzeum raktárába, körül nézett, hümmögött egyet:
No, Béláim....nézzük már meg, hogy mit tudnánk összedobni, hogy legyen egy kiállítás fent.
Majd logikai láncra fűzzük az egészet.
Hát, van ott minden fent az emeleten :(
Részletekben sok dolog jó lenne és érdekes, de így, ilyen formában összegyúrva erőltetettnek tűnik a dolog.
Haladunk a folyosókon (a beszögellésekbe bekukkantunk), s, így haladunk az időben is.
A vége felé van már időrendben nem is annyira távoli a dolog.
Vidáman köszöntöm a 60-as évek (gyermekkorom) standard szobarészletét, nagymamám kis színes szatyorkáját, amit mindenki cipelt a táskájában, olyan kis színes neylon-szerű izé, lyukacsos...
Van itt minden... Rákosi, Sztálin időszak... és a kiállítás vége felé az egyik utolsó tablóban döbbenten fedezünk fel két narancssárga Fidesz feliratú pólót.
Nem nagyon értjük, hogy mit keresnek itt.
Ha több párt pólója is ki lett volna rakva, akkor igen.
De, érzem; hogy Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én című verse valahogy a hangulatomhoz illik...
Összegezve:
Az országban dúlt a hóvihar és a szélfúvás.
Sokan voltak bajban.
Felborult a szokásosnak mondható március 15-e.
Hazánk megtapasztalt jót és rosszat egyaránt.
Láttunk egy csodás kiállítást.
Meg egy másikat.
Annak címe találó:
Budapest - Fény és árnyék.
A történelem során nem először - a budai Várat elfoglalták a jól szervezett külföldi csapatok ;)
Ennek egyik fő oka az volt, hogy kevés IGAZI magyar védő tartózkodott a helyszínen...
Konkrétan az oda vezető úton kb. 27-en...
Na, jó, még néhányan ("igazi" magyarok) lézengtek az épületekben is...
A városban a nemzeti ünnep miatt zárva voltak a közértek.
Néhány kisebb bolt kivételével.
A várban egy bolt nyitva volt, általában kiemelt árukészlettel, a külfödieket megcélozandó.
Csodálkozva konstatáltuk a buszból "jé, a közért nyitva van" ! - harci kiáltás kíséretében.
Szóval, azért, ha nagyon akartunk volna, akkor lett volna hol tormát vennünk :) :)
Ahogy egy régi reklámban is szerepelt:
Lesz hó jövőre is !
Sőt, tél is.
Meg március 15-e is.
Reméljük, hogy kicsit (nagyon) másmilyen.
Ahogyan a fény és az árnyék is együtt fognak létezni.
Már csak az a kérdés, hogy milyen arányban.
(Mivel többször leírtam már, hogy egyes múzeumok nemzeti ünnepeinken ingyenesen látogathatóak).
Nagyon vágytam rá, hogy megnézhessem a Galériában fent a Várban a Thorma kiállítást.
Az utcai nemzeti megemlékezéseket lemondták, mind a kormánypártok, mind a többi párt, egyesület - az országban kialakult rendkívüli hóhelyzetre, időjárásra tekintettel - gondoltam, hogy nem lesz sehol az ilyenkor szokásos nagy tömeg.
Valóban, kevés ember volt az utcán és a járműveken is.
Mélázva számolgattam, hogy mennyi kokárdás embert látok, mivel feltűnt, hogy alig vannak.
Bevallom rajtam sem volt, mivel pár éve már mellőzöm, lett lévén, hogy úgy gondolom, hogy jeles nemzeti jelképünket már kisajátították más célra.
Ezzel persze, lehet egyetérteni, vagy sem. Ez van. Nem baj, majd eljő az idő, mikor ez is kötelező lesz...
Rákospalota (külváros) - Moszkva tér (nekem már csak ez marad, ez is jelzi, hogy öregszem, nem áll rá a szám a Széll Kálmán térre...) útvonalon 8, azaz NYOLC kokárdás emberrel találkoztam.
Korán értem a találka helyére, félórát várakoztam a metró peronján, ott legalább nem volt (annyira) hideg.
Jöttek-mentek a szerelvények, félóra alatt a kokárdások megszámolt létszáma feltornázta magát kb. 27-re.
Nem többre, és nem kevesebbre.
Barátnőm megjött, irány a Várba menő buszhoz.
Amikor a Mátyás templomhoz értünk, akkor döbbenten tapasztaltuk, hogy egy lengyel csoport áll ott, kb. 20-an, - nem jól láttuk - max 30-an lehettek. Lengették a zászlóikat, feliratos tablókat.
Te jó ég, mi történt, mit keresnek itt ? - csodálkoztunk.
Ez volt az egyetlen említésre méltó - rendkívülinek mondható - látvány a Várban.
(Utólag megtudtam, hogy ők a kormányszimpatizáns lengyelek, akik külön a mi ünnepünk miatt utaztak ide hazájukból, nem értesülvén róla, hogy elmaradnak a szabadban máskor megtartandó rendezvények).
http://www.origo.hu/itthon/20130315-menetrend-szerint-megerkeztek-a-lengyelek.html
Tradícionális lengyel-magyar barátság ide, vagy oda, nekem speciel eszembe sem jutna, hogy elmenjek a lengyelekhez mondjuk egy szimpátia demonstrációra.
Amúgy, mivel náluk sokkal hidegebb szokott lenni, mint nálunk, ezért valószínűleg a minket ért zord éghajlati "áldás" meg se kottyant nekik. Azért lengették olyan lelkesen a lengyel zászlókat.
Persze, bent a Magyar Nemzeti Galériában már találkoztunk néhány (de korántsem sok) kokárdás gyermekkel, hatalmas nagy felnőtt tenyérnyi kokárda plecsnivel (valószínűleg valahol a Várban készítették kreatív bemutató keretében) a kis gyermektesteken rémisztő volt ez a méret, kb. olyan érzése volt az embernek, mint egy céltáblánál, hogy "ide lőjetek".
A kevesebb sokszor több - futott át az agyamon.
Még a Moszkva téren mondtam a barátnőmnek, hogy szerintem cirka százan, ha fogunk lézengeni a múzeumban, mert ki az a hülye, aki ilyen időjárásban kiteszi a lábát, ha nem muszáj neki...
Figyelj - szónokoltam - szerintem a Galériában csak az ilyen őrültek lesznek, mint mink, akik elszántak, meg a szegények (ingyenes nap lévén), meg a nagyon fanatikusok (tehát max száz ember...)
Hát,... régen tévedtem ekkorát.
Akkora tömeg volt, hogy döbbenet. Bár, az feltűnt, hogy szintén csak hébe-hóba kokárdások, és a legtöbb látogató bizony; - külföldi.
Bölcsen megállapítottuk, hogy valószínűleg a szállodákból küldték őket ide, hogy ez most milyen remek (ingyenes) program...mikor vacak az idő.
A Thorma kiállítás... igazi öröm és élmény volt.
A szokásos módon felosztottuk (elvi síkon), hogy mely festményeket vinnénk haza, egyiken másikon kissé vitatkozva, hogy melyikünké is legyen - lévén, hogy nagyjából azonos az ízlésünk.
Részemről legalább 30-40 festményt szívesen látnék a falamon a kiállítottak közül.
Persze, a többi is jó volt, de azért akármit nem rakok ki...
Az ember azért legyen már igényes, pláne, ha retteg a fűtésszámla megérkezésétől...
"Thorma János (Kiskunhalas, 1870. április 24. – Nagybánya, 1937. december 5.) magyar festő, a nagybányai művésztelep alapítója és egyik jellegzetes mestere, életművén több stílusirány követhető nyomon, a naturalizmus, a történelmi festészet, a romantikus realizmus és a sajátos nagybányai posztimpresszionizmus."
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Thorma_J%C3%A1nos
"A kiállítás Thorma művészetének eddigi legteljesebb bemutatása, különlegességét pedig az adja, hogy, a festő halála után 1939-ben rendezett rövid tárlat kivételével, a művésznek még soha nem volt gyűjteményes kiállítása Budapesten"
Igazán remek portrékban, tájképekben gyönyörködhettünk.
Valami azt súgta, hogy a mester kedvelhette a hölgyeket; és azok is őt :)
Érdemes lenne a kiállítás anyagát könyvben megvenni (ha lenne miből... :(
mivel sok kiállított remek festményről nem találtam a neten fotót.
Thorma János, a magyar Barbizon festője c. kiállítás 2013. május 12-éig tekinthető meg.
-.-
Kokárda ügyben:
http://www.origo.hu/itthon/20130314-akinek-nincs-kint-a-kokarda-nem-igazi-magyar-videoriport.html
A kokárda kitűzést sokan magánügynek tartják, de akadtak olyanok is, akik nem tekintik igazi magyarnak azt, akinek nem ékesíti a ruháját piros-fehér-zöld.
Érdemes a videót meghallgatni, megnézni, milyen eltérőek a vélemények, számomra egy kalapos idősebb úré volt a legszimpatikusabb, ami a felvétel végén hangzik el:
"... senkinek sem KELL kalapot hordani,
senkinek sem KELL jambósapkát hordani, vagy kapucnit,
tehát kokárdát sem KELL.
Van, aki a szívében, van, aki azt mondja őneki a hazaszeretethez az is elég, ha gondol rá.
Van, aki ehhez szimbólumot ad.
Van, aki jár templomba és hisz Istenben,
van, aki hisz Istenben és nem jár templomba."
Ide kapcsolódóan elmélázhatunk a szabadság többféle értelmezésén is - például -:
"A szabadság általában idegen erőtől való függetlenséget jelent. Ily értelemben lehet fizikai szabadság, vagyis lehetőség (képesség) valamit tenni vagy nem tenni. A fizikai szabadságot erőszak („vis”) vagy erőhatalom („vis major”) zárhatja ki."
"Az erkölcsi szabadság az ember akaratelhatározási szabadságát jelenti, ebben a formában az akarat és akaratszabadság szinonimája"
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabads%C3%A1g_%28filoz%C3%B3fia%29
-.-
Még maradt elég időnk a délutánból.
"Átugrottunk" (nagy merészen úgy, ahogy voltunk kabátjainkat a Galéria ruhatárában hagyva) az udvaron keresztül a Történeti Múzeumba.
Olyan remek kiállításokat láttunk már ott, soha nem csalódtunk - eddig.
"A főváros 1000 éves története
Új állandó kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában.
A kiállítás az időrendet követve, a múzeum legfontosabb műtárgyait felsorakoztatva mutatja be Budapest történetét az antik előzményektől a rendszerváltásig."
http://www.btm.hu/?q=fenyesarnyek_var
No, még ilyen vegyes katymaszt rég nem láttunk :(
Olyan érzésünk volt, mintha valaki lement volna a Múzeum raktárába, körül nézett, hümmögött egyet:
No, Béláim....nézzük már meg, hogy mit tudnánk összedobni, hogy legyen egy kiállítás fent.
Majd logikai láncra fűzzük az egészet.
Hát, van ott minden fent az emeleten :(
Részletekben sok dolog jó lenne és érdekes, de így, ilyen formában összegyúrva erőltetettnek tűnik a dolog.
Haladunk a folyosókon (a beszögellésekbe bekukkantunk), s, így haladunk az időben is.
A vége felé van már időrendben nem is annyira távoli a dolog.
Vidáman köszöntöm a 60-as évek (gyermekkorom) standard szobarészletét, nagymamám kis színes szatyorkáját, amit mindenki cipelt a táskájában, olyan kis színes neylon-szerű izé, lyukacsos...
Van itt minden... Rákosi, Sztálin időszak... és a kiállítás vége felé az egyik utolsó tablóban döbbenten fedezünk fel két narancssárga Fidesz feliratú pólót.
Nem nagyon értjük, hogy mit keresnek itt.
Ha több párt pólója is ki lett volna rakva, akkor igen.
De, érzem; hogy Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én című verse valahogy a hangulatomhoz illik...
Összegezve:
Az országban dúlt a hóvihar és a szélfúvás.
Sokan voltak bajban.
Felborult a szokásosnak mondható március 15-e.
Hazánk megtapasztalt jót és rosszat egyaránt.
Láttunk egy csodás kiállítást.
Meg egy másikat.
Annak címe találó:
Budapest - Fény és árnyék.
A történelem során nem először - a budai Várat elfoglalták a jól szervezett külföldi csapatok ;)
Ennek egyik fő oka az volt, hogy kevés IGAZI magyar védő tartózkodott a helyszínen...
Konkrétan az oda vezető úton kb. 27-en...
Na, jó, még néhányan ("igazi" magyarok) lézengtek az épületekben is...
A városban a nemzeti ünnep miatt zárva voltak a közértek.
Néhány kisebb bolt kivételével.
A várban egy bolt nyitva volt, általában kiemelt árukészlettel, a külfödieket megcélozandó.
Csodálkozva konstatáltuk a buszból "jé, a közért nyitva van" ! - harci kiáltás kíséretében.
Szóval, azért, ha nagyon akartunk volna, akkor lett volna hol tormát vennünk :) :)
Ahogy egy régi reklámban is szerepelt:
Lesz hó jövőre is !
Sőt, tél is.
Meg március 15-e is.
Reméljük, hogy kicsit (nagyon) másmilyen.
Ahogyan a fény és az árnyék is együtt fognak létezni.
Már csak az a kérdés, hogy milyen arányban.
2013. március 14., csütörtök
...HABEMUS PAPAM... de, hogy halt meg Richard Moser?
Az új pápában (I. Ferenc) és a Rex felügyelő című sorozat kétlábú főszereplőjében az a közös, hogy mindketten részben v. egészben olasz gyökerekkel rendelkeznek.
A pápa Argentinába bevándorolt olaszok gyermeke, míg Moretti részben édesanyja révén kapcsolódik az olaszokhoz.
Különbség még közöttük az, hogy az egyik soha nem nősülhet meg, míg a másik...
Most, hogy ilyen teljesen meglepő információkkal szolgáltam, akkor vizsgáljuk meg, hogy mi a probléma a tegnapi nappal kapcsolatban.
A Rex felügyelő című sorozatot már anno az első vetítéskor is szerettem - ebben erősen közrejátszott a két (lábaktól függetlenül) szimpatikus főszereplő.
Tobias Moretti négy év után kilépett a sorozatból, ezt úgy oldották meg, hogy szerepe szerint "meggyilkolták"..
De, anno ezt a részt nem láttam, tehát tökéletes tudatlanságban leledzettem e téren, hogyan is hal meg ez a kedves fiatalember...
Mi nők nagyon együttérzők vagyunk még a filmvászonnal kapcsolatban is...
