Zavaró tényezők a szürke hétköznapokban

Tegnap, miközben többen kókadoztunk a buszon munkába menet... egy fiatalember úgy döntött, hogy megfelelő helyen van ahhoz, hogy átöltözzön.
(Amúgy az a típus, aki nem jó férjnek, mert túlságosan jóképű, hamar elszeretik az ilyet... :-(
Derékig teljesen levetkőzött (hölgytekintetek korosztálytól függetlenül rátapadtak a felsőtestére - apró sóhajtások rezegtették meg a levegőt).

Rettenetes, hogy milyen attrocitásoknak van az ember lánya korán reggel kitéve a tömegközlekedésben...

Tavaly nyáron viszont gyanútlanul ballagtam a Belvárosban, a Rákóczi úton.
Amikor szembe jött (mit jött, suhant, libegett) egy tünemény. Afro-amerikai kinézetű ... hölgy volt, olyan alkattal, amit a férfi kosárlabdázóknál látni időnként a meccsekken.
Tudjátok, mikor a No1-es hóna alja alatt van az ellenfél fejebúbja... csak ráfúj egyet, s a másik arrébb repül... a labdát pedig nem bedopja, hanem beejti a kosárba...
No, a hölgy szenzációs látványt nyújtott. Az arca nem volt szép. (Semmi előítélet nincs bennem, nagyon szép arcú hölgyeket is szoktam látni a filmekben).
De az alkata! Az európai Vénusz-ábrázolások, hogy is mondjam csak... szürkék...

Én 173 cm magas vagyok (vagy voltam fiatalabb koromban, lehet, hogy már összementem ;-) nos, az én szemem az körülbelül az ő combjának a harmada tájékán lehetett. Onnantól fogva is felfele minden ilyen "méretarányosan" nyúlt az ég felé.

Mindez megspékelve miniszoknyával... és az egész ruházata olyan lazacszínű volt, tehát világított szinte - s a kalap, az ugyanilyen színű.
S, az a kalap! (Szeretem a kalapokat... bár egy igazi klasszikussal idétlenül néznék ki, amint leszállok 7-es buszról...) szóval a kalap az széles karimájú...

Állt az utca, zöldnél se indultak a kocsik. Férfi, nő, gyalogos, autós, mindenki őt bámulta (és megfordultak - tunk és úgy bámultunk).
Nem tudom, hogy létezik-e jármű, amire felfért volna.
De, dögös volt a látvány...

Úgy éreztem magam, mint egy gótikus templomban; kicsiny vagyok és jelentéktelen ;-)