Csalódásaink - avagy ciki???

Családi ünnepség megvolt (erről majd később).
Mindenki elment ki erre, (nyugdíjas létbe, latin-amerikai végeláthatatlan sorozatok szövevényébe elmerülni), ki arra (ifjonti hévvel az élet sűrűjébe).
Magamra maradtam.

Telt s múlt az idő, csöngettek. Ej - mondom, megjött a Kedves.
Tudjátok biztosan, pár centivel a talaj felett repülve az ajtó felé, szívetek repdes... kinyitom... volt férj áll az ajtóban.

Nekem mondjuk beszédes arcom szokott lenni.
Adtam neki vizet, mert meleg van.
Rendes voltam, nem a slagból adtam.

Ő is rendes volt, a felnőtt "gyermek"hez jött, bár már régen beszélték meg.
Ezt modern korunkban úgy hívják, hogy kommunikációs probléma, avagy zavar állt fenn....

Elmenőben mondta, legel egy kicsit az eperfáról (szeder... én is szeretem) - jól teszi....

Ja, hogy fürdőruhában voltam több évtized után.... ejnye, hallom, már neki se olyan jó a látása, mint régen... remélem, bár tulajdonképpen mindegy - de, azért ciki. ;-)