Na, hetek óta nézem az ismétlést várva várva a perverz alkalomra, hogy lássam Morettit meghalni...
bővebben azt, hogy hogyan, s miként történik e sajnálatos esemény.
Nézem nagy bőszen tegnap a Moretti halála című részt... már csak kb. tíz perc lehetett volna hátra, mikor a képernyő alján egy csíkban jő a felirat, hogy megválasztották az új pápát és hamarosan kapcsolják Rómát.
Rágom a körmöm és izgulok, hogy Moretti i d ő b e n haljon már meg...
Csík többször megjelenik, Moretti csak rohangál össze-vissza, Rex szintén.
Moretti még saját lábán vígan jóképű, mikor kapcsolják Rómát...
Most mit mondhat ilyenkor az ember... persze, hogy érdekel az új pápa is, de már hány éve várok az infóra Moretti kapcsán... azért ez is egy igen fontos dolog.
Elvégre az új pápa (sem) fogja őt feltámasztani.
Nos, Moretti nyilatkozata az ügy kapcsán megértésre hajlamosít... de, azért csalódott vagyok;
"Sokáig nagyon szívesen csináltam, de a sorozatsztár nem létező szakma. Nem kiadó az arcom! Nem vagyok sem modell, sem szexista szimbólum! Színész vagyok, akinek igénye van. Az embert könnyen elkápráztatja a pénz és a népszerűség. Ám a művésznek egyszer meg kell kérdeznie magától: hogy állok? Ezért játszom most színházban!"
Egyébként nagyon jól megértette magát Rexszel: "Egyenrangú munkatársam volt, idővel barátok lettünk. Kedves és engedelmes, bár előfordult, hogy úgy viselkedett, mintha ő lenne a főnök."
:) :)
Térjünk át a pápára.
Szimpatikus személyiség, bár hátránya, hogy kevésbé jóképű Morettinél :)
Mivel fél tüdeje van, elképzelhető, hogy nem bírná szuflával az én humoromat.
Csakis ezért - egészségvédelmi okokból - úgy döntöttem, ha valamelyikkel egyszer elköltenék egy közös (nem utolsó) vacsorát; - akkor az Moretti lesz.
Ámen.
A pápa portréja:
http://www.origo.hu/nagyvilag/20130313-jorge-mario-bergoglio-i-ferenc-papa-portreja.html
Tobias Morettinek is van némi kapcsolódása az egyházhoz:
A művészről bővebb információk:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Tobias_Moretti
HABEMUS PAPAM - s én reménykedem, hogy az állami televízióban ül egy Moretti rajongó és lesz annyi esze, hogy megismételje a tegnapi részt.
Vagy várnom kell még húsz évet egy újabb ismétlésre.
Már, csak az a nagy kérdés; hogy van-e annyi időm??? - Isten tudja...
A pápa Argentinába bevándorolt olaszok gyermeke, míg Moretti részben édesanyja révén kapcsolódik az olaszokhoz.
Különbség még közöttük az, hogy az egyik soha nem nősülhet meg, míg a másik...
Most, hogy ilyen teljesen meglepő információkkal szolgáltam, akkor vizsgáljuk meg, hogy mi a probléma a tegnapi nappal kapcsolatban.
A Rex felügyelő című sorozatot már anno az első vetítéskor is szerettem - ebben erősen közrejátszott a két (lábaktól függetlenül) szimpatikus főszereplő.
Tobias Moretti négy év után kilépett a sorozatból, ezt úgy oldották meg, hogy szerepe szerint "meggyilkolták"..
De, anno ezt a részt nem láttam, tehát tökéletes tudatlanságban leledzettem e téren, hogyan is hal meg ez a kedves fiatalember...
Mi nők nagyon együttérzők vagyunk még a filmvászonnal kapcsolatban is...
Na, hetek óta nézem az ismétlést várva várva a perverz alkalomra, hogy lássam Morettit meghalni...
bővebben azt, hogy hogyan, s miként történik e sajnálatos esemény.
Nézem nagy bőszen tegnap a Moretti halála című részt... már csak kb. tíz perc lehetett volna hátra, mikor a képernyő alján egy csíkban jő a felirat, hogy megválasztották az új pápát és hamarosan kapcsolják Rómát.
Rágom a körmöm és izgulok, hogy Moretti i d ő b e n haljon már meg...
Csík többször megjelenik, Moretti csak rohangál össze-vissza, Rex szintén.
Moretti még saját lábán vígan jóképű, mikor kapcsolják Rómát...
Most mit mondhat ilyenkor az ember... persze, hogy érdekel az új pápa is, de már hány éve várok az infóra Moretti kapcsán... azért ez is egy igen fontos dolog.
Elvégre az új pápa (sem) fogja őt feltámasztani.
Nos, Moretti nyilatkozata az ügy kapcsán megértésre hajlamosít... de, azért csalódott vagyok;
"Sokáig nagyon szívesen csináltam, de a sorozatsztár nem létező szakma. Nem kiadó az arcom! Nem vagyok sem modell, sem szexista szimbólum! Színész vagyok, akinek igénye van. Az embert könnyen elkápráztatja a pénz és a népszerűség. Ám a művésznek egyszer meg kell kérdeznie magától: hogy állok? Ezért játszom most színházban!"
Egyébként nagyon jól megértette magát Rexszel: "Egyenrangú munkatársam volt, idővel barátok lettünk. Kedves és engedelmes, bár előfordult, hogy úgy viselkedett, mintha ő lenne a főnök."
:) :)
Térjünk át a pápára.
Szimpatikus személyiség, bár hátránya, hogy kevésbé jóképű Morettinél :)
Mivel fél tüdeje van, elképzelhető, hogy nem bírná szuflával az én humoromat.
Csakis ezért - egészségvédelmi okokból - úgy döntöttem, ha valamelyikkel egyszer elköltenék egy közös (nem utolsó) vacsorát; - akkor az Moretti lesz.
Ámen.
A pápa portréja:
http://www.origo.hu/nagyvilag/20130313-jorge-mario-bergoglio-i-ferenc-papa-portreja.html
Tobias Morettinek is van némi kapcsolódása az egyházhoz:
A művészről bővebb információk:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Tobias_Moretti
HABEMUS PAPAM - s én reménykedem, hogy az állami televízióban ül egy Moretti rajongó és lesz annyi esze, hogy megismételje a tegnapi részt.
Vagy várnom kell még húsz évet egy újabb ismétlésre.
Már, csak az a nagy kérdés; hogy van-e annyi időm??? - Isten tudja...
2013. március 4., hétfő
Zsófi könyve.... :)
ha nem ismeritek még, akkor nyissátok ki Zsófi könyvét...
http://zsofikonyve.blogspot.hu/
mert rajzai mesések,
mosolyt; derűt hoznak ajándékba,
a felhők mögül is kivillan
a napsugár,
s érzed, hogy Zsófi könyvével
élni érdemes :)
:) :)
http://zsofikonyve.blogspot.hu/
mert rajzai mesések,
mosolyt; derűt hoznak ajándékba,
a felhők mögül is kivillan
a napsugár,
s érzed, hogy Zsófi könyvével
élni érdemes :)
2013. február 11., hétfő
Unatkozik ? Netán magányos ? Túl csöndesek az éjszakái ?
Tartson francia bulldogot !
Nincs férfi az életében?
Tartson francia bulldogot !
(Mindig tettre készen falánk, kiváncsi Önre, olykor ostobán tud nézni - ne higgyen neki, ez csak álca ! De, valójában megvan a magához való esze.)
Zabál és pukizik.
Olykor süketnek tetteti magát - mint egy férfi ;)
Szeretne olykor jót nevetni ?
Vicces dolgokra vágyik ?
Tartson francia bulldogot !
Nem bírja a franciákat ?
Akkor tartson angol bulldogot ! :) :)
Unatkozik ? Netán magányos ? Túl csöndesek az éjszakái ?
Vegyen fel személyi kölcsönt - hosszú távú, szórakoztató befektetés egy bulldog :) :)
Nincs férfi az életében?
Tartson francia bulldogot !
(Mindig tettre készen falánk, kiváncsi Önre, olykor ostobán tud nézni - ne higgyen neki, ez csak álca ! De, valójában megvan a magához való esze.)
Zabál és pukizik.
Olykor süketnek tetteti magát - mint egy férfi ;)
Szeretne olykor jót nevetni ?
Vicces dolgokra vágyik ?
Tartson francia bulldogot !
Nem bírja a franciákat ?
Akkor tartson angol bulldogot ! :) :)
Unatkozik ? Netán magányos ? Túl csöndesek az éjszakái ?
Vegyen fel személyi kölcsönt - hosszú távú, szórakoztató befektetés egy bulldog :) :)
2013. február 10., vasárnap
... mire nem leszünk már...
Az egész város egy merő történelem.
Mindig elméláztam séta közben, hogy olyan köveken jár a lábam, ahol nemzetünk nagyjai koptatták a lábbelijüke, nem egy házfalon, olvasom, hogy itt lakott / Petőfi, Ady stb. stb. Ekkor meg akkor ezt meg ezt csinálta valaki.
Az 1838-s nagy pesti árvíznél eddig és eddig ért a víz, mikor Wesselényi mentette az embereket.
http://hu.wikipedia.org/wiki/1838-as_pesti_%C3%A1rv%C3%ADz
Látom lelki szemeim előtt, hogy a Rákóczi út 16-ban majd egyszer egy tábla fog szerepelni, miszerint 8 évig itt vette a lélegzetet Juhizs az első emeleten és a vége felé többször is megfordult fejében a gondolat, hogy ki kellene ugrani az ablakon... de, elsőről minek... amúgy nagyon alacsony volt az ablakpárkány és tényleg, akár ki is lehetett volna dőlni rajta... nyilván ezért napozott ott ebédidőben az egyik kollegina meztéláb, arccal a napfény felé.
Ha rosszalkodott, akkor finoman emlékeztettem rá, hogy pusztán csak a kisujjammal kellene megböknöm :) :)
Kislánykoromban döbbenten figyeltem a varjúkat, tudván akkoriban, hogy nagyon hosszú ideig élnek, tán már láttak már több forradalmat, háborút is... erre minap lehangolódva olvastam Hóbelevanc blogjában, hogy ez korántsem van így
http://mover.blog.hu/2007/10/14/a_100_eves_varju_esete_urban_legend_szaz
rövid a bejegyzése, érdemes elolvasni.
Akkor maradjunk hát a teknősnél - egyes fajta teknősöknél (konkrétan 5 teknősnél) valóban hosszú az átlag életkoruk - 100 és 200 év között is lehet.
http://erdekessegekrekordokavilagmindenreszerol.network.hu/blog/erdekessegek-es-rekordok-cikkei/a_vilag_leghosszabb_eletu_allatai
Ilyenkor megdöbben az ember, hogy milyen kicsinyek is vagyunk.
Jövünk, HASZNÁLJUK a Földet, nyomokat hagyunk magunk után (nem mindig szépeket), vagy nem hagyunk és ellobbanunk mint egy gyertyaláng.
Ha végig sétálok az Andrássy úton, akkor van min mélázni.
Ezek a házak (paloták) milyen régóta itt állnak rendületlenül.
A világ filmesei is ide zarándokolnak olykor.
S, néha templomainkban is ugyanezek az érzések fognak el.
Tornyosulnak az ég felé. Itt voltak mikor én megérkeztem, és még sokáig (vélhetően) itt lesznek, mikor én (mi) már sehol se.
Az időseknél már fiatalkoromban megfigyeltem, hogy SZTK-ban, buszmegállóban, közértben milyen sokszor téma volt, hogy X.Y. is meghalt. A szomszéd, a rokon, a volt kolléga.
Sajnálkozás, hümmögés, döbbenet.
Azelőtt nem értettem, hogy miért villanyozódnak fel egy-egy ilyen hír hallattán, legalább olyan hatása van /volt/ mint egy kisebb lottónyereménynek.
Ahogy öregszem, már kezdem érteni a dolgot.
Pszichológia - elment már Z is, és én még MINDIG ITT VAGYOK...
Lassan fogynak az ismerősök, egyre sűrűbben járnak (járunk) a temetőbe, hogy utolsó útjára elkísérjük X. vagy Y-t.
Nagyi legutóbb egy ilyen temetésre kizárólag csak azért nem ment el, mert rossz volt az idő...
Nagyi egyébként áldott jó természet, de néha szókimondó. Nem úgy, mint én, aki hirtelen felindulásból kimondom, amit gondolok és vehemensen teszem.
Ő csendesen, de célratörően, és tulajdonképpen mindig igaza van, de mégis hatásosabb az ilyen irányú fellépése, mintha én tenném.
Pl. két éve nyáron is megelégelte, hogy megy a Sp...r-ba vásárolni és ott ücsörög a padon egy nyugdíjas hölgy, és rendületlenül megállítja őt, hogy adakozzon neki, mert nagyon kevés a nyugdíja.
Nagyi egy nyílt pillanatában megelégelte a dolgot és egyenesen neki szegezte a hölgynek a kérdést, hogy mennyi a nyugdíja, hogy erre szorul, hogy kéregessen.
A hölgy megmondta, (valóban arcpírítóan kevés volt).
Mire a Nagyi megkérdezte, hogy hogy a csudába lehet ennyi a nyugdíja, hát hány évet dolgozott?
Erre egy nagyon-nagyon kevés évnyi idő lett megjegyezve (egynegyede sincs annak, mint amennyit az én Édesanyám dolgozott).
Na, több se kellett a Nagyinak... egyből oda vágta, hogy ő már 12 éves kora óta dolgozott, ebből 14 éves korától kemény fizikai munkát téglagyárban, utána fonónőként, meg földeken a tsz-ben stb. stb.
A hölgy, persze zavarba jött és elkezdte ecsetelni, hogy neki egész életében mennyire fájt ezt meg az... Nagyi se volt rest elsorolta, hogy neki is milyen betegségei voltak.
Kár, hogy nem láttam / hallottam az egészet.
Mindenesetre Nagyi - Kéregető Hölgy meccse 1 : 0 -ra zárult. Mondhatnám, hogy kiütéssel győzött...
A Hölgy azóta nem kér pénzt a Nagyitól :) :)
Elfordítja a fejét, mintha nem is látná...
Hát, igen, szóval ott tartottam, hogy ... mire nem leszünk már...
A másik családi szokásunk, hogy ha régi filmeket nézünk, akkor nosztalgiázunk.
Milyen jó nézni X. Y-t. milyen kár, hogy elmentek már.
Még húsz éve láttunk egy-két filmet, ahol a szereplők egyike-másika "még élt" pl. Tolnay Klári, stb. stb.
Most megtudtam Tolnay-ról, hogy eredeti neve R ó z s i volt, döbbenet, semmi "rózsis" nem volt benne :)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Tolnay_Kl%C3%A1ri
Már ott tartunk a Nagyival, hogy nem tudunk olyan régi filmet nézni, amiben még valamelyik szerepelő ma is "élő" személy lenne...
