2008. december 29., hétfő

Kedvenc versek 1.



Nagy László:
Ki viszi át a szerelmet

Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?

Lángot ki lehel deres ágra?

Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?

Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?

létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!



Nagy László (1925-1978)

Valamikor - réges régen,
mikor csorgott belőlem a fájdalom -
írtam "verset" (ki nem??? e kis hazában?)

Gondoltam ifjú hévvel egy nagyot,
mikor volt már 70-80 meg néhány (legott?? ;-)
rosszabb, s jobb...
el kellene küldeni (népi) koszorús költőnknek...,
aki akkoriban éppen az Élet és irodalomban
szerkesztett (főszerk?) éppen...

tudván kicsinységemet, s gyenge képességeimet
a matematika terén (is), hát kiszámoltam,
mikor adom postára, kb. mikor kell, hogy kibontsa,
figyelembe véve, hogy sok a posta, meg az önjelölt őrült...
s lett lévén ő nem éppen egy ráérő ember, meg egyáltalán,
hagytam rá jócskán időt...
s, elterveztem magamban, hogy x hét múlva,
kb. x. napon (plusz - minusz 1-2) tán ő már igencsak...

soha nem felejtem el,
hogy hideg napon
jöttem a Metróból a Moszkva téren
korán reggel,
s az újságos standon
hatalmas színes címlapfotó,
elhunyt N.L. költőnk.

... én öltem meg... :-(

most már bevallhatom.

Ja, mielőtt valaki azt hinné, ez nem vers volt...

5 megjegyzés:

  1. Zseniális!!!! Méghogy nem vers!!!!

    VálaszTörlés
  2. Mammka! Mert, ez tényleg nem az, azért is jeleztem, hogy ne értsék félre - ha túl leszünk a leltáron januárban, akkor csak Neked (privátban) csinálok a fentiből egy igazi verses változatot ;-) poénból, persze... :-)

    VálaszTörlés
  3. Aha!!...most már bevallhatod!!...
    Ki gondolta volna?! ;D
    s mi lett a sorsa annak a "70-80 rosszab, s jobb"-nak? Szívesen olvasnék belőle egy-párat... összeset!... ha lehet!? :DDD

    VálaszTörlés
  4. Körmi - vettem egy nagy lélegzetet kb. 40 éves korom körül és kihajítottam őket... túl sok fájdalom volt bennük, mindig feltépte a sebeimet... így láttam akkor jónak.
    Kell, hogy néha fellázadjunk a sorssal szemben és a képébe vágjuk bátran (?) a szörnyű verseinket... hátha letaglózza ;-)
    Már sajnálom, hogy legalább azt a 8-10 db-ot amit magam is jónak minősítettem, miért nem tartottam meg. De, ha van 10 gyereked, akkor abból is nehéz kiválasztanod kettőt...

    VálaszTörlés