2008. június 28., szombat

Karcagi macim

amit két éve varrtam a táborban, meg kell mutatni az összes medvetársával együtt...




Az enyim, amelyik a kakukktojás nyúltól balszélen lévő három mackó középső egyede, (persze, nem bírjuk az egyforma dolgokat ;-) szóval amelyiknek sárga nyakbavalója van, és éppen köhécsel a mancsába...

Ez azóta is úgy van, egyrészt nyilván nem véletlenül, ugyan tudja a mancsait mozgatni, mint a társai, de neki egy kicsit mégis csálén áll (no, vajon miért? ;-)

vagy mondhatjuk, hogy folyamatosan nyalogatja a mézet a mancsáról, illetve allergiás állandóan, ám, de illemtudó, tehát tudja, hogy nem köhögünk csak úgy.

Ja, az előző évben meg varrtam egy waldorf babát, akinek viszeresek a lábai, s ő egy külön sztori, majd nyáron előbányászom... :-)
Mondanom se kell, hogy az én csoportomban az én macim lett utolsóként készen (de, legalább készen lett ő is, meg én is totál)
Családtagom a minap reklamált, hogy milyen régen látta... hát féltem... egyedi... megismételhetetlen... (még nem vitt rá a lélek, hogy megismételjem... ;-)

2 megjegyzés:

  1. Nekem tüneményes!!! Olyan a mozdulata,mint Micimackónak!!Tudom,nem dogod elhinni,de semmi csálé nincs rajta!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Majd egyszer lefényképezem külön is - megérdemli szegény, egyébként itthon osztatlan elismerést váltott ki a családtagoktól annak idején. Muszáj volt vennem egy medvés (varrós) könyvet is, mert a lányom mondta, hogy ugye készítek majd medvéket a majdan unokáimnak? Mondtam, hogy egészen olcsón lehet helyes medvéket venni - válasz, az más, nem a Te medvéd... hát ez van. Leszek én még medve-gyártó - valamikor ;-)

    VálaszTörlés