Ezen a témán méláztunk, mikor Nagyi merengve közölte velem, hogy hát igen, a középső háborúban készült filmek már ilyenek...
- Miféle középső háború? - kérdeztem tőle.
Csak nem a második világháborúra gondolsz ?
- De igen - jött a válasz.
Te Jó Isten, már megint megmondta a tutit...
Most nem tudom, hogy vegyek-e palántákat tavasszal... elvégre a Nagyinak (majdnem) mindig igaza van :( :(
Mindig elméláztam séta közben, hogy olyan köveken jár a lábam, ahol nemzetünk nagyjai koptatták a lábbelijüke, nem egy házfalon, olvasom, hogy itt lakott / Petőfi, Ady stb. stb. Ekkor meg akkor ezt meg ezt csinálta valaki.
Az 1838-s nagy pesti árvíznél eddig és eddig ért a víz, mikor Wesselényi mentette az embereket.
http://hu.wikipedia.org/wiki/1838-as_pesti_%C3%A1rv%C3%ADz
Látom lelki szemeim előtt, hogy a Rákóczi út 16-ban majd egyszer egy tábla fog szerepelni, miszerint 8 évig itt vette a lélegzetet Juhizs az első emeleten és a vége felé többször is megfordult fejében a gondolat, hogy ki kellene ugrani az ablakon... de, elsőről minek... amúgy nagyon alacsony volt az ablakpárkány és tényleg, akár ki is lehetett volna dőlni rajta... nyilván ezért napozott ott ebédidőben az egyik kollegina meztéláb, arccal a napfény felé.
Ha rosszalkodott, akkor finoman emlékeztettem rá, hogy pusztán csak a kisujjammal kellene megböknöm :) :)
Kislánykoromban döbbenten figyeltem a varjúkat, tudván akkoriban, hogy nagyon hosszú ideig élnek, tán már láttak már több forradalmat, háborút is... erre minap lehangolódva olvastam Hóbelevanc blogjában, hogy ez korántsem van így
http://mover.blog.hu/2007/10/14/a_100_eves_varju_esete_urban_legend_szaz
rövid a bejegyzése, érdemes elolvasni.
Akkor maradjunk hát a teknősnél - egyes fajta teknősöknél (konkrétan 5 teknősnél) valóban hosszú az átlag életkoruk - 100 és 200 év között is lehet.
http://erdekessegekrekordokavilagmindenreszerol.network.hu/blog/erdekessegek-es-rekordok-cikkei/a_vilag_leghosszabb_eletu_allatai
Ilyenkor megdöbben az ember, hogy milyen kicsinyek is vagyunk.
Jövünk, HASZNÁLJUK a Földet, nyomokat hagyunk magunk után (nem mindig szépeket), vagy nem hagyunk és ellobbanunk mint egy gyertyaláng.
Ha végig sétálok az Andrássy úton, akkor van min mélázni.
Ezek a házak (paloták) milyen régóta itt állnak rendületlenül.
A világ filmesei is ide zarándokolnak olykor.
S, néha templomainkban is ugyanezek az érzések fognak el.
Tornyosulnak az ég felé. Itt voltak mikor én megérkeztem, és még sokáig (vélhetően) itt lesznek, mikor én (mi) már sehol se.
Az időseknél már fiatalkoromban megfigyeltem, hogy SZTK-ban, buszmegállóban, közértben milyen sokszor téma volt, hogy X.Y. is meghalt. A szomszéd, a rokon, a volt kolléga.
Sajnálkozás, hümmögés, döbbenet.
Azelőtt nem értettem, hogy miért villanyozódnak fel egy-egy ilyen hír hallattán, legalább olyan hatása van /volt/ mint egy kisebb lottónyereménynek.
Ahogy öregszem, már kezdem érteni a dolgot.
Pszichológia - elment már Z is, és én még MINDIG ITT VAGYOK...
Lassan fogynak az ismerősök, egyre sűrűbben járnak (járunk) a temetőbe, hogy utolsó útjára elkísérjük X. vagy Y-t.
Nagyi legutóbb egy ilyen temetésre kizárólag csak azért nem ment el, mert rossz volt az idő...
Nagyi egyébként áldott jó természet, de néha szókimondó. Nem úgy, mint én, aki hirtelen felindulásból kimondom, amit gondolok és vehemensen teszem.
Ő csendesen, de célratörően, és tulajdonképpen mindig igaza van, de mégis hatásosabb az ilyen irányú fellépése, mintha én tenném.
Pl. két éve nyáron is megelégelte, hogy megy a Sp...r-ba vásárolni és ott ücsörög a padon egy nyugdíjas hölgy, és rendületlenül megállítja őt, hogy adakozzon neki, mert nagyon kevés a nyugdíja.
Nagyi egy nyílt pillanatában megelégelte a dolgot és egyenesen neki szegezte a hölgynek a kérdést, hogy mennyi a nyugdíja, hogy erre szorul, hogy kéregessen.
A hölgy megmondta, (valóban arcpírítóan kevés volt).
Mire a Nagyi megkérdezte, hogy hogy a csudába lehet ennyi a nyugdíja, hát hány évet dolgozott?
Erre egy nagyon-nagyon kevés évnyi idő lett megjegyezve (egynegyede sincs annak, mint amennyit az én Édesanyám dolgozott).
Na, több se kellett a Nagyinak... egyből oda vágta, hogy ő már 12 éves kora óta dolgozott, ebből 14 éves korától kemény fizikai munkát téglagyárban, utána fonónőként, meg földeken a tsz-ben stb. stb.
A hölgy, persze zavarba jött és elkezdte ecsetelni, hogy neki egész életében mennyire fájt ezt meg az... Nagyi se volt rest elsorolta, hogy neki is milyen betegségei voltak.
Kár, hogy nem láttam / hallottam az egészet.
Mindenesetre Nagyi - Kéregető Hölgy meccse 1 : 0 -ra zárult. Mondhatnám, hogy kiütéssel győzött...
A Hölgy azóta nem kér pénzt a Nagyitól :) :)
Elfordítja a fejét, mintha nem is látná...
Hát, igen, szóval ott tartottam, hogy ... mire nem leszünk már...
A másik családi szokásunk, hogy ha régi filmeket nézünk, akkor nosztalgiázunk.
Milyen jó nézni X. Y-t. milyen kár, hogy elmentek már.
Még húsz éve láttunk egy-két filmet, ahol a szereplők egyike-másika "még élt" pl. Tolnay Klári, stb. stb.
Most megtudtam Tolnay-ról, hogy eredeti neve R ó z s i volt, döbbenet, semmi "rózsis" nem volt benne :)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Tolnay_Kl%C3%A1ri
Már ott tartunk a Nagyival, hogy nem tudunk olyan régi filmet nézni, amiben még valamelyik szerepelő ma is "élő" személy lenne...
Ezen a témán méláztunk, mikor Nagyi merengve közölte velem, hogy hát igen, a középső háborúban készült filmek már ilyenek...
- Miféle középső háború? - kérdeztem tőle.
Csak nem a második világháborúra gondolsz ?
- De igen - jött a válasz.
Te Jó Isten, már megint megmondta a tutit...
Most nem tudom, hogy vegyek-e palántákat tavasszal... elvégre a Nagyinak (majdnem) mindig igaza van :( :(
2013. február 1., péntek
Nagyi és a sztárok... ;)
Időnként alvás előtt végig kattintgatok a kitudjahány csatornán... ilyenkor előfordul, hogy már egy film mondjuk a közepénél tart, de pár pillanat alatt "megfog" és onnantól, amennyiben érthető amúgy előzmények nélkül is, hát megnézem.
Olykor ez remekül helyettesít egy altatót, számtalan filmnek nem tudom a végét és valószínűleg ez már így is marad :(
Viszont a héten így néztem meg a Képlet című fantisztikus film második felét, Nicolas Cage-el a főszerepben.
Azon a csatornán másnap megismételnek bizonyos filmeket, no; elszántan elhatároztam, hogy pótolni fogom és megnézem a film első felét is. (Igen, tudom, hogy nem teljesen normális dolog egy filmet kissé fordítva nézni :)
Igen ám, de betoppant a Nagyi.
Legjobb ötletnek az tűnt, hogy határozott fellépéssel rávegyem, hogy értelmetlenné válik az élete, ha sürgősen nem nézi meg ezt a filmet most velem.
(Ha nem így tettem volna, akkor pont addig beszél ;) hogy a film első felét nem láthatom :)
Így viszont sikerült oda "szegeznem" a képernyő elé.
Azért némi lelkiismeret furdalással övezve (a demokrácia látszatát keltve...) megkérdeztem tőle, hogy
- Nagyi! Egyáltalán szereted Nicolas Cage-t ?
- Hát persze... válaszolta.
Kis szünet után:
- Nagyon jó volt a Több, mint testőrben.
- Nagyi... az a Kevin Kostner volt...
- Igen? - csodálkozott.
Makacs voltam, mint egy boxer, az ember nem engedhet...
Na, de a Nicolas Cage-t (amúgy már ment a film egy ideje, és látja a főszereplő fejét), őt szereted???
- Hogyne, hogyne...
Újabb kis szünet következik:
- A Farkasokkal táncolókban is jó volt.
Ekkor már kezdtem gyanítani, hogy a Nagyi titokban Kevin Kostner rajongó...
- Szeretem azt az ausztrál színészt is... - no, nem jut eszembe a neve -, tudod, akinek olyan sok gyereke van...
- Mel Gibson ? - kérdezem.
- Igen, igen Ő - válaszolja üdvözült mosollyal az arcán :)
Na, végre képben voltunk és totálisan azonos hullámhosszon.
Felsoroltam neki néhány Nicolas Cage filmet, hogy kicsit mélyüljünk még a témában.
Kiderült, hogy a Sziklá-t még nem is látta, na ezen felizgultam, mert ennek a filmnek a másik főszereplője az idős Sean Connery (imádom, de csak idős korában tetszik, mint férfi - most sejtem, hogy felszisszen több foltvarró társnőm és dugdosni fogja előlem a koros férjét ;) ;)
Sebaj, gondoltam, majd neki adom a filmbeli Cage-t és enyim lesz Connery...
A fő, hogy mi nők ne vesszünk össze a pasikon :)
Bár, hírességek esetében jut is - marad is.
A Nagyi egyébként olyan szempont szerint is nézi a filmsorozatokat (legyen az akár egy latin-amerikai nyolcvanhatezer-négyszáztizennégy részes mélyenszántó szerelmi és ármánykodó történet),
hogy a férfi főszereplő (optimális esetben - több férfi főszereplő) mennyire jóképű...
Hiába, az esztétikai élmény fontos dolog, megértem én ezt.
Nem szólhatom meg őt érte, elvégre az se normális, hogy én múzeumokban rég halott (sokszor névtelenség és ismeretlenség homályába vésző) férfiak portréit nézegetem ;) ;)
A sorozatait ilyen esztétikai élmények szerint szokta megválogatni.
Pl. a Castle-t, meg a Rex-et (amit már ki tudja hányszor ismételnek) is bár, ez utóbbinál, mint mondta csak az első főszereplővel készített filmeket szereti újra nézni, elvégre Tobias Moretti csak egy van és pótolhatatlan :) :)
Az nem zavarja őt, hogy a sorozatban már a Rex-et alakító kutyát többször is lecserélték.
Ehhez a témához az én két lánykutyám szólhatna hozzá, de úgy döntöttem, hogy nem kérem ki a véleményüket :)
Azért megállapítható, hogy igen bonyolult világban élünk.
A Nagyi - aki tulajdonképpen az Édesanyám, valójában gyermekem születésekor lépett elő Nagyivá.
De, az én valódi Nagymamám anno áradozott folyton... csillogó szemekkel egy bizonyos színészről. "A" Színészről...
Aki, persze... egészen más alkat volt - totálisan más - mint a Nagypapám. Mindenféle tekintetben és értelemben.
Rajongása tárgya - Jávor Pál volt, meg Jávor Pál és Jávor Pál.
Minden hölgy tudta, ki az (ki volt Jávor Pál).
Azért, meg tudom érteni... szeretem a két háború közötti filmeket...akárhanyadszor is meg tudom őket nézni és nem tudom megunni... azért Jávor Pál tudott úgy nézni időnként, hogy a mai férfiak tanulhatnának belőle...
Milyen egyszerűbb volt Nagyanyám élete... volt Jávor Pál 1, Jávor Pál 2, és Jávor Pál 3.
A dobogó mindhárom fokán.
Slussz passz...
Amúgy milyen remek színészek voltak akkoriban is...mondjuk egy Kabos Gyula, egy Csortos Gyula és a többiek.
De, a nők akkoriban se voltak v a k o k...
...hmmm... most látom, hogy Jávor-ra még halála után ötven évvel is lehetett licitálni... na, mi ez, ha nem sikertörténet? (Amúgy elkelt... megvették a korabeli fotóját... :)
Jó, jó, 100.-Ft-ért kelt el...
De az én fotómért pl. halálom után fél évszázaddal egy fityinget se adnának ;)
Ciki, hogy már most se :(
-
Olykor ez remekül helyettesít egy altatót, számtalan filmnek nem tudom a végét és valószínűleg ez már így is marad :(
Viszont a héten így néztem meg a Képlet című fantisztikus film második felét, Nicolas Cage-el a főszerepben.
Azon a csatornán másnap megismételnek bizonyos filmeket, no; elszántan elhatároztam, hogy pótolni fogom és megnézem a film első felét is. (Igen, tudom, hogy nem teljesen normális dolog egy filmet kissé fordítva nézni :)
Igen ám, de betoppant a Nagyi.
Legjobb ötletnek az tűnt, hogy határozott fellépéssel rávegyem, hogy értelmetlenné válik az élete, ha sürgősen nem nézi meg ezt a filmet most velem.
(Ha nem így tettem volna, akkor pont addig beszél ;) hogy a film első felét nem láthatom :)
Így viszont sikerült oda "szegeznem" a képernyő elé.
Azért némi lelkiismeret furdalással övezve (a demokrácia látszatát keltve...) megkérdeztem tőle, hogy
- Nagyi! Egyáltalán szereted Nicolas Cage-t ?
- Hát persze... válaszolta.
Kis szünet után:
- Nagyon jó volt a Több, mint testőrben.
- Nagyi... az a Kevin Kostner volt...
- Igen? - csodálkozott.
Makacs voltam, mint egy boxer, az ember nem engedhet...
Na, de a Nicolas Cage-t (amúgy már ment a film egy ideje, és látja a főszereplő fejét), őt szereted???
- Hogyne, hogyne...
Újabb kis szünet következik:
- A Farkasokkal táncolókban is jó volt.
Ekkor már kezdtem gyanítani, hogy a Nagyi titokban Kevin Kostner rajongó...
- Szeretem azt az ausztrál színészt is... - no, nem jut eszembe a neve -, tudod, akinek olyan sok gyereke van...
- Mel Gibson ? - kérdezem.
- Igen, igen Ő - válaszolja üdvözült mosollyal az arcán :)
Na, végre képben voltunk és totálisan azonos hullámhosszon.
Felsoroltam neki néhány Nicolas Cage filmet, hogy kicsit mélyüljünk még a témában.
Kiderült, hogy a Sziklá-t még nem is látta, na ezen felizgultam, mert ennek a filmnek a másik főszereplője az idős Sean Connery (imádom, de csak idős korában tetszik, mint férfi - most sejtem, hogy felszisszen több foltvarró társnőm és dugdosni fogja előlem a koros férjét ;) ;)
Sebaj, gondoltam, majd neki adom a filmbeli Cage-t és enyim lesz Connery...
A fő, hogy mi nők ne vesszünk össze a pasikon :)
Bár, hírességek esetében jut is - marad is.
A Nagyi egyébként olyan szempont szerint is nézi a filmsorozatokat (legyen az akár egy latin-amerikai nyolcvanhatezer-négyszáztizennégy részes mélyenszántó szerelmi és ármánykodó történet),
hogy a férfi főszereplő (optimális esetben - több férfi főszereplő) mennyire jóképű...
Hiába, az esztétikai élmény fontos dolog, megértem én ezt.
Nem szólhatom meg őt érte, elvégre az se normális, hogy én múzeumokban rég halott (sokszor névtelenség és ismeretlenség homályába vésző) férfiak portréit nézegetem ;) ;)
A sorozatait ilyen esztétikai élmények szerint szokta megválogatni.
Pl. a Castle-t, meg a Rex-et (amit már ki tudja hányszor ismételnek) is bár, ez utóbbinál, mint mondta csak az első főszereplővel készített filmeket szereti újra nézni, elvégre Tobias Moretti csak egy van és pótolhatatlan :) :)
Az nem zavarja őt, hogy a sorozatban már a Rex-et alakító kutyát többször is lecserélték.
Ehhez a témához az én két lánykutyám szólhatna hozzá, de úgy döntöttem, hogy nem kérem ki a véleményüket :)
Azért megállapítható, hogy igen bonyolult világban élünk.
A Nagyi - aki tulajdonképpen az Édesanyám, valójában gyermekem születésekor lépett elő Nagyivá.
De, az én valódi Nagymamám anno áradozott folyton... csillogó szemekkel egy bizonyos színészről. "A" Színészről...
Aki, persze... egészen más alkat volt - totálisan más - mint a Nagypapám. Mindenféle tekintetben és értelemben.
Rajongása tárgya - Jávor Pál volt, meg Jávor Pál és Jávor Pál.
Minden hölgy tudta, ki az (ki volt Jávor Pál).
Azért, meg tudom érteni... szeretem a két háború közötti filmeket...akárhanyadszor is meg tudom őket nézni és nem tudom megunni... azért Jávor Pál tudott úgy nézni időnként, hogy a mai férfiak tanulhatnának belőle...
Milyen egyszerűbb volt Nagyanyám élete... volt Jávor Pál 1, Jávor Pál 2, és Jávor Pál 3.
A dobogó mindhárom fokán.
Slussz passz...
Amúgy milyen remek színészek voltak akkoriban is...mondjuk egy Kabos Gyula, egy Csortos Gyula és a többiek.
De, a nők akkoriban se voltak v a k o k...
...hmmm... most látom, hogy Jávor-ra még halála után ötven évvel is lehetett licitálni... na, mi ez, ha nem sikertörténet? (Amúgy elkelt... megvették a korabeli fotóját... :)
Jó, jó, 100.-Ft-ért kelt el...
De az én fotómért pl. halálom után fél évszázaddal egy fityinget se adnának ;)
Ciki, hogy már most se :(
-
2013. január 18., péntek
... kustánszegi jótanács...
Szeretem az Ízőrzök című műsort az állami televízióban :)
Igazi élmény megismerni hazánk különböző tájegységeinek (időnként nemzetiségeink) - egy-egy falunak, községnek, kisvárosnak - az ételeit, népszokásait, az idősek emlékeit.
Ma Kustánszeg volt soron - ahol jelenleg már csak ezer fő alatti a létszám.
A műsor végén egy idős néni jótanácsokkal látta el a nézőket.
"Azt üzenem a fiataloknak, hogy;
- legyenek mindig vidámak,
- ne szedjenek orvosságokat,
- minden nap igyanak meg egy pohár bort,
- reggel éhgyomorra és este lefekvéskor igyanak meg egy-egy pohár meleg vizet !
Egészségesek lesznek és sokáig fognak élni "
Na, vajon, fenti intelmek, jótanácsok közül, melyik a legszimpatikusabb számomra? ;)
- Bár, én már nem vagyok fiatal :) :)
Utóirat:
Minden rossz szándék nélkül, mivel elnéptelenedőben van a falu, hát ki tudja, hogy milyen távolságra van (időben és térben egyaránt) gyógyszer, (gyógyszertár) - orvos... de, ez mit se von le a néni kedvességéből,
de, azért, én se esnék "bűnbe", ha mondjuk pár száz kilométerre lenne tőlem csak cukrászda, édességbolt stb. stb.)
A mai nap mottója:
Ami nincs, azt nem is tudjuk bekapni ;) Kormányunk is hosszú távon így gondolja... :(
Igazi élmény megismerni hazánk különböző tájegységeinek (időnként nemzetiségeink) - egy-egy falunak, községnek, kisvárosnak - az ételeit, népszokásait, az idősek emlékeit.
Ma Kustánszeg volt soron - ahol jelenleg már csak ezer fő alatti a létszám.
A műsor végén egy idős néni jótanácsokkal látta el a nézőket.
"Azt üzenem a fiataloknak, hogy;
- legyenek mindig vidámak,
- ne szedjenek orvosságokat,
- minden nap igyanak meg egy pohár bort,
- reggel éhgyomorra és este lefekvéskor igyanak meg egy-egy pohár meleg vizet !
Egészségesek lesznek és sokáig fognak élni "
Na, vajon, fenti intelmek, jótanácsok közül, melyik a legszimpatikusabb számomra? ;)
- Bár, én már nem vagyok fiatal :) :)
Utóirat:
Minden rossz szándék nélkül, mivel elnéptelenedőben van a falu, hát ki tudja, hogy milyen távolságra van (időben és térben egyaránt) gyógyszer, (gyógyszertár) - orvos... de, ez mit se von le a néni kedvességéből,
de, azért, én se esnék "bűnbe", ha mondjuk pár száz kilométerre lenne tőlem csak cukrászda, édességbolt stb. stb.)
A mai nap mottója:
Ami nincs, azt nem is tudjuk bekapni ;) Kormányunk is hosszú távon így gondolja... :(
2013. január 16., szerda
Kodály - nem is kicsit - jazz-es hangulatban :) - netán majdnem egy kis szex ?
Már írtam régebben egy bejegyzést arról, hogy ilyenkor év elején a MÜPÁ-ban (Művészetek Palotája) január első felében 3 napos - ingyenes - jazz tehetségbörze rendezvényt tartanak.
Péntek-szombat-vasárnap általában 16 órától majdnem 20 óráig.
Ez volt az elmúlt hétvégén.
Sajnos, csak a fele koncertet (alkalmanként 4 fellépő formáció van) tudtam megnézni, de ezek igazi élmények voltak.
Az első napon a magyar zenészek külföldiekkel együtt közösen léptek fel.
Szombaton külföldi zenészek (szerb, horvát, szlovén, román) örvendeztették meg a közönséget.
Vasárnap kizárólag magyar tehetségek mutatkoztak be.
Pénteken nem tudtam elmenni, de a másik két napon igen.
Minden előadás tetszett, de, persze mindig vannak kedvencek :)
A Temesvár környékéről származó SEBASTIAN SPANACHE TRIO
(Sebastian Spanache zongora, Sánta Csaba - bőgő, Radu Pieloiu - dob)
többek között - két olyan számot is játszott, hogy szó szerint felállt (volna, ha lett volna) az ember hátán a szőr tőle :) Mármint az élvezettől. Fantasztikus volt. Ennek megfelelő óváció is persze.
Arról már ne is beszéljünk, ha fotós lettem volna, akkor a dobos fiatalember arcáról muzsikálás közben remek fotósorozatot lehetett volna készíteni :)
Az mindent elmond erről a dologról, hogy koncertjük után egy angol házaspár igencsak nehezményezte, hogy nem tudnak a trió-tól CD-t venni az előcsarnokban, ahol árultak sokféle zenei hanganyagot, csak a fellépőktől nem.
Talán a MÜPÁ-nak át kellene gondolnia, hogy nem szégyen a marketing stb. stb. és nem elég bemutatni az együtteseket, módot kell nyújtani az árusításra is, nem szégyen egy kis reklám...
PÁTKAI ROZINA QUINTET-je (Pátkai Rozina - ének, Tóth Mátyás - gitár, Soós Márton - nagybőgő, Cseh Balázs - dob, Becze Balázs - trombita)
csodás déli hangulatot, remek latinos élményt nyújtott.
Számomra a meglepőbb a három napot záró produkció volt.
OLÁH DEZSŐ & TRIO KODÁLY formáció
(Oláh Dezső - zongora, Erdő Zoltán - tárogató, klarinét, Tarr Gergely - ütőhangszerek)
bátran "nyúlt" Kodályhoz, és jazz-es feldolgozással - erőteljes improvizációval szinte teljes egészében fűszerezve - ajándékozott meg minket.
Tudom, hogy szentségtörés ilyet mondani, de számomra jobb volt, mint az eredeti :) :)
Sajnos, a MÜPA előadásról nincs még zenei anyag felrakva az internetre, de kis ízelő népdalfeldolgozásból:
Mély döbbenettel fedeztem fel magamban, hogy, ha így folytatom még a végén Bartókkal kapcsolatban egyszer orgazmus-szerű élményeim is lehetnek... ;) ;)
Mondjuk festészet terén kizártnak tartom, hogy Picasso kapcsán idáig eljussak...
Az már csak hab a tortán, hogy a műsorfüzet kezdő szlogenje:
ÉLMÉNY !
Minden tekintetben.
Fene se gondolta, hogy tényleg... :) :)
Ráadásul ingyen... az én koromban... az ilyet meg kell becsülni :)
Péntek-szombat-vasárnap általában 16 órától majdnem 20 óráig.
Ez volt az elmúlt hétvégén.
Sajnos, csak a fele koncertet (alkalmanként 4 fellépő formáció van) tudtam megnézni, de ezek igazi élmények voltak.
Az első napon a magyar zenészek külföldiekkel együtt közösen léptek fel.
Szombaton külföldi zenészek (szerb, horvát, szlovén, román) örvendeztették meg a közönséget.
Vasárnap kizárólag magyar tehetségek mutatkoztak be.
Pénteken nem tudtam elmenni, de a másik két napon igen.
Minden előadás tetszett, de, persze mindig vannak kedvencek :)
A Temesvár környékéről származó SEBASTIAN SPANACHE TRIO
(Sebastian Spanache zongora, Sánta Csaba - bőgő, Radu Pieloiu - dob)
többek között - két olyan számot is játszott, hogy szó szerint felállt (volna, ha lett volna) az ember hátán a szőr tőle :) Mármint az élvezettől. Fantasztikus volt. Ennek megfelelő óváció is persze.
Arról már ne is beszéljünk, ha fotós lettem volna, akkor a dobos fiatalember arcáról muzsikálás közben remek fotósorozatot lehetett volna készíteni :)
Az mindent elmond erről a dologról, hogy koncertjük után egy angol házaspár igencsak nehezményezte, hogy nem tudnak a trió-tól CD-t venni az előcsarnokban, ahol árultak sokféle zenei hanganyagot, csak a fellépőktől nem.
Talán a MÜPÁ-nak át kellene gondolnia, hogy nem szégyen a marketing stb. stb. és nem elég bemutatni az együtteseket, módot kell nyújtani az árusításra is, nem szégyen egy kis reklám...
PÁTKAI ROZINA QUINTET-je (Pátkai Rozina - ének, Tóth Mátyás - gitár, Soós Márton - nagybőgő, Cseh Balázs - dob, Becze Balázs - trombita)
csodás déli hangulatot, remek latinos élményt nyújtott.
Számomra a meglepőbb a három napot záró produkció volt.
OLÁH DEZSŐ & TRIO KODÁLY formáció
(Oláh Dezső - zongora, Erdő Zoltán - tárogató, klarinét, Tarr Gergely - ütőhangszerek)
bátran "nyúlt" Kodályhoz, és jazz-es feldolgozással - erőteljes improvizációval szinte teljes egészében fűszerezve - ajándékozott meg minket.
Tudom, hogy szentségtörés ilyet mondani, de számomra jobb volt, mint az eredeti :) :)
Sajnos, a MÜPA előadásról nincs még zenei anyag felrakva az internetre, de kis ízelő népdalfeldolgozásból:
Mély döbbenettel fedeztem fel magamban, hogy, ha így folytatom még a végén Bartókkal kapcsolatban egyszer orgazmus-szerű élményeim is lehetnek... ;) ;)
Mondjuk festészet terén kizártnak tartom, hogy Picasso kapcsán idáig eljussak...
Az már csak hab a tortán, hogy a műsorfüzet kezdő szlogenje:
ÉLMÉNY !
Minden tekintetben.
Fene se gondolta, hogy tényleg... :) :)
Ráadásul ingyen... az én koromban... az ilyet meg kell becsülni :)
2013. január 12., szombat
Internetről "jött" gyöngyszem:
Kutatók megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet A kérdésekre adott válaszok mélysége és komolysága sok esetben a kérdezőket is meglepte.
"Amikor nagyinak begyulladtak az ízületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is ízületi gyulladása van. Ez a szeretet."
Rebeka - 8 éves
"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában - biztonságban van a neved."
Zsolti - 4 éves
"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást."
Karesz - 5 éves
"A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül hogy te kérnél az övéből." Kriszti - 6 éves
"Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy"
Teri - 4 éves
"A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol, mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e."
Dani - 7 éves
"A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akartnak maradni és beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor csókolóznak."
Emília - 8 éves
"A szeretet az, ami karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani."
Robi - 7 éves
"Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezdd, akit utálsz."
Nikolett - 6 éves
"A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután mindennap csak azt hordja majd."
Nóri - 7 éves
"A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást."
Tomi - 6 éves
"A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután már nem féltem."
Csilla - 8 éves
"A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit, mielőtt elalszom."
Klári - 6 éves
"A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak."
Eszter - 5 éves
"A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford."
Krisztián - 7 éves
"A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele." Marika - 4 éves
"Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi ruháját, és emiatt neki el kell mennie majd újakat venni."
Laura - 4 éves
"Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled."
Judit - 7 éves "
A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban, és szerinte apu nem is gusztustalan"
Márk - 6 éves
"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik."
Júlia - 8 éves
Ha idáig eljutottál az olvasásban és türelmes voltál, akkor most kiegészíteném a fentieket:
A szeretet az (is) mikor haragszunk valakire, netán össze veszünk; meg tudnánk őt fojtani, de mégse fojtjuk meg :) :)
Juhizska ( 54 = 5 + 4 = 9 éves túlkoros )
Kutatók megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet A kérdésekre adott válaszok mélysége és komolysága sok esetben a kérdezőket is meglepte.
"Amikor nagyinak begyulladtak az ízületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is ízületi gyulladása van. Ez a szeretet."
Rebeka - 8 éves
"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában - biztonságban van a neved."
Zsolti - 4 éves
"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást."
Karesz - 5 éves
"A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül hogy te kérnél az övéből." Kriszti - 6 éves
"Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy"
Teri - 4 éves
"A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol, mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e."
Dani - 7 éves
"A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akartnak maradni és beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor csókolóznak."
Emília - 8 éves
"A szeretet az, ami karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani."
Robi - 7 éves
"Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezdd, akit utálsz."
Nikolett - 6 éves
"A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután mindennap csak azt hordja majd."
Nóri - 7 éves
"A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást."
Tomi - 6 éves
"A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután már nem féltem."
Csilla - 8 éves
"A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit, mielőtt elalszom."
Klári - 6 éves
"A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak."
Eszter - 5 éves
"A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford."
Krisztián - 7 éves
"A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele." Marika - 4 éves
"Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi ruháját, és emiatt neki el kell mennie majd újakat venni."
Laura - 4 éves
"Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled."
Judit - 7 éves "
A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban, és szerinte apu nem is gusztustalan"
Márk - 6 éves
"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik."
Júlia - 8 éves
Ha idáig eljutottál az olvasásban és türelmes voltál, akkor most kiegészíteném a fentieket:
A szeretet az (is) mikor haragszunk valakire, netán össze veszünk; meg tudnánk őt fojtani, de mégse fojtjuk meg :) :)
Juhizska ( 54 = 5 + 4 = 9 éves túlkoros )
2013. január 6., vasárnap
Egy este Colin Firth-el, avagy a Király beszéde ma :)
Ha kedveled Colint :) és nem veted meg még egy remek színész (Geoffrey Rash) - kettősük szinte jutalomjátékát -, meg érdekel egy kicsit a történelem is,
akkor nézzed meg ma este 20.15 perckor az M1-en - reklámoktól mentesen - a Király beszéde című Oscar -díjas filmet.
Az igazán elvetemültek még tetézhetik az est élményét egy angol dokumentum filmmel a témához kapcsolódóan.
Boldog új évet kívánok mindenkinek, helytállással, a komoly, korszakalkotó dolgok felvállalásával - dadogással, vagy anélkül is :) :)
akkor nézzed meg ma este 20.15 perckor az M1-en - reklámoktól mentesen - a Király beszéde című Oscar -díjas filmet.
Az igazán elvetemültek még tetézhetik az est élményét egy angol dokumentum filmmel a témához kapcsolódóan.
Boldog új évet kívánok mindenkinek, helytállással, a komoly, korszakalkotó dolgok felvállalásával - dadogással, vagy anélkül is :) :)
2012. december 23., vasárnap
... ha nem eszik az a "fránya" gyerek ...
Ma bemondták a rádióban (gyanútlanul hallgattam mosogatás közben a zenei csatornát, az ember azt hiszi; - biztonságban van :( , hogy egy kínai állatkertben a pingvin papa halat kínált a gyerekének, aki nem volt hajlandó megenni, mire a papa bosszúból bekapta a kispingvint, lenyelte és megette... :( :(
Állítólag a hír nem "kacsa", mert filmre vették...
Nos, van min gondolkoznom.
Egyrészt a hír eléggé borzalmas (bár, tudjuk, hogy az állatvilágban ilyen időnként előfordul), másrészt nem illik az áltatunk mozi filmekből ismert kedves, aranyos, bűbájos kis pingvin image-ba. (Dakotára lefordítva: imázs).
A Nagyi nekem mindig is gyanús volt !!!!!!!
Már gyerekkoromban sem értettem, hogy miért akadt ki, mikor a matrac és az ágy közé dugva penészes kolbászkákat talált... folyton szagolgatott... azt se értettem, hogy mi volt a problémája azzal, mikor közölte velem egyszer, hogy csak akkor nézhetek tévét, ha megeszem a tejbegrízt... méltatlannak tartottam, hogy nem hisz nekem, hogy olyan hamar bekaptam az egészet, még lealázóbb volt, hogy nem hitte el, mikor kinézett az ablakon (aminek a párkányán valami egészen picit csak, de fehérlett), hogy a ház falán az első emeletről a földszintig nem én öntöttem le a házfalon végig csurgó tejbegrízt.
Nehéz felnőni egy olyan családban, ahol nem hisznek az embernek - ki tudja miért?
Még kisiskolás koromban is ólálkodott utánam. Az se volt teljesen világos, mikor megkérdezte, hogy "megetted a vajas / zsíros kenyeret ilyen hamar, hol van, megvan-e még?" - mire gyermeki őszinteséggel, nyílt tekintettel azt válaszoltam, hogy várjon, mert megnézem....
Ki tudja miért követett a szobában csendben sunnyogva, az erkélyajtó felé, és miért is néztünk le mindketten szinte egyszerre - akkor már második emeleten laktunk -, hogy vajon a földszint tájékán ott van-e még a kenyér???
Nehéz bizony merő bizalmatlanságra épülő családban felnőni... Nem kell azon csodálkozni, hogy előbb-utóbb az ember egy szakembernél köt ki :( (Nem hentesre gondolok...)
De, hát nekik is meg kell élniük valamiből :)
Amerikában jól megélnek.
(Most külön elrémiszt, hogy ott született meg Hannibal Lecter is, és a Nagyi apukája anno "kitántorgott" Amerikába kétszer is és több évet is eltöltött ott... ki tudja, hogy mi van a Nagyi génjeiben...)
Szóval, a Nagyi mindig is gyanús volt nekem.
Akkor is, mikor teljesen véletlenül kiderült kb. 5 éve, hogy ő imádja a pingvineket.
Ezt gyerekkoromban eltitkolta.
Fiatal felnőtt koromban is...
Ötven felé - mikor ő már elhagyta a 70-et - elérkezettnek érkezte az időt, hogy tudassa velem.
Azóta minden évben elviszem az állatkertbe pingvint nézni :)
Külön bejegyzés tárgya lehetne, hogy milyen édes megjegyzéseket tesz rájuk, és hogyan próbálja ösztökélni őket kb. 30-40 méter távolságból, hogy ugyan csináljanak már valamit... :)
No, de most lehullott a Nagyiról a lepel.
Kezdem érteni, hogy miért akadt ki kb. 2-3 hete, mikor több évtized után közöltem vele, hogy
a.) a másik családtag tulajdonképpen utálja a beiglit.
b.) folyton nekem kell megennem a másik családtag beigli adagját is.
c.) ha sok-sok beiglit eszel, akkor egyrészt baromira sok a kalóriabevitel, másrészt megutál(hat)ja az ember.
Mondtam neki, hogy nem-e lehetne, ha fele annyi mennyiségű beiglit csinálna, mint máskor (akkor nem maradna még február elejére is...;)
Teljesen besértődött és közölte velem, hogy beigliből nem lehet keveset csinálni... Mondtam én, hogy húsleves, csontleves, töltött káposzta esetére ez igaz,
de az kizárt, hogy nem lehetne MEGFELEZNI beigli esetében a receptet... Nem fogadta el, besértődött és közölte, hogy akkor most SEMMI beigli nem lesz!
Istenem...a végletek...
Holnap jön szent este és megyünk a déli ebédre.
Most, hogy megtudtam Nagyi lelki társáról a pingvinről mindent, ami még megtudható információ, hát, bevallom kissé félve ülök le az ünnepi asztalhoz.
Az biztos, hogy mindent belapátolok és zokszó nélkül.
Néma leszek, mint a HAL.
Jézusom... a kis pingvin vesztét is a hal okozta... :(
A Nagyi nekem mindig is gyanús volt... :(
Lehet, hogy ez lesz utolsó vacsorám (akarom mondani ebédem?) Ja, hogy az nem most van?
Majd húsvét tájékán... igaz, akkor is sokat kell enni a Nagyinál...
;) ;)
Állítólag a hír nem "kacsa", mert filmre vették...
Nos, van min gondolkoznom.
Egyrészt a hír eléggé borzalmas (bár, tudjuk, hogy az állatvilágban ilyen időnként előfordul), másrészt nem illik az áltatunk mozi filmekből ismert kedves, aranyos, bűbájos kis pingvin image-ba. (Dakotára lefordítva: imázs).
A Nagyi nekem mindig is gyanús volt !!!!!!!
Már gyerekkoromban sem értettem, hogy miért akadt ki, mikor a matrac és az ágy közé dugva penészes kolbászkákat talált... folyton szagolgatott... azt se értettem, hogy mi volt a problémája azzal, mikor közölte velem egyszer, hogy csak akkor nézhetek tévét, ha megeszem a tejbegrízt... méltatlannak tartottam, hogy nem hisz nekem, hogy olyan hamar bekaptam az egészet, még lealázóbb volt, hogy nem hitte el, mikor kinézett az ablakon (aminek a párkányán valami egészen picit csak, de fehérlett), hogy a ház falán az első emeletről a földszintig nem én öntöttem le a házfalon végig csurgó tejbegrízt.
Nehéz felnőni egy olyan családban, ahol nem hisznek az embernek - ki tudja miért?
Még kisiskolás koromban is ólálkodott utánam. Az se volt teljesen világos, mikor megkérdezte, hogy "megetted a vajas / zsíros kenyeret ilyen hamar, hol van, megvan-e még?" - mire gyermeki őszinteséggel, nyílt tekintettel azt válaszoltam, hogy várjon, mert megnézem....
Ki tudja miért követett a szobában csendben sunnyogva, az erkélyajtó felé, és miért is néztünk le mindketten szinte egyszerre - akkor már második emeleten laktunk -, hogy vajon a földszint tájékán ott van-e még a kenyér???
Nehéz bizony merő bizalmatlanságra épülő családban felnőni... Nem kell azon csodálkozni, hogy előbb-utóbb az ember egy szakembernél köt ki :( (Nem hentesre gondolok...)
De, hát nekik is meg kell élniük valamiből :)
Amerikában jól megélnek.
(Most külön elrémiszt, hogy ott született meg Hannibal Lecter is, és a Nagyi apukája anno "kitántorgott" Amerikába kétszer is és több évet is eltöltött ott... ki tudja, hogy mi van a Nagyi génjeiben...)
Szóval, a Nagyi mindig is gyanús volt nekem.
Akkor is, mikor teljesen véletlenül kiderült kb. 5 éve, hogy ő imádja a pingvineket.
Ezt gyerekkoromban eltitkolta.
Fiatal felnőtt koromban is...
Ötven felé - mikor ő már elhagyta a 70-et - elérkezettnek érkezte az időt, hogy tudassa velem.
Azóta minden évben elviszem az állatkertbe pingvint nézni :)
Külön bejegyzés tárgya lehetne, hogy milyen édes megjegyzéseket tesz rájuk, és hogyan próbálja ösztökélni őket kb. 30-40 méter távolságból, hogy ugyan csináljanak már valamit... :)
No, de most lehullott a Nagyiról a lepel.
Kezdem érteni, hogy miért akadt ki kb. 2-3 hete, mikor több évtized után közöltem vele, hogy
a.) a másik családtag tulajdonképpen utálja a beiglit.
b.) folyton nekem kell megennem a másik családtag beigli adagját is.
c.) ha sok-sok beiglit eszel, akkor egyrészt baromira sok a kalóriabevitel, másrészt megutál(hat)ja az ember.
Mondtam neki, hogy nem-e lehetne, ha fele annyi mennyiségű beiglit csinálna, mint máskor (akkor nem maradna még február elejére is...;)
Teljesen besértődött és közölte velem, hogy beigliből nem lehet keveset csinálni... Mondtam én, hogy húsleves, csontleves, töltött káposzta esetére ez igaz,
de az kizárt, hogy nem lehetne MEGFELEZNI beigli esetében a receptet... Nem fogadta el, besértődött és közölte, hogy akkor most SEMMI beigli nem lesz!
Istenem...a végletek...
Holnap jön szent este és megyünk a déli ebédre.
Most, hogy megtudtam Nagyi lelki társáról a pingvinről mindent, ami még megtudható információ, hát, bevallom kissé félve ülök le az ünnepi asztalhoz.
Az biztos, hogy mindent belapátolok és zokszó nélkül.
Néma leszek, mint a HAL.
Jézusom... a kis pingvin vesztét is a hal okozta... :(
A Nagyi nekem mindig is gyanús volt... :(
Lehet, hogy ez lesz utolsó vacsorám (akarom mondani ebédem?) Ja, hogy az nem most van?
Majd húsvét tájékán... igaz, akkor is sokat kell enni a Nagyinál...
;) ;)
2012. december 21., péntek
Ma átmentem egy képzeletbeli hídon...
van, akiket - lélekben, szívben - magammal vittem,
van, akiket - a lélekteleneket, az érdemteleneket, a hamisakat - hátra hagytam.
Minden rendben van és a helyére került.
S, érzem; hogy, jól van ez így.
van, akiket - a lélekteleneket, az érdemteleneket, a hamisakat - hátra hagytam.
Minden rendben van és a helyére került.
S, érzem; hogy, jól van ez így.
2012. december 4., kedd
Karácsonyi aukciós kiállítás ingyenesen megtekinthető a Virág Judit Galériában (avagy a nap kérdése???)
"KARÁCSONYI AUKCIÓ
A Virág Judit Galéria karácsonyi árverését december 16-án (vasárnap) 18 órakor rendezi a Budapest Kongresszusi Központban.
A kiállítás december 1 – 15. között, minden nap 10-től 18 óráig megtekinthető a Virág Judit Galériában.
Az aukció szokásos, színvonalas anyaga számos kiemelkedő művet is kínál a gyűjtőknek.
Többek között
Munkácsy Mihály,
Gulácsy Lajos,
Ferenczy Károly,
Mednyánszky László,
Vaszary János és Rippl Rónai József műveire, valamint számos szecessziós
Zsolnay kerámiára lehet majd licitálni."
Forrás:
http://www.viragjuditgaleria.hu/
42. Aukció - 40. tétel
Csontváry Kosztka Tivadar
(1853-1919)
Traui tájkép naplemente idején, 1899
Olaj, vászon, 34,5x66,5 cm
Kikiáltási ár: 80 000 000 Ft
Becsérték: 130 000 000 - 240 000 000 Ft
A nap kérdése számomra, hogy megvegyem, vagy ne vegyem?
Szeretem Csontváry-t... de, félnék a lakásomban tartani :( tuti, hogy elrabolnák.
Csak ez tart vissza :)
...
http://www.viragjuditgaleria.hu/
A Virág Judit Galéria karácsonyi árverését december 16-án (vasárnap) 18 órakor rendezi a Budapest Kongresszusi Központban.
A kiállítás december 1 – 15. között, minden nap 10-től 18 óráig megtekinthető a Virág Judit Galériában.
Az aukció szokásos, színvonalas anyaga számos kiemelkedő művet is kínál a gyűjtőknek.
Többek között
Munkácsy Mihály,
Gulácsy Lajos,
Ferenczy Károly,
Mednyánszky László,
Vaszary János és Rippl Rónai József műveire, valamint számos szecessziós
Zsolnay kerámiára lehet majd licitálni."
Forrás:
http://www.viragjuditgaleria.hu/
42. Aukció - 40. tétel
Csontváry Kosztka Tivadar
(1853-1919)
Traui tájkép naplemente idején, 1899
Olaj, vászon, 34,5x66,5 cm
Kikiáltási ár: 80 000 000 Ft
Becsérték: 130 000 000 - 240 000 000 Ft
A nap kérdése számomra, hogy megvegyem, vagy ne vegyem?
Szeretem Csontváry-t... de, félnék a lakásomban tartani :( tuti, hogy elrabolnák.
Csak ez tart vissza :)
...
http://www.viragjuditgaleria.hu/
2012. november 18., vasárnap
...magyarnak lenni... avagy, "itt élned, halnod kell"... ;)
most azt hiszitek, hogy valami politikai "izé" következik, áh, dehogy...
Internetről jött "gyöngyszem":
"Az élet NE egy sír felé vezető biztonságos út legyen, hanem bukfencezzünk végig egy üveg
borral az egyik kézben, egy csokival a másik kézben, és közben ordítsuk:
Micsoda buli volt!!!
ÉS......
Azoknak, akik állandóan amiatt aggódnak, hogy mit egyenek, itt az összefüggés a
táplálkozás és az egészség között.
Megkönnyebbülés végre megtudni az igazat a sok téveszme olvasása után.
1. A japánok nagyon kevés zsírt fogyasztanak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a
magyaroknál.
2. A mexikóiak nagyon zsírosan étkeznek, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a
magyaroknál.
3. A kínaiak nagyon kevés vörösbort fogyasztanak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint
a magyaroknál.
4. Az olaszok sok vörösbort isznak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.
5. A németek sok sört isznak, sok kolbászt esznek, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint
a magyaroknál.
Mi ebből a tanulság?
Egyél, igyál azt és annyit, amennyi jól esik! Úgyis amiatt fogsz meghalni, mert
magyar vagy.... "
(István Rajka)
Internetről jött "gyöngyszem":
"Az élet NE egy sír felé vezető biztonságos út legyen, hanem bukfencezzünk végig egy üveg
borral az egyik kézben, egy csokival a másik kézben, és közben ordítsuk:
Micsoda buli volt!!!
ÉS......
Azoknak, akik állandóan amiatt aggódnak, hogy mit egyenek, itt az összefüggés a
táplálkozás és az egészség között.
Megkönnyebbülés végre megtudni az igazat a sok téveszme olvasása után.
1. A japánok nagyon kevés zsírt fogyasztanak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a
magyaroknál.
2. A mexikóiak nagyon zsírosan étkeznek, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a
magyaroknál.
3. A kínaiak nagyon kevés vörösbort fogyasztanak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint
a magyaroknál.
4. Az olaszok sok vörösbort isznak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.
5. A németek sok sört isznak, sok kolbászt esznek, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint
a magyaroknál.
Mi ebből a tanulság?
Egyél, igyál azt és annyit, amennyi jól esik! Úgyis amiatt fogsz meghalni, mert
magyar vagy.... "
(István Rajka)
2012. november 17., szombat
Szereted Dr. House-t ?
Ha igen, akkor ismerd meg őt - illetve a főszereplő színészt - egy másik oldaláról is.
Hugh Laurie cd-je kapható már nálunk is :) Na; nem olcsó, persze...
De a dokik drágák - tudjuk mi azt ;)
Erősen gondolkodom, hogy stílusos leszek és a valamikori temetésemen Dr. House-nak kellene a zenét szolgáltatnia... mondanám, hogy "élőben", de biztos nem ismerné fel a zsenialitásomat és személyesen nem tisztelne meg a jelenlétével...
Hugh Laurie cd-je kapható már nálunk is :) Na; nem olcsó, persze...
De a dokik drágák - tudjuk mi azt ;)
Erősen gondolkodom, hogy stílusos leszek és a valamikori temetésemen Dr. House-nak kellene a zenét szolgáltatnia... mondanám, hogy "élőben", de biztos nem ismerné fel a zsenialitásomat és személyesen nem tisztelne meg a jelenlétével...
2012. november 13., kedd
...ha leülsz egy folyó partján... avagy a mai nap mondásai, idézetei
Sokan nem kedvelik a krimi műfaját; én igen.
Van néhány sorozat, amit szeretek nézni.
Az egyiknél minden egyes epizód végén elhangzik egy-egy bölcsesség, sokszor idézet híres íróktól, tudósoktól stb.
Ezek az idézetek sokszor nagyon jók, sajnálni szoktam olykor, hogy nincs éppen nálam jegyzetpapír és toll, hogy gyorsan megörökíthessem.
A mai idézet egy történésztől való:
"A h a l o g a t á s a tagadás legveszélyesebb formája".
Egyből a gyüjtőgető mániámra és a lakásban felhalmozott "nélkülözhetetlen" cuccokra gondoltam.
halogatás = halogatom a rendszerezést és a selejtezést,
tagadás = mivel halogatom (vagy nem vagyok eléggé intenzív ez ügyben), tehát tudat alatt tagadom a dolog szükségességét.
-.-
Egy másik műsorban (nem krimi - valóság) megjelenítettek több szerepelőt is, akik szenvedélybetegek.
Volt köztük:
- takarítás és rendrakás mániás, (csak lakás vonatkozásában)
- tisztaságmániás - beteges félelem a bacilusoktól (értsd: nemcsak a lakás és a kocsi, stb. stb hanem bármivel kapcsolatban, pl. nem zárja el a vizet kézmosás után, mert akkor a csaphoz kellene érnie, másnak kell elzárnia...)
- étkezési zavaros (táplálkozási rendellenességben szenvedő)
- gyűjtési szenvedélyes (nem foltvarró, viszont mindent gyűjt, ami számára valamiféle értéket képvisel, lakása értékes és értéktelen műtyűrök, dobozok, ruhaneműk stb. stb halmaza)
Tanulságos dokumentumfilm volt.
A legutolsó beteg önvallomása már egy felismerés a betegsége kapcsán:
"A belső énünkben lévő k á o s z külső megnyilvánulása a közvetlen környezetünk".
-.-
Jön a tél és kevés lesz a napsütötte órák száma, ami depresszióra hajlamosít :(
A Mentalista című sorozat mai "aranyköpése":
"Az ember akkor is szeresse magát, ha egy csődtömeg ! " :)
-.-
Az utolsó idézet persze képletesen értendő:
"Ha leülsz egy folyó partján és eleget v á r s z, előbb-utóbb meglátod egy ellenséged tetemét."
A legrosszabb esetben sem érhet minket magyarokat csalódás, mert láthatjuk legfeljebb
hogy úszik el a dinnyehéj...
A mai nap tanulsága:
mindig legyen tévénézés közben az embernél toll, papír és jól fejlett humorérzék, esetleg nem árthat még egy tükör :)
Van néhány sorozat, amit szeretek nézni.
Az egyiknél minden egyes epizód végén elhangzik egy-egy bölcsesség, sokszor idézet híres íróktól, tudósoktól stb.
Ezek az idézetek sokszor nagyon jók, sajnálni szoktam olykor, hogy nincs éppen nálam jegyzetpapír és toll, hogy gyorsan megörökíthessem.
A mai idézet egy történésztől való:
"A h a l o g a t á s a tagadás legveszélyesebb formája".
Egyből a gyüjtőgető mániámra és a lakásban felhalmozott "nélkülözhetetlen" cuccokra gondoltam.
halogatás = halogatom a rendszerezést és a selejtezést,
tagadás = mivel halogatom (vagy nem vagyok eléggé intenzív ez ügyben), tehát tudat alatt tagadom a dolog szükségességét.
-.-
Egy másik műsorban (nem krimi - valóság) megjelenítettek több szerepelőt is, akik szenvedélybetegek.
Volt köztük:
- takarítás és rendrakás mániás, (csak lakás vonatkozásában)
- tisztaságmániás - beteges félelem a bacilusoktól (értsd: nemcsak a lakás és a kocsi, stb. stb hanem bármivel kapcsolatban, pl. nem zárja el a vizet kézmosás után, mert akkor a csaphoz kellene érnie, másnak kell elzárnia...)
- étkezési zavaros (táplálkozási rendellenességben szenvedő)
- gyűjtési szenvedélyes (nem foltvarró, viszont mindent gyűjt, ami számára valamiféle értéket képvisel, lakása értékes és értéktelen műtyűrök, dobozok, ruhaneműk stb. stb halmaza)
Tanulságos dokumentumfilm volt.
A legutolsó beteg önvallomása már egy felismerés a betegsége kapcsán:
"A belső énünkben lévő k á o s z külső megnyilvánulása a közvetlen környezetünk".
-.-
Jön a tél és kevés lesz a napsütötte órák száma, ami depresszióra hajlamosít :(
A Mentalista című sorozat mai "aranyköpése":
"Az ember akkor is szeresse magát, ha egy csődtömeg ! " :)
-.-
Az utolsó idézet persze képletesen értendő:
"Ha leülsz egy folyó partján és eleget v á r s z, előbb-utóbb meglátod egy ellenséged tetemét."
A legrosszabb esetben sem érhet minket magyarokat csalódás, mert láthatjuk legfeljebb
hogy úszik el a dinnyehéj...
A mai nap tanulsága:
mindig legyen tévénézés közben az embernél toll, papír és jól fejlett humorérzék, esetleg nem árthat még egy tükör :)
2012. november 10., szombat
Szombat : mikor lőn a hurkának "új ruhája" :)
Vágyaim tárgya : a hurka.
Amit immár több, mint féléve nélkülöznöm kellett :(
Megvettem, beraktam a fagyasztóba.
Tavasz óta másként étkezem (vagy megpróbálok kisebb-nagyobb sikerrel).
Mindig nagyon kenyeres, tésztás voltam.
Kenyér száműzve (olykor nem teljes sikerrel, de jobbára igen).
Illetve teljeskiőrlésű kenyeret eszem jellemzően (igyekszem).
Tésztából durumtésztát.
Finom búzaliszt szintén száműzve (nagyon zokogott a maradék, de mondtam neki, hogy jó helye lesz a Nagymamánál :)
Durumliszt beköltözve.
Krumpli száműzve. (Itt én zokogtam :(
Nagyi olykor becsempész krumplis dolgokat (kevés krumpli van benne ! - jelmondattal fűszerezve).
A hurka meg én.
Merengek a múlton...
Haj, de szép is volt ! Hurka, sütnivaló kolbász hagymás tört krumplival (ami meglocsolva a hurka zsírjával ... nyammm....hammm....) mellé kenyérke.
Kedvencem a rakott krumpli - mellé kenyérke.
Paprikáskrumpli - mellé kenyérke.
Normális ember (állítólag) nem eszik krumpli mellé kenyeret.
Soha nem értettem őket.
Tuti, hogy másik bolygóról jöttek :)
A hurka meg én.
Sápadozok a jelenen már több mint fél éve.
A hurka meg én - nézzük egymást.
Átlag havonta azért nyitom ki a fagyasztót, hogy farkasszemet nézhessünk egymással.
Ő szemrehányóan.
Én vágyakozva.
Jeges "lehellete" az arcomba vág.
Hiába, ilyen az igazság pillanata.
Tegnap már eljutottam odáig, hogy ez így nem mehet tovább !!
Hurkát eszem, ha addig élek is !
De, hogy csináljam a krumpli és a kenyér (a sok kenyér...) kizárásával ?
Hurka megsütve (borzalmasan csábít, hogy köret nélkül natur befaljam x szelet kenyér kiséretében...)
Lecsöpögtetem szűrön keresztül a felesleges sok zsírtól.
A szűrő diszkréten röhög.
Családtagjaim; (az állatok) fényesre törlik a nadrágomat miközben intenzíven dörgölőznek hozzám.
Tepsi vékonyan (mondom, hogy VÉKONYAN !) kikenve hurkazsírral.
Béterítve levelestészta felével.
A széttrutymózott hurkák ráterítve. (Balra a májas, jobbra a véres - minden politikai felhangot nélkülözve).
Maradék levelestészta a tetejére.
Bekenve vékonyan (mondom, hogy VÉKONYAN !) hurkazsírral.
Villával megszúrkálva a teteje.
A villa is beleröhög az egészbe a nyílásokon át.
Sütőbe.
Nem hagyjuk kiszáradni, nem kell bent már sok időt töltenie.
Felszeleteljük.
A "puding" próbája.
Szépen mutatott a tányéron (gép hiányában nyista fotó, előtérben a fantázia :)
Lila káposztás körettel.
Semmi kenyér pluszba, semmi krumpli.
Finom volt.
Biztos, hogy nem éppen 0 kalóriás.
Ahogy egyik hurka sem az.
Mondjuk, ha valaki finnyás, akkor ne úgy egye, hogy disznótort eszik :)
Berakom a családi Konyha-Legendáriumba.
Máskor is lesz még ilyen nagy találkozás :)
Hiába, hurka nélkül nem élet az élet.
Most erősen gondolkodom, hogy miképpen lehetne megoldani pótlékokkal egy kis (sok?) tiramisut...
Amit immár több, mint féléve nélkülöznöm kellett :(
Megvettem, beraktam a fagyasztóba.
Tavasz óta másként étkezem (vagy megpróbálok kisebb-nagyobb sikerrel).
Mindig nagyon kenyeres, tésztás voltam.
Kenyér száműzve (olykor nem teljes sikerrel, de jobbára igen).
Illetve teljeskiőrlésű kenyeret eszem jellemzően (igyekszem).
Tésztából durumtésztát.
Finom búzaliszt szintén száműzve (nagyon zokogott a maradék, de mondtam neki, hogy jó helye lesz a Nagymamánál :)
Durumliszt beköltözve.
Krumpli száműzve. (Itt én zokogtam :(
Nagyi olykor becsempész krumplis dolgokat (kevés krumpli van benne ! - jelmondattal fűszerezve).
A hurka meg én.
Merengek a múlton...
Haj, de szép is volt ! Hurka, sütnivaló kolbász hagymás tört krumplival (ami meglocsolva a hurka zsírjával ... nyammm....hammm....) mellé kenyérke.
Kedvencem a rakott krumpli - mellé kenyérke.
Paprikáskrumpli - mellé kenyérke.
Normális ember (állítólag) nem eszik krumpli mellé kenyeret.
Soha nem értettem őket.
Tuti, hogy másik bolygóról jöttek :)
A hurka meg én.
Sápadozok a jelenen már több mint fél éve.
A hurka meg én - nézzük egymást.
Átlag havonta azért nyitom ki a fagyasztót, hogy farkasszemet nézhessünk egymással.
Ő szemrehányóan.
Én vágyakozva.
Jeges "lehellete" az arcomba vág.
Hiába, ilyen az igazság pillanata.
Tegnap már eljutottam odáig, hogy ez így nem mehet tovább !!
Hurkát eszem, ha addig élek is !
De, hogy csináljam a krumpli és a kenyér (a sok kenyér...) kizárásával ?
Hurka megsütve (borzalmasan csábít, hogy köret nélkül natur befaljam x szelet kenyér kiséretében...)
Lecsöpögtetem szűrön keresztül a felesleges sok zsírtól.
A szűrő diszkréten röhög.
Családtagjaim; (az állatok) fényesre törlik a nadrágomat miközben intenzíven dörgölőznek hozzám.
Tepsi vékonyan (mondom, hogy VÉKONYAN !) kikenve hurkazsírral.
Béterítve levelestészta felével.
A széttrutymózott hurkák ráterítve. (Balra a májas, jobbra a véres - minden politikai felhangot nélkülözve).
Maradék levelestészta a tetejére.
Bekenve vékonyan (mondom, hogy VÉKONYAN !) hurkazsírral.
Villával megszúrkálva a teteje.
A villa is beleröhög az egészbe a nyílásokon át.
Sütőbe.
Nem hagyjuk kiszáradni, nem kell bent már sok időt töltenie.
Felszeleteljük.
A "puding" próbája.
Szépen mutatott a tányéron (gép hiányában nyista fotó, előtérben a fantázia :)
Lila káposztás körettel.
Semmi kenyér pluszba, semmi krumpli.
Finom volt.
Biztos, hogy nem éppen 0 kalóriás.
Ahogy egyik hurka sem az.
Mondjuk, ha valaki finnyás, akkor ne úgy egye, hogy disznótort eszik :)
Berakom a családi Konyha-Legendáriumba.
Máskor is lesz még ilyen nagy találkozás :)
Hiába, hurka nélkül nem élet az élet.
Most erősen gondolkodom, hogy miképpen lehetne megoldani pótlékokkal egy kis (sok?) tiramisut...
2012. november 8., csütörtök
...a Lila akác köz és a muszlimok közötti "összefüggés" :)
Onnan tudja az ember lánya, hogy öregszik, hogy el-elbóbiskol a tévé előtt... és nem azért, mert unalmas a műsor...
Az igazi méreg, mikor ez kedvenc műsorok, netán remek filmek alatt történik. (A remek kategória lehet akár vígjáték, akár művészfilm is adott esetben).
Na, a guta kerülget, mikor nem tudod meg a film végét, vagy, ami rám jellemzőbb, hogy látom az elejét - némi szundi-bundi után - felriadok; ki tudja milyen indíttatástól vezérelve és látom a film végét, és halvány gőzöm sincs, hogy mi történt a köztes időszakban :(
Nos, ez történt velem tegnap este, mikor is a Lila akác közben (alias Született feleségek c. sorozatban) elszunyókáltam az igen fontos résznél, ahol kiderülhetett volna számomra, hogy Marcia Cross-t ( szerepe szerint: Bree Van De Kampet) hogyan és miként sikerül felmenteni az igen súlyos gyilkosság vádja alól.
Kérem szépen ez igen fontos és sarkalatos kérdés ! Már hetek óta erre várunk !
Mély döbbenettel érzékeltem, hogy már pezsgőbontás történik és fogalmam sincs, hogyan is jutottunk el idáig...
Nem élet az élet anélkül, hogy én ezt meg ne tudjam....
Rémülten előbányásztam a tévéújságot, melynél kiderült, hogy hál'istennek ÉJSZAKA 2 óra 15 perc magasságában megismétlik az egész epizódot.
Igen ám, de addig több óra van, és nekem már most MEGINT lecsúkódik a szemem.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Az egyik logikus lépés, hogy csörgőre beállítjuk az órát (v. mobilt), hogy időben ébresszen, aztán lesz, ami lesz.
A másik lépés, hogy esetleg végignézünk egy másik filmet, hátha ébren fog tartani .
Döntésem jelen esetben az igen ígéretesnek ígérkező "Amin a muszlimok röhögnek" című filmre esett, egyrészt, mert vígjáték (és nem végjáték), másrészt tényleg még érdekes is lehet.
... hát, (amivel nem kezdünk mondatot... ;) ez utóbbi kritériumnak, legalábbis főleg vígjáték vonatkozásában a film nem felelt meg.
Voltak halvány próbálkozások benne, pl.:
(a főhöst - aki komédiás egyébként - Indiába küldik egy hónapra, hogy felmérje az amerikai kormány megbízásából, hogy mit tartanak viccesnek a muszlimok)
Feleség felhívja telefonon a férjét :
"Mindenki elájul, ha megtudja, hogy hol vagy ! - még Anyám is !!!"
Férj válasza:
"Jaj, drágám Anyád azt hiszi, hogy a muszlim egy anyag..."
No, meg telefonnal a fülén kolbászol a Taj Mahal környékén, a háttérben gyönyörűen látszik az óminózus épület halvány, csodás alakja - a háttérben - ködbe burkólózva... körülötte nyüzsögnek az emberek.
Főhősünk közli a mobilban, hogy - miközben elsétál a szerelem egyik legszebb szentélye előtt - "de, hol van a Taj Mahal???"
Na, ez az a film, amiből akár jó filmet is lehetett volna csinálni.
Sikeresen túlélem a dolgot - hajnali 2 óra 15 perc tájékán ÚJRA elkezdem nézni a bírósági tárgyalást.
NEM ALSZOM EL !!!
Életem újabb értelmet nyer, teljesen képben vagyok igen fontos dolgokban.
Megérdemlem - végre - az éjszakai megszakítás nélküli alvást.
Már csak egy gondom marad olyan hajnali fél négy tájban;
... vajon min nevetnek a muszlimok ??? ...
Az igazi méreg, mikor ez kedvenc műsorok, netán remek filmek alatt történik. (A remek kategória lehet akár vígjáték, akár művészfilm is adott esetben).
Na, a guta kerülget, mikor nem tudod meg a film végét, vagy, ami rám jellemzőbb, hogy látom az elejét - némi szundi-bundi után - felriadok; ki tudja milyen indíttatástól vezérelve és látom a film végét, és halvány gőzöm sincs, hogy mi történt a köztes időszakban :(
Nos, ez történt velem tegnap este, mikor is a Lila akác közben (alias Született feleségek c. sorozatban) elszunyókáltam az igen fontos résznél, ahol kiderülhetett volna számomra, hogy Marcia Cross-t ( szerepe szerint: Bree Van De Kampet) hogyan és miként sikerül felmenteni az igen súlyos gyilkosság vádja alól.
Kérem szépen ez igen fontos és sarkalatos kérdés ! Már hetek óta erre várunk !
Mély döbbenettel érzékeltem, hogy már pezsgőbontás történik és fogalmam sincs, hogyan is jutottunk el idáig...
Nem élet az élet anélkül, hogy én ezt meg ne tudjam....
Rémülten előbányásztam a tévéújságot, melynél kiderült, hogy hál'istennek ÉJSZAKA 2 óra 15 perc magasságában megismétlik az egész epizódot.
Igen ám, de addig több óra van, és nekem már most MEGINT lecsúkódik a szemem.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Az egyik logikus lépés, hogy csörgőre beállítjuk az órát (v. mobilt), hogy időben ébresszen, aztán lesz, ami lesz.
A másik lépés, hogy esetleg végignézünk egy másik filmet, hátha ébren fog tartani .
Döntésem jelen esetben az igen ígéretesnek ígérkező "Amin a muszlimok röhögnek" című filmre esett, egyrészt, mert vígjáték (és nem végjáték), másrészt tényleg még érdekes is lehet.
... hát, (amivel nem kezdünk mondatot... ;) ez utóbbi kritériumnak, legalábbis főleg vígjáték vonatkozásában a film nem felelt meg.
Voltak halvány próbálkozások benne, pl.:
(a főhöst - aki komédiás egyébként - Indiába küldik egy hónapra, hogy felmérje az amerikai kormány megbízásából, hogy mit tartanak viccesnek a muszlimok)
Feleség felhívja telefonon a férjét :
"Mindenki elájul, ha megtudja, hogy hol vagy ! - még Anyám is !!!"
Férj válasza:
"Jaj, drágám Anyád azt hiszi, hogy a muszlim egy anyag..."
No, meg telefonnal a fülén kolbászol a Taj Mahal környékén, a háttérben gyönyörűen látszik az óminózus épület halvány, csodás alakja - a háttérben - ködbe burkólózva... körülötte nyüzsögnek az emberek.
Főhősünk közli a mobilban, hogy - miközben elsétál a szerelem egyik legszebb szentélye előtt - "de, hol van a Taj Mahal???"
Na, ez az a film, amiből akár jó filmet is lehetett volna csinálni.
Sikeresen túlélem a dolgot - hajnali 2 óra 15 perc tájékán ÚJRA elkezdem nézni a bírósági tárgyalást.
NEM ALSZOM EL !!!
Életem újabb értelmet nyer, teljesen képben vagyok igen fontos dolgokban.
Megérdemlem - végre - az éjszakai megszakítás nélküli alvást.
Már csak egy gondom marad olyan hajnali fél négy tájban;
... vajon min nevetnek a muszlimok ??? ...
2012. november 1., csütörtök
a Halottak és a Hold völgye - Chile
avagy, ha érdekel Benneteket Dél-Amerika, akkor a The Beautiful Chile című blogon sok érdekes dologgal találkozhattok.
Szép képek, érdekes, élvezetes stílusban leírt beszámolók, gasztronómiai élmények.
Kukkantsál be - barangoljál a cimkék között - egy másik világba.
http://chile-beautiful.blogspot.hu/search/label/Chile%20-%20Halottak%20%C3%A9s%20a%20Hold%20v%C3%B6lgye
Szép képek, érdekes, élvezetes stílusban leírt beszámolók, gasztronómiai élmények.
Kukkantsál be - barangoljál a cimkék között - egy másik világba.
http://chile-beautiful.blogspot.hu/search/label/Chile%20-%20Halottak%20%C3%A9s%20a%20Hold%20v%C3%B6lgye
2012. október 27., szombat
Róth Miksára emlékezve
Ma délután 15 órakor avatják fel Törökbálinton az un. temető közben a restaurált Walla kriptát, mely legnagyobb üvegművészünk végső nyughelye.
Álljunk meg néhány pillanatra bárhol is vagyunk és emlékezzünk Róth Miksára.
Más program miatt én nem tudok ott lenni.
De, - gondolom -, hogy máskor zárva lehet a kripta, így ez talán egy különleges alkalom, hogy Róth Miksa üvegablakait belülről lehessen megcsodálni.
Kár, hogy a napocska nem lesz ma kegyes, hiszen szuttykos, esős idő van :(
Pedig nincs is szebb, mint egy Róth Miksa üvegablak, amin beköszönt a napfény.
"Törökbálint növekedésével lassan körülölelte a telepesek első temetőjét, amelyet már évtizedek óta nem használnak temetkezési célra. Itt találjuk a településhez kötődő nagypolgár, Walla József 1915-ben elkészült családi kriptáját, Dümmerling Ödön építész alkotását. A klasszicizáló sírbolt belsejét Walla vejének, Róth Miksának színes üvegablakai díszítik. Az önkormányzat régi temetőből a sírkövek egy részének elszállítása után kegyeleti parkot alakított ki, ami a település egyik kellemes zöld színfoltjává vált."
Forrás:
http://www.torokbalint.hu/app/cms/Torokbalint/Torokbalint/latnivalo.html
Álljunk meg néhány pillanatra bárhol is vagyunk és emlékezzünk Róth Miksára.
Más program miatt én nem tudok ott lenni.
De, - gondolom -, hogy máskor zárva lehet a kripta, így ez talán egy különleges alkalom, hogy Róth Miksa üvegablakait belülről lehessen megcsodálni.
Kár, hogy a napocska nem lesz ma kegyes, hiszen szuttykos, esős idő van :(
Pedig nincs is szebb, mint egy Róth Miksa üvegablak, amin beköszönt a napfény.
"Törökbálint növekedésével lassan körülölelte a telepesek első temetőjét, amelyet már évtizedek óta nem használnak temetkezési célra. Itt találjuk a településhez kötődő nagypolgár, Walla József 1915-ben elkészült családi kriptáját, Dümmerling Ödön építész alkotását. A klasszicizáló sírbolt belsejét Walla vejének, Róth Miksának színes üvegablakai díszítik. Az önkormányzat régi temetőből a sírkövek egy részének elszállítása után kegyeleti parkot alakított ki, ami a település egyik kellemes zöld színfoltjává vált."
Forrás:
http://www.torokbalint.hu/app/cms/Torokbalint/Torokbalint/latnivalo.html
2012. október 25., csütörtök
... Szép esténk lesz...
jó dolog, ha az ember kedvesének szintén van humora,
pláne, hogy még akkor is működik, mikor orvosokhoz rohangál ;)
- lásd a mellékelt bejátszást :) :)
Van olyan helyzet az életben, mikor tényleg az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet.
pláne, hogy még akkor is működik, mikor orvosokhoz rohangál ;)
- lásd a mellékelt bejátszást :) :)
Van olyan helyzet az életben, mikor tényleg az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet.
2012. október 24., szerda
Juhizs, mint reklámhordozó...
no, jött a szokásos hírlevél X.Y. helyről, mely szerint többek között vásárolhatok igen kedvezményesen, az eredeti árhoz képest (mely kb. 8 ezer forint) csekély 3 ezer forintért egy piros színű led-es övcsatot.
Van más színben is, de azok az eredeti árért...
Itt most némi diszkriminációt vélek felfedezni, de most ebbe nem merülnék bele ;)
Egyből csurgatni kezdtem a nyálamat a soha vissza nem térő lehetőség láttán :)
Fantáziám beindult több téren is.
( Ú G Y neeeem.... már Marilyn Monroe is megmondta - azt hiszem ő volt... vagy Liz Taylor? - , hogy ha meztelen testünkön egy valami lehet, akkor az egy csepp parfüm legyen :) :)
Szóval látom magamat, hogy állok a Parlament előtt (és szükség szerint napi / heti / havi aktualizálással) a hasamon piros kijelzővel AKTUÁLIS szöveges üzeneteket villogtatok bent a büfében tipródó megfáradt politikusaink felé...
Azért ez a módszer ismerkedéshez se kutya...
Meg a zsúfolt belvárosi járatokon "fertőző beteg vagyok, ülőhelyet kérek" felirat lehetséges, hogy hatásos lenne.
Vagy nem.
Nem akarok senkit rémisztgetni, de elgondolkoztam a lehetőségen, hogy pocakomon VARRTAM ! felirattal döbbentem meg a legközelebbi KáVén a foltvarró kolleginákat :) :)
Na, a reklámszövegbe beírok más színnel, mert szó nélkül ugyan nem hagyhatom ezt a dolgot...
Te mit írnál így ki nyilvánosan - szívesen?
Na, jó, nem kötelező kommentálni :) :)
Van más színben is, de azok az eredeti árért...
Itt most némi diszkriminációt vélek felfedezni, de most ebbe nem merülnék bele ;)
Egyből csurgatni kezdtem a nyálamat a soha vissza nem térő lehetőség láttán :)
Fantáziám beindult több téren is.
( Ú G Y neeeem.... már Marilyn Monroe is megmondta - azt hiszem ő volt... vagy Liz Taylor? - , hogy ha meztelen testünkön egy valami lehet, akkor az egy csepp parfüm legyen :) :)
Szóval látom magamat, hogy állok a Parlament előtt (és szükség szerint napi / heti / havi aktualizálással) a hasamon piros kijelzővel AKTUÁLIS szöveges üzeneteket villogtatok bent a büfében tipródó megfáradt politikusaink felé...
Azért ez a módszer ismerkedéshez se kutya...
Meg a zsúfolt belvárosi járatokon "fertőző beteg vagyok, ülőhelyet kérek" felirat lehetséges, hogy hatásos lenne.
Vagy nem.
Nem akarok senkit rémisztgetni, de elgondolkoztam a lehetőségen, hogy pocakomon VARRTAM ! felirattal döbbentem meg a legközelebbi KáVén a foltvarró kolleginákat :) :)
Na, a reklámszövegbe beírok más színnel, mert szó nélkül ugyan nem hagyhatom ezt a dolgot...
Ne
kövesd teremtsd Te a divatot!
Készülj fel,hogy leesett állal néznek majd ugyan már, szerintem máskor is leesett állal néznek, ha valahol megjelenek :) nem kell ehhez nekem kijelző , és szó szerint Te leszel az est fénypontja hát, én is olykor úgy érzem, hogy én világítok itthon nem az ELMŰ..., a többi már csak rajtad, és a szövegeden múlik.
Ezzel a programozható led övcsattal megteremtheted saját stílusod, írd ki a neved, vagy a kedvesedét ... kapnék is érte... ;) , de kedvenc márkaneved is, vagy ötletes megjegyzés, vicces felirat is szerepelhet rajta annyi hely nincs ott, hogy elbírja az én ötleteimet :) bár, ha körbe futna az egész derekamon..., ezt Te döntöd el, és a hatás biztosan nem marad el. No, az már egyszer biztos...
Azt mondják, azért nehéz ismerkedni, barátkozni, mert nincs ráírva senkire, mit szeretne a sok malac még képes lenne és ki is írná..., merre menne, kivel lenne, most ezen egyszerűen változtathatsz, de hazafelé a buliból, stoppoláskor is jól jöhet :D Látom magam, ahogy állok az út szélén hasamon a Boldogság Kék Madara felirattal...
Készülj fel,hogy leesett állal néznek majd ugyan már, szerintem máskor is leesett állal néznek, ha valahol megjelenek :) nem kell ehhez nekem kijelző , és szó szerint Te leszel az est fénypontja hát, én is olykor úgy érzem, hogy én világítok itthon nem az ELMŰ..., a többi már csak rajtad, és a szövegeden múlik.
Ezzel a programozható led övcsattal megteremtheted saját stílusod, írd ki a neved, vagy a kedvesedét ... kapnék is érte... ;) , de kedvenc márkaneved is, vagy ötletes megjegyzés, vicces felirat is szerepelhet rajta annyi hely nincs ott, hogy elbírja az én ötleteimet :) bár, ha körbe futna az egész derekamon..., ezt Te döntöd el, és a hatás biztosan nem marad el. No, az már egyszer biztos...
Azt mondják, azért nehéz ismerkedni, barátkozni, mert nincs ráírva senkire, mit szeretne a sok malac még képes lenne és ki is írná..., merre menne, kivel lenne, most ezen egyszerűen változtathatsz, de hazafelé a buliból, stoppoláskor is jól jöhet :D Látom magam, ahogy állok az út szélén hasamon a Boldogság Kék Madara felirattal...
Te mit írnál így ki nyilvánosan - szívesen?
Na, jó, nem kötelező kommentálni :) :)
2012. október 16., kedd
Az első szerelem
... hát, igen... az a baj, ha valakinek még az sincs :(
Nem ismertem ezt a dalt.
Van 4,5 perced ?
Hallgassad meg :)
MIKES ÉVA
"Életpályája:
Zenei tanulmányait Majláth Júliánál, valamint a Magyar Rádió Tánczenei Stúdiójában Balassa Péter Tamásnál végezte.
Iskolai tanulmányait a sülysápi közgazdaságtan és műszaki gimnáziumban folytatta.
Az 1950-es évek végén együtt tűnt fel Koós Jánossal, Toldy Máriával és Sárosi Katalinnal.
Mint táncdalénekes szerepelt Európa számos országában.
A Sopoti Nemzetközi Táncdalfesztiválon (Lengyelország) díjat nyert.
Gyakran énekelt magyarul Édith Piaf-slágereket is (Harangszó az esti szélben; Himnusz a szerelemről.)
Az 1970-es évek elején felhagyott az énekléssel, férjhez ment az Express együttes dobosához. Ezután főként hangképzéssel foglalkozott. 1986. február 5-én hunyt el."
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mikes_%C3%89va
Nem ismertem ezt a dalt.
Van 4,5 perced ?
Hallgassad meg :)
MIKES ÉVA
"Életpályája:
Zenei tanulmányait Majláth Júliánál, valamint a Magyar Rádió Tánczenei Stúdiójában Balassa Péter Tamásnál végezte.
Iskolai tanulmányait a sülysápi közgazdaságtan és műszaki gimnáziumban folytatta.
Az 1950-es évek végén együtt tűnt fel Koós Jánossal, Toldy Máriával és Sárosi Katalinnal.
Mint táncdalénekes szerepelt Európa számos országában.
A Sopoti Nemzetközi Táncdalfesztiválon (Lengyelország) díjat nyert.
Gyakran énekelt magyarul Édith Piaf-slágereket is (Harangszó az esti szélben; Himnusz a szerelemről.)
Az 1970-es évek elején felhagyott az énekléssel, férjhez ment az Express együttes dobosához. Ezután főként hangképzéssel foglalkozott. 1986. február 5-én hunyt el."
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mikes_%C3%89va
2012. október 13., szombat
Ingyenes kiállítás a Virág Judit Galériában még néhány napig :)
Ha szeretnél egy szép vasárnapot, akkor menjél el a Virág Judit Galériába, ahol megtekintheted legkésőbb 2012. október 18-áig az aktuális őszi aukcióra felkínált kollekció festményeit.
Nyitva csütörtökig minden nap 10-től 18 óráig.
(Bp.V., Falk Miksa u.30.)
A kiállított 150 festmény (és egyéb műtárgy) megtekinthető a Galéria honlapján:
http://viragjuditgaleria.hu/hu/aktualis_aukcio/
Lássunk két megfáradt hölgyet ábrázoló festményt ;
Csók István: Passziánsz
Glatz Oszkár: Lányka
Még mindig várom, hogy valaki vegyen nekem egy Molnár C. Pál festményt... ;)
(Mitológiai jelenet)
Nyitva csütörtökig minden nap 10-től 18 óráig.
(Bp.V., Falk Miksa u.30.)
A kiállított 150 festmény (és egyéb műtárgy) megtekinthető a Galéria honlapján:
http://viragjuditgaleria.hu/hu/aktualis_aukcio/
Lássunk két megfáradt hölgyet ábrázoló festményt ;
Csók István: Passziánsz
Glatz Oszkár: Lányka
Még mindig várom, hogy valaki vegyen nekem egy Molnár C. Pál festményt... ;)
(Mitológiai jelenet)
2012. október 4., csütörtök
Műkincsek és bűnesetek – Ellopott és visszaszerzett kulturális örökségünk
2012. szeptember 7 – 2012. október 14.
A kiállítás „A műkincsvédelem rendőri kapacitásának megerősítése” című projekt keretében valósult meg és 2012. október 14-ig ingyenesen látogatható a Szépművészeti Múzeum Dór Csarnokában rendes nyitva tartási időben (belépés K-V 10.00-17.00 óra között, zárás 17.50 órakor)
"A Szépművészeti Múzeum és az Országos Rendőr-főkapitányság közösen rendezett új időszaki kiállítása olyan ellopott műkincseket mutat be, melyek a sikeres hatósági munka és együttműködés eredményeként visszakerültek az eredeti tulajdonosokhoz. A 2006-ban az Örökség Galériában (KÖH) nyílt kiállítás főként az addigi eltelt két-három év fontosabb visszaszerzett alkotásait állította ki, de a ’90-es évek elejéig nyúlt vissza a témához. A Szépművészeti Múzeumban most a 2006 óta eltelt időszak jelentősebb fellelt műkincsei láthatóak. A tárlat rendkívül gazdag: az őskortól a 20. századig közel száz műtárgyat mutat be: értékes festményeket, ritka régészeti leleteket, antik szobrokat, középkori kőfaragványokat. A látogatók továbbá megismerkedhetnek a műkincsek elrablásának és megtalálásának krimibe illő történeteivel is.
Nem ritka, hogy a műkincsek, kulturális örökségünk értékes tárgyai különböző jogellenes cselekményeknek esnek áldozatul, mert ellopják, kicsempészik, sőt olykor elrabolják őket. Ez alól sem az állami múzeumok, sem a falusi templomok, de a magángyűjtemények rejtett kincsei sem mentesülnek. A KÖH adatai szerint ma Magyarországon évente 700-800 esetben történik műkincsrablás, körülbelül egy milliárd forintnyi kárt okozva. A statisztika azt mutatja, hogy az esetek száma csökken, azonban a kárérték nő, illetve egyre szakszerűbbé és kifinomultabbá válnak az elkövetők módszerei is. A betörések mellett a régészeti lelőhelyek ismeretlen fosztogatói, illetve a műkincs-csempészet is nagy problémát jelent. Jól mutatja ennek mértékét, hogy a világon a szervezett bűnözésnek - a fegyver és a kábítószer kereskedelem után - a harmadik legjövedelmezőbb ága a műkincs-lopás.
A kiállítás alapvető célja, hogy olyan műalkotásokat és régészeti tárgyakat sorakoztasson fel, amelyek által bemutatható a rendőrség nyomozó szerveinek és együttműködő partnereinek – a Nemzeti Adó-és Vámhivatalnak és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak – a kulturális javak védelme terén végzett eredményes munkája. A kiállított tárgyak jelentős részét a rendőrség sikeresen lefoglalta és visszaszolgáltatta a tulajdonosoknak. Egy kiállításon természetesen nem lehet bemutatni az utóbbi évek során megtalált összes kulturális értéket, a sikeres nyomozás eredményeképpen visszaszolgáltatott javak száma és összértéke jóval meghaladja a kiállításon szereplő műkincsekét.
A tárlat felhívja a figyelmet a kulturális örökség védelmének fontosságára, és arra, hogy mit tehetnek maguk a tulajdonosok annak érdekében, hogy műtárgyaik, műkincseik nagyobb biztonságban legyenek.
A Szépművészeti Múzeumban bemutatott tárgyak közül is kiemelkedik az V. századból származó, aranyból készült, ékkövekkel díszített ékszerekből álló hun kori aranylelet, melynek összértéke meghaladja az 50 millió forintot. Szintén meghaladja az 50 millió forintnyi értéket azoknak a tárgyaknak az összértéke, melyet a Nógrád megyei Horpácsról, a Mikszáth Kálmán Emlékházból tulajdonítottak el 2006 őszén. Az elkövetők védett műkincseket loptak el, így az író több személyes tárgyát, valamint a 12 millió forintra becsült Szinyei Merse Pál Virágzó almafák című festményét, mely szintén megtekinthető ez alkalommal.
Szinyei Merse Pál: Virágzó almafák
A kiállítás első, nagyobb részében találhatóak a régészeti leletek, kőfaragványok, szobrok, festmények, míg a második, kissé elkülönített részben a szakrális vonatkozású tárgyak sorakoznak fel: így számos ikon, táblakép, könyv, szobor. Az itt kiállított tárgyak nagy részét a 2009-ben kifosztott egri Szent Miklós szerb ortodox templom kincsei teszik ki, ahonnan a betörők több tízmillió forint értékben ikonokat, ezüst kegytárgyakat, értékes misekönyveket loptak el.
Külön meg kell emlékezni azokról a köztéri műkincseikről, melyek fokozott mértékben vannak kitéve a környezeti hatásoknak és az emberi erőszaknak. Az ilyen műalkotások ellen elkövetett bűncselekmények nagyobb része az anyagi haszonszerzésre irányul és sajnos ezek helyreállítása, pótlása költséges, illetve az eredeti öntőforma híján gyakran lehetetlen. Az elmúlt időszak fontosabb köztéri alkotásainak vissza, - illetve helyreállításának történetéről ezen a kiállításon fotók segítségével tudhatunk meg többet.
A program az Európai Unió támogatásával valósult meg."
Forrás:
http://www.szepmuveszeti.hu/web/guest/articleview?mi_layout_id=29.30&mi_article_id=1108
